Fejér Megyei Hírlap, 1971. február (27. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-02 / 27. szám

2 teha tábornok halála Január 31-én, 52 éves ko­rában, tragikusan elhunyt Alexander Mucha altábor­nagy, csehszlovák nemzetvé­delmi miniszterhelyettes. Mucha altábornagy az an­tifasiszta harc kiemelkedő részvevője, tapasztalt és ki­próbált parancsnok volt, kommunista volt, aki min­denkor szilárdan kiállt a marxizmus-leninizmus és a proletár internacionalizmus elvei mellett, hű barátja volt a Szovjetuniónak. Az ellenállási mozgalomban való aktív részvételé­rt, a Csehszlovák Néphadsereg megteremtésében és a szoci­alista társadalom építésében szerzett érdemeiért Alexan­der Muchát sok érdemrend­del és érdeméremmel tüntet­ték ki. A fasizmus elleni harcban és a Varsói Szerződéshez tar­tozó országok hadseregei vé­delmi képességének erősíté­sében szerzett érdemeiért ■ Mucha altábornagy megkap­ta a szövetséges hadseregek számos kitüntetését és a Nagy­­ Honvédő Háború érdemrend­­ első fokozatát. Szovjet—Szíriai A Kremlben megkezdőd­tek a szovjet—szíriai tárgya­lások, amelyeken szovjet részről Leonyid Brezsnyev, Nyikolaj Podgornij és Alek­­szej Koszigin, szíriai rész­ről Hafez Asszad miniszter- tárgyalások elnök és a szíriai párt- és kormányküldöttség tagjai vesznek részt. A szíriai ve­zetők hétfőn érkeztek Moszk­vába, az SZKP és a szovjet kormány meghívására. HÍRLAP A Hold felé halad az Apollo—14 Technikai nehézségek az út elején — Inkább a kockázat, mint a kudarc – Kövér Tibor, az MTI wa­­shingtoni tudósítója jelenti. Már az első órákban ku­darc fenyegette az Apollo—14 holdutazását. A felhősödés okozta 40 perces késéstől el­tekintve vasárnap normáli­san startolt az űrhajó, de alig hagyta el Föld körüli parkolópályáját, mindjárt a Hold felé vivő út első szaka­szán váratlan technikai ne­hézségekbe ütközött, amelyek csaknem meghiúsították az egész vállalkozást. A már viszonylag egyszerű rutinműveletnek számító „át­sorolási manőver” befejező mozzanata, a parancsnoki anyaűrhajó és a holdkomp összekapcsolása csak negyed­­szeri próbálkozásra, úgyneve­zett „kemény dokkolással” sikerült. A Föld körüli parkolópá­lyáról a Hold felé irányított űrkomplexum még négy egy­ségből áll, méghozzá nem abban a sorrendben össze­kapcsolva, ahogyan a Holdra szálláshoz érkeznie kell. Az átrendezés zárómozza­nata, az úgynevezett dokko­lás az első kísérletre nem si­került: nem léptek működés­be a külső horog­zárnyelvek, amelyek feladata, hogy lazán összetartsák a­­két egységet, amíg a belső zárnyelvekkel a szilárd rögzítés megtörténik. Ezután még két sikertelen „nekifutásra” került sor. Az Apollo—14 ekkor már több, mint négy órája volt úton, és hozzávetőlegesen 18 000 mérföldnyire távolo­dott el a Földtől. Shepard parancsnok javasolta, hogy az anyaűrhajó kabinját nyo­­mástalanítva, s űrruhában kibújva a fülkéből, közvetle­nül szemléli meg, mi akadá­lyozza az összekapcsolódást. Shepard ugyanis több sérü­­lésszerű­ karcolást észlelt a holdkomp hengeres bemélye­désén, s ezeket akarta köze­lebbről megtekinteni. A houstoni központ azonban utasítást adott, hogy mielőtt ezzel próbálkoznának, tegye­nek még egy végső kísérle­tet, ezúttal az előkapcsolást közvetlen „kemény dokkolás­­sal”. A parancsnoki kabinban felszerelt színes tv-kamera előtt, jól látható volt a ne­gyedszer közeledő holdkomp, majd megrázkódott, a két test az összeütközéskor, az össze­kapcsolás sikerült. A magyar idő szerint hét­főn hajnali 3 órakor, több, mint két órás késéssel történt dokkolás után az Apollo—14 leválasztotta a harmadik ra­kétafokozatot és „sorainak” ilyen váratlanul drámai ren­dezése után folytatta útját a Hold felé. Az űrhajósok életbiztonsá­gát ugyan nem fenyegette közvetlen veszély, a dokko­lási nehézségek azonban bi­zonyos aggodalmakat keltet­tek. A Hold körüli manőve­rek során már az űrhajósok közvetlen életbiztonsága is függ attól, hogy a holdkom­pot az­ anyaűrhajó a ponto­san meghatározott pillanat­ban bocsássa el lereszkedő pályájára, majd még inkább attól, hogy feladatának el­végzése után a felemelkedő holdkomp megbízhatóan ösz­­sz­ekapcsolódjék a Hold kö­rüli pályán parkoló anyaűr­hajóval, ami nélkül az űrha­jósok nem térhetnek vissza a Földre.­­ * * A houstoni köz­pont hétfőn délután a dokkolási mecha­nizmus további vizsgálatára adott utasítást. A CBS tudó­sítója szerint az Apollo—14 hozzávetőlegesen 400 millió dollárba kerülő útjának ki­menetelétől olyan nagy mér­tékben függ az egész Apol­lo—14 program sorsa, hogy jelenleg inkább hajlanak a kockázatok, mint egy újabb sikertelenség vállalására, amely betetőzné az Apollo— 13 csaknem katasztrófával végződött kudarcát.­­ * * Alan Shepard, az Apollo—14 parancsnoka megszemélyesíti az amerikai űrhajózás eddigi telje­sítményeit: 16 évvel ezelőtt ő volt az első amerikai, aki — 3 héttel Jurij Cagiarin első Föld körüli űrrepülése után — egy mindössze 15 percig tartó „űrug­rásra” a magasba emelkedett. A 47 éves Shepard nemcsak a leg­idősebb amerikai űrhajós, ha­nem egyúttal a leggazdagabb is. Személyében — ha minden prog­ram szerint megy pénteken reggel az első amerikai millio­mos lép a Holdra. A veterán űr­hajós ugyanis jó üzleti érzékkel kamatoztatta az „űrugrással” szerzett népszerűséget: magas összeköttetései révén busásan jö­vedelmező vállalkozásokba fek­tette be az exkluzív nyilatkoza­taiért kapott tiszteletdíjakat, s vagyonát ma már 1,3 millió dollárra becsülik. A parancsnok két társa, a 40 éves Edgar Mitchell és a 37 éves Stuart Roosa még újonc, ez az első űrrepülésük. Változatlan de izraeli politika fiz EAK felkészült minden eshetőségre Mahmud Riad egyiptomi külügyminiszter, aki a hét végén látogatást tett Szaud- Arábiában és Kuvaitban, hétfőn visszautazott Kairóba. A repülőtéren újságíróknak nyilatkozott. — Világosan kitűnik — mondotta—, Gun­­nar Jarring, az ENSZ közel­­keleti különmegbízottja és Izrael jegyzékváltásából, hogy Izrael politikája semmi­ben sem változott. Az egyiptomi diplomácia vezetője kiemelte: az Egye­sült Államok most igyekszik derűs színben feltüntetni a közel-keleti konfliktus ala­kulását. „De a helyzet to­vábbi romlására vezet min­den kísérlet — hangsúlyoz­ta —, amely optimista szí­nezetet­ igyekszik adni a kö­zel-keleti fejleményeknek." Ahmed Eszmat Abdel-Ma­­gid, az EAK különleges ügyekkel megbízott állam­minisztere vasárnap japáni és burmai látogatásra a Tá­vol-Keletre utazott, a liba­noni fővároson átutazva a bejrúti repülőtéren nyilatko­zott az újságíróknak. „Egyiptom teljesen felké­szült arra — mondotta —, hogy a tűzszünet február 5-i lejárta után szembeszálljon minden eshetőséggel.” Kö­zölte, hogy az EAK mind­addig nem vizsgálja felül a tűzszünettel kapcsolatos ál­láspontját, amíg „nem vált világossá Izraelnek az a szándéka, hogy csapatait ki­vonja az összes megszállt arab területről.’’ * Az egyiptomi kormány vasárnapi ülésén megállapí­totta, hogy Izrael nem tö­rekszik komolyan a Bizton­sági Tanács határozatának végrehajtására, s merev ex­panziós politikájával kudarc­ra kárhoztatja a Jarring­­missziót. A kormány Mah­mud Favzi miniszterelnök és Mohamed Favzi hadügymi­niszter jelentése alapján ele­mezte az ország politikai és katonai helyzetét, s számot vetett a közel-keleti válság várható fejleményeivel. Mivel Izrael hibájából nincs haladás a közvetett tárgyalásokon, Kairó kitart amellett, hogy­ pozitív fejle­mények híján nem járul hozzá a február 5-én lejáró tűzszünet meghosszabbításá­hoz. Szalah Gohar külügy­miniszter-helyettes vasárnap kijelentette, hogy az EAK csak abban az esetben hosz­­szabbítja meg a tűzszünetet, ha Izrael komoly és gyors előrelépést­ tesz a Biztonsági Tanács határozatának végre­hajtása felé. Amerikai szőnyegbombázások Laosz déli részén Hírzárlat a dél-vietnami invázió ügyében A dél-vietnami szabadság­­harcosok a hétfőre virradó éjszaka négy amerikai tá­maszpont ellen intéztek tü­zérségi támadást. A múlt év szeptember 13-a óta ez volt egyetlen éjszaka alatt a leg­nagyobb számú tüzérségi ak­ció a partizánok részéről. A partizánok tűz alá vették a Da Nang-i légitámaszpont keleti részét is, első ízben december 21. óta. Az AP tu­dósítója azt jelentette, hogy legalább kilenc rakéta csa­pott be és felgyújtotta a bá­zison tárolt üzemanyag egy részét. A hatalmas tűzben több amerikai repülőgép megrongálódott. Amerikai B-52-es óriás­bombázók vasárnap több száz tonna bombát dobtak le a­ Fonsz déli részében vég­rehajtott, szőnyegbombázások során. A Reuter washingtoni tudósítója szerint amerikai kormánytisztviselők nem voltak hajlandók választ ad­ni arra a kérdésre, hogy a nagyarányú bombázások a laoszi területek ellen indí­tandó dél-vietnami invázió előjátékát jelentik-e. Wa­shingtoni lapok is közölték azokat, az értesüléseket, hogy a saigoni kormánycsapatok amerikai légitámogatással nagyarányú hadműveletekre készülnek Kaosz déli része ellen. A washingtoni kor­mány később hírzárlatot ren­delt­ el, ennek ellenére to­vábbi jelentéseket közöltek a lapok a készülő akcióról. Ez­­ a saigoni amerikai pa­rancsnokságot rendkívül fel­bosszantotta, mint arról a Reuter tudósítója értesült. A parancsnokság szóvivője ugyanakkor sem megerősí­teni, sem megcáfolni nem volt hajlandó az inváz­ió hí­rét, azt azonban közölte, hogy mintegy négyszáz légi­erő­ és vadászbombázó hajt végre állandó támadásokat laoszi területek ellen. A Reuter bangkoki tudó­sítója hivatalos forrásokból úgy értesült, hogy Thaiföld déli részén a kormánycsa­patok és partizánok közti összecsapások során a múlt héten kilenc partizán és há­rom thaiföldi katona esett el. A Nhan Dan, a Vietnami Dolgozók Pártjának közpon­ti lapja hétfői számában az­zal vádolta az Egyesült Ál­lamokat, hogy új katonai kalandokat készít elő Indo­kínában, lázasan újabb lépé­seket tesz a háború kiter­­j­­esztésére. Mint már jelentettük, a Sxan Nol-rezsim csapatai és a saigoni rezsim katonái mintegy fél órán át harcoltak egymás ellen a kambodzsai fővárosban. Az összecsapásnak egy ha­lálos áldozata volt. A kép a csatározás után készült: látni, hogy a viszálykodás tovább folyik, egy dél-vietnami őrnagy és egy kambodzsai tiszt vitázik. (F. m. Hírlap — Telefoto) •Kedd, 1971. február 2. így látják mások... ...az ENSZ - fő­titkár utódlását „Úgy tűnik azonban, hogy a szoba lakója, U Thant ENSZ-főtitkár eltávozik. A főtitkár a napokban sajtóér­tekezleten jelentette be, hogy megbízatásának lejárta (vagyis 1971. december 31.) után­­semmiképpen sincs szándékában« újból vállalni az ENSZ-főtitkár tisztségére szóló megbízatást”. „Érthető, hogy a bejelentés után nyomban megindultak a személyi kombinációk. El­sőként a jelenlegi finn ENSZ-megbízott, Max Jacob­son neve merült fel, akit az északi államok támogatnak. Egy nappal később Makon­­nen etiópiai posta- és köz­lekedésügyi miniszter jelen­tette be, hogy jelölteti magát a főtitkári tisztségre. Ma­­konneni 1960 és lízi!) között­­Etiópia állandó ENSZ-kép­­vselője volt. E két hivatalos jelentkezésen kívül az ENSZ- körök kombinációiban fel­merült Narasimhan indiai diplomata neve, aki U Thant kabinetfőnöke és jelölésének lehetősége már 199­­1-ben is felbukkant. Némileg távo­labbi lehetőségként említet­ték Raul Prebiseh, a fejlődő országok problémáival fog­lalkozó UNCTAD főtitkárá­­n­a­k nevét. Nem kétséges, hogy az új főtitkár személyének kivá­lasztása rendkívül kényes, és sokoldalú konzultációt igény­lő politikai döntést igényelt Az is nyilvánvaló, hogy az új főtitkár személyét valahol a „harmadik világ’’ tájain kel keresni”. (Gü­möri Endre: ENSZ. Kj főtit­kár? Magyarország, 1971/5.) ...a kínai magángazdaságokat A tekintélyes angol polgári hetilap írja: Kína forradalmi hőmér­séklete mérésének egyik leg­biztosabb módja a parasztok egyéni kisgazdaságainak vizsgálata. Amikor Mao 1958-ban megpróbálkozott a kommunizmus azonnali lét­rehozásával, a kisgazdaságo­kat bekebelezték a kommu­náknak nevezett nagy ter­melőszövetkezetek. Két évvel később, amikor a kaotikus gazdaságii állapotok arra kén­yszerí­tett­ék Pekinget, hogy mérsékelje radikaliz­musát, a magán kisgazdasá­gokat ismét visszaállították. 191­6-ban, a kulturális forra­dalom megindítása után a frázispuffogtatás ismét for­radalmivá vált és olyan hí­rek érkeztek Kínából, hogy az egyéni kisgazdaságokat eltörölték. Sok kisgazdaságot kétségtelenül feszámolh­a­k, bár nem minden területen volt egyforma a mérték. Manapság, a radikalizmus második visszavonulása után a kisgazdaságokat hiva­talosan is jóváhagyták. A parasztoknak nemcsak azt engedik meg, hogy kis­gazdaságaikat megműveljék, ezen túlmenően határozottan, bátorítják őket, hogy a ház­táji gazdaságban disznót hiz­laljanak és kisipari tevé­kenységet folytassanak. „Az állam védi a polgárok jogát, hogy saját jövedelemre te­gyenek szert mun­káj­ukból, m­egtaka­rí­tásaik bó­l, házt ú­g­i munkájukból és egyéb lét­­fenntartási eszközökből”, és még a nem mezőgazdasági jellegű egyéni vállalkozáso­kat is megengedik, „feltéve, ha azok nem eredményezik ■ mások kizsákmányol­ását”. (The Economist, január 22.) —az FDP képviselőcsoport nyugat-berlini ülését Az FDP tüntetőleg ugyan­úgy masíroz, a mások álltal is egyengetett úton, ahogy az­t a többi revansistta teszi, ezt ismételten megmutatták nekünk a nyugat-berlini provokációval. A választók más ígéreteket kaptak an­nak idején a Szabaddemok­rata Párt vezető politikusai­tól. Most mégis veszélyes vágányra siklottak, ahol az európai béke ellen haladnak. A Spr­inger- laty­ókn­ak két­ségtelenül van alapjuk az ujjongásra. A Morgenpost diadalmaskodik: „Az elnyo­mott boldogság sivatagában is akad oázis. Ilyen az FDP pártvezetők konferenciája Nyu­gat-Berli­n­ben”. Ez a dicséret mindent vi­lágossá tesz az FDP megren­dezett provokációjával kap­csolatiban — írja az NDK fő­vá­roosában megjelenő napi­lap. (Der Morgen, január 26.) l a nemzetiségiek jogait és kötelességeit járnia, mert ez a kötelesség már eleve megnyirbálná a kapott­­jogokat. Hogy mennyire nem lehet megol­dani ezt a kérdést, a jogok egyszerű kötelességgé for­málásával, azt leginkább a vegyesházasságok esete ta­núsítja.” „A vegyesházassá­gból szü­letett gyermeknek semmi­képpen sem lehet megpa­rancsolni sem azt, hogy szer­bhorvát, sem azt, hogy magyar iskolába járjon”. „Van azonban a jog és a kötelesség fogalmának egy más vonatkozású összeté­­vesztése is. Az elmúlt napok­ban egy értekezleten, amely általában magyar nyelven folyt az eszmecsere,s egy fel­szólaló szerbhorvát nyelven szólt hozzá, s egyebek között kijelentette, hogy­­lehet ugyan, hogy csak hiányos magyar nyelvtudása miatt nem értette pontosan az el­­han­gzottakat, s ezért­ bizo­nyos dolgokkal­ nem ért egyet. A következő felszólaló aztán emiatt egy kissé sértődötten figyelmeztette, hogy tanuljon meg magyarul.” De hiszem akkor a magya­rokra is ki lehetne mondani egy ilyen kényszerítő verdik­tet, hogy meg kell tan­ulni ok­ a­­szerbhorvát nyelvet. Pedig ez ellenkezne a nyelvi egyen­jogúság szellemével, és vall­juk be, bizony vannak itt magyarok a Vajdaságban jócskám, akik bizony nem beszél­­ik a szerbhorvát nyel­vet, és nem is kényszeríti őket senki arra, hogy megta­nulják — írja a szabadkai hetilap. (7 Nap, január 22.) „Azt mondtuk, hogy a ma­gyar anyanyelvű gyereknek joga van anyanyelvűen tanul­ni, azaz magyar iskoláiba jár­ni. Hozzá kell azonban mind­járt tenni, hogy ez a jog­ nem jeleníti egyúttal azt a kötele­zettséget is, hogy minden­képpen magyar iskolába, il­letve magyar tagozatra kell

Next