Fejér Megyei Hírlap, 1971. október (27. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-14 / 242. szám

­ Szadat elutazott Moszkvából Szovjet- egyiptomi közös közlemény Moszkvában szerdán befe­jeződ­tek a megbeszélések Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, Alekszej Ko­szigin miniszterelnök és An­var Szadat az Egyiptomi Köztársaság­ elnöke kö­zött, aki hivatalos látogatá­son tartózkodott Moszkvá­ban. A hivatalos közlés szerint a megbeszélések, amelyeket a szívélyesség, a barátság és az összes megvitatott kérdé­seket­ illetően teljes kölcsö­nös megértés jellemzett, ered­ményesek voltak. Anvar Szadat szerdán ha­zautazott Moszkvából. Az egyiptomi elnököt Leo­nyid Brezsnyev, Alekszej Koszigin és más hivatalos személyiségek búcsúztatták. Szadat elnöknek a Szovjet­unióban tett látogatásáról közös közleményt adtak ki. A közös közlemény megál­lapítja, hogy a tárgyalások során a szovjet fél leszögez­te, hogy a jövőben is sokol­dalú segítséget nyújt Egyip­tomnak és a többi arab or­szágnak, és a jövőben is ha­tékonyan támogatja az im­perialista izraeli agresszió­val vívott­ igazságos harco­kat.. A felek — figyelembe vé­ve az izraeli agressziós poli­tika következtében kialakult rendkívül veszélyes közel­­keleti helyzetet,­­ vélemény­­cserét folytattak azokról a további közös lépésekről, amelyek célja az izraeli ag­resszió következményeinek felszámolása, a térség bizton­ságának, igazságos békéjé­nek megteremtése. Az EAK szilárd álláspont­­ja az imperializmus és a cionizmus provokációival szemben az az elhatározása, hogy eléri az izraeli csapa­tok kivonulását az 1967. jú­nius 5-e után elfoglalt ösz­­szes területekről. A tárgyalások során Anvar Szadat igen nagyra érté­kelte azt a támogatást­, ame­­­lyet az arab népek és álla­mok a Szovjetuniótól és a többi szocialista országtól kapnak. A közlemény hangsúlyoz­za, hogy a kommunistaelle­­nesség és szovjetellenesség terjesztésére irányuló pró­bálkozások egyetlen célja a forradalmi arab harcosok sorainak megbontása. A közlemény végül meg­állapítja, hogy a két fél szi­lárd meggyőződése, hogy azok a tárgyalások és beszél­getések, amelyekre Anvar Szadat elnök Moszkvában tett látogatása idején került sor, új szakaszt, nyitottak a Szovjetunió és az EAK, az SZTIP és az ASZO közötti bar­áti kapcsolatok elmélyí­tésének és kibővítésének út­ján. Leonyid Brezsnyev, Nyi­­kolaj Podgornij és Alekszej Koszkigán elfogadta Anvar Szadat egyiptomi látogatás­ra szóló meghívását. * * * * Szadat egyiptomi elnök, aki a Szovjetunióban tett látogatását befejezve szer­dán elutazott Moszkvából, hazafelé megszakította útját Belgrádban. Rövid megbe­szélést folytatott Bijedics miniszterelnökkel, Tepavac külügyminiszterrel és más magas rangú jugoszláv sze­mélyiségekkel, majd tovább utazott Damaszkusz felé. (UPI, MTI) Erich Honecker fogadta Biszku Bélát Berlin Erich Honecker, a Német Szocialista Egységpárt első titkára szerdán délelőtt fo­­­gadta Biszku Bélát, a Magyar Szocialista Munkáspárt Poli­tikai Bizottságának tagját, a Központi Bizottság titkárát és kíséretét. A találkozón ott volt Ko­vács Imre, hazánk NDK-beli nagykövete. Jelen volt Paul Vemer, az NSZEJP Politikai Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára. A beszélgetés a szoros ba­rátság szellemében folyt le és minden felvetődött kérdésiben a nézetek azonosságát mu­tatta. Paul Vemner, a Német Szo­cialista Egységpárt Politikai Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára szer­dán este a Hotel Stadt Ber­liniben vacsorát adott Biszku Béla, a­­ Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizott­ságának tagja, a Központi Bizottság titkára és kísérete tiszteletére. Részt vett a vacsorán Ko­vács Imre, hazánk NDK-be­­li nagykövete is. (MTI) Német államközi megbeszélések Berlin Berlinben, az NDK minisz­terelnökségi palotájában folytatják a német államközi megbeszé­léseket. Dr. Michael Kohl, az NDK miniszterelnökségi államtit­kára és Egon Bahr, a bonni kancellári hivatal államtitká­ra szerdán délelőtt néhány perccel 10.00 óra után meg­kezdte 24. tanácskozását a Nyugat-Berlin és az NSZK közötti tranzitforgalom, va­lamint a két német állam közötti általános közlekedési szerződés kérdéséről. A nyugati hírügynökségek szerint, lehetséges, hogy az ál­lamtitkári szintű német ál­lamközi találkozó ezúttal több napig fog tartani. (DPA, UPI, MTI) Indokína nagyszabású offenzíva Saigon A népi felszabadító erők 18 nappal ezelőtt megindított offenzí­vájának fokozódása és az Indokínában állomáso­zó amerikai katonák háború­­ellenes hangulatának tovább­terjedése jellemzi — a szer­dai hírügynökségi jelentések szerint — az általános indo­kínai helyzetet. A hazafiak az elmúlt 24 órában rakétákkal és akna­vetőkkel további heves tá­madásokat indítottak­ az ame­rikai intervenciósok és dél­­vietnami bábjaik Dél-Viet­­namban és Kambodzsában lévő támaszpontjai ellen. Nagyszabású offenzívájuk a Krek és Tay Ninh közötti térségre összpontosul. A szorongatott helyzetben levő amerikai és dél-vietna­mi katonák­­ mentesítésére szerdán reggel ismét B-52-es amerikai óriásbombázók in­dultak bevetésre. A kambod­zsai határ közelében lévő Tav Ninh tartomány térségé­ben mintegy száz tonna bombát szórtak le a partizá­nok feltételezett állásaira. Kambodzsában a népi erők körülzárták az intervenció­sok több támaszpontját. Itt is B–52-es amerikai légi­erők próbálták „tisztázni” a helyzetet. A DNFF fegyveres alaku­latai újabb nagyszerű fegy­vertényt hajtottak végre. Szerdán hajnalban a népi erők egyik utász-alakulata behatolt a Saigontól mind­össze 13 kilométerrel észak­keletre levő Di An nevű amerikai—dél-vietnami tá­maszpont térségébe és fel­robbantotta az agresszorok 5 katonai helikopterét. A par­tizán-akció sikerét a saigoni amerikai parancsnokság szó­vivője is kénytelen volt be­ismerni. Csak szerdán érkezett hír arról, hogy a felszabadító­ erők kedden, Saigontól 96 kilométerrel észak­nyugatra, a kambodzsai—dél-vietnami határ közelében lelőttek egy másik amerikai katonai he­likoptert is. (AP, Reuter, MTI) Új vatikáni rendelkezések A magyar katolikus püspö­ki kar félhivatalos lapja, a Magyar Kurír köz­lése szerint J. Villot, a Vati­kán államtitkára 1971. évi október 1-i keltezéssel kia­dott okmányokban arról ér­tesítette Ijjas József érseket, a magyar katolikus püspö­ki kar elnökét, hogy meg­szüntették azoknak a vati­káni rendelkezéseknek a hatályát, melyeket 1957. évi július 16-án hoztak. E sze­rint megszűnt a püspöki kar azon jogainak korláto­zása, amellyel a Vatikán magának tartotta fenn an­nak engedélyezését, hogy katolikus pap országgyű­lési képviselői, tanácstagi vagy más politikai tisztsé­get vállalhasson. Ezután a magyar püspöki kart illeti ez a jog. A magyar püspö­kök felhatalmazást kaptak a fentiekkel kapcsolatos ügyek rendezésére. (MTI) Szelasszié Kanton Hailé Szelasszié, Etiópia császára szerdán befejezte hivatalos látogatását a Kí­nai Népköztársaságban és Kantonból különrepülőgép­­pel Iránba utazott. Az uralkodót Csou Ea-laj, kínai miniszterelnök bú­csúztatta. Szelasszié, elhagyva a Kí­nai Népköztársaság terüle­tét, a repülőgép fedélzeté­ről üdvözlő táviratot inté­zett Mao Cetunghoz és Csou En-laj miniszterelnök­höz. (Új Kína, AP) HÍRLAP Nagy érdeklődést keltett Péter János felszólalása az ENSZ-ben New York Köves Tibor, az MTI tu­dósítója jelenti: Szerdán, az ENSZ-közgyű­­lés általános politikai vitájá­nak befejezése napján került sor Péter János külügymi­niszter felszólalására. A ma­gyar ENSZ-kü­ldöttség veze­tőjének ily módon lehetősége nyílt, hogy széles horizontú nemzetközi körképében nem­csak hazánk, hanem a szocia­lista országok közösségének nézőpontjából is mintegy ösz­­szegezze az általános vita legjellemzőbb vonásait. A magyar külügyminiszter felszólalásában több szem­pontból is különös érdeklő­dést keltett az ülésszak során 127-ről 131­ tagállamra szapo­rodott a közgyűlésben. A szo­cialista országok képviselői közül utolsóként felszólva Péter János elsőként reagál­hatott arra a bejelentésre, hogy Richard Nixon, az Egye­sült Államok elnöke jövő év májusában Moszkvába láto­gat. A küldöttségek körében általános egyetértés fogadta a magyar külügyminiszter nyomatékos megállapítását, amely aláhúzta: a jelen köz­gyűlés enyhült, bizakodó lég­köre mindenekfelett a két rakétanukleáris szuper-nagy­hatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsola­taiban mutatkozó javulásnak tulajdonítható. A hallgatóság sorában je­len volt számos olyan kül­ügyminiszter is, akikkel Pé­ter János korábbi találkozó­kon, vagy a jelenlegi ülés­szak során személyesen is megbeszéléseket folytatott az európai együttműködés és biztonság problémakörének megvitatására összehívandó értekezlet előkészítéséről, s így mint az európai párbe­széd előmozdításáért dolgozó szocialista diplomácia egyik ismert képviselőjét különös figyelemmel hallgatták meg kollégái. Nagy érdeklődést keltett például az a nyoma­tékosan hangsúlyozott meg­állapítása, hogy a magyar kormány — teljes egyetértés­ben a Varsói Szerződés többi tagállamával — nem tekinti hasznosnak és célravezetőnek, ha a megoldandó problémák egyikét függővé teszik egy másik probléma megoldásá­tól az európai együttműkö­dést és biztonságot érintő p­robléma­k­örben. A közel-keleti konfliktus politikai rendezésére és a vi­etnami háború tárgyalások útján való békés rendezésére vonatkozólag előadott magyar elgondolások ugyancsak szé­les körű figyelmet keltettek. Vég­ül nagy együttérzésre találtak Péter János befeje­ző szavai, amelyek rendkívül melegen méltatták U Thant ENSZ-főtitkár történelmi ér­demeit. Péter János magyar kül­ügyminiszter nagy tetszéssel fogadott felszólalásával ért véget a délelőtti ülés. Az ál­talános vitát befejező délu­táni ülésen Burundi, Málta, Ciprus, Mauritius és Algéria képviselője­­szólal­t fel. Az ál­talános vitában összesen 126 ország képviselője fejtette ki kormánya álláspontját, a közgyűlés munkájában ösz­­szesen két államfő, 5 kor­mányfő és 106 külügyminisz­ter és 13 kabinetminiszter vett, illetve vesz részt. Csütörtökön és pénteken a közgyűlés 1. számú politikai bizottságának tanácskozásá­val folytatódik a világszerve­zet munkája és hétfőn kez­dődik a nagy érdeklődéssel várt vita a kínai ENSZ-kép­­viselet kérdéséről. Podgornij szovjet államfő az iráni sah meghívására Teheránba érkezett. Podgornij részt vesz a perzsa ál­lam megalakításának 2500. évfordulójával kapcsolatos ünnepségeken (Telefoto — F. m. Hírlap) 11 Nixon-látogatás visszhangja Az a bejeentés, hogy Nixon amerikai elnök jövő év má­jusában, pekingi látogatását követően a Szovjetunióba lá­togat, természetesen nagy ér­deklődést váltott ki világ­szerte. Hivatalos és nem hi­vatalos körökben egyaránt úgy értékelik, mint újabb le­hetőségét a nemzetközi fe­szültség enyhítésének. Tokió A japán kormány megelé­gedéssel nyugtázta a bejelen­tést. A külügyminisztérium szóvivője közölte, hogy a ja­pán kormányt már előre tá­jékoztatták Nixon utazásá­ról. (AFP) Róma Az olasz kormány és az olasz közvélemény kedvező lehetőségnek ítéli a nagyha­talmak közötti magasszíntű eszmecseréket a nemzetközi feszültség enyhítése szem­pontjából. — hangsúlyozza az olasz külügyminisztérium nyilatkozata. Luigi Longo, az Olasz EP főtitkára a Nixon látogatás­sal kapcsolatban rámutatott a nemzetközi munkásmozga­lom egységének jelentőségé­re is. (AFP) Brüsszel A NATO szóvivője szerint Joseph Luns, a NATO új fő­titkára megelégedéssel nyug­tázta a Nixon-látogatás hírét, hozzátéve, „megnyugtatónak” tartja, hogy az Egyesült Ál­lamok megígérte minden vo­natkozásban konzultálni fog a NATO többi tagállamával. (AFP) Berlin A Neues Deutschland szer­ dai száma kommentárban foglalkozik annak a hírnek a bejelentésével, hogy Nixon amerikai elnök jövő május­ban a Szovjetunióba látogat A kommentár címe: „Nixon szovjetunióbeli látogatásáról . Meghiúsították Peking cselszövését”. (MTI) Bonn A szerdai nyugatnémet la­pok első oldalon ismertetik a moszkvai és washingtoni lejelentést és kommentárjaik­ban az utazás jelentőségét és nyugatnémet vonatkozásait elemzik. Csaknem valamennyi kom­mentár kiemeli, hogy a nyu­gat-berlini négyhatalmi egyezménynek nagy szerepe volt a tavaszra esedékes uta­zás megszervezésében. (MTI) Csütörtök, 1971. október 14. Ma­ kommentárunk Nixon moszkvai útja „Az ég­­eket illik az állam­­fédiaktól" írta a minap kommentárjában egy francia újságíró. Valóban: az utazás nemcsak turisztikai értelemben vált tömegmozgalommá, hanem politikai értelemben, vezető politikusok részéről is mind tö­­megesebb jelenséggé válik. Nixon moszkvai útjának beje­lentése olyan időpontban hangzott el, amikor például a Szovjetunió három legmaga­sabb rangú vezetője a földke­rekség legkülönbözőbb pont­jaira tett utazás után, illetve előtt van. Brezsinov csak a minap foly­tatott fontos tanácskozást a most már nemcsak kellemes meteorológiai, hanem politikai klímájáról is ismert Krím-fél­­szigeten. A Szovjetunió Kom­munista Pártjának főtitkára járt Belgrádban, Budapesten és Szófiában és hamarosan a francia fővárosba utazik. Ko­szigin tárgyalt Algírban Rumo­­dien elnökkel, Robotban Hasz­­szán királlyal, hamarosan Pier­re Elliot Trudeau tanácskozó­partnere lesz Kanadában, majd a skandináv fővárosokban foly­tat fontos megbeszéléseket. Podgornij szovjet államfő né­hány nappal ezelőtt tért haza a Vietnami Demokratikus Köz­társaságból, Indiát és Burmát érintve, most pedig Irán ven­dége. Minderre annak érzékeltetés­­éül érdemes emlékeztetni, hogy Richard Nixon a szovjet csúcsdiplomácia páratlan akti­vitásának kellős közepén je­lentette be moszkvai útját és ezzel mintegy kiegészítette, megkoronázta a szovjet veze­tők rendkívül gazdag tárgyalá­si programját, amelynek leg­­frisebb eseménye egyébként Anvar Szadat egyiptomi elnök moszkvai látogatása volt. Ebből is, a szovjet külpoli­tika ismert alapelveiből is ki­tűnik, hogy szovjet oldalról aligha szorul különösebb ma­gyarázatra az amerikai elnök utazása. Moszkvában mindig is vallották, hogy az atomháború elkerülésének alternatívája csak a lenini békés együttélés reali­zálása lehet és ennek egyik igen hasznos, eredményes esz­köze a vezető államférfiak sze­mélyes eszmecseréje. Amerikai részről már nem ilyen egyértelmű a helyzet: a közvélemény jól emlékszik az amerikai külpolitika nem egy­szer váratlan vargabetűire, a párizsi csúcsot meghiúsító U­2 ügyre, a Glassborough-i talál­kozót követő Johnson-féle visz­­szakozásra és a többi hasonló példára. Miért döntött most Nixon a moszkvai utazás mel­lett? 1. A szovjet diplomácia szu­per-aktivitása azzal a veszél­­­­lyel járt, hogy az amerikai kül­politika relatív vagy abszolút értelemben háttérbe szorul, el­szigetelődik. 2. Hála a szovjet kezdemé­nyezéseknek, a világpolitika egyik legfontosabb színterén olyan új folyamatok kezdődtek, amelyek Washington közremű­ködése nélkül, sőt a Fehér Ház ellenére hatnak. Nixon számára elkerülhetetlen lépéskényszer volt, hogy valamilyen módon bekapcsolódjék ezekbe a folya­matokba. 3. A pekingi utazás bejelen­tése után óriási bel- és külpo­litikai nyomás nehezedett az USA elnökére abban az irány­ban, hogy tegye világossá: nem a szovjet-kínai nézeteltérések cinikus kiaknázására utazik a kínai fővárosba. Mind az ame­rikai közvélemény és törvény­­hozás, mind Washington szövet­ségeseinek sora jól tudja, hogy egy, a szovjet-amerikai kap­csolatok rovására realizált kí­nai utazás többet ártana a vi­lágbékének is, Washingtonnak is, mint használna. 4. Végül, de távolról sem utolsósorban, az utazás lénye­ges tényezője a közelgő elnök­­választási kampány. Újra bebi­zonyosodott, hogy ma már amerikai elnökjelölt nem szá­míthat belpolitikai sikerre, ha nem veszi figyelembe azt a mérhetetlen hatást, amit a Szovjetunió léte és tevékenysé­ge a világpolitikában jelent

Next