Fejér Megyei Hirlap, 1972. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-23 / 146. szám

- 2 (Folytatás az 1. oldalról.) adatait és részletes indoklását. A továbbiakban néhány olyan témakört emelek ki, amelyek eredményeink szempontjából alapvetőek, vagy jövőbeni fejlődésünket határozzák meg. Ezek sorában az első, a legfontosabb az, hogyan sikerült valóra váltani gazdaságpolitikánknak azt az alapelvét, hogy a lakosság életszínvonala tartósan, kiegyensúlyozottan növekedjék, az életkörülmények javuljanak? Ez a követelmény 1971-ben is megvalósult. A lakosság jövedelme a tervezett mértékben emelkedett, az egy keresőre jutó reálbér 2,3—3 százalékkal, az egy főre jutó reáljövedelem pedig 5—6 százalékkal nőtt. Politikai és gazdasági szempontból egyaránt kiemelkedő jelentősége van annak, hogy az ipari és építőipari munkások keresete miként alakul. E téren is jellemző e keresetek tervszerű emelkedése. A bérek a termelékenységgel összhangban nőttek, javult a munkaerőstabilitás. A Minisztertanács rendszeresen foglalkozik a kereseti arányok elemzésével és szabályozásával. Megvizsgáltuk például, hogy milyenek és hogy változnak az iparon belüli bérányok? A tények azt mutatják, hogy 5000 munkásnál többet foglalkoztató nagyvállalatok munkásainak átlagjövedelme 3— 10 százalékkal haladja meg az ennél kisebb vállalatokét. A munkások között is vannak ím átlagosnál nagyobb keresetűek. Ez nagyrészt a jobb munkából, a nagyobb teljesítményből következett, de voltak aránytalanságok is, mert egyes melléküzemági, szövetkezeti, kisvállalati dolgozók és alkalmazottak jövedelemnövelési lehetősége kiemelkedően jó volt. Az állami szervek erre is figyelmet fordítottak. Szabályoztuk a termelőszövetkezeti alkalmazottak bérezését és munkaidejét, valamint a melléküzemági tevékenységet. Felhasználtuk a bérpolitika központi eszközeit, béremelési lehetőséget, preferenciákat nyújtottunk a szénbányászatban, és villamosenergia, a textil- és az alumíniumiparban, a közlekedés és a lakossági szolgáltatás területén. A mezőgazdasági áruértékesítés növekedésével együtt érvényesült az a — már korábban is ható — irányzat, hogy a parasztság reáljövedelmének emelkedése a munkásokét, valamelyest meghaladta. A IV. ötéves tervben egészében azonban valóra váltjuk az eredeti célt, hogy e két osztály jövedelmi helyzete azonos mértékben javuljon. A nemtermelő ágazatokban több jelentős központi bérintézkedést hajtottunk végre. Több mint 22 000 orvos és gyógyszerész bérét 20 százalékkal emeltük. 10 000 bölcsődei gondozónő és védőnő 15 százalékos, mintegy 50 000 egészségügyi középkáder pedig 5—10 százalékos béremelést kapott. Mintegy 110 000 pedagógus bére átlagosan 20 százalékkal, a nem pedagógus munkakörben foglalkoztatott, több mint 50 000 dolgozó fizetése átlagosan 10 százalékkal növekedett. Béremelés történt a népművelési intézményeknél is. A lakosság számszerűen csekély, de társadalmi hatását tekintve nem jelentéktelen részének jövedelmei magántevékenységből származnak. E jövedelemek adókötelesek, mindenekelőtt azért, hogy a többi keresőhöz hasonlóan e réteg jövedelme is a társadalmi hasznossághoz igazodjanak és ne alakuljanak ki indokolatlan aránytalanságok. Az idén a korábbinál hatékonyabb adórendszert alkalmazunk, amely erőteljesebben mérsékli a magas jövedelmeket, különösen azokat amelyek nincsenek arányban a végzett munka társadalmi értékével. A spekulatív módon szerzett jövedelmek korlátozását példázza az a pénzügyi előírás, hogy az ingatlanok beszerzési és eladási árának értékkülönbözete után progresszív adót kell fizetni. Megerősítettük a tanácsi és minisztériumi ellenőrző apparátust. Körültekintő, rendszeres adóellenőrzéssel korlátozzuk a visszaélési lehetőségeket, a jövedelem eltitkolását. Adózási és költségvetési tapasztalatok alapján elmondhatom, hogy országunkban többségben vannak a becsületes dolgozók, az olyan patrióták, akik fizikai vagy szellemi társadalmi munkával támogatják községük, városuk felvirágoztatását, pedagógusok, akik segítik a tehetséges fiatalok továbbtanulását vagy javaslatokat tesznek az oktatási rendszer korszerűsítésére, egészségügyiek, akik munkaidő után idős, beteg embereket látogatnak. Nem szabad megfeledkeznünk róluk, mert önzetlen munkájuk nélkül e költségvetés-teljesítési beszámoló eredményei is sokkal szerényebbek lennének. A kormány az 1971. évben tovább folytatta annak a törekvésnek az érvényesítését, amelynek célja egyfelől a munkából származó jövedelmeknek a teljesítmény alapján történő differenciálása, másfelől a családi jövedelmek kereső-eltartott aránya miatti különbségeinek kiegyenlítése. Szélesítettük a gyermekek eltartásához nyújtott támogatást és az öregek társadalmi ellátását. Kidolgoztuk azokat a javaslatokat, amelyek alapján — több más intézkedéssel együtt — 1972. év január 1-i hatállyal felemeltük a három- és többgyermekes családok, valamint az egyedülálló egyes kétgyermekes szülők családi pótlékát, a mér megálasntött nyugdíjakat pedig — reálértékük megtartása céljából — 1971-től évenként 2 százalékkal növeljük. A 3—11 éves gyermekek 59 százalékának van ma hehe az óvodákban. Ennek ellenére csaknem 30 000 felvételi kérelmet nem sikerül teljesíteni. Ha ezt az igényt az idén akarnánk kielégíteni, az mintegy 1,8 milliárd forint beruházást tenne szükségessé. Ilyen összeget csak folyamatosan és szoros társadalmi összefogással lehet előteremteni. 1971-ben 41 000 gyermeket helyezhettünk el bölcsődében, személyenként 12 000 forint állami költséggel. A gyermekgondozási segély igénybevételével 180 000 anya nevelte otthon kisgyermekét, erre kereken 1,3 milliárd forintot fizettünk ki. A családtámogatás rendszerét tovább kívánjuk fejleszteni. Egészségügyi ellátás — oktatás Az egészségügy és oktatás területén tovább bővítettük az intézmények hálózatát, emeltük ezek szakmai színvonalát. Az idén hozott egészségügyi törvény alapján állampolgári joggá fogjuk emelni az egészségügyi ellátást. A közelmúltban az állami oktatási rendszert vizsgálva, többek között arra a megállapításra jutottunk, hogy anyagi eszközeinkkel mindinkább az oktatás tartalmi részének erősödését kell segíteni. A tehetségek kibontakoztatását az általános iskolákban kell elkezdeni. Ez évben megtettük a kezdeti lépéseket olyan irányban, hogy azok a gyermekek, akik nem járnak óvodába, iskolaelőkészítő tanfolyamon vehetnek részt. Következő ötéves terveink során érezhetően javítjuk — minden fokon — a legkorszerűbb oktatáshoz szükséges személyi és tárgyi feltételeket. A színvonalas művelődés lehetőségeit félszáz színházunk, csaknem 4000 mozink, 5300 közművelődési és ennél jóval több üzemi könyvtárunk, 185 múzeumunk és 1971-ben majdnem másfélezer kiállításunk reprezentálta. Népművelési célokra, a művészeti intézmények feladatainak ellátására a költségvetés az előirányzatnál 75 millió forinttal többet fordított. Az életkörülmények javítására vonatkozó társadalmi céljainkat tehát nem egyszerűsítjük le csak a fogyasztás bővítésére és a fogyasztási kultúra emelésére. Legalább olyan fontosnak tekintjük, hogy életformánkban növekvő szerephez jusson az oktatási színvonal általános emelése, a szocialista kultúra értékeinek közkinccsé tétele és a korszerű egészségügyi ellátás. Ma már tízmillióan kívánnak fejlett, gondos egészségügyi ellátást, de milliók igénylik a magasszintű oktatási rendszert is. A lakosság jövedelme az áruellátás oldaláról megalapozott volt, biztosítottuk a fogyasztói piac egyensúlyát. A kereskedelem folyó áron számolva 9 százalékkal több árut adott el, a növekedés változatlan áron mérve is meghaladta a 7 százalékot. Gyarapodott az alacsonyabb jövedelműek igényeit kielégítő áruk mennyisége. Egyes termékekből — például a sertéshúsból, kötöttáruból — javult a kínálat. Bővült a tartós fogyasztási cikkek választéka, amit szemléletesen bizonyít a forgalom 12 százalékos növekedése. Ma már elmondhatjuk, hogy majdnem minden családban van rádió, televízió, minden második munkáscsaládban van hűtőszekrény és porszívó, minden ötödikben motorkerékpár és minden huszadikban személygépkocsi. A családi kiadásokból mind nagyobb hányadot fordítanak a dolgozók lakásépítésre, üdülőtelek-vásárlásra, vagy turistautazásokra a környező országokba. A több tartós fogyasztási cikk természetesen megnöveli a lakosság ipari-javító szolgáltatások iránti keresletét. Tavaly e téren is tapasztaltunk némi javulást, az ezt támogató szabályozó módosítások nyomán, a helyzettel azonban nem vagyunk még elégedettek. Lakásprogram Az elmúlt évben a tervezett 71 (W helyett 75 090 lakás épült. A negyedik ötéves terv nagy feladatai miatt javítani kell a lakásépítést és gazdálkodást a központi és a tanácsi szerveknél és vállalatoknál egyaránt. Az állami költségvetés vállalja a hatósági árváltozások fedezetét, de ez nem nyújthat forrást minden költségnövekedésre. Éppen ezért, a tervben előírt mutatókat — épületszint, alapterület, felszereltség, szanálás — szigorúan be kell tartani, az eltérés veszélyeztetheti az előirányzott lakások megépítését. Összhangban a lakásigények emelkedésével, rohamosan bővíteni kell a kommunális szolgáltatások körét, és ebben az elmúlt, években nem lebecsülendő eredményeket értünk el. A lakosság életkörülményeit nagymértékben a tanácsok alakítják. Nagyobb az önállóságuk, ami az új tanácstörvény egyik pillére. Beruházásaink helyzeti Tisztelt Képviselő Elvtársak. A gazdasági elemzéseknek mindig egyik kulcskérdése, hogyan ítélhetjük meg a vizsgált időszak fejlesztési, beruházási tevékenységét? Az elmúlt évet — a korábbi időszakhoz hasonlóan — nagyarányú fejlesztés jellemezte. Bővültek ipari és építőipari kapacitásaink, javult a mezőgazdasági nagyüzemek technikai felszereltsége. Üzembehelyeztük a TVK polietiléngyárat, a Gagarin hőerőmű újabb 200 MW-os egységét. Termelni kezdett az alumínium szélesszalaghengermű Székesfehérvárott, és az évi 2 590 lakás kapacitású házgyár Debrecenben. Több mint 65 OOO szarvasmarha és 250 000 sertésférőhelyet létesítettünk. A beruházások eredményeként nemzeti vagyonunk több mint 5 százalékkal emelkedett. 1971-ben a beruházások csaknem kétszer olyan gyorsan növekedtek, mint a nemzeti jövedelem termelése. A beruházási kifizetés 109 milliárd forint volt, a tervezettnél 11 milliárd forinttal több. A beruházás területén még nem enyhült a feszültség és a befejezetlen beruházások állománya az év végén az esztendő beruházási értékének 80 százaléka, összesen 43 nagyberuházásnak kellett volna tavaly elkészülnie. Ezek közül harmincat átadtak, de tizenhétnél bizonyos befejező munkálatok még hátra vannak. Ebben benne vannak a korábbi évekről áthúzódó beruházásaink is. A többinél csak részleges üzembehelyezés történt. Ezek a beruházások a tervezettnél átlagosan több mint két évvel később valósultak meg. A Gazdasági Bizottság legutóbbi ülésén megállapította, hogy néhány építőipari vállalaton kívül a Magyar Hajó- és Darugyár, a Vertesz, a Láng Gépgyár, a Ganz-Mávag többször késedelmesen teljesítette a nagyberuházásokkal kapcsolatban vállalt kötelezettségeit, berendezések, műszerek vagy automatikák szállítását és szerelését. A helyzetet már évközben részletesen elemeztük és a népgazdaság idei tervében azt a célt határoztuk el, hogy a szocialista szektor beruházásai a tavalyi szintet csak kismértékben haladják meg. Ezt olyan módon kívánjuk elérni, hogy módosítottuk a vállalati jövedelemszabályozás rendszerét, a nyereségből kisebb a beruházásokra felhasználható rész. Január elseje óta a vállalatok, egyes esetekben a tanácsok, a beruházás megkezdése előtt kötelesek tartalékot képezni azzal a céllal, hogy legyen pénzük a felmerülő többletköltségekre és ezt a pénzt ne költhessék újabb beruházások megkezdésére. Emellett kénytelenek voltunk átmenetileg egyes nem termelő beruházások — irodaházak, üdülők — építését szigorúan korlátozni. Az állami beruházások körében felülvizsgáltuk a fejlesztési célokat. A folyó esztendő öt hónapjának tapasztalatai alapján úgy tűnik, hogy az idei beruházási színvonal a tervnek megfelelően alakulhat, ha mind a központi szervek, mind a vállalatok megértik és végrehajtják a hatályos intézkedéseket. Ebben az esetben számíthat új beruházásaink termelésére a népgazdaság, jövedelmeire pedig a vállalatok és az államháztartás. A külkereskedelem alakulása Tisztelt Elvtársak! Napjainkban a munkamegosztás, a szakosítás mindinkább nemzetközi méreteket öl, következésképp külgazdasági kapcsolataink alakulása fejlődésünk nélkülözhetetlen alkotóeleme. Nemzetközi gazdasági kapcsolataink legfőbb kifejezési formája a külkereskedelmi forgalom alakulása. 1971-ről szólva, annak megítélése különösen bonyolult. A kivitelre és a behozatalra hatott a tőkésvilágpiac dekonjuktúrája, az 1970-es kedvezőtlen mezőgazdasági év miatt elmaradt export. Éreztette hatását a tőkés világ, pénzügyi válsága. 1971 utolsó hónapjaiban csökkent a külkereskedelem egyensúlyhiánya, és ez az irányzat 1972-ben is folytatódik. Mindez nemcsak a teendőkre hívja fel a figyelmet, hanem arra is, hogy egy-egy rövidebb időszak kedvező vagy éppenséggel kedvezőtlen jelenségéből nem szabad túlzott következtetéseket levonni, így korántsem fordulatként, csak biztató eredményként értékeljük azt is, hogy az idén öt hónap alatt a behozatal a múlt év azonos időszakához képest csaknem 6 százalékkal csökkent, míg a kivitel 26 százalékkal magasabb. A népgazdaság fejlesztése, a munkamegosztás előnyeinek kihasználása szempontjából meghatározó számunkra együttműködésünk a KGST-országokkal, ezen belül is legfontosabb partnerünkkel, a Szovjetunióval. Kapcsolataink szilárd alapokon és hosszúlejáratú megállapodásokon nyugszanak. Ezt kívánjuk továbbfejleszteni az előttünk álló 15 éves időszakra. Hozzákezdtünk a szocialista integráció komplex programjának megvalósításához. Ez azt is jelenti, hogy az együttműködésben még nagyobb szerepet kapnak a távlati gazdaságfejlesztési kérdések. A KGST-ben elsősorban a több országot érintő új beruházási célok összehangolása fokozódott. Folytatódik az egyesített energiarendszer továbbfejlesztése, épül a Barátság—2 kőolajvezeték. Különösen sikeresen fejlődik a gyártásszakosítás és a termelési kooperáció az autóbusz, a személy- és tehergépkocsigyártás, a számítástechnika és a vegyipar egyes területein. Ami a nem szocialista országokhoz fűződő kapcsolatainkat illeti, azokat a nemzetközi piac sokféle tényezője, a konjuktúra változása és a nemzetközi pénzügyi viszonyok alakulása erőteljesen befolyásolják. Kapcsolataink ma már itt is túlmutatnak az egyszerű adásvételi ügyleteken. Műszaki-tudományos, kulturális egyezményeket kötöttünk több európai és Európán kívüli országgal. Bővül a tudományos-műszaki együttműködés, bár ez még nem mondható kielégítőnek, örvendetesen bővül a fejlődő országokkal is áruforgalmunk, különösen jelentős partnereink India, Egyiptom, Irak és Irán. A tőkés világgal — közöttük az Európai Gazdasági Közösség egyes országaival — fenntartott kapcsolatainkat is fejleszteni kívánjuk. A munkamegosztással elérhető előnyökről szerzett tapasztalatok az elmúlt évek során kedvezőek voltak. Jó néhány mezőgazdasági, élelmiszeripari termékünk külpiaci értékesítési lehetősége kedvező. Tartósan exportképesnek ítélhető ezen belül különösen a vágómarha és a marhahús. A kormányszervek hosszabb ideje foglalkoznak a szarvasmarhatartás feltételeit javító intézkedések kidolgozásával. Az anyagi érdekeltség eszközeivel kívánjuk elérni, hogy a mezőgazdasági termelés oldaláról belföldön színvonalas tej- és tejtermékellátást lehessen nyújtani, marhahús-exportunk pedig növekvő mértékben járuljon hozzá tőkés fizetési mérlegünk javításához. Őszintén meg kell mondanunk, hogy a jelenlegi helyzetben az államháztartás jelentősebb terhet vállalni nem tud, tehát a teendő intézkedéseinek pénzügyi kihatását túlnyomó részt a mezőgazdasági ágazaton belüli átcsoportosítások útján kell ellensúlyozni. A nagyobb anyagi erővel, jobb adottságokkal rendelkező üzemek többet vállaljanak. Ugyanakkor már most felhívjuk a figyelmet arra, hogy a szarvasmarha-tenyésztés jövedelmezőségének javítása az ár- és pénzügyi intézkedéseken túlmenően, összetett feladat: a rét-, legelő- és takarmánygazdálkodás, a háztáji gazdaságokkal való kapcsolat, megfelelő tenyészirány megválasztása, a szarvasmarhatartás technológiájának, az üzemszervezésnek a korszerűsítése, a személyi feltételek megteremtése már most intézkedéseket igényel az üzemi vezetőktől. Gazdálkodás — közgondolkodás Gazdasági munkánk eredményeire a tervek, a közgazdasági szabályozók és a szubjektív momentumok egyaránt befolyással vannak. Ez utóbbiak, az emberi tényezők jelentősége nagyobb, mint azt gyakran feltételezik. Jogosult azért, hogy röviden néhány olyan témát is érintsünk, amelyek a vállalati közgondolkodás problémakörébe tartoznak manapság. Gazdaságunk intenzív utakra való vezetésének feltétele a meglévő kapacitások jobb kihasználása. A vizsgálatok azt állapították meg, hogy a termelő kapacitások időbeni kihasználása az elmúlt években nem sokat javult. Sok területen a modern, korszerű gépi berendezések kihasználása nem megfelelő. A teljes műszakokban is jelentős még a kapacitás tartalék. A többi szocialista országhoz viszonyítva a vegyipar műszakszáma nálunk a legalacsonyabb. Jobb szervezéssel, rugalmasabb vállalati bérpolitikával nagyon sokat lehet javítani a helyzeten. Nem kedvező a kép az elhasználódott, korszerűtlen és amortizált állóeszközök selejtezése tekintetében sem. További üzemeltetésük a legtöbb esetben konzerválja az elmaradt technikát. A banknál ma is több olyan hiteligény van, amelyben magas építési hányad mellett szeretnének a vállalatok beruházni, miközben a meglévő csarnokokban 25—30 éves — szaknyelven szólva — ,jr-ra leírt” gépek álldogálnak kihasználatlanul. Valamennyi vállalatunk és szövetkezetünk együttes érdeke a szerződéses kapcsolatok fejlesztése. Nagyobb előrelátás legyen a szerződésekben, a szállítás ütemezésében is több előrelátás. A kereskedelemnek jobb piacismeret mellett több kockázatot kell vállalnia. Az állami intézmények és a tanácsok számára most az a legtöbb igazodási pont, hogy tevékenységüket az ötéves népgazdasági terv alapján folytassák, mindennapi gazdálkodásukat pedig saját bevételeik vagy a költségvetési támogatásuk keretei között tartsák. Gazdaságunk helyzete, fejlődése — amint a beszámolóból és a költségvetési adat- és információtömegből is kitűnik — sokkalbonyolultabb, mintsem hogy nagyon röviden jellemezhető lenne. Mégis, ha összefoglaló képet akarunk, néhány kérdésre világos választ kell adnunk. Hogyan ítéljük meg eredményeinket a tervek tükrében? Nyugodtan megállapíthatjuk, hogy mind az alapvető gazdasági folyamatokat, mind a költségvetési gazdálkodást a tervszerűség jellemezte, még akkor is, ha az elmúlt év nem volt mentes a gondoktól. Vajon miből fakadnak ezek a gondok, nehézségek? Elsősorban abból, hogy a gazdálkodás hatékonysága nem javult az elvárható ütemben; másodsorban pedig abból, hogy az elosztási folyamatban még nem sikerült szilárdan ellenállni az erőforrásainkat meghaladó igények nyomásának. Abból, hogy ezekről nyíltan beszélünk, senki sem vonhat le téves következtetést, hiszen gondjainkat megosztjuk, hibáinkkal szembenézünk, és határozott intézkedéseket hozunk azok megszüntetésére. Bízhatunk-e intézkedéseink sikerében,várhatjuk-e gondjaink enyhülését? Úgy vélem, igen, bízhatunk, ha a gazdasági élet minden területén, a vállalatoknál, a szövetkezeteknél, az intézményeknél, a tanácsoknál és a központi szerveknél egyaránt lendületesen és következetesen valóra is váltjuk azokat. Kormányzati munkánknak — gazdasági téren — most ez a legfőbb törekvése és ehhez kérem mindannyiuk támogatását. Kérem a Tisztelt Országgyűlést, hogy ezekkel a gondolatokkal kiegészítve fogadja el az 1971. évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló jelentést, és hagyja jóvá a beterjesztett törvényjavaslatot* * * A csütörtöki ülésen felszólalt Péter Kuns külügyminiszter is. (Folytatás a 3. oldalon) Tanácskozik az országgyűlés -------- HÍRLAP--------- Péntek, 1972. június 23.