Fejér Megyei Hírlap, 1973. június (29. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-10 / 134. szám

2 A feszültség enyhülésének folyamata hosszútávú perspektíva Lapvélemények Brezsnyev közelgő látogatásáról Moszkva Fred Neal professzor, amerikai publicista, a nemzetközi kapcsolatok szakértője az Izvesztyija pénteki számában cikkben foglalkozik Leonyid Brezsnyev küszöbön álló amerikai látogatásával és a szovjet—amerikai kapcsolatok fejlődésével. A cikk szerzője Leonyid Brezsnyev amerikai útját olyan eseményként értékeli, amelynek elvi jelentőségét nem lehet eléggé értékelni. Ez a látogatás — mint írja —, megmutatja, hogy szovjet részről a feszültség enyhülésének folyamata nem konjukturális tényező, hanem hoszszútávú perspektíva. Az amerikai hangulatról szólva Neal a következőket írja: „az Egyesült Államokban Nixonnak a nemzetközi feszültség enyhítését szolgáló politikája élvezi mindkét párt támogatását. Ezta politikát még azok a személyiségek is pártfogolják, akik fellépnek a republikánus kormányzat belpolitikája ellen. Ténylegesen az elnök határozott szakítása a hidegháború politikájával a legnépszerűbb lépés mindazok között amelyeket valaha is tett.” Azokról az erőkről, amelyek gátat akarnak vetni az enyhülési folyamatnak, Fred Neal a következőket írja: ingadozás nélkül igyekeznek majd felszítani az Egyesült Államokban még meglévő hidegháborús hangulatot. A NATO-n belül is bizonyos csoportulások és egyes országok vezetői is akadályokat támasztanak az enyhüléshez vezető úton. New York Az amerikai sajtó nagy figyelmet szentel Leonyid Brezsnyev közelgő washingtoni útjának. A Wall Street Journal, az amerikai üzleti körök lapja hangsúlyozza, hogy Berzsnyevnek Egyesült Államokban teendő látogatását a jelenlegi nemzetközi helyzet széles körű összefüggéseiben kell értékelni. A lap rámutat, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti kapcsolatok fejlődésével elválaszthatatlanul összefügg a kétoldalú kereskedelem bővítése. Ezzel kapcsolatban a Wall Street Journal felszólítja az amerikai kongresszust, hogy a lehető legrövidebb időn belül hagyja jóvá az amerikai kormánynak a kereskedelmi reformra vonatkozó törvényjavaslatát, amely — mint ismeretes — a többi között előirányozza a legnagyobb kedvezmény megadását a Szovjetuniónak. (TASZSZ) Koszigin Ausztriába látogat Moszkva Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke július 2. és 5. között hivatalos látogatást tesz Ausztriában — közölték hivatalos helyről. Koszigin ezzel a látogatással az osztrák szövetségi kormány meghívásának tesz eleget. Nyolc szputnyik egyszerre A Szovjetunióban pénteken egyetlen hordozórakétával nyolc szputnyikot bocsátottak fel a világűrbe. A Kozmosz—564, 565, 566, 567, 568, 569, 570 és 571 jelzésű mesterséges holdakon tudományos berendezést helyeztek el, amely folytatja a világűr kutatását. Mind a nyolc szputnyik a megadott pályához közel halad. A tudományos berendezésen kívül a szputnyikokon elhelyeztek egy rádiórendszert a pályaelemek pontos mérésére, valamint egy rádió-telemetrikus rendszert, amely a műszerek és a tudományos berendezés működéséről továbbít adatokat a földre. A pénteken felbocsátott műholdak berendezése kifogástalanul működik. -HÍRLAP A KGST ülésszaka után A KGST 27. ülésszakának négynapos munkája után, a tárgyalásokról kiadott közös közlemény ismeretében, joggal lehet arra következtetni, hogy ez a tanácskozás a szocialista országok gazdasági integrációjának fennállása óta az egyik legjelentősebb volt és határozatai nagymértékben járulnak hozzá valamennyi résztvevő állam fejlődéséhez. Emeli a tanácskozás jelentőségét, hogy az 1972-ben KGST-tagállammá vált Rulg immár teljes aktivitással vesz részt a szervezet munkájában, külön egyezmény alapján jugoszláv küldöttség volt jelen és képviseltette magát a Vietnami Demokratikus Köztársaság, illetve a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság is. A tanácskozás gondos elemzés után arra a megállapításra jutott, hogy a szocialista gazdasági közösség nemcsak hogy egészségesen fejlődik, hanem a fejlődés ütemét tekintve továbbra is jelentősen megelőzi a kapitalista világot. Az utóbbi két évben a nemzeti jövedelem a KGST egészére kivetítve 11,6 százalékkal, az ipari termelés pedig több mint 15 százalékkal növekedett. Ez utóbbi számadat a tőkés országok statisztikájában csupán 8,8 százalék. A KGST legfelsőbb szervének tanácskozása az eredmények, az elvégzett munka regisztrálását oly módon végezte el, hogy egyúttal a jövő fejlődés főbb irányvonalait is kijelölte. Ha ebben a rendkívül bonyolult és szerteágazó komplexumban egyáltalán lehet rangsorolni a feladatokat, akkor első helyen azt emeljük ki, hogy megkezdődtek a tagállamok 1976—80. évi népgazdaságfejlesztési terveinek koordinálására irányuló munkák. A távlati tervezés, a népgazdasági prognózisok egyeztetése, az irányítási rendszerek folytonos tökéletesítése a további fejlődés kulcsa. Ami az együttműködés fejlődésének kilátásait illeti, az ülésszak egy kiemelkedő és igen szemléltető példával szolgált: a bolgár, a magyar, az NDK-beli, a lengyel, a román, a szovjet és a csehszlovák központi tervező szervek megbízottai általános szerződést írtak alá arról, hogy együttműködnek a Szovjetunió területén létesítendő évi félmillió tonna kapacitású krembajevi azbesztbányászati és dúsító kombinát felépítésében. Napjainkban világszerte előrevetíti árnyékát a jövő évtizedek egyik problémája: az energia- és fűtőanyagfajták hiányának veszélye. Nem véletlen, hogy a legnagyobb ipari potenciállal rendelkező tőkés országok, mint az Egyesült Államok, a Német Szövetségi Köztársaság és Japán intenzív érdeklődést tanúsítanak a szovjet föld tartalékai iránt és éppen a napokban tízmilliárdos szovjet— amerikai egyezményt kötöttek ebben az ágazatban. A KGST ülésszaka kellő figyelemmel fordult e téma felé, és alapelvként fogadta el, hogy a szocialista gazdasági integráció országai együttes erőfeszítéseket tesznek a tagállamok energia- és fűtőanyagszükségletének hosszútávon biztosított kielégítésére. Ugyancsak együttes erőfeszítések útján teremtik meg a nyersanyagágazatok szükség szerinti fejlesztését. Az ülésszak kellő hangsúllyal tárgyalta a kereskedelem fejlesztésének kérdéseit és ismét leszögezte a KGST általános kereskedelempolitikai alapelveit: az egyenlőségen alapuló, diszkriminációk nélküli forgalmat minden országgal, tekintet nélkül társadalmi formájára. Emlékezetes marad a 27. ülésszak egy olyan döntésről is, amely messzemenően dokumentálja a szocialista társadalom humanitását, önzetlenségét, a más népek iránti mindenkori segítőkészséget, olyan ösztöndíjalap létesítésére hozott határozatot, amely lehetővé teszi, hogy a fejlődő országok felsőoktatási intézményeiben s már az 1974—75- ös tanévtől képezni lehet ezen ösztöndíj felhasználásával a „harmadik világ” számára oly fontos gazdasági, tudományos és műszaki szakemberek gárdáját. MINT AZ ÜLÉSSZAKRÓL kiadott közlemény tömören megállapítja, a tanácskozás a teljes kölcsönös megértés és barátság szellemében folyt. Aligha kell hangsúlyozni, mennyire fontos ez nemcsak a döntések meghozatalában, hanem a szocialista országok együttműködésének gyakorlatában is, hiszen az egyes tagállamok fejlődése összefügg a többivel és gyarapodásuk egyúttal a szocialista közösség növekedését is jelenti. Hétfő: Aranyáremelkedés a nyugati tőzsdéken, újabb dollárválság fenyegetéséről ír a világsajtó — A közös piaci kilencek külügyminiszteri értekezlete — Jobboldali manőverek Chilében Kedd: Prágában megkezdődik a KGST tanácsülése, a magyar küldöttséget Fock Jenő vezeti — Le Duc Tho és Kissinger Párizsba érkezik Szerda: A balközép politikai felújításáról dönt az olasz kereszténydemokarták kongresszusa — Heinemann nyugatnémet államfő aláírja az alapszerződés ratifikációs okmányait — Az első magyar nagykövet a Dél-Vietnami Köztársaságban Csütörtök: Szovjet—magyar kormányfői megbeszélés Prágában — Helsinki bejelentés: július 3-ra összehívják az európai biztonsági értekezletet. Péntek: A Biztonsági Tanács vitája a közel-keleti helyzetről — Brandt Izraelben — Spanyolországban Franco átadja a minszterelnöki tisztséget Szombat: Halasztás után ismét folytatódik a VDK és az Egyesült Államok képviselőinek párbeszéde Így látja a hetet, kommentárunk, Réti Ervin: Ha az újságolvasó gyorsan és felületesen futotta át a hét főcímet, csaknem kizárólag régi, ismerős témákra bukkant. Az európai biztonság ügye, a vietnami tűzszünet következetes betartása, a közel-keleti rendezés problémája jó ideje vissza-visszatér a jelentésekben, s nem váltott ki, különösebb meglepetést egy esetleges újabb dollárválság árnyéka sem. Mégis van új a júniusi nap alatt és a „régi témák” a héten érdekes fejleményeket hoztak. A finn fővárosban megszületett a döntés, július 3-ra, Helsinkibe összehívták az európai biztonsági értekezletet. Megállapodtak a négypontos napirendben is, magával a biztonsággal öszszefüggő politikai kérdések, a gazdasági, tudományostechnikai, környezetvédelmi összmunka; az együttműködés az emberiességi és más területeken; valamint a konferencia után teendő további lépések szerepelnek a tárgyalási előterjesztésen. A nyitány külügyminiszteri szinten történik Helsinkiben, a folytatás Genfben következik, majd a záróakkordra, csúcskonferencia formájában, ismét a finn fővárosban kerül sor, valószínűleg hónapok múlva. Eredményesen zárult tehát az a hosszú harci szakasz, amelynek célja az európai biztonsági értekezlet összehívása volt. A szocialista országok következetes küzdelme meghozta gyümölcsét, s javaslataik realitását mutatja, hogy megközelítően az általuk indítványozott időpontban összeülhet a konferencia. Dipoli korszerű épületkomplexumában elbúcsúztak egymástól a nagykövetek, akik november 22-e óta hoszszabb-rövidebb szünetekkel, az európai értekezlet előkészületi munkálatait végezték. Ám valóban csupán az első szakasz ért véget. Új erőfeszítés következik a diplomáciában, hogy a konferencia ne csak összeüljön, de eredményes is legyen. A három színhely, a különböző szintek, a tervezett viszonylag hosszú időtartam utalhat rá, hogy lesz még tennivaló. A hét másik fontos európai eseménye, az NSZK karlsruhei alkotmánybíróság visszautasította a jobboldali bajor tartományi kormány zavart keltő panaszát, s ezzel elhárultak az akadályok a két német állam alapszerződésének életbelépése előtt, megkezdődhettek az előkészületek az NDK és az NSZK ENSZ felvételére is. Több órás találkozások és elhalasztott megbeszélések jelzik Le Duc Tho és Kissinger újabb párizsi tárgyalási fordulóját, amelyről napokon át semmiféle hitelt érdemlő jelentés nem látott napvilágot. Korábban amerikai részről olyan kiszivárogtatás történt, hogy a két politikus írásos okmány formájában is lefekteti majd a vietnami tűzszünet betartásával kapcsolatos kérdéseket. Ez az elképzelés a dolgok fonákjáról nyert megerősítést, amikor Saigonban sietve kijelentették, hogy nem látnák értelmét bármiféle dokumentum aláírásának. A Thieu rezsim „egyedüli képviseleti igényeit” a héten ismét összezúzták a tények: Dél-Vietnam szabad területein a gyors konszolidáció jegyében ünnepelték az ideiglenes forradalmi kormány megalakulásának negyedik évfordulóját. A Délvietnami Köztársaság aktivizálódó nemzetközi kapcsolatait mutatja, hogy valahol a DIFK fennhatósága alatt álló területen diplomaták adták át megbízó leveleiket, köztük az első magyar nagykövet. Az Egyesült Államokban újabb dollárválság , kísértete erelntkezett a héten, úgy tűnik, olyan betegségről van szó, amelyet gyors egymásutánban többször is meg lehet kapni. Ha már az orvosi példánál maradunk: a baj nemcsak gyakoriságával jelentkezik, de igazából nem lehet megállapítani a roham közvetlen kiváltó okát. A diagnoszták mégsem tanácstalanok, hiszen a háttér közismert, a tőkés valutarendszer mélyreható átalakítására lenne, szükség. A Fehér Házban összeült a „konzílium”, a válság megbeszélése a szűkebb kabinet részvételével, de változatlanul kérdéses, hogy akarnak és tudnak-e valamit tenni a tüneti kezelésen túl. Az ismerős témák új fejleményeket hoztak és hoznak, de kivétel itt is erősíti a szabályt. A Biztonsági Tanács közel-keleti vitájában — amely időpontjában egybeesik a hatnapos háború hatodik évfordulójával — egyelőre nem mutatkoztak új elemek. A vita lelassult, alig volt hozzászóló, az állandó tagok mindezidáig tartózkodtak az érdemi megjegyzésektől. Igaz, nem annyira új határozatokra lenne szükség, mint a BT kétezer nappal ezelőtti ésszerű döntésének végrehajtására. Az új javaslatnak számító osztrák terv, amely szóba került az ENSZ-ben, ugyancsak a korábbi BT határozatra alapozódik, annak végrehajtásához állapítanak meg menetrendet és Waldheim főtitkárnak nagyobb személyes szerepet biztosítanak a puhatoló-zásokban. A viszonylagos némaság a Biztonsági Tanács patkóalakú asztala mellett természetesen nem annak következménye, hogy a résztvevők nem alakították volna ki véleményüket. Előfordulhat — jóllehet erre hivatalos utalások nem történtek —, hogy az ENSZ szokásainak megfelelően, a színfalak mögött folyik az érintkezésfelvétel egy valamennyire közös álláspont létrejötte érdekében. Minderre azonban csak a jövő héten derülhet fény, amikor hétfőtől folytatódik a vita, noha a következő felszólaló még nem jelentkezett. . Amerika útjain M. Mélyvízben... Az ismerkedés Virginia államban, Arcola kisváros közelében történt egy tágas zöld mezőn, amelyen legalább húsz csíkos mezőgazdasági repülőgép állomásozott. Új ismerősünk, Davies Paper éppen akkor ugrott ki az egyik gépből. A gép a mező szélén, az út közvetlen közelében állt. Odamentünk. A kisfiú, háttal a gép szárnyának támaszkodva, Coca-Colát iszogatva, válaszolt kérdéseinkre. — Te már tudsz repülni? — Tudok, de még nincs jogosítványom. Ekkor lépett oda hozzánk Davies, apja, William Pope, és igazolta fia szavait. Igen, a fiú már tud repülőgépet vezetni, természetesen az apja ellenőrzése mellett. Davies Paper 13 éves. Megvallom őszintén, tetszett nekünk ez a nyíltarcú, vöröseshajú, kissé zárkózott ifjú pilóta. Megkérdeztük tőle, tudja-e, hogy Neil Armstrong szintén repült kisfiú korában. — 16 éves korában emelkedett fel először önállóan a levegőbe. Én is így teszek majd. További utunkon jó néhányszor eszünkbe jutott Davies Paper. Kísérő nélkül felemelkedhet a levegőbe Az amerikaiak úgy vélik, hogy 16 éves korában már alkalmas erre az ember. Az amerikai pilóták — amatőrök , hivatásosak — száma körülbelül félmillió, ötven százalékuk 16 és 24 év közötti. A tanuló repülők között a serdülőkorúak száma 30 százalék. Nem csupán arról van szó, hogy az óriási sebesség hazájában az embert már kora ifjúságában hozzászoktatják ehhez a tempóhoz. A kis Paper arra is példa, hogy az amerikaiak milyen korán dobják mélyvízbe a gyereket, mondván, — tanulj meg úszi! Képletesen szólva, ez már a pelenkánál kezdődik. A legtöbb amerikai csecsemőt mesterségesen táplálják. Már zsenge korában rászoktatják a gyári készítményű ételek, vitaminok, porok és különféle levek fogyasztására. A gyermeket növekedése arányában szoktatják az élet keménységéhez. A családba és az iskolába nem nyertünk bepillantást, de a televízió mely Amerikában a gyermekek legfőbb ,,dadája", állandóan hajtogatja: Előzd meg! Üss elsőnek! Ne hagyd a magadét! Ne szalaszd el az esélyt! Mosolyogj, az erősnek mindent szabad! Ebben, a számunkra teljesen idegen edzőiskolában mégsem hagyhatunk figyelmen kívül egy rendkívül fontos mozzanatot: „Tanulj meg dolgozni, tanuld meg szeretni a munkát!” Az amerikai gyermekkorától kezdve csak ezt hallja: „Minden munka megtisztelő!” És minden munkát ösztönöznek. Amerika mezőgazdasági vidékein gyakran látni 10—12 éves gyermekeket a traktor kormánykerekénél. A farmer apa rábízza fiára a technika minden eszközét. Láttunk kis újságárusokat. Gyerekeket, akik kutyákat sétáltatnak, autót mosnak, utcát sepernek, idegen gyerekre felügyelnek vagy éppenséggel üvegeket mosnak a kávéházban. Ez munka. A családban, függetlenül a vagyoni helyzettől, csak örülnek, ha a fiú vagy a lány időt talál magának az iskola és a pihenés között, hogy keressen. Amerikában vannak szegények is, például a mezőgazdasági idénymunkások, akiknek a gyermekeik segítenek kenyeret keresni. A szülők nem engedik meg, hogy a gyermek elherdálja keresetét. Örülnek annak, ha kis tőkéjét hasznos dolgokba fekteti. Neil Armstrong, a híres űrrepülő, anyja szavai szerint, már 10 éves korában kereső volt. Először a saját fizetéséből fedezte a külön zeneórákat, majd hangszert vásárolt magának, ebből a pénzből vette a különböző repülőszaklapokat és repülőmodelleket is. Pedig a leendő űrhajós szülei mindezeket az eszközöket megvehették volna a számára. Ők azonban úgy gondolták, hogy értékesebb lesz a gyermeknek, ha a saját pénzéből vásárolja mindezeket. Még a legtehetősebb, a legnagyobb bőségben élő amerikai is rászorítja fiát vagy lányát, hogy fiatal korában győződjön meg a kenyérkereset nehézségéről. Egy pennsylvaniai kisvárosban Vasárnap, 1973. június 10.