Fejér Megyei Hírlap, 1973. június (29. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-10 / 134. szám
Egységben Aki igazán szívén viselte a magyar nemzet sorsát, az mind századokon át elmaradásunkon kesergett és szomjasan áhította a kort, amelyben egyszer majd pótoljuk, amit törökvészen, labancdúláson, úri dőzsölésen és félgyarmati szolgaságunkon elvesztettünk. Kossuth „félkarú óriás”-nak nevezte az ipar nélküli magyarságot. Berzsenyi a paraszti szövetkezésben kutatta mezőgazdaságunk betegségeinek a gyógyszerét, az ifjú Vasvári Pál a szabadságharc hajnalán írta le: „Világnézeteket kell szereznünk, melyek iránytűül szolgálnak az események hulláma között...” 1919-ben már a legszervezettebb erő, a magyar munkásosztály világnézete, egyesített pártjának hangja nyomán lobbant forradalomra a magyar nép elkeseredése, szabadságvágya, felemelkedési törekvése. Ebben a forradalomban már a munkásosztály meszszemenő céljai fejeződtek ki. Az 1919-es forradalom magában foglalta, mert történelmileg elkerülhetetlenül magában kellett foglalnia, az egész nép századok alatt felgyűlt, megoldatlan gondját-baját. A Tanácsköztársaság leverése után az ellenforradalom sötét éjszakája, borult az országra. De a munkásosztály soha nem tagadta meg 1919 emlékét, eszméit, soha nem mondott le a politikai harcról, egy ígéretesebb holnapról. A negyvenes évek elején, amikor a fasizmus árnyéka egyre nyomasztóbb mértékben vetődött a magyar politikai égboltozatra is, a két munkáspárt, a Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt vezetői egyre több jelét adták együttműködési szándékuknak. Ezt példázza a szabadsághősök síremlékének megkoszorúzása 1941. november 1-én, a Népszava híressé vált karácsonyi száma, a Történelmi Emlékbizottság munkássága és a Petőfi-szobornál 1942. március 15-én rendezett nagygyűlés, majd az utána kibontakozott béketüntetés — „Soha nem fogjuk elfelejteni — írta később a Szabad Nép —, hogy a legsúlyosabb pillanatokban a szociáldemokrata vezetés alatt álló szakszervezetekben és pártszervezetekben, a szocialista ifjúsági mozgalom vezetésén keresztül, sőt, a Népszava hasábjain is szólhattunk mi, kommunisták, népünköt. Ha volt valami eredménye harcunknak, ha hangunk messzebbre hallatszott a földalatti agitáció és illegális röpiratok hatókörén, akkor azt a két munkáspárt egyre szorosabb együttműködésének is köszönhetjük. ..” Ismernünk kell a magyar munkásmozgalomnak ezt a korszakát, mert csak így érthetjük meg a harcot, amelynek eredményeként 1948. június 12-én a két nagy munkáspártra — kommunistákra és baloldali szociáldemokratákra — az a feladat várt, hogy szervezetileg és politikailag is egyesítse a magyar munkásosztályt, annak a történelmi missziónak a betöltésére, amelyre hazánkban egyedül a szervezett munkásság és egységes pártja volt képes. Ismernünk kell az előzményeket, hogy láthassuk: a negyedszázada egyesült két nagy munkáspárt évtizedek harcában kovácsolódott, merítve a Tanácsköztársaság napjaiban létrejött pártegyesítés, a Horthy-fasizmus elleni éles és súlyos osztályküzdelem, majd a felszabadulást követő politikai ütközetek tanulságaiból. Ifire tanít az elmúlt negyedszázad tapasztalata? Mindenekelőtt arra, hogy hatványozottak voltak a párt erői mindig, amikor az egyesülés alapelve, a marxizmus a leninizmus szellemében cselekedett, amikor eszmeileg, politikailag és szervezetileg egyaránt őrködött ezen az egységen. Nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi munkásmozgalom egész története intő példa rá: erőtlenné válik a munkásosztály forradalmi élcsapata, ha megosztják a frakciók és különféle irányzatok. Az ötvenes évek elején ilyen helyzetbe kerültünk. Pártunk, az MSZMP komolyan vette a történelmi tapasztalatot, helyreállította az elvi politikát, a pártegységet, eredményesen munkálkodik nagy céljaink valóra váltásán. Ennek legfőbb záloga, hogy tisztán őrzi a marxizmus-leninizmus elveit, maradéktalanul élvezi a dolgozó tömegek cselekvő támogatását. Miközben az MSZMP megtisztította politikáját mindenfajta torzulástól, végérvényesen kialakult a munkásosztály teljes politikai, eszmei, szervezeti és cselekvési egysége. Még nekünk is, akik benne élünk, a változás oly ütemét jelenti a most megidézett negyedszázad, hogy szinte ámulunk, ha visszapillantunk a megtett útra. Talpra állt a lerongyolódott, kifosztott magyar ipar és megsokszorozta a háború előtti termelést. Sorsfordulón esett át mezőgazdaságunk is. Ma hatszor annyi mérnök kerül ki az egyetemekről, mint a kapitalizmus idején. Hazánkban, ahol egykor mindenfajta népbetegség tizedelte az embereket, ma több orvos jut egy lakosra, mint az Egyesült Államokban. Az eredményekben oroszlán része van a magyar munkásosztálynak, amelynek osztagai mindig a munka frontjának az élvonalában voltak, amikor áldozatot kellett hozni azért, hogy a döntő lépéseket megtehessük. Ez csendül ki az MSZMP Központi Bizottsága 1972 novemberi határozatából is, amely ismételten megerősítette: az országot formáló harc legelső soraiban a munkásosztály halad, s ennek a kormány céltudatos intézkedésekkel nyomatékot is adott. A munkásosztály tettekkel felelt osztályhű pártja határozatára. A szocializmus azonban nemcsak több bért, nagyobb darab kenyeret, új lakást, hűtőszekrényt, esetleg hétvégi telket és autót jelent, hanem mindenekelőtt új társadalmi viszonyokat: az egyén és a közösség új, harmonikus kapcsolatát. A kommunista szombatok, az egyre terebélyesedő szocialista brigádmozgalom, az üzemek, műhelyek, termelőszövetkezetek belső demokráciája, s közéletünk más, ma még kibontakozóban lévő megannyi szocialista vívmánya nemcsak a termelést, hanevm a kulturálódást és ezzel együtt a szocialista életformát, az emberek közösségi formálódását is szolgálja. s tudja hányan álmodoztak a magyar munkásőr osztály soraiban mindarról, ami ma már a szocializmus,elévülhetetlen vívmánya? Sokan közülünk nem érhették meg ezt a napot, a két munkáspárt egyesülésének negyedszázados jubileumát. Fáj, hogy nincsenek már közöttünk, de büszkén gondolunk arra, hogy pártunk, munkásosztályunk, a magyar nép oly sok kiváló harcost nevelt és adott az igaz ügynek, amelynek letéteményesei, örökösei, folytatói vagyunk. Pártunk szervezetei és tagjai, a magyar kommunisták abban a szilárd meggyőződésben emélkeznek meg 1948. június 12-ről, hogy a következő negyedszázad megbonthatatlan egységben tovább viszi munkásosztályunkat végső célja, a szocializmus teljes felépítése, a kommunizmus útján. Kőszegi Frigyes FEJÉR MEGYEIEM] p• Vasárnap, ISI 55 Bm 5hP I 1973. június 1O. 55|jlffilllBFHHHfldH XXIX. évfolyam | rm 55 58 ism ****}»* £szik 8 wUm ✓ Ára: 1 forint AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA ____________________[ " A ■ mmn a közös vállalat sikere A Fejér megyei Mezőgazdasági Terményértékesítő Szövetkezeti Közös Vállalat régi gondja oldódott meg a közelmúltban: felépült a 150 vagonos hűtőtároló a székesfehérvári kirendeltségen. A modern, korszerű létesítményt ma mutatják be a vállalat vezetői, szakemberei a megye és a város állami, illetve a pártszervek munkatársainak. Nemes Géza a közös vállalat igazgatója és Schulmann István, az igazgatóság elnöke örömmel közölték lapunk munkatársával, hogy rendkívül fontos feladatot tölt be majd ezentúl ez a 150 vagonos hűtőtároló. Több építő és szerelőipari vállalat öszzefogása nyomán viszonylag gyorsan elkészült ez a beruházás, amely mintegy 22 millió forintba került. A hűtőkamrákban különböző hőmérsékletet tudnak előállítani, a tárolandó gyümölcsnek, illetve zöldségnek igénye szerint. Ily módon az itt tárolt, illetve felvásárolt hagyma, borsó, sárgarépa, gyökér, káposzta, stb. egy-két nap múlva is olyan friss, mintha aznap szedték volna fel. A bemutatón résztvevőknek azt is elmondták, hogy a hat holdnyi területen „fekvő” egység mily nagy szolgálatot tesz a lakosság, illetve a közületek ellátásáért. Itt dolgozik a tartósító üzem, s erről a helyről szállítják el a megye termelőszövetkezetei — mintegy 40 —45 millió forint értékben — azokat a tápszereket, amelyeket az állatenyésztésben használnak fel. A vállalatnak ez a szolgáltatása idén kezdődött, s valamennyi érdekelt nagy elismeréssel nyilatkozott eddig a tapasztalatokról. A szövetkezetek közös vállalatának egyébként még két bérelt tárolója van, s ezek kapacitása nagyjából kielégíti azt az igényt, amely szerint a közeljövőben friss és jó minőségű zöldséget, gyümölcsöt bocsáthatnak a vásárlók rendelkezésére. Ünnepélyes zászlóaljülés Székesfehérváron Úttörők, szakaszparancsnokok, az úttörő honvédelmi zászlóalj kisebb egységeinek munkáját segítő pedagógusok és katonák jöttek össze tegnap délelőtt Székesfehérváron a helyőrségi klubban, hogy részesei legyenek a Zalka Máté Úttörő Honvédelmi Zászlóalj ünnepélyes záróülésének. Úttörő tisztelgéssel, dobpergéssel és zászlóbehozataallal kezdődött annak a parancsnak kihirdetése, amelyben összegezték az 1972/73. év gazdag munkáját. Igaz, most nem sorolta fel tételesen Oláh Istvánné zászlóalj parancsnok és Közel Ferencné városi úttörőtitkár sem, hogy mennyi színes élményt nyújtó program zajlott. Harci játékok, laktanyalátogatások, túrák, vidám vetélkedők, a forradalmi elődök életútjának megismerése, filmvetítések címszavakban is jelzik a sokféle elfoglaltságot. És ahogy Bracsok István őrnagy, az ifjúsági alosztály vezetője említette: vakáció után, az új tanévben újabb lehetőségekkel bővülhet a zászlóalj tevékenysége. A laktanyalátogatások mellé beiktatnak ipari és mezőgazdasági üzemek látogatását és sor kerül többnapos kirándulásra is. A szünidő első napján, a nagy táborozások előtt a munka elismeréseként többen részesültek a parancsban felolvasott dicséretben, elismerésben. Az általános iskolák úttörőcsapataiban végzett példamutató úttörő honvédelmi munka elismeréséül az „Élenjáró Úttörő Honvédelmi Szakasz” címet kapták: Kilián György (szakaszparancsnok Sziksz Tamás, szakaszsegítők: Varga Zsuzsanna tanár, Száraz Pál hadnagy); Kun Béla (szakaszparancsnok Molnár Ildikó, szakasz segítői: Aliquander Rudolfné tanár, Szlosszják András főhadnagy); Ságvári Endre (szakaszparancsnok Nagy Edit, szakasz segítői: Lánczos László tanár, Budai János hadnagy). A zászlóaljtanács javaslatára a városi úttörőelnökség döntése alapján a csillebérci országos úttörőtáborban 1973. június 11—20-ig a „Trombita harsog, dob pereg” úttörő honvédelmi szemle döntőjére a Kun Béla élenjáró szakaszt delegálta. A székesfehérvári városi úttörőelnökség eredményes munkájukért dicséretben részesítette: a Pataki István, a Martos Flóra, a Sziklai Sándor, a Mező Imre szakaszokat, azok parancsnokait és segítőiket. A szellemi vetélkedőn kiemelkedő teljesít-»ményért oklevelet adomá-» nyozott az Asztalos János és a Pataki István szakaszokénak, valamint Hegedűs László és Seleje György pajtások-» nak. A zárófoglalkozáson a Viki osztályosok átvették „obsttjukat”, az oklevelet, amely nemcsak elismerése munkájuknak, hanem egyben to-vábbi belépést biztosít számukra a zászlóalj programjaiban való részvételre. Az újonnan üzembehelyezett tároló egyik hűtőkamrájába szállítják a frissen beérkezett zöldséget Szolnokon a sárbogárdi áfisz kórusa A Fejér megyei általános fogyasztási és értékesítő szövetkezeteket ma ismét a sárbogárdi áfész vegyeskórusa képviseli a szolnoki dalostalálkozón. A jó hírű együttes ezúttal Kodály: Gömöri dalt Letóni: A barátság tanácsai Helmuth: Rumbala, Karai—■ Petőfi: Az álom című művét adja elő. A kórust ma is Husztics Vendel vezényli és V. Molnár Mária kíséri zongorán. Az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetek megyei szövetségében úgy értékelik az együttest, hogy nemcsak a megyének, de az ország szövetkezei mozgalmának is értékes kulturális tényezője. A közel egy évtizede rt működő szövetkezeti kó-rus az előző, 1971. évi III. Országos Dalos Találkozón nívódíjat nyert. (P)