Fejér Megyei Hírlap, 1974. november (30. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-01 / 256. szám

2 Közlemény a Német Kommunista Párt küldöttségének magyarországi látogatásáról A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak meghívására 1974 októ­ber 28—31 között látogatást tett Magyarországon a Német Kommunista Párt küldöttsé­ge, amelyet Herbert Mies, a párt elnöke vezetett. Az MSZMP küldöttsége , Pullai Árpád, a Központi Bi­zottság titkára, Grósz Károly, a KB osztályvezetője és Jorn Gyula osztályvezető-helyettes tárgyalást folytatott a német testvérpárt képviselőivel a két felet kölcsönösen érdeklő kér­désekről. A delegáció találko­zott Gáspár Sándorral, a Po­litikai Bizottság tagjával, a SZOT főtitkárával. A NKP küldöttsége véleménycserét folytatott Párdi Imrével és Berecz Jánossal, a Központi Bizottság osztályvezetőivel. A szívélyes, elvtársi légkör­ben lezajlott megbeszéléseken a kért párt képviselői kölcsö­nösen tájékoztatták egymást pártjaik tevékenységéről. Az MSZMP teljes támoga­tásáról és testvéri szolidari­tásáról biztosította az NSZK kommunistáit abban a követ­kezetes har­cban, amelyet a dolgozók érdekeinek védel­mében, a monopóliumok ha­talmánál­, korlátozásáért, a demokratikus jogok érvénye­sítéséért folytatnak. A ma­gyar kommunisták elítélik az NKP tagjaival és más haladó személyekkel szemben alkal­mazott jogellenes, megkülön­böztető intézkedéseket. • Az NKP elismerését fejezte ki a szocializmus magyar­­országi építésével, valamint a Magyar Népköztársaság kö­vetkezetes békepolitikájával kapcsolatban. A két párt képviselői hang­súlyozták, hogy napjaink leg­fontosabb nemzetközi felada­ta az enyhülés irányzatának erősítése, visszafordíthatat­lanná tétele. Kifejezték azt az elhatározott szándékukat, hogy ennek érdekében foly­tatják erőfeszítéseiket. A nemzetközi enyhülés fon­tos részét képezi az európai biztonsági konferencia. Az MSZMP és a Német Kommu­nista Párt szükségesnek tart­ja a konferencia mielőbbi eredményes befejezését. Az európai béke és bizton­ság ügyét jelentősen elősegí­tették azok a szerződések, amelyek rendezték a Német Szövetségi Köztársaság és az európai szocialista országok viszonyát, a két német állam kapcsolatait és Nyugat-Ber­­lin státusát. Az MSZMP és az NKP képviselői síkraszállnak e szerződés maradéktalan be­­tartásáért. A Magyar Szocialista Mun­káspárt és a Német Kommu­nista Párt mélységesen elítéli a chilei elleni forradalmi jun­ta fasiszta terrorját és köve­teli a chilei hazafiak szaba­don bocsátását, a demokra­tikus szabadságjogok helyre­­állítását. A­ két testvérpárt nagy je­lentőséget tulajdonít a nem­zetközi kommunista és mun­kásmozgalom akcióegysége fejlesztésének. Ebben jelentős esemény az európai kommu­nista és munkáspártok újabb tervezett tanácskozása, amely­nek előkészítése megkezdő­dött. A két párt hangsúlyozta annak szükségességét, hogy következetes elvi harcot foly­tassanak a kommunista- és szovjetellenesség mindenfajta megnyilvánulása ellen, a marxizmus-leninizmus tudo­mányos elméletének tisztasá­gáért. A Magyar Szocialista Mun­káspárt és a Német Kommu­nista Párt képviselői véle­ménycserét folytattak a Ma­gyar Népköztársaság és a Né­met Szövetségi Köztársaság kapcsolatairól. Egyetértettek abban, hogy a kapcsolatokat a békés egymás mellett élés elvei hassák át, mert csak így szolgálják a béke, a nem­zetközi enyhülés, s a két or­szág érdekeit. A Magyar Szocialista Mun­káspárt és a Német Kommu­nista Párt­ testvéri kapcsola­tait a proletár internaciona­lizmus jellemzi. A két párt küldöttsége egyetértett vala­mennyi felmerült kérdésben és megállapodott a kapcsola­tok továbbfejlesztésében. A német testvérpárt kül­döttsége látogatásra hívta meg az MSZMP Központi Bizottságának küldöttségét. Közös közlemény Losonczi Pál négynapos len­gyelországi látogatásáról kö­zös közleményt adtak ki: Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csának elnöke Henryk Jab­­lonski, a Lengyel Népköztár­saság Államtanácsa elnöké­nek meghívására október 28— 31-e között hivatalos, baráti látogatást tett Lengyelország­ban. Losonczi Pál eszmecserét folytatott Henryk Jablonski­­val, a Lengyel Népköztársa­ság Államtanácsa elnökével. Megbeszélést folytatott a LEMP Központi Bizottságá­ban is, amelyen részt vett Henryk Jablonski, Piotr Ja­­roszewicz, Edward Babiuch, Mieczyslaw Jagielski, Stefan Olszowski, a Politikai Bi­zottság tagjai. Losonczi Pál és Henryk Jablonski a tárgyalások so­rán tájékoztatta egymást or­szága belső helyzetéről, átte­kintette a kétoldalú kapcso­latok fejlődését és véleményt cserélt a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről. Elismeréssel értékelte a két testvérpárt kongresszusi hatá­rozatainak megvalósítását, a lengyel és magyar népnek a szocializmus építésében elért eredményeit. A két elnök megállapítot­ta, hogy a Magyar Népköz­­társaság és a Lengyel Nép­­köztársaság politikai, gazda­sági, kulturális és tudományos együttműködésének fejlődése erősíti a két nép barátságát. A lengyel—magyar együtt­működés hozzájárul a Varsói Szerződés további erősítésé­hez, a szocialista közösség egységének szorosabbra fű­zéséhez, a szocialista gazdasá­gi integráció komplex prog­ramjának gyorsabb megvaló­sításához a KGST keretében. Az elnökök megállapítot­ták, hogy a nemzetközi hely­zet alakulásának fő iránya a különböző társadalmi rend­szerű országok békés egymás mellett élése elvének megszi­lárdítása. Ennek az elvnek alapján, a nemzetközi enyhü­lést megzavarni próbáló hi­degháborús erők ellenére kedvező folyamatok érvénye­sülnek a nemzetközi kapcso­latokban. Az enyhülés fő té­nyezője a Szovjetunió és a szocialista közösség országai­nak növekvő ereje, nemzet­közi tekintélye és kezdemé­nyező békepolitikája. A felek megállapították, hogy eddigi külpolitikájuk szellemében továbbra is min­dent megtesznek a nemzet­közi enyhülés és együttműkö­dés erősítése, elmélyítése ér­dekében. A Szovjetunióval és a többi testvéri szocialista or­szággal, valamint a béke erői­vel együtt arra törekednek, hogy a világban uralkodó kedvező folyamatok vissza­fordíthatatlanná váljanak. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének a Lengyel Népköztársa­ság Ál­lamtanácsa elnökével folyta­tott megbeszélései a barátság, a kölcsönös megértés szelle­mében folytak, teljes nézet­­azonosságot tükröztek és hozzájárulást jelentenek a két ország testvéri kapcsolatai­nak fejlődéséhez. Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csának elnöke hivatalos ba­ráti látogatásra hívta meg a Magyar Népköztársaságba Henryk Jablonskit, a Lengyel Népköztársaság Államtaná­csának elnökét, aki a meghí­vást örömmel elfogadta. Schmidt kancellár elutazott a Szovjetunióból Kijev (MrK­) Helmut Schmidt, az NSZK kancellárja csütörtökön be­fejezte Szovjetunióbeli látogatását. A nap folyamán a kancellár, Hans-Dietrich Genscher külügyminiszter és a kíséret tagjai Kijevből repülőgépen hazautaztak. Az NSZK kancellárja, külügyminisztere, valamint ven­déglátóik, L. I. Brezsnyev és A. Gromiko együttműködési szerződést írtak alá, amely kiterjed a kapcsolatok fejleszté­sére, a gazdaság, az ipar, a nyersanyag- és energiatermelés, a szakembercsere, a tudományos és műszaki együttműködés számos területére. A szerződés mintegy kiegészíti az 197­1. májusában kötött megállapodást. tárgyalások keze­ődnek Pója Frigyes külügyminisz­ter csütörtökön délelőtt a kül­ügyminisztériumban fogadta dr. Carlos P. Romulót, a Fülöp-szigeteki Köztársaság külügyminiszterét, majd meg­kezdődtek a két külügymi­niszter közötti hivatalos tár­gyalások. A megbeszéléseken részt vett Rácz Pál külügymi­niszter-helyettes, dr. Kos Pé­ter, a külügyminisztérium fő­osztályvezetője és dr. Kázmér Zsigmond főosztályvezető-he­lyettes. A Fülöp-szigeteki tár­gyaló delegáció tagja Luis Morenco-Salcedo, a Fülöp­­szigeteki Köztársaság párizsi nagykövete és Felipe Mabi­­langen nagykövet, a külügy­miniszter személyi kabinetfő­nöke. Tü­ntetések Saigonban Több ezres tömegtüntetés zajlott le csütörtökön reggel Saigonban a Thieu-rendszer ellen. A megmozdulás a báb­kormány hatalomra kerülése óta a legnagyobb volt. A felvonulók közül többen megsebesültek, amikor fegy­veres rendőregységek támad­tak a menetre. A tüntetés az­után kezdődött, hogy hajnal­ban a rendőrség behatolt , a saigoni sajtóközpontba, s megkísérelte szétkergetni a törvénytelen rendszer ellen tiltakozókat. Thieu haladék­talan lemondását követelték. A nagyszabású akció követ­keztében, melyben részt vet­tek Saigon munkásai, diákjai s egyházi személyiségei is, a város élete megbénult. A Sai­gonból érkezett jelentések szerint bezártak a bankok, üzletek, a­ hivatalok. A rend­őrség és a biztonsági szolgálat lezárta a városhoz vezető uta­kat. A Thieu-rendszer elleni megmozdulások folytatódnak. HÍRLAP Szarta!­nyilatkozat Szadat egyiptomi elnök ra­bati sajtóértekezletén meg­erősítette: nem lehet szó ar­ról, hogy csupán az egyiptomi fronton valósítsák meg az újabb izraeli csapatkivonást, valamennyi­­ fronton végbe kell mennie a kivonulásnak. Szadat kijelentése össz­hangban van az arab csúcsér­tekezletnek döntésével. Az egyértelmű állásfoglalás jelentőségét növeli az a tény, hogy Kissinger amerikai kül­ügyminiszter rövidesen visz­­szatér a Közel-Keletre a ko­rábban megkezdett közvetítő tárgyalások folytatása végett. Mint ismeretes, Kissinger a genfi békeértekezleten kívül, újabb kétoldalú csapatszét­vá­­lasztási megállapodások for­májában szorgalmazza a ren­dezési kísérletek folytatását. Ami a szovjet—egyiptomi kapcsolatokat illeti, Szadat elnök rabati sajtóértekezletén kijelentette: „Egyiptomnak jó kapcsolatai vannak a Szovjet­unióval. Reméljük, hogy mindez még érzékelhetőbbé válik Leonyid Brezsnyev kai­rói látogatása idején”. Kareai jegyzetek (3,9 Kum Szoung traktor és baráta A gyár európai mércével mérve is lenyűgöző nagyságú és modern szervezésű, rész­ben félautomata gyártásra berendezve. A Kum Szong kétféle terméke, a 28 lóerős „Csollima” és a 75 lóerős „Pungjon” traktor keresett márka az észak-koreai me­zőgazdasági nagyüzemekben. Az első Pungjon-t 1973. júni­us 26-án indították útjára, előzőleg csak kisebb gépeket gyártottak. Ez a kisebb is nagy ajándék volt azonban a háború dúlta mezőgazdaság­nak az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején, mivel a nagy pusztítás után igavo­nó állat alig maradt. A gyári újság szerkesztője, Hong Gu Szó kisér, kalauzol bennünket a gyár hatalmas csarnokaiban, szállítószalag­jai, szerelőállványai, automa­ta gépsorai és vezérlőberen­dezései között. Elmondotta, mi és mennyi maradt meg az egykori kis vegyiüzem helyén a bombázás, ágyúzás után, hogyan kezdődött 1957-ben a traktorgyártás, mekkora öröm volt 1960-ban, amikor az évi 3000-es gyártási nagy­ságot elérték, hogyan vált nagyüzemmé a kis Csollima­gyár. S nemcsak a gyár, ha­nem a szomszédos városka is, a Kum Szong munkásai­nak lakónegyede üzleti há­lózattal, iskolákkal, bölcső­dékkel, napközikkel, egész­ségügyi intézményekkel. Néhány adat: a gyár mun­kásainak átlagos életkora 30 év alatt van. Ifjú gyár — mondja Hung Gu Szó. Ötszáz brigád tömöríti a dolgozókat kis közösségekbe, a munkásoknak kb. 60 száza­léka vehet részt (megtisztelő kitüntetés!) a Csollima-moz­­galomban. A mozgalom lé­nyege, — mint azt a neve, a szárnyas, táltos paripa elne­vezés is jelzi: — termelj töb­bet, gyorsan, ésszerűen. A legjobb munkások kitüntető jelvényeket kapnak, munká­jukról ír az üzemi újság, az ország legszebb vidékein be­rendezett üdülőkben pihen­hetnek. Ami pedig a Kum Szong „végtermékeit” illeti, a fővá­rostól délre fekvő egyik tsz­­ben kifaggattuk a látogatás alkalmára odaérkezett járá­siakat és a gazdaság országos hírű elnökasszonyát, mi a véleményük a gépekről. Azt mondták, jól beváltak. A tsz 150 hektáros gyümölcsösében, 400 hektár szántóján és kb. 150 hektár öntözött rizsterü­letén 32 traktor dolgozik, s hat vontatójuk van. A szives vendégfogadás alkalmával körülültük a­ szö­vetkezeti iroda alacsony asz­talát, ottani szokás szerint törökülésben a szőnyegen, s végig kóstoltuk a gazdaság termékeit: datolyát, mogyorót. Péntek, 1974. november EFTA: Kapcsolatépítés kelet felé Helsinki impozáns kong­resszusi negyedében, Dipo­­liban kezdi október 31-én fél­évenként esedékes ülésszakát az EFTA, a nyugat-európai szabadkereskedelmi társulás miniszteri tanácsa. Az EFTA céljai már létre­hozásának pillanatában, 1900-ban egy kicsit mások voltak, mint a Közös Piacé: az egymás közötti ipari vám­határok leomlottak, kifelé azonban az államok olyan vámpolitikát folytattak, ami­lyent akartak, ellentétben a Közös Piaccal, amely egysé­ges vámfallal bástyázta ma­gát körül. A másik nagy különbség, hogy a mezőgaz­dasági termékek piacát nem egységesítették, a mezőgaz­dasági importot nem sújtot­ták nagy illetékek, mint az EGK-ban, így az EFTA-or­­szágokkal például sosem kel­lett „marhahúsháborút” vív­ni. Arról sem volt szó, mint a Közös Piac esetében, hogy a tagállamok átriházzák szu­­verénításuk egy részét vala­miféle közös szervre. Az EFTA azonban mindig magán viselte az ideiglenes­ség bélyegét, sokan amolyan mesterséges „brit konstruk­ciónak” tekintették, a Közös Piacon kívül rekedtek dac­­szövetségének, London ugró­deszkájának a Közös Piacba. A britek 1963-ban és 1967-ben kétszer is eredménytelen kísérletet tettek a közös pia­ci csatlakozásra. London ki­­lincselése végül sikerrel járt, a közös piaci Hatok 1969-i hágai értekezlete zöld utat nyitott a brit kérelemnek, s ez alapvetően megváltoztatta az EFTA életét. Dánia, amely­nek kereskedelme olyannyi­ra függött Angliától, szintén kérte csatlakozását a Közös Piachoz. Nem volt ilyen egyértelmű Norvégia helyzete: Oslo so­káig habozott, féltette mező­­gazdaságát a nyomasztó kö­zös piaci versenytől, s a népszavazás végül is­­ nemet mondott a csatlakozásra. Nagy-Britannia és Dánia 1973. januári kilépése hét tagországra, olvasztotta az EFTA-t, attól számítódik a szervezet „második élete”. A Hetek (Svájc, Svédország, Ausztria, Portugália, Norvé­gia, Izland és a társult Finn­ország) egyenként szabdke­­reskedelmi megállapodásokat kötöttek a Közös Piaccal, amelyek előirányozzák az ipari vámok 1977-ig történő fokozatos lebontását, de az EFTA tagjai tovább munkál­kodnak a kereskedelmet tor­zító akadályok eltüntetésén. Az EFTA-országok egymás között is a vámon kívüli aka­dályok minél teljesebb le­bontására törekszenek, hi­szen az ipari termékek for­galmát vámok általában már nem nehezítik. Érdemes meg­jegyezni, hogy éppen a kö­zelmúlt napokban az EFTA gyógyszeripari ellenőreinek küldöttsége tett látogatást Magyarországon. Hazánk be­jelentette ugyanis csatlakozá­si kérelmét az EFTA égisze alatt létrejött szerződéshez, amelynek tagjai kölcsönösen elismerik a gyógyszeripari termékek belső ellenőrzési rendszerét. Látszólag talán kevésről van szó, a gyakor­latban viszont gyógyszerex­portunk ezáltal sok millió forinttal növekedhet. Nem kell tengernyi bizonylatot ki­állítani export esetén, nem követelnek az importőrök újabb és újabb vizsgálatot, ami nagyon megnehezíti ki­vitelünket. Magyarország­ az EFTA jó­formán minden tagjával élénk kereskedelmi kapcsolatokat tart fenn. Nem elhanyagol­ható piac ez: a negyvenmillió lakost számláló szabadkeres­kedelmi társulás a világ össz­exportjának 7,2, importjának 9,3 százalékát adja. Finnor­szággal fokozatosan szabad­­kereskedelmet építünk ki. Ausztria hagyományosan ,jó kereskedelmi partnerünk. Svájcban is nagyok a lehető­ségeink, (ezt bizonyította eredményes részvételünk a nemrég lezajlott két svájci vásáron), a norvég miniszter­elnök hazánkban tár­gyait a gazdasági kapcsolatok szoro­sabbra fűzéséről, Portugáliá­ban a fasiszta rendszer meg­döntése kedvező lehetősége­ket teremtett a kapcsolatok fellendítésére. Rabeus, az EFTA főtitkára a Dunamenti országok bécsi Európai In­tézetében tartott előadásában rámutatott: nagy lehetőségek nyílnak a szocialista orszá­gokkal kapcsolatos kiépíté­sére. „Nemcsak a Közös Pi­ac, hanem az ETB­A is fontos kereskedelmi partnere lehet a szocialista országoknak” — mondotta a főtitkár. S végül idézzük az EFTA egyik kiad­ványából Masnata svájci pro­fesszor nemrég megjelent cik­két: „Ha a Közös Piac nincs teljes tudatában felelősségé­nek, semmi sem áll annak út­jában, hogy az EFTA tegyen kezdeményezéseket a szocia­lista országokka­l fennálló kapcsolatok szorosabbra fű­zésére”. Boronka­y Tamás

Next