Fejér Megyei Hírlap, 1975. szeptember (31. évfolyam, 205-229. szám)
1975-09-14 / 216. szám
Vasárnap, 1975. szeptember 14. Színházi esték Latabár Kálmán mesterhármasa Tapsvihar... Minden színész vágya és álma, de aránylag kevesek elérhető valósága. Latabár Kálmán e kevesek közé tartozik: négy egymásutáni este zúgó taps fogadta a fehérvári színházban már akkor is amikor megjelent a színpadon. A népszerűségét tükröző taps viharossá fokozódott jelenete végeztével. A mintegy háromezer fehérvári színházlátogató és a korábbi milliónyi televíziónéző, aki ebből a szerepéből részletet láthatott, nem is sejtheti, hogy kedvence a kitűnő színésznek járó tapsoknál is többet érdemel. Frázis nélkül Amikor Radványi Lászlónak, a színház igazgatójának irodájában „civil módra” beszélgetünk, Latabár Kálmán az egyik kérdésnél feláll a székről és ide-oda sétálgatva mondja: — Ne írj olyat, hogy mennyire szeretem ezt a várost és a közönséget. Ez semmitmondó frázisként hangozhat. Viszont tény, hogy én már 13 éve — még pécsi színészkorom idejétől — járok ide, jól ismerem Fehérvár utcáit és lakóit. Sok kedves ismerősöm van itt. Szeretem ezt a várost és közönségét. Amikor édesapámmal csináltál interjút, ő arról beszélt, hogy nem kíván igaz, de üresen ható frázisokat mondani. Én sem kívánok, ezért hagyjuk ezt a témát. . — Rendben. Én sem óhajtok frázisokat írni. Ezért beszéljünk inkább a szerepről, az öreg Poldi főpincér megelevenítéséről. — Nagyon szívesen lépek a színre ebben a szerepben. . . — hangzik a válasz, de a folytatás valahogy zavarólag elmarad. Radványi László ránéz Latabár Kálmánra és közbeszól: — Ne szerénykedj. Mondd csak meg, hogy az a figura neked köszönhető, az újságírókat és olvasókat az ilyen különlegességek érdeklik. — Nos, jó tény, hogy én írtam ilyen szerepet ennek az epizódfigurának. Mindjárt kettőst gondoltam, tehát kidolgoztam a pikkoló fiú figuráját, ahogy felköszönti az ötvenedik munkásévét ünneplő öreg főpincért. A többi már könynyen ment. — Könnyen? Latabár Kálmán átvált a szakmai zsargonra: — Tényleg, nem nagyon könnyen, de miután kiötlöttem a geggeket, eszembe jutott, hogy mi volna megfelelő spring és utána azon tűnődtem, hogy miként lehetne a régi simmit korszerűen ható tánccal feldobni. Ladányi Dani . Eszerint tehát ebben a jelenetben Latabár Kálmánnak hármas tevékenysége ötvöződik: a színész, a szövegíró és a koreográfus munkája. Melyik a legkedvesebb? — Csak azt mondhatom, színészként büszke vagyok arra, hogy a közönség önfeledten nevet a szerző viccein. Ami a táncot illeti: szerencsém volt, a lehető legjobb partnert kaptam... Valóban: a még nem egészen nyolcéves Ladányi Dániel az utóbbi évek nagy gyermek-színész ígérete. „Civilben” éppen olyan, mint a színpadon, vagy a televízió képernyőjén: tömény bűbáj. A székre felkuporodva a felnőtteket túlszárnyaló közvetlenséggel és okossággal válaszol az újságírónak: — Miért tetszik ezt kérdezni? Erre válaszolni nehéz. Tényleg sok színész nénit és bácsit ismerek, aki nagyon fél, izgul, szurkol fellépés előtt. Én sohasem. Azt mondják azért van, mert még gyerek vagyok és nem tudom átérezni, hogy mi az: színpadra lépni. Bizonyára így van. — Egy cseppet sem zavar, hogy annyi ember néz? — Nem. Jól tudom a szerepemet, csupán arra kell mindig vigyáznom, hogy mikor hangzik el a végszó. Ebben a darabban a legizgalmasabb ez a végszó: „és megkérded, hogy. ..” mert akkor kezdődik a dal: „Jön-e velem nagyság semmit járni. ..” A kedvenc szerep — Szereted ezt a táncot és a dalt? — Igen, de nem nagyon. A színpadon nagyon szeretem a simmit, de színpad nélkül a beat az igazi.. . Viszont táncolni nagyon jól lehet rá. És akkor érzem jól magam a színpadon, amikor kedvvel táncolok, megfeledkezem arról, hogy minden lépést úgy kell tennem, ahogy előírtál".... Kissé meghökkentő ez a mondat, hiszen nyolcéves gyermek érinti meg a művészi átélés fogalmát. Olyan gyermek, aki bármilyen szerepet napok alatt képes megtanulni, legutóbb Görögországban görögül mondta a szövegét, a rendszeres fellépések ellenére kitűnő tanuló és nem színész, hanem csillagász szeretne lenni. Sok szerepet játszott már: volt cigányfiú, székely gyerek, utcai csavargó, mégis ezt mondja: a színpadon legjobb pikkolófiúnak lenni. Ez a kedvenc szerepe. És Latabár Kálmáné? Amikor erre a kérdésre válaszol, hangja valahogy sötétebbé válik: — Őszinte leszek. Az én legkedvesebb és legfelejthetetlenebb fellépésem Hervé Lili című operettjéhez fűződik. Hogy miért? Ebben a darabban még édesapámmal együtt léptem fel.. . Foltényi Tibor HÍRLAP Országos alkotótábor Gyöngyösön Augusztus utolsó, és szeptember első napjaiban kilencedik ízben rendezte meg a KISZ KB és a Népművelési Intézet az ifjúsági klubvezetők országos alkotótáborát. A tábor résztvevői az ország összes megyéiből toborzódtak; minden megyéből azt a négy-öt lányt vagy fiút hívták meg, akik az alkotótábort megelőző megyei klubvezetői táborokban a legaktívabbak és legeredményesebbek voltak. Az országos táborozáson — amelynek célja az volt, hogy megvitassák a klubvezetők első országos tanácskozásának anyagát, s javaslatot tegyenek a résztvevők országos klubtanács társadalmi összetételére . Fejér megyét két dunaújvárosi, egy sárbogárdi és egy seregélyesi fiatal képviselte. Az országos tanácskozást előreláthatólag november végén, december elején rendezik meg. . Országos tények: tavaly kétszer annyi cukrot fogyasztottunk mint 15 esztendővel ezelőtt. A statisztika szerint az egy lakosra jutó cukorfogyasztás 46 kilogramm körül alakult. A tényleges fogyasztás azonban csak 39 kilogramm. És mi van a többivel? Kárbavész, eldobódik, vagy átalakul borrá, pálinkává. Szomorú. Tavaly 200 millió dollárt adtunk ki cukorra. Húsz dollár jut egy-egy emberre, csecsemőtől az aggastyánig. Szójáték: isszák a cukor levét sokan, s ennek az egész társadalom issza a levét... A cukoripar szakemberei bizakodóak. Idén 35 százalékkal nagyobb területről takarítják be a cukorrépát, mint tavaly. Ez olyan nagy mennyiség, hogy a gyárak optimális 110 munkanap helyett 150 napon át dolgoznak, hogy sikerüljön a feldolgozás. Sok függ tőlük: minél gyorsabban végeznek, annál kevesebb cukor vész kárba. A tárolás ugyanis elég nagy cukorveszteséggel jár. Hol az fejenkénti hét kilogramm cukor? Hol van 7 OOO OOO kilogramm cukor? Idézet egy nemrégiben elhangzott rádióadásból: „A cukrot használják a szőlősgazdák arra, hogy szüretkor boraikat feljavítsák. Aztán kifőzik a cukrot pálinkának, nagyon sokan. Gondoljuk csak meg: egy kilogramm cukor bolti ára 9,60 forint. Ebből legalább 1,2 liter pálinkát nyernek. És eladják literét 50—60 forintért. Talán ezért is van az, hogy 16 európai állam közül az égetett szeszfogyasztás hat literével az „előkelő” negyedik helyen állunk. Ne legyünk erre büszkék. S még egy tapasztalat: ilyenkor ősztájt rendkívül megnövekszik a kereskedelemben a cukorforgalom. És ez a sok cukor nem csak befőzésre kell.” Kulics Józsefné, az ALBANER 206-os boltjának helyettes vezetője: „ Szinte érezni lehet a gyümölcsérést, a szüretet. A borcsinálók, a zúgpálinkafőzők már júliusban „ráhajtanak.” Júliusban 4000, augusztusban 5000 kilogramm kristálycukrot adtunk el. Októberben viszont 6000 kilogrammot. S milyen „véletlen”, hogy novemberben már csupán 3000 kilogramm kristálycukrot vittek. De az sem véletlen, hogy tavaly januárban mindössze 2000 kilogramm cukor kellett ebből a boltból. Az egyik városszéli boltban: — Fogy a cukor? — Mint a cukor. Alig győzünk utána rendelni, hiába készültünk nagy készlettel. — Mennyit visznek? — Hát, akinek a háztartásba kell, az egy-tét kilót. Mások húszat, negyvenet. Olyan is volt, aki két mázsát kért. — Kapott? — Persze, hiszen van. — Ismeri ezt a vevőt? — Nem környékbeli. Tudja, sosem a közelebbi boltban veszik a cukrot. Még falura is képesek elmenni. Talán szégyellik magukat. Schréder Henrik, a székesfehérvári városi tanácsadóügyi csoportvezetője: — Városunkban 2100 a bortermelők száma, tavaly 788 664 liter bor termett, s bejelentettek 1918 liter csigert — Mit gondol, cukrozták a mustot? — Egész biztosan. Beszélgetés egy szőlősgazdával. — Tett tavaly a mustba cukrot? — Igen. — Mennyit? — Öt kilót egy hektóba. — Mennyi bora termett? — Tíz hektó. Ha mindenki csak ennyit tett egy hektóba, akkor az maga 39 430 kilogramm cukor! Dr. Pintér Sándor alezredes, a vám- és pénzügyőrség megyei parancsnoka: — Igen sok gondunk-bajunk van a zúgpálinka főzőkkel. Éppen most csíptünk fülön egyet, körülbelül 120 liter pálinkát főzött, illetve vett át másoktól. — A büntetés? — Ki kell fizetnie az adót. 8800 forintot, bírságot is kirovunk rá, legalább 4—5000 forintot. —M Kiért, csinálja? — Azzal védekezik, keveset keres, fiatal házas, kell a pénz. Általában úgy csinálják, hogy cefrébe tesznek cukrot, így az aroma sem hiányzik. Egy hetvenlik : a főzőüstben 24 óra alakon 100 liter pálinka készíthető. A cukor ára 10 for. munkadíj: egyéb'' k . : ismét tíz forint. S ha csak ötvenért. adja el, akkor is keres egy literen 30 forintot. Tavaly 71 szezföző-berendezést foglaltak le, s 28 hektoliter pálinkát. — Kirívó eset? — Nem nálunk, az Alföldön Egy ember 10 mázsa cukorcefréből 12 hektó pálinkát főzött 48 óra alatt, ötven forintért adta el. Könnyű kiszámolni, 36 000 forintot kapott ezért a kupeckodásért. Nagy kincs a cukor. S mi engedjük pocsékolni vagonszám. .. Orsovai Tibor Cukor, bor, pálinka A kiskereskedelmi egységekben az őszi hónapokban tetőzik a cukorforgalom. A fehérvári ALBAKER 206-os boltjában tavaly októberben 6000 kilogramm cukor fogyott el, januárban csak 2000 kiló. A zúgpálinkafőzők pocsékolják legjobban a dollárból vett cukrot