Fejér Megyei Hírlap, 1977. augusztus (33. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-02 / 180. szám

2 Közel-keleti szirénhangok Cyrus Vance amerikai­­ külügyminiszter megkezdte közel-keleti körútját. Utazá­sát világszerte érthető érdek­lődéssel kísérik: az Egyesült Államok diplomáciájának közvetlen irányítója olyan időpontban látogat el a föld­kerekség ma talán legneural­gikusabb térségébe, amelyre­­­ több szempontból is bizonyos új elemek jelenléte jellemző. Az egyik ilyen új elem a ■b. Eegin-kabinet puszta léte. Néhány esztendeje, még a közel-keleti „meleg háborúk” idején is szinte elképzelhetet­lennek tűnt, hogy az izraeli “’’■"politika szüntelenül fenyege­tőző fenegyereke, az egykori terrorista vezér, a nyers erő­­­­­szak deklarált híve vehesse kezébe a hivatalos izraeli po­litika kormányrúdját. '1­'' Most pontosan ez történt és Washingtonnak mi 'i­len oka megvan arra, hogy ugye­­, kézzé’, megakadályozni egy­ szim­ár­a is kiszámíthatatlan kockázt­okat rejtő esetleges kalandot. Az amerikai diplo­mácia tisztában van azzal a fenyegető lehetőséggel, hogy egy Begin-típusú vezető bár­mikor megpróbálhatja kész tények elé állítani az Egye­sült Államokat. Ez az a vál­tozat, amire azt szokták mon­dani, hogy a „farok csóválja a kutyát”. Vance útjának egyik fő célja, hogy minden eszközzel útját állja egy ilyen fejle­ménynek. Mindenekelőtt úgy, hogy ígéretek és fenyegeté­sek gondosan adagolt elegyé­vel megpróbál végre valami, számára rokonszenves meg­állapodást létrehozni Izrael és bizonyos arab kulcsorszá­gok között. Aligha véletlen, hogy utazása előestéjén Egyiptom, Szíria, Jordánia és Szaúd-Arábia közös rendezé­si javaslata, amely Izrael számára a korábbinál — legalábbis a jelek szerint — elfogadhatóbb feltételeket tartalmaz. Mindez annak a Kissinger által elkezdett stratégiának a része, amely Sajátos „Pax Americánál”, washingtoni égisz alatt, washingtoni ér­dekeknek megfelelő rende­zést szeretne létrehozni az olajfák alatt. A hosszabb tá­vú terv első része, az arab világ jobboldali, szovjetelle­nes erőinek „felfuttatása” részben szaúd-arábiai pénzen, már megtörtént. Sok más tü­net mellett jól érzékelteti ezt a Mb­la elleni koncentrált kampány is. Vance kezében tehát akad jó néhány adu, de a közel­­keleti kártyák mindig tarto­gatnak meglepetéseket. Harmat Endre A Kennedy­ilgy újra kísért Gyilkosok összeesküvése 3. Oswald a „mesterlövész" A félreértések akkor kez­dődtek, amikor a bizottság­­megpróbálta reprodukálni Oswald állítólagos mesterlö­vész puskalövéseit. Először is kiderült, hogy a puskát bal kezes számára alkalmas irányzékkal látták el , Os­wald pedig jobb kezes volt. Azután az optikai irányzék pontos beállításához további korongokat kellett elhelyezni rajta. Oswald személyi doszi­sziéjában pedig, amely a ten­gerészgyalogság iratteréban található, az áll, hogy rossz lövész volt. A bizottság nem vette fi­gyelembe ezeket a tényeket,­­a és a dallasi eseményeket a Nemzeti Lövész Egylet há­rom mesterlövészének segít­­ő­­ségével reprodukálta, akik velük egy vízszintes síkban lévő, mozdulatlan célra tü­zeltek. De még ilyen kedvező körülmények között sem si­­került egyiküknek sem elta­lálnia a célt. Ami pedig azt a másfél másodpercet illeti, amely — mint Zapruder filmjéből kitűnik — az elnök első sebesülésétől, addig a­­pillanatig telt el, amikor Connally kormányzó hirtelen­­„felugrott, majd leroskadt — a bizottság feltevése szerint Connally csupán „lassan rea­gált” a mellén áthatolt, nagy űrméretű golyóra. HOOVER LEVELE Teljesen megmagyarázha­tatlan marad az a tény, hogy „ az ennyi bajt okozó golyó (s ”” amelyet, csodálatos módon, később a kórház folyosóján, •■" a kormányzó hordágyán tá­plálták meg), mintegy varázs­lat folytán, teljesen ép ma­­r­a­yadt és még csak alakja sem változott meg. Amikor pedig a bizottság szakértői ponto­­­ioasan ugyanilyen golyóval lőt­tek egy holttest csuklójára, is ,ez egészen eltorzult, ifm­ A bizottság számára leg­inkább lesújtó tények azon­ban egészen váratlan forrás­ból származtak — magától J. Edgar Hoovertől, az FBI fő­nökétől. Hoover a bizottság­hoz intézett levelében — ame­lyet, mellesleg szólva, nem iktatták be a jelentés 26 kö­tetnyi mellékletébe — azt közölte, hogy a „bűvös go­lyót” és szilánkjait színkép­­elemzés alá vetették. Az eredmények bizonytalanok voltak. Akkor még egy el­lenőrzést végeztek — neut­ron-aktivációs elemzést. En­nél a rendkívül tökéletes módszernél a különféle tár­gyakat neutron-besugárzás­nak teszik ki, s ez lehetősé­get nyújt arra, hogy vegyi összetételük összehasonlítása útján állapítsák meg kü­lönbségüket. CSODÁLATOS ATOMOK A szóban forgó módszerrel végzett elemzés bizonyos kü­lönbségeket állapított meg, ami megcáfolhatatlan bizo­nyítékul szolgál. Ha azon a napon Dallasban az atomok nem változtatták meg szer­kezetüket, akkor John Ken­­nedyt és John Connallyt más-más golyó sebesítette meg. Mindezek a neutron- és atomrészletek talán elkerül­ték a bizottság tagjainak fi­gyelmét. Valószínűtlen, de tény az, hogy sem a Warren­­jelentésben, sem a 26 kötet­nyi mellékletben egyetlen szó­említés sem akad sem a neutron-aktivációs elemzés­ről, sem pedig Hoover levelé­ről. (Az FBI mind ez idáig nem hajlandó közölni az elemzés adatait.) A bizottságnak azonban sokkal láthatóbb bizonyíték állt rendelkezésére — a gyil­kosság pillanatát megörökítő színes film. (Folytatása következik) Kadhafi Interjúja ' ,­­ Az Egyesült Államok je­lentősen hozzájárul Líbia és a9, Egyiptom kapcsolatainak­­ romlásához. Azért teszi ezt, hogy a Közel-Kelettel kap­csolatos stratégiai célkitűzé­seinek megvalósítása érdeké­ben megszilárdítsa befolyását '­». Egyiptomban, — jelentette Iti Kadhafi líbiai államfő, a „US News and World Re­port” című amerikai maga­zinnak adott interjújában. A líbiai—egyiptomi kap­csolatok javulását leghatéko­nyabban elősegítő lépés az lenne, ha megkezdődnék az „igazi párbeszéd” a két or­szág kormánya között — mondotta. . HÍRLAP Ceausescu és Carrillo találkozója Nicolae Ceausescu, a Ro­mán Kommunista Párt főtit­kára a vasárnap a fekete-ten­geri Neptun üdülőhelyen ta­lálkozott a Romániában tar­tózkodó Santiago Carrilloval, a Spanyol Kommunista Párt főtitkárával. A talákozó so­rán tájékoztatták egymást a két párt előtt álló feladatok­ról és véleménycserét foly­tattak a nemzetközi kom­munista és munkásmozgalom egyes kérdéseiről, a nemzet­közi politikai helyzetről. Megelégedésüknek adtak hangot amiatt, hogy a két párt között a ,,baráti szolida­ritás kapcsolatai” alakultak ki, és állást foglaltak e kap­csolatok további elmélyítése mellett. • Carter nyilatkozata a közel-keleti helyzetről és a SBST-ról James Carter amerikai el­nök a Time Magazin vasár­napi számában megjelent in­terjújában a közel-keleti ren­dezés ez évi kilétpofn­t mér­legelve úgy nyilatkozott, hogy hajlandó lenne a pa­lesztin vezetőkkel való köz­vetlen tárgyalásokat fontoló­ra venni, ha azok elismernék Izraelnek az állami léthez való jogát. Hozzáfűzte azt is, hogy másfelől szeretné, ha Menahem Begin izraeli kor­mányfő hozzájárulna palesz­tin vezetők részvételéhez a genfi konferencián. Egy kér­désre válaszolva az elnök el­ismerte, hogy az izraeli kor­mányfővel a közelmúltban tartott washingtoni megbe­szélésein ezt a kérdést így nem vetette fel, mert Begin csak a „menekültekről” volt hajlandó tárg­yalni. Interjújában az elnök nagy nyomatékkal szólt arról, hogy a közel-keleti vezetőkkel folytatott magánbeszélgeté­sei során minden fél részéről nagyfokú rugalmasságot és békeóhajt tapasztalt, s ez véleménye szerint megalapo­zott reményt nyújt arra, hogy az idei év — a várako­zásoknak megfelelően­­— po­zitív eredményeket hozhat a közel-keleti rendezésben. Ugyanakkor hangoztatta, hogyha sikerül felújítani a genfi békekonferenciát, az nem lesz sem könnyű, sem rövid, de alkalmat fog te­remteni az arab és izraeli vezetőknek, hogy a tárgyalá­sok során megértsék és egy­máshoz közelítsék álláspont­jukat. Az elnök végezetül le­szögezte, hogy ellenzi a kö­zel-keleti kérdés megoldására az előző kormány által kidol­gozott úgynevezett „kis lé­pések” politikáját. Az interjú további részé­ben az elnök az Egyesült Államok külpolitikáját érintő kérdésekben foglalt állást. A többi között kijelentette, hogyha Cyrus Vance ameri­kai és Andrej Gromiko szov­jet külügyminiszter szeptem­beri találkozóján nem jut megállapodásra a SALT-té­­mában, akkor valószínűleg mindkét fél hozzá fog járulni a jelenlegi megállapodás ér­vényességének kiterjesztésé­hez. A továbbiakban beje­lentette, hogy ő és Leonyid Brezsnyev szovjet államfő nem ragaszkodik egy kora szeptemberi találkozóhoz, de — fűzte hozzá — „remélem, hogy nem sokkal később le­hetőségünk lesz a találkozás­ra”. Végezetül országa és a Kí­nai Népköztársaság kapcsola­tairól szólva azt a véleményt hangoztatta, hogy az Egye­sült Államok már jövőre diplomáciai elismerésben ré­szesítheti a Kínai Népköztár­saságot. Bombarobbanás Lusakában Két bomba robbant vasár­nap a Zimbabwei Afrikai Népi Unió nevű rhodesiai felszabadítási szervezet lu­­sakai székházában. Jelentős anyagi károk keletkeztek, de sebesülés nem történt. A szervezet lusakai székháza ellen az év elején is merény­letet követtek el; akkor a merénylet során életét vesz­tette a szervezet egyik vezető személyisége. Az Unió vezetői szerint az év eleji merénylet rhodesiai ügynökök műve. Kedd, 1977. augusztus 2. Ian Smith katonai körzetekben Ian Smith, a rhodesiai rezsim vezetője demonstratív látogatá­sokat tesz az ország Mozambikial határos katonai körzetei­ben A Pravda az európai biztonságról A két évvel ezelőtt, au­gusztus 1-én Helsinkiben be­fejeződött európai­ biztonsági és együttműködési értekezlet évfordulójáról emlékezik meg a moszkvai Pravda hét­fői vezércikke. Az SZKP KB lapja megállapítja: „Fennállásának hat évtize­de alatt a szovjet állam kül­politikájának fő célja a béke és a biztonság országunk és a földkerekség számára történő biztosítása volt és marad. A lenini békepolitika megvalósításakor sikerült el­távolodni a nukleáris háború veszélyétől, a béke megbíz­hatóbbá vált. Az enyhülési folyamat, a különböző társa­dalmi rendszerű államok egymás mellett élését szabá­lyozó elvek, az átfogó egyen­jogú együttműködés tartósan a nemzetközi élet részévé vált. Ehhez nem kis mérték­ben járult hozzá a két évvel ezelőtt befejeződött európai biztonsági és együttműködési értekezlet sikere. Egészében javult a helyzet a kontinensen az elmúlt két év alatt. Bizonyos haladás történt az európai államok közötti politikai, gazdasági, kulturális és egyéb kapcso­latok fejlődésében. Jó példával jár elöl a záró­­dokumentum ajánlásainak következetes megvalósításá­ban a Szovjetunió. Meggyőző bizonyítéka ennek az állam­közi kapcsolatok Helsinkiben elfogadott tíz alapelvének az új szovjet alkotmány­ terve­zetébe történt felvétele. Nagy jelentőségűek voltak az eu­rópai enyhülés megszilárdí­tására és elmélyítésére, konkrét anyagi tartalommal történő megtöltésére a leg­utóbbi legfelső szintű szovjet —francia tárgyalások. Az enyhülés ellenségei, a helsinki megállapodás eléré­sének kerékkötői ma különös igyekezettel próbálják meg­akadályozni azok megvalósí­tását. Az „emberi jogok” és a Valamiféle „szovjet fenye­getés” ürügyén csapott hűhó­hoz hasonló rágalomkampá­­nyokat szerveznek a Szovjet­unió és a többi szocialista ország ellen, szándékosan meghamisítják a záródoku­mentum tételeit, egyeseket előtérbe tolnak közülük, má­sokat agyonhallgatnak. A béke érdekei energikus erőfeszítéseket követelnek az európai politikai légkör to­vábbi megjavítása érdekében. A Szovjetunió és a többi szocialista ország a politikai enyhülést jelentősen előre­­mozdító, azt katonai enyhü­léssel kiegészítő számos kez­deményezést tett. Nincs fele­lősségteljesebb feladat ma a fegyverkezési hajsza be­szüntetésénél, a leszerelésre való áttérésnél — hangoztat­ja a Pravda. Ünnepi gyűlés Pekingben Pekingben ünnepi gyűlést tartottak a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg megalakításának 50. évfordulója alkalmából A rendezvényen kato­nai egyenruhában jelentek meg a legfelsőbb kínai vezetés tagjai. Jobbról balra: a rehabilitált Teng Hsziao-ping a KKP KB alelnöke, m­i­­niszterelnök-helyettes, vezérkari főnök, Hua Kuo-feng, a KKP KB elnöke, miniszterelnök, Je Csien-Jung, honvédelmi miniszter, a kkp kb alelnöke _ ___ __._

Next