Fejér Megyei Hírlap, 1978. augusztus (34. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-01 / 179. szám
2 f1 VIT eseményeiből A világbékéért, az enyhülésért Magyar vitaindító felszólalással kezdte meg munkáját a havannai VIT egyes számú vitaközpontja, amely a fiataloknak és diákoknak a világbékéért, az enyhülésért, a biztonságért, a nemzetközi együttműködésért, a fegyverkezési hajsza megszüntetéséért, az általános és teljes leszerelésért folyó harcával foglalkozik. A legfontosabb havannai vitafórum megalakulását követően, akárcsak a többi négy vitaközpontban, a részvevők bizottságokban folytatták a munkát. A megnyitón Raksányi Péter a magyar VIT-delegáció politikai csoportjának tagja hangsúlyozta: az emberiség előtt a fegyverkezési hajsza megfékezésének, vagy egy új világégés fellobbantásának lehetőségei állnak. Javasolta: az európai enyhülés és a békéért folyó harc szolgálatára hozzanak létre össz-európai ifúsági tömörülést. Felszólította az európai kontinens fiatalságát, hogy tevőlegesen vállaljon részt a reakciós fiú a háborút szító erők elleni küzdelemben. A részvevők hangoztatták: akkor, amikor világszerte mintegy ötszázmillió ember soha nem lakik jól, évi négy és fél milliárd dollárt — a fejlődő országoknak nyújtod anyagi támogatás huszonötszörösét — fordítják az imperialista hatalmak fegyverkezésére. Támogatták a felszólalók a neutronbomba elleni világméretű kampányt. Elítélték a pekingi kormánynak az imperialista hatalmakkal szövetkező politikáját és állást foglaltak a leszerelési vitagértekezlet összehívása mellett. A világifjúsági találkozón tudvalevőleg különböző társadalmi berendezkedésű országok, különböző ideológiát képviselő szervezetek tagjai vesznek részt. Az egyes számú politikai bizottság első ülésén az angol és svéd javaslattevők az emberi jogokra való hivatkozással a napirendre akartak erőszakolni olyan kérdéseket, amelyek nem tartoznak sem a VIT sem a bizottság politika munkájához, és egyébként is durva beavatkozási kísérletek a Szovjetunió és más szocialista országok belügyeibe Ezeket a javaslatokat az elnökség elvetette. Vendégségben Hazai idő szerint már vasárnap volt, amikor a magyar VIT-delegáció tagjai ismét kedves vendéget köszöntöttek a havannai nemzeti klubban: a chilei VIT-küldöttséget. Ezek a fiatalok nem Chiléből érkeztek a fesztivál fővárosba, valamennyien emigrációban élnek. Odahaza — mint Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KISZ KB első titkára is hangsúlyozta — Pinochet börtönei fenyegetnék őket. A találkozón az emigrációra kényszerített fiatalok ,Manuel Gerreronak, a chile KISZ-titkárának vezetésével, a szemtanú hitelességével számoltak be a fasiszta junta gaztetteiről. Aztán a vendéglátók lettek vendégek, a magyar autóbuszok a szovjet nemzeti klubba indultak. Borisz Pasztuhov, az SZKP KB tagja, a Komszomol KB első titkára fogadta a magyar fiúkat, leányokat. Szavaira Maróthy László válaszolt. Hangsúlyozta, a két ifjúsági szövetséget öszszefűző testvéri kapcsolatokat. Az összejövetelen régi barátok is felfedezték egymást A leningrádi szovjet—magyar ifjúsági fesztiválon kötött ismeretségek újultak fel, a Szovjetunióban tanult magyar ösztöndíjasok is leltek az egyetemről, főiskoláról megjegyzett arcokat. Így aztán nem csoda, hogy a találkozó a délutánba nyúlt, bőven akadt beszédtéma. Küldöttségünk sportolói közül Tordasi Ildikó olimpiai és világbajnok tőrözőnk, Nébald György junior egyéni világbajnok kardvívónk, a felnőtt csapat-világbajnokság hőse, a nemzetközi sportklubban rendezett beszámolón vett részt. A „Budapesti klubban” bemutatkozott a KISZ Központi Művészegyüttesének tánckara, a magyar nemzeti klubban a Sebőegyüttes, illetve a Tolcsvayegyüttes adott kitűnő műsort. (MTI) Portugália Jobboldali veszélyek Eanes tábornok, portugál köztársasági elnök elmozdította miniszterelnöki tisztségéből Soarest, a Portugál Szocialista Párt vezetőjét. Ez a döntés azt jelenti, hogy össze kell hívni a parlament rendkívüli időszakát, majd idő előtti választásokat kell kiírni. Az alkotmányos előírások szerint ilyen választásokra csak fél év múlva kerülhetne sor. Elképzelhető azonban, hogy a parament rendkívüli ülésszaka ezt a folyamatot meggyorsíthatja. Addig ügyvivő miniszterelnök vezetné tovább az ügyeket. Az a Soares-kormány, amely most megbukott egy meglehetősen természetellenes politikai házasság termékeként februárban született meg. A portugál parlament 263 mandátumából a legutóbbi választási eredmények alapján a szocialisták (PSP) 102 hellyel rendelkeznek. Nagyságrendben a második párt egy önmagát szociáldemokrata pártnak nevező, de valójában konzervatív polgári középpártnak tekinthető alakulat. A harmadik helyen áll 41 mandátummal a Demokrata Szociális Centrum (CDS). Ezt követi 40 mandátummal a Portugál KP. Portugáliában az osztályerőviszonyok rendkívül kiélezettek. A sok évtizedes fasizmus örökségeképpen, valamint a befolyásos portugál egyház magatartása és a gyarmatokról visszaáramlott volt telepesek akciói következtében igen erős a reakciós jobboldal dinamikája. A jobboldali nyomást természetszerűen fokozza, hogy Portugália NATO-tagállam, gazdasági szempontból pedig egyértelműen a nyugati (bármikor megtagadható) kölcsönöktől függ. A Soares vezette szocialista párt egymaga próbált kormányozni. Abszolút többség hiányában azonban ez a kísérlet nem tarthatott sokáig, így történt, hogy februárban a PSP kénytelen volt koalícióra lépni egy konzervatív, kereszténydemokrata jellegű párttal, a nagyságrendben harmadik CDS-sel. Ez a koalíció borult most fel. Mégpedig azért, mert a CDS borított : három miniszterét visszahívta a kormányból. A visszahívás körülményei némi fényt vetnek arra, hogy valójában milyen erők tartották hatalmon a Soares kormányt. Portugália déli részén, a Kommunista Párt legfontosabb befolyási területén, a szegényparaszti és agrárproletár Alentejo tartományban a forradalom első szakaszában radikális földreformot hajtottak végre, és szövetkezetek alakultak. Soares és pártjának centruma ezt a földreformot túlságosan határozottnak ítélte, s a földreform feletti vitában a szocialista párt baloldala is szaldótt a Soaressel. Ezt követően törvényt hoztak, amelynek értelmében a földesuraktól elfoglalt földek egy részét vissza kell adni a tulajdonosoknak. Ezt a lépést a Portugál KP természetesen ellenezte. A földreform módosítása azonban a koalíciós kormány egyik alapvető programpontja lett, hiszen a CDS a maga konzervatív választói bázisa miatt ezt egyértelműen követelte. A koalíció hónapjai alatt azonban kiderült: a szocialisták csak vonakodva hajtják végre a földreform általános felülvizsgálását. Ennek alapvető magyarázata az volt, hogy a szakszervezeti központ határozott baloldali álláspontot foglal el. A jelenlegi katasztrofális gazdasági helyzetben Soares számára életbevágóan fontos, volt, hogy sztrájkok ne nehezítsék az egyébként is akadozó termelést, ne súlyosbítsák a pénzügyi helyzetet. Ehhez arra volt szükség, hogy az Intersindical maga is rendkívüli politikai áldozatokat hozva — türelemre és mértéktartásra intse az egyre nehezebben élő tömegeket. Hivatalosan ki nem mondva — de voltaképpen hallgatólagos kompromiszszum jött létre. E kompromisszum egyik ága az Intersindical tartózkodása volt — a másik pedig az, hogy Soares nem erőszakolja a földreform felülvizsgálását. Miközben tehát a szocialisták kormányszinten egy polgári konzervatív erővel szövetkeztek — kormányon kívül, társadalmi szinten egészen más erők mértéktartó magatartásától függtek . A CDS sokáig nem tudta elviselni ezt az állapotot. Szembe kellett néznie azzal a veszéllyel, hogy jobboldali polgári bázisát elveszti a rá- sik, eredetileg is jóval nagyobb ellenzéki párttal, a „szociáldemokrata” nevet viselő polgári középpárttal szemben. A válság ezzel teljesen nyílttá lett. Ami nem világos és egyben döntő , az Eanes elnök és általában a hadsereg magatartása. Ebben a vonatkozásban szinte óránként hangzottak el ellentmondásos kijelentések. Soares eredetileg arról beszélt, hogy a koalíció felbomlása után is miniszterelnök marad és mint a legnagyobb párt vezetője ismét egyedül kormányoz. Eanes elnök azonban elmozdította tisztségéből. Ebből arra lehet következtetni, hogy a hadseregben uralkodó helyzetet tükröző „forradalmi tanács” ülése a centrista és jobboldali katonák befolyása Soares ellen döntött. Ebből a különös helyzetből adódott, hogy a köztársasági elnök szerint a választásokig Soaresnek kellene vezetnie az ügyvivő kormányt. A szocialista párt vezetője azonban csak vonatokodva, a huzavona után fogadta el ezt a szerepet. Függetlenül attól, hogy a portugál válság mérlegének óráról órára ingadozó mutatója milyen irányba lendül, — az új krízis megerősíti a belpolitikai helyzet további jobbracsúszásának lehetőségét. , — i e — HÍRLAP Kedd, 1978. augusztus 1. Helsinki három éve Éppen három esztendeje írták alá a nevezetes Finhindia-palotában, Helsinki ékkövében harmincöt állam legmagasabb rangú képviselői az európai biztonsági konferencia emlékezetes záróokmányát. Az ember — sajnos — könnyen fejelt. Háromév történelmi mércével egyetlen pilanattöredék, de még emberi mércével sem igazán tekintélyes idő. ■ Sajátos módon már a résztvevők száma utal az okmány „kemény magjára” legfontosabb részére. Az a harmincöt ugyanis a „harminchárom plusz kettő” képletből állt össze. Harminchárom európai ország, valamint az amerikai kontinens két országa, az Egyesült Államok és Kanada állam- és kormányfői ülték körül azt az immár történelmi kerekasztalt. Hogy kerültek az európai biztonsági konferenciára a távoli földrész képviselői? Úgy, hogy az események alakulása folytán e hatalmak (persze mindenekelőtt az USA) több szempontból is érdekeltek Európa történéseiben, sorsában. Lehet-e kétséges, hogy ez a tény nem a részvevők mindegyikének tetszik? Aligha. De attól a térig tény marad és ez volt Helsinki lényege: a valóság, a második világháború következményeinek, az azóta eltelt időszak fejleményeinek messzemenő figyelembevételével, két lábbal állva a realitások talaján továbbépíteni kontinensünk jövőjét. Ez Helsinki legfőbb öröksége — a záróokmány szelleme és betűje nem egyik vagy, p másik csoport álmavnvágyain, hanem a tömény földrajzi-politikai — és társadalmi! — valóságon alapult, ezen a létező alapon tette meg megvalósítandó és megvalósítható ajánlásait. Ha Helsinki segített — márpedig sokat segített — az enyhülési folyamat kiteljesedésében, az mindenekelőtt ennek a realista megközelítésnek köszönhető. És ha most bizonyos körök magatartása komoly aggodalomra ad okot — márpedig sajnos, ad! —, akkor annak éppen az az oka, hogy ezek a körök a valóság helyett saját, különbejáratú vágyaikból indulnak ki. Helsinki lényege annak elismerése volt, hogy a világon is, Európában is különböző társadalmi berendezésű országoknak kell békésen, sőt barátian egymás mellett élniök, hogy vannak és erősödnek szocialista országok. A záróokmány aláírása után mindössze három évvel nincs groteszkebb, szomorúbb színjáték, mint az a mostanában nem ritka nyugati kísérletsorozat, amely rendszerük, jellegük miatt támadja a szocialista országokat, vagy egyszerűen azért, mert — mint minden más állam a világon — eljárnak azokkal szemben, akik megsértik törvényeiket. Pedig Helsinkit „Helsinki nevében” sem lehet megcsúfolni. Harmat Endre " Az Orenburg gázfeldolgozó komplexum távlati képe (Fotó: KS) A Szojuz-gázvezeték nyomában 1. Gáztenger föld alatt Orenburg, az egykori álmos kisváros Európa . és Ázsia határán, az Ural déli vidékén ma félmilliós nagyváros. Fejlődését nem utolsósorban a megye területén feltárt hatalmas földgáz- és egyéb ásványkincsnek köszönheti, amely aztán magával hozta az ipar hallatlan méretű, gyors fejlődését. Neve hallatán mindjárt a 2684 kilométer hosszúságú gázvezeték jut általában eszünkbe, amelyet a KGST hét tagállama hihetetlenül rövid idő — pár év — alatt épített meg és ez év végére gyakorlatilag már üzembe is helyez. A Szovjetunió Újságíró Szövetsége nemrégiben meghívott néhány újságírót a vezetéket építő országokból. Köztudott, hogy a gázvezeték építését öt szakaszra bontva egy-egy szocialista ország gondozza. Nem tartanám célszerűnek, hogy külön-külön beszámoljak a nagyjából egyformán lezajlott találkozókról, hisz mindenütt ugyanazt láttuk, hasonló gondokról, nehézségekről és persze, szép munkasikerekről számoltak be a gázvezeték magyar, NDK-beli, lengyel, csehszlovák, bolgár, szovjet építői. Ismerkedjünk meg e helyett az alapvető munkafolyamatokkal és azokkal, akik e munkát végzik. I Orenburg környéke már a sztyeppe világát idézi. Végeláthatatlan síkság, vezetékekkel keresztül-kasul szelt mezők, fúrótornyok, sürgőforgó lánctalpasok, anyagszállító teherautók. Az Ural folyó keskeny csíkja ma már tulajdonképpen csak eszmei határa a két kontinensnek, mert itt mindent a gáz határoz meg. Szatyirov, az Orenburg építési szakasz vezetője elmondotta, hogy az első kút 1986-ban kezdett termelni. Azóta kiderült, hogy kelet-nyugati irányban a földrajzi határokra fittyet hányva 90 km hosszú, 10—30 km széles földalatti üregben 1,8 trillió köbméter földgáz várja a fúrótornyok csöveit. A rétegnyomás elég magas — 75 atmoszféra, a gáz igen jó minőségű. Tizenegy lelőhely van, Orenburg térségében, ebből kilenc már rendszeresen adja a gázt. A helyzettől függően húsz-harminc kút tartozik egy lelőhelyhez. A fúrótornyok legénysége télen mínusz harminc, nyáron plusz harmincöt fokos hőmérsékletben dolgozik. Igen sokat szenvednek a sztyeppi csípős szelek az őszi esőzések és a téli hóakadályok miatt, de azért mégis alacsony a fluktuáció. Ehhez persze tudni kell, hogy igen jól keresnek. A lelőhelyeken minden kényelemmel ellátott lakóépületek, étkezdék, klubszobák, fürdők várják őket. A fegyelem persze kissé katonás. A 24 fős fúróbrigádok a nagy ország minden részéből verbuválódtak, a közös munka hamar összehozta őket, azután már jóban-rosszban kitartanak egymás mellett. A kutakból a lelőhely központjában épített előlisztítóba vezetik a gázt, majd az oren burai komplexumba, amely a maga 3500 munkásával, szuper automata gépparkjával Európa, sőt a világ legnagyobb ilyen jellegű üzemóriása. Építése három évig tartott és 1824 millió rubelbe került. Feladata kettős: leválasztja és feldolgozza a gáz melléktermékeit és szállításra kész állapotba hoz évente 45 milliárd köbméter gázt. Amikor beléptünk az üzem területére, valamennyien mentőfelszerelést kaptunk. Kísérőnk, A. Andrejevics mérnök nagy óvatosan még azt is megkérdezte, nincs-e cipőnkön fémből készült sarokvédő. — Egyetlen szikra is elég — mondotta, de mi magunk is éreztük, mennyire telített olajgőzöktől a levegő. Amikor felpróbáltuk az oxigénes gázmaszkot, még a szűrőn keresztül is érződött a gáz átható szaga. Bent az üzemben alig láttunk embert. Elektronikus vezérléssel működik minden és bár kísérőink lelkesen magyarázták a kén amonium stb. leválasztásának folyamatát, alig vártuk, hogy újra a szabadban legyünk. A bonyolult vegyi és mechanikai folyamatok után a gázkondenzátumot a kompresszorállomásra vezetik, ahonnan elindul a több ezer kilométeres útjára. Orenburg tehát nem múltjáról híres, hanem arról, hogy az Ural környezetének egyik legnagyobb ipari központja, amint arra a tovaszálló repülőgépből is jól látható gázkomplexum égő gázfáklyáinak magasba törő lángoszlopai emlékeztettek bennünket. Vasvári Ferenc (Következik: 2. rész — A titokzatos kék kockák)