Fejér Megyei Hírlap, 1979. szeptember (35. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-01 / 204. szám
FEJÉR MEGYEI HÍRLAP , 1979. SZEPTEMBER 1. 1. OLDAL A Pamutnyomóipari Vállalat újpesti Cérnagyárában varró- és kézimunkacérnákat gyártanak mintegy háromezer variációban. Termékeik hatvan százalékát tőkés országokban értékesítik. Az üzemben a tervezettnél ezerkétszáz tonnával több varrócérnát állítanak elő és az 1980-ig tervezett tőkés exportot is túlteljesítik (MTI Fotó — Hadas János felvétele — KS) új cseh bányák A bányászatnak Csehszlovákiában régi hagyománya van. Erről tanúskodnak az egész ország területén megtalálható bányaépítmények. A Közép-Csehországban fekvő Slany környéke már sok évtizeddel ezelőtt is a szénkitermelő területekhez tartozott. Kounovi részében néhány kisebb bánya létesült, ahol a múlt század végétől 1966-ig dolgoztak a bányászok. A Humboldt Részvénytársaság az 1872—1878-as években Jemníky község közelében majdnem 500 méter mély aknát fúratott; azzal számoltak, hogy a kladnói főérből itt majd szenet tudnak bányászni. A fellelt szénevet azonban a kezdetleges technikai eszközökkel nem voltak képesek kiaknázni. A Humboldt Társulat kísérlete azonban felhívta a figyelmet a Slany környéki széntelepre. 1953-ban kezdték meg az alapos geológiai kutatásokat. A feladat különösen az utóbbi években kapott jelentőséget. A Slany környéki kiaknázható széntartalékot körülbelül 200 millió tonnára becsülik. A kladnói Kőszénbányaépítő Vállalat és több más szállítóüzem dolgozói jelenleg már megkezdték a feltárási munkálatokat a fő építkezés körülbelül 16 hektárnyi területén, Slany város és Otruby község között. A legfőbb feladat idén két kutatóakna kimélyítése lesz. Később ezek képezik a tulajdonképpeni bánya alapját. Ezek az aknák mintegy 1300 méter mélységbe nyúlnak majd le. A Slany környéki szénterület feltárása nem könnyű feladat. Ezért a csehszlovák szakemberek szoros együttműködést létesítettek kollégáikkal a többi szocialista országban. A feketeszén bányászása 1992-től jelentene nagy segítséget a csehszlovák népgazdaság számára. Az MTA Központi Fizikai Kutató Intézet gázlézerkutató laboratóriumában saját fejlesztésű, új alapelveken működő, kék fényt sugárzó gázlézer megalkotásán dolgoznak. Számítástechnikában, biológiai kísérleteknél, illetve a nyomdatechnikában alkalmazzák (MTI Fotó: Tóth Gyula felv. — KS) Energiagazdálkodás Kubában Fidel Castro „A történelem engem igazol” című könyvében megemlítette, hogy a forradalom előtt a falun és a városok környékén élő 2,8 millió kubai nem használhatott villanyt. Az amerikai tulajdonban levő Kubai Villanytársaság csak ott épített elektromos távvezetékeket, ahol busás profitra számíthatott. A villanytársaságot 1960-ban az elsők között államosították. A népi hatalom azonnal elsőrendű figyelmet szentelt az elektromos energiagazdálkodásnak. A Szovjetunió segítségével Martéi és Santiago de Cuba városokban, Csehszlovákia részvételével pedig Cienfuegosban és Nuevitasban épültek hőerőművek. Manapság, a marieli Maxime Gomez villanytelep egymaga több villamos energiát termel évente, mint a forradalom előtt az ország összes villanytelepe. A villanytelepek teljesítőképessége húsz év alatt csaknem ötszörösére, a villamosenergia-termelés pedig négyszeresére növekedett. Az egy lakosra jutó energiatermelés megkétszereződött. 1980-ra Kubának egyesített villamosenergiarendszere lesz. A villamosenergia-termelés gyors fejlődése csupán a legutóbbi öt évben több száz üzem, 1600 mezőgazdasági objektum és 1200 iskola áramellátását tette lehetővé. A közeljövőben folytatódik a villamos erőművek bővítése. A marieli és a Santiago de Cuba-i erőművek kapacitása már jövőre eléri az egymillió kilowattot, Havanna északi részén pedig 1981 és 1985 között egy 1,2 millió kilowatt teljesítményű hőerőmű épül fel. A kubai energiagazdálkodás fejlődésének új szakasza kezdődik 1985-ben, amikor a szovjet segítséggel Cienfuego környékén épülő atomerőmű első blokkja már áramot termel. Kapacitása eléri majd a 880 000 kilowattot. Az 1985—2000-es évekre szóló távlati terv több atomerőmű létesítését irányozza elő, 8 millió kilowatt összteljesítménnyel. Tagfelvételi munka a Videotonban Engedmény nélkül A megyeszékhely több mint kétszáz pártalapszervezetében évenként 330—350 új párttagot vesznek fel. Tagfelvételkor szigorú az elbírálás. A felvételt előkészítő munkatársak, pártcsoportok, KISZ-szervezetek, konzulensek és a taggyűlés résztvevői is arra törekszenek, hogy a XI. kongresszus határozatának szellemében járjanak el az utánpótlás nevelésében, a pártépítő tevékenység különböző fázisaiban. Vagyis a dolgozók, elsősorban a munkások legjobbjait készítik fel a párttagságra, akik meggyőződéses hívei a szocialista társadalomnak, akik élen járnak a munkában és a szocializmus elvei szerint élnek. Ezek a követelmények egyben mércét is jelentenek. Ismerik a magas mércét a felvételüket kérelmezők és azon vannak, hogy megfeleljenek a kívánalmaknak. Így van ez a Videotonban is, ahol a székesfehérvári új párttagok mintegy egyötödét veszik fel. És mivel jelentős munkásbázis a Videoton nemcsak Székesfehérváron, hanem Fejér megyében is nagy a „kisugárzó hatása”, így az sem titok, hogy a párttagság összetételében és az utánpótlás nevelésében is tükröződik az osztály- és rétegmegoszlás. Az itt dolgozó, majdnem másfél ezer kommunista többsége munkás. Az újonnan felvett párttagok háromnegyede szintén munkás. Az is közismert, hogy ebben az ipari nagyüzemben foglalkoztatottak mintegy fele 30 éven aluli, így érthető, hogy az új párttagok több mint 70 százaléka fiatal. Nem ilyen jó az arány a nők esetében, éppen ezért a politikai nevelő munkát körükben tovább javítják. Erről is szólt nemrégiben Horváth István, a testület tagja, amikor a pártépítési tevékenység tapasztalatait pártbizottsági ülésen összegezték. Természetesen nemcsak a nők körében, hanem minden munkaterületen szükség van céltudatos és folyamatos eszmei, politikai nevelésre. A megyei pártbizottság vezetői látogatásaik, tapasztalatszerző és elemző munkájuk során mindenkor hangoztatják ennek fontosságát. Ha van is még mit tenniük a Videoton pártalapszervezeteinek, pártszerveinek ez ügyben, dicséretükre válik, hogy a legtöbb munkahelyen éven át kiegyensúlyozott, tudatos a munkások párttaggá nevelése. Hozzájárul ehhez a politikai feltételek általában kedvező volta. E feltételek között említendő a dolgozók anyagi, szociális körülményeinek folyamatos javulása. Ugyanakkor nem elhanyagolható tényező a politikai, szakmai műveltség növekedése, vagy például a közéleti szereplés, az aktivitás erősödése. Vagyis tág tere van a párttaggá nevelő munkának, a tagfelvételi tevékenységnek. Mégis elhangzik esetenként, hogy ki kell várni a sort, más esetben előfordulhat, hogy a párttagságra érdemes munkás — talán szerénységből, talán járatlanságból — nehezen teszi meg a lépéseket felvétele ügyében. Az ajánlók, a konzulensek a megmondhatói, hogy többen csak a hívó szóra várnak. Nos, a híradásipari számítástechnikai nagyüzemben a a kezdeményezésre, a hívó szóra is van példa. Ahol ugyanis tudatos a tagfelvételi munka, ott már jó előre tudják a pártszervezetek, hogy kivel erősödik legközelebb közösségük. Vagyis nagy jelentősége van a kiválasztásnak. Ezt a munkát nagy felelősséggel, kellő ismeretek birtokában lehet lelkiismeretesen végezni. Nem kizárólagosan csak a vezetőségek dolga ez. Sőt! Igazán akkor lehet jó a kiválasztás — miként ezt a Videoton ilyen jellegű munkája is példázza — ha bevonják e tevékenységbe a pártcsoportokat, a KISZ-szervezeteket, s figyelembe veszik a közvetlen munkatársak, brigádtagok véleményét is. A Videotonban 38 pártalapszervezet van. Ezért az is nagyon fontos, hogy egységes elvek alapján — ez adott az MSZMP Szervezeti Szabályzata szerint — állítsák a követelményeket a felvételüket kérelmezők elé. A kívánatos az volna, hogy nemcsak egy nagyüzemen belül, hanem mindenütt azonos elbírálás alapján, elvipolitikai engedmények nélkül szavazzanak bizalmat az új párttagoknak. Az sem baj, ha nem csupán dicshimnuszt zengenek az ajánlók, vagy a taggyűlés résztvevői a felvételi kérelmezőről. Szerencsére már az egyik tapasztalat, hogy egyre kritikusabban mérlegelik a pártba lépők tulajdonságait. A több éves együttmunkálkodás, a közéleti tevékenység, a magán-, illetve a családi élettel kapcsolatos ismeret feljogosítja az ajánlókat is arra, hogy az esetleges, nem éppen pozitív tulajdonságokra felhívják ajánlottjuk és a taggyűlés figyelmét. Igen nagy az egyes KISZ- szervezetek, taggyűlések felelőssége. Hiszen alig-alig akad olyan 30 éven aluli fiatal a Videotonban, akinek egyik ajánlója ne a KISZ- szervezet lenne. Egymáshoz kapcsolódó tevékenységről van szó. A kiválasztást követő felkészítési folyamatba illeszkedik a konzulensek munkája. Ám az is tapasztalat, hogy a tagfelvétellel többségében befejezettnek tekintik megbízatásukat, s nem követik figyelemmel az új párttag útját. Ugyanez elmondható az ajánlók többségéről. Ezért fordulhat elő, hogy egyes aktív, közéleti pártonkívüliek tagfelvételük után „pihenőbe” vonulnak. Abbahagyják például a KISZ-munkát, mert más közéleti elfoglaltságot, újabb megbízatást várnak pártalapszervezetük vezetőségétől. S ha ez késik, akkor esetleg a kényelmesebb módot választják. Színvonalas, ütemes figyelmet érdemlő a tagfelvételi munka a vegyi-, a tévé-, a számítástechnikai és a rádiógyárban. A helyi pártépítési munkabizottság tapasztalata ez. Lehetne tanulmányozni az itteni módszereket. Nem sablonok másolására gondolok. Csupán arra, hogy a jó módszereket kellene közkinccsé tenni. Németh Erzsébet Az idegenvezető Szatzker Ferencné délelőtt a székesfehérvári Könnyűfémmű szélesszalag hengerművének villamos üzemében karbantartó műszerész. Délután idegenvezető. — Hogyan tudja összeegyeztetni a két gyerek gondját, a napi munkát és az idegenvezetést? Hiszen mindhárom elfoglaltság egész embert kíván. — Nekem egyetlen külön szórakozásom, hobbim az idegenvezetés. Az Expresstől egy év alatt tizenöt alkalommal kértek fel idegenvezetésre. — Milyen feladatokat látnak el az idegenvezetők? — Általában három különféle szolgáltatást igényelnek a csoportok. Sokan egy-két napra érkeznek Székesfehérvárra, egész programjukat a város megismerése jelenti. Én legtöbbször ilyen alkalmakkor kísérem a turistákat. Több utazással jár és feltétlen több nyelv ismeretét követeli az a szolgáltatás, amikor külföldre utazó Express csoportokkal kell menni. Érdekes munka a hosszabb országjáró kirándulás, az egykét hetes hazai program, amelynek csak egy része a fehérvári városnézés. — Milyen idegen nyelvet beszél? — A tagozatos orosz érettségi után tovább folytattam a nyelvtanulást. A szláv nyelvek egy részén megértetem magam. Persze, egy-egy nyelven belül külön kell tanulni a társalgási, az úgynevezett idegenforgalmi és az irodalmi nyelvet. Amikor csoportok érkezését várom, alaposan fel kell készülnöm Székesfehérvárból. Szeretem ezt a várost, szívesen csatangolok egyedül is az utcáin és mindig új meg új dolgokat fedezek fel. Az egyik legnagyobb öröm, amikor új felfedezéseimet megoszthatom érdeklődő turistákkal. — Csak a városnézés gondja az idegenvezetőé? — Túl egyszerű volna. Segítenünk kell más programok kialakításában is. A múltkor például egy gyerekcsoportot olyan helyre kellett vinni, ahol játszhattak a szabadban. Meglettebb korú embereknek egész más elfoglaltságot kell adni. És persze végig arra vigyázni, hogy egy percre sem unatkozzék egyik vendégünk sem. — Sokan vállalkoznak idegenvezetésre Fehérváron? — Úgy tudom az Express mintegy harminc embert tud mozgatni. Pedig ennél jóval többet képeztek ki idegenvezetőnek. Most ősszel is indul az idegenforgalmi hivatallal közösen egy ilyen tanfolyam. Sajnos azonban sokan lemaradnak azok közül, akik elsajátítják az idegenvezetéshez nélkülözhetetlen ismereteket. — Mi lehet az oka ennek a lemorzsolódásnak? — A lemaradók kisebbik része elköltözik a városból, máshol gyakorolja ezt a hivatást. Többségük azonban éppen a tanfolyamon vagy egy-két csoport fogadása után döbben rá, hogy esetleg felkészültségénél fogva alkalmatlan erre a munkára, vagy túl sokat vesz el szabad idejéből az idegenvezetés. — Mivel szokta tölteni a szabadságát? — Természetesen utazom. Igaz, azokban a hetekben a férjemmel és a gyerekeimmel. — A családja megértően fogadja-e, hogy sokat van távol? — A férjem sem otthonülő típus, ő az Ikarusban dolgozik és munkaidő után sok társadalmi megbízatást vállal. Én sem teszek neki szemrehányást, ha egy-egy rendezvény vagy gyűlés miatt időnként több időt tölt a munkahelyén mint a családjával. Az biztos, hogy idegenvezető csak az lehet, aki az alapos felkészültség és a nyelvtudás mellett a családja megértését, támogatását is bírja. L. G. Tengerek egyesítése Valamikor a Fekete- és a Kaszpi-tenger, valamint az Aral-tó egyetlen, hatalmas óceán volt. A Fekete- és a Kaszpi-tengert széles szoros kötötte össze azon a helyen, ahol ma Manics található. Manics napjainkban két folyó, és a különböző víztárolók világa, a két folyó, amelyek egyike a Fekete-tengerbe, másika a Kaszpi-tengerbe ömlik, élő emléke az egykori szorosnak. Nevüket — „manics”, ami a török „manacs” (keserű) szóból ered — kesernyés, sós ízű vizükről kapták, s a folyók után nevezik a környéket is így. A vidék négy mesterséges víztárolója első megvalósított láncszeme annak a tervnek, amelynek végső célja a Fekete- és a Kaszpi-tenger „újraegyesítése”. A gondolatot a múlt században két francia tudós vetette fel. Az építkezések csak 1932- ben kezdődtek meg, s négy év múltán már három víztároló készült el, amelyekhez a hatvanas évek végén csatlakozott a negyedik, a Csogradszkoje mesterséges tenger. Az építők természetesen még nem gondolhatnak pihenőre, míg el nem készül az összefüggő víziút a Fekete- és a Kaszpi-tenger közt a Manics völgyében.