Fejér Megyei Hírlap, 1980. február (36. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-01 / 26. szám
2. OLDALFEJÉR MEGYEI HÍRLAP , 1980. FEBRUÁR 1. Blöff az iszlám kártyával Az imperialista politika újabb kockázatos tervet dolgozott ki — előállt az „iszlám kártyával” — írja a Novoje Vremja legutóbbi számában Dmitrij Volszkij. Arról van szó, hogy az imperialistaellenes alapokon kialakuló mohamedán vallási-politikai mozgalmat megpróbálják szembe állítani a Közel- és Közép-Kelet haladó országaival és felszabadító mozgalmaival, valamint a Szovjetunióval — mutat rá a kommentár. Washington a mohamedán országok barátjának állítja be magát, Moszkvát pedig ellenségüknek tünteti fel. Érzékelhetően megnyilvánult ez a mesterkedés a pakisztáni fővárosban megtartott iszlám konferencián. Napirendjére az amerikaiak sugalmazására felvették az úgynevezett afgán kérdést. Vajon véletlen-e — teszi fel a kérdést Volszkij —, hogy ugyanazok a körök, amelyek ezt sugalmazták, egyidejűleg életre keltették a Perzsa-öböl térségében megvalósítandó katonai-politikai tömb gondolatát, amit a térség országai már tavaly ősszel elítéltek? A Novoje Vremja rámutat: ez a törekvés most vallási köntöst kapott, amitől azt remélik, hogy többen vesznek majd részt a tömbben. Az imperialista körök több, egymással összefüggő törekvést igyekeznek megvalósítani. Elsősorban arra számítanak, hogy Afganisztánt vég nélküli vérontás színhelyévé változtatják. Számos jele van emellett annak is, hogy fokozzák a nyomást a demokratikus Jemenre. Céljuk továbbá, hogy elvonják az arabok figyelmét a palesztinok jogaiért folytatott, s az Izrael által megszállt területek felszabadításáért vívott harctól. S végül ott van Irán, amely az imperialista célpontok központi helyén áll. Nem kétséges, hogy az Iránnal kapcsolatos célok kudarcot vallanak, ha a forradalmi folyamatot nem sikerül visszafordítaniuk. Az imperialista stratégák ezért használják fel sietve a forradalmi folyamatban jelentkező éles ellentmondásokat. Az iszlám kártya kijátszása ezért nem más, mint blöff — hangsúlyozza a Novoje Vremja. Célja nem más, mint az imperialista katonai-politikai ellenőrzés ráerőltetése a közép-keleti térségre. A kártyát olyanok tartják kezükben, akik a térség ősi kultúráját, szabadságszerető népeit semmibe veszik — állapítja meg a szovjet hetilap — s a Közép-Keletet csakis olajmezőnek és stratégiai felvonulási terepnek tekintik. Aláírták a magyar—kubai árucsere-forgalmi jegyzőkönyvet. A képen: Vas János és José de la Fuente külkereskedelmi miniszterhelyettes az aláírás után (Telefoto — f. m. Hírlap) HADERŐCSÖKKENTÉSI TÁRGYALÁSOK Gyors eredmény nem várható Csütörtökön a bécsi Burg Redeuten termében dr. Jan Chandoga csehszlovák küldöttségvezető-helyettes elnökletével megnyílt a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről folyó tárgyalássorozat 20. ülésszaka. A sorrendben 214. plenáris, ülésen előbb dr. Edouard Molitor nagykövet, a luxemburgi, majd pedig Tadeusz Strulak nagykövet, a lengyel küldöttség vezetője mondott beszédet. A nyitó ülés után — a hagyományoknak megfelelően — sajtóértekezletet tartott mindkét fél képviselője. Strulak nagykövet az újságírók előtt felolvasott nyilatkozatában emlékeztetett arra, hogy éppen hét évvel ezelőtt kezdődtek meg az osztrák fővárosban a haderőcsökkentési tárgyalásokat előkészítő konzultációk. Az évforduló megünneplésére kevés okunk van — mondotta —, mivel az eltelt időszak alatt — sok erőfeszítés ellenére — nem sikerült elérni konkrét megállapodást a kitűzött témakörben. Megállapította azt is, hogy a 20. ülésszak kölcsönösen bonyolult nemzetközi helyzetben veszi kezdetét, s ez a körülmény a szocialista országok törekvései és szándékai ellenére alakult így. A december közepén megszakadt tárgyalási folyamatra visszatérve a lengyel diplomata bonckés alá vette a NATO-országok múlt év végén — egyébként a NATO „euro-rakéták” gyártására és nyugat-európai telepítésére vonatkozó döntésével együtt — elfogadott és beterjesztett javaslatát. Kijelentette, hogy az említett NATO-javaslat nem jelent közeledést a szocialista országok álláspontjához, ellenkezőleg sok vonatkozásban tovább bonyolítja a bécsi tárgyalások menetét. A NATO-országok továbbra sem hagytak fel a Varsói Szerződés középeurópai haderői létszámára vonatkozó szélsőségesen túlzó értékeléseikkel, és a létszámadatok tisztázását a jövőben is a csökkenés első szakaszára vonatkozó megállapodás előfeltételeként kezelik. Ilyen körülmények között érthető — mondotta nyilatkozata befejező részében a lengyel küldöttség vezetője —, hogy a szocialista országok aligha reménykedhetnek a tárgyalások gyors eredményességében. Ennek ellenére a szocialista országok mindent megtesznek az előrehaladás érdekében. A haderőcsökkentési tárgyalások következő plenáris ülését a jövő héten, csütörtökön tartják Bécsben. (MTI) Avítt doktrína - új tálalásban Történelmi párhuzamokat keresnek világszerte a politikai megfigyelők az Egyesült Államok elnökének a kongresszus előtt elmondott beszédét vizsgálva. Az Unió helyzetéről szóló elnöki jelentés — mutatnak rá — tartalmával és hangvételével egyaránt a hidegháborús évekre emlékeztet. Az újraválasztásért küzdő Carter felelevenítette a harminc évvel ezelőtti stílust, s a demokrata párti szavazók szemében „új Trumanként” kíván tündökölni. A helyzet azonban az elmúlt három évtized alatt alapvetően megváltozott. Az ötvenes évek elején Amerika vezetői még az abszolút hadászati fölény tudatában, a szilárd szövetségi rendszer vezető hatalmaként politizálhattak. Truman idejében még nem szabadultak fel az imperialista hatalmak gyarmatai, s az Egyesült Államok tőkés partnerei is a teljes gazdasági függés és alárendeltség állapotában voltak. Azóta mindez megváltozott. Igaz, hogy az Egyesült Államok ma is a tőkés világ vezető gazdasági és katonai hatalma, ám a másik oldal a döntő területeken kigyengítette az erőfölényt. Megváltoztak a tőkés országok közötti kapcsolatok: Japán és Nyugat-Európa alárendelt partnerből versenytárs lett, s ma már a Fehér Házban sem számíthatnak arra, hogy a kisebb szövetségesek fegyelmezett másodhegedűsként követik a nyugati zenekarban az amerikai vezérszólamot. Mindez csupán azért van, mert például az európai tőkésországok és Japán az elmúlt évtizedekben igen gyors gazdasági fejlődésen ment keresztül. Meghatározó az új viszonylatokban a szocialista országokkal való kapcsolatrendszer, azok a politikai és gazdasági előnyök, amelyeket az enyhülés évtizedében a két fél kölcsönösen elért. Az sem mellőzhető, hogy napjainkban merőben új szerepet játszanak az egykori gyarmatok és félgyarmatok is. Politikai és gazdasági súlyuk jövőjét jelzi az a hely, amelyet ma a kőolaj és más fontos termékek exportálói betöltenek. Nem lehet kétséges tehát: igen nehéz lesz Jimmy Carternek „új Trumanként” másodszor bevonulni a Fehér Házba. A jelenlegi hidegháborús hangulatkeltés, az „orosz medvével” való fenyegetőzés persze nem teljesen hatástalan. Elsősorban az amerikai polgárt akarják befolyásolni, az ő nacionalista érzelmeit kívánja Washington manipulációs apparátusa mozgósítani, talán nem is sikertelenül. A kétes értékű doktrína egyértelműen ennek a „birodalomnak” a felélesztésére törekszik. Több fokozatú tervről van szó. Az elmúlt évben keresztülvitték az új középhatótávolságú nukleáris rakéták nyugat-európai elhelyezésének tervét. Ez egy olyan hadászati tényező, amely jelentős veszélyt jelent a szocialista országok (és a NATO-tagállamok) biztonságára. Jelenleg — Afganisztán ürügyén — az amerikai haderő közép-keleti visszatérését készítik elő, létrehozzák az indiai-óceáni hadiflottát és a légiszállítású gyorshadtestet, azaz Washington globális csendőralakulatát. A katonai költségvetés ötszázalékos növelése újabb dollármilliárdokat biztosít ezekre a célokra, s közben folyik a hadászati csapásmérő erők korszerűsítése — MX-rakéták, Tridenttengeralattjárók, B—1 típusú távolsági bombázók építése, illetve gyártás előkészítése is. A harcias megnyilatkozásokat olvasva sokakban felvetődik a kérdés: elfelejtették volna-e Amerikában a véres vietnami leckét, azt, hogy a hatalmas hadigépezet milyen csúfos és keserves vereséget szenvedett Indokínában? Úgy tűnik igen, s Washingtonban ismét hajlandóság van újabb katonai kalandokra vélt „befolyási övezete” megvédésére. Az elmúlt hetek eseményeit vizsgálva világszerte rámutatnak: veszélyes vízválasztóhoz érkezett Washington. Pedig a katonai kaland kockáztatását a jelenlegi helyzetben nem engedheti meg magának a mégoly nagy katonai erővel rendelkező amerikai hatalom sem. Truman elnöksége idején az erőviszonyok még lehetővé tették, hogy az USA a „szakadék szélén táncolás” politikáját folytassa, s ebben szolidárisak voltak vele atlanti szövetségesei is, akik például a koreai háborúban segédcsapatokat küldtek az amerikai expedíciós hadtest mellé. Ma más a helyzet. Igaz, a nyugati tőkés középhatalmak készek arra, hogy bizonyos jelképes ügyekben szolidaritást vállaljanak az Egyesült Államokkal, de ha a két világrendszer közötti viszony fontos politikai, gazdasági oldaláról van szó, akkor nem követik Washingtont. A józan nyugati politikusok számára egyre világosabb: a kockázatos lépések, a fegyvercsörgetés, az erővel való fenyegetés politikája hosszú távon nem hozhat hasznot — az újsütetű (de oly régi divatú) Carter-doktrina tételei nem alkalmazhatóak a nyolcvanas években. Miklós Gábor Nemzetközi egyházi tanácskozás Budapesten csütörtökön befejeződött az Egyházak Világtanácsa vezetőinek és a kelet-európai szocialista országokban élő egyházak képviselőinek tanácskozása. A résztvevők egyhangúlag megállapították, hogy a világpolitikai helyzetben a közelmúltban megnőtt feszültség ellenére komoly remény van arra, hogy pozitívan tovább fejlődjenek az Egyházak Világtanácsának — a szocialista országokban és a világ más részeiben élő — tagegyházai között kialakult kapcsolatok. Kifejezték a világbékéért érzett felelősségüket és aggodalmukat az európai fegyverkezési verseny gyorsulása, a SALT—2 ratifikálásának elhalasztása és a kelet-nyugati kapcsolatok rosszabbodása miatt. Egyetértettek abban, hogy az egyházaknak — különösen a jelenlegi körülmények között — nem szabad belenyugodniuk a politikai kapcsolatokban mutatkozó elhidegülésbe. Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke találkozott dr. Edward Scott kanadai anglikán érsekkel, az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságának elnökével, dr. Philip Potterrel, az Egyházak Világtanácsának főtitkárával, valamint a szocialista országokból érkezett több egyházi vezetővel. (MTI) KOMMENTÁR ROBBANÁSVESZÉLY RHODESIÁBAN A rhodesiai helyzet a témája az ENSZ Biztonsági Tanácsa ülésének. A testület összehívását az Afrikai Egységszervezet kérte azzal az indokkal, hogy Nagy-Britannia súlyosan megsérti az országról decemberben Londonban kötött négyoldalú megállapodást. Mint ismeretes, ez az egyezmény arra hivatott, hogy egy átmeneti időszak közbeiktatásával biztosítsa a hatalom átadását a fehér telepes Smith-rendszer kezéből a fekete többségnek. Az egyezmény aláírói között szerepel a fegyveres felszabadító harcot folytató Zimbabwe Hazafias Front, a fehér telepesek képviselője, a vele együttműködő Muzorewakormányzat, valamint a volt gyarmattartó, Nagy-Britannia. A megállapodás értelmében tűzszünetet rendeltek el, s az újonnan kinevezett brit kormányzónak, lord Soamesnak kellene gondoskodnia a megfelelő politikai körülményekről a valóban szabad választások megtartásához. A londoni megállapodás egyik fontos rendelkezése szerint ki kellene vonni Rhodesiából az ott állomásozó dél-afrikai csapatokat, mintegy hatezer embert. Az utóbbi hetek eseményei azonban arról győzték meg a zimbabwei hazafiakat és az AESZ tagországait, hogy a brit gyarmati kormányzat mindent megtesz a fajgyűlölő Smith—Muzorewa kormányzat fenntartásáért. A dél-afrikai csapatokat nem vonták ki, lord Soames részrehajló intézkedései pedig a hazafiakat sújtják. Nem hajtották végre egyebek között a londoni megállapodásnak ama rendelkezését, amely valamennyi politikai fogoly szabadon bocsátását és a száműzöttek hazatérését írja elő. A BT-vita afrikai kezdeményezői tehát a londoni egyezmények durva megsértését akarják számon kérni Nagy-Britanniától. Ez utóbbi képviselője a testületben visszautasította az afrikai országok előterjesztését és felszólította őket, hogy tart ’ tózkodjanak mindenfajta „beavatkozástól”, mivel az csak nehezítené az afrikai ország függetlenségének megadásáról szóló megállapodás teljesítését. Anglia végső soron vétójogával élve megakadályozhatja a határozathozatalt a BT-ban, de ez esetben — az AESZ ezt már jó előre jelezte — a vita kezdeményezői a kérdést az ENSZ rendkívüli közgyűlése elé viszik. Anglia viszont szeretné elkerülni, hogy ott a vádlottak padjára ültessék. A vita élét elveendő lépéseként értékelendő, hogy a BT-ülésre időzítve lord Soames bejelentette: az országot Dél-Afrikával összekötő híd északi oldalán rhodesiai csapatok vették át a körzet ellenőrzését a dél-afrikai csapatoktól. Ez a részleges kivonulás azonban aligha elégíti ki a rhodesiai hazafiakat, s ezért továbbra is veszély fenyegeti a törékeny tűzszünetet. Pálfi Viktor Amerikai felszólítás Harold Brown, amerikai hadügyminiszter a dán kormányhoz intézett levelében sürgette, hogy Dánia az elkövetkezendő években jelentős mértékben növelje katonai költségvetését — adta hírül szerdán este a dán televízió. Az amerikai felszólítás éppen akkor érkezett, amikor a dán szociáldemokrata kormány tárgyalásokat folytat az ellenzéki pártokkal az 1981—84-es időszakra szóló katonai költségvetési tervezetről. A kormány azt javasolta, hogy a jelenlegi szinten fagyasszák be a fegyverkezési költségvetést. Telefonbotrány Angliában jó tíz éve nagyarányú, központosított telefonlehallgatás folyik bármiféle törvényes ellenőrzés nélkül. A lehallgató központ működését leleplező hetilap, a New Statesman minden parlamenti képviselőnek megküldte a lap számát, hogy parlamenti vitát provokáljon a titkos tevékenységről. A New Statesman megáll állapította, hogy a lehallgató központ London Chelansea kerületében egy laktaányával szemben álló négy-, emeletes épületben van. Hivatalos neve a posta gyártmányfejlesztő részlege, de lényegesen különbözik a többi hasonló gyártmányfejlesztő teleptől. Kapui állandóan zárva vannak, ablakait lefüggönyözve tartják és éjjel-nappal folyik benne a munka. A váltás a kora hajnali órákban történik. Amikor igazgatóját, Philip Harrist megkérdezték, semmit sem volt hajlandó mondani az épület rendeltetéséről. Más, azóta nyugdíjazott postamérnökök viszont elmondták a New Statesmannek, hogy a hivatal korszerű számítógépes berendezései egy időben ezer vonalat képesek lehallgatni. A sztrájkban álló szakszervezetek vezetőinek hivatali és otthoni telefonjait immár rendszeresen lehallgatják. A rendőrségnek minden alkalommal engedélyt kell kérnie a belügyminisztertől egy személy telefonjának lehallgatására, az MI 5 azonban teljesen saját szakállára működhet. A lehallgató készülékeket rendszerint éjszaka szerelik fel a vidéki telefonközpontokban. A helyi mérnökök nem egyszer észreveszik és eltávolítják. A brit posta most dolgozik egy új, teljesen elektronikus telefonközponton a System X-en, amelybe bennfentesek szerint már eleve beépítik a lehallgató és rögzítő berendezést.