Fejér Megyei Hírlap, 1981. október (37. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-01 / 230. szám

I Nemzetközi élet Ib­i­syn TELEX Gaston Plissonnier látogatása A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak meghívására szeptember 27—30-a között hazánkban tartózkodott Gaston Plisson­nier, a Francia Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság­­titkára. A vendéget fogadta Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának első titkára. Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság tit­kára megbeszélést folytatott Gaston Frissonnier-val. A szívélyes, elvtársi légkörű ta­lálkozón áttekintették a nem­zetközi helyzetet és eszmecse­rét folytattak az országainkat és pártjainkat érintő idősze­rű kérdésekről. Budapestre érkezett Nyikolaj Faggyejev Szerdán Budapestre érke­zett Nyikolaj Faggyejev, a­­ Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának titkára. Itt-tar­­tózkodása során Marjai Jó­zsef, a Minisztertanács el­nökhelyettesével, a KGST végrehajtó bizottságának so­ros elnökével folytat tárgya­lásokat a bizottság következő­­ ülésének előkészítésével kap­csolatos kérdésekről. Husszein király és a PFSZ „A Közel-Keleten addig nem lehet béke, amíg Izrael arab területeket tart meg­szállva” — jelentette ki ked­den Husszein jordániai ki­rály egyetemi hallgatókhoz intézett beszédében. Az ural­kodó megerősítette: támo­gatja a Palesztinai Felszaba­­dítási Szervezetet a paleszti­nok hazájának felszabadítá­sáért és saját független álla­muk létrehozásáért vívott harcukban. Szabadok a túszok Szerdán reggel a Lahorei repülőtéren a pakisztáni biz­tonsági erők kommandója ki­szabadította az Indiai Légi­társaság eltérített gépén túsz­ként fogva tartott utasokat, valamint a gép személyzetét. A géprablókat, egy indiai szikh szeparatista csoport öt tagját, letartóztatták. Az ak­ció során senki nem sérült meg — jelentették hivatalos pakisztáni forrásokból. Lezuhant egy iráni repülőgép Szerdán Teherán központ­jától délre a városra zuhant az iráni légierő egyik szállí­tógépe. A szerencsétlenség következtében életét vesztet­te Mussza Namzsu iráni had­ügyminiszter, Valiollah Fal­­lahi tábornok, a hadsereg ve­zérkari főnöke, valamint több más, a gépen utazó igen magas rangú katonatiszt — közölte a teheráni rádió. A katasztrófa oka ismeretlen, túlélők nincsenek. Luns bírál Joseph Luns, a NATO fő­titkára szerdán éles kiroha­nást intézett a nyugat-euró­pai kormányok ellen, mert „csak fél szívvel képviselik az új típusú amerikai euro­­stratégiai eszközök telepíté­sének ügyét”. Az atlanti szer­ződés társaságának londoni találkozóján a nyugat-euró­pai szövetségeseket határo­zatlansággal, szinte mentege­­tődző taktikázással vádolta, amellyel — mint­ hangsúlyoz­ta — képtelen rokonszenvez­ni.­­ Gépeltérítési kísérlet Kedden újabb — sikerte­len — gépeltérítési kísérlet történt Lengyelországban. A LOT légitársaság Varsóból Szczecinbe induló gépét Nyu­­gat-Berlinbe akarta kénysze­ríteni egy 18 éves fiatalem­ber. Szándéka még az indulás előtt kiderült, s a rendőrség különleges csoportja az uta­sok közreműködésével, fegy­ver használata nélkül, ártal­matlanná tette őt. A LEMP PB ülése Hogyan élnek a lengyel fiatalok? Széntonnák mínuszban A fiatalok élet- és munka­­­­körülményeiről, az ország társadalmi-gazdasági helyze­téről tanácskozott kedden Varsóban a LEMP Politikai Bizottsága. Elhatározták, hogy a legközelebbi jövőben összehívják a Központi Bi­zottság soron következő, IV. teljes ülését. Mint a szerdai lapok be­számoltak róla, az ülésen hangsúlyozták az ifjúság ne­velésének, különösen a törté­nelem oktatásának fontossá­gát, mint olyan tényezőket, amelyek feltétlenül szüksége­sek ahhoz, hogy a fiatalok megértsék a jelenlegi esemé­nyeket és körülményeket. Határozottan fel kell lépni az olyan próbálkozásokkal szemben, amelyek a lengyel érdekekkel ellentétes, a mun­kásosztály és a lengyel de­mokrácia hagyományaitól tá­vol álló célokra akarják ki­használni az ifjúságot. A Po­litikai Bizottság hangsúlyoz­ta: „Szövetségesként és part­nerként kell kezelni a szoci­alizmus talaján álló ifjúsági szervezeteket, így a Lengyel Szocialista Ifjúsági Szövetsé­get, a Harcer­ Szövetséget, a Lengyel Diákok Szocialista Szövetséget, és a Falusi Ifjú­sági Szövetséget. A fiatalok életkörülményeivel, különö­sen lakásviszonyaival kap­csolatban a Politikai Bizott­ság minden párt- és állami szervet felhívott arra, hogy tegyenek erőfeszítéseket a fi­atalok helyzetének javításá­ra. Az ország társadalmi-poli­tikai helyzetéről szólva a PB megállapította, hogy tovább­ra is nagy nehézségek tapasz­talhatók a gazdaság számos területén, s ezek érzékenyen érintik a lakosság alapvető fogyasztási cikkekkel való ellátását. A helyzet megjaví­tását célzó intézkedések vég­rehajtását különféle akciók gátolják. Továbbra is fenn­­­áll a társadalmi feszültség, amelyet a Szolidaritás által folytatott, a LEMP és a kor­mány ellen irányuló egyre erősödő propagandakampány szít. A PB kifejezte azt a re­ményét és elvárását, hogy a Szolidaritás sok milliós tag­sága odahat, hogy a szerveze­ten belül a realizmus és az együttműködés erői győzze­nek. A párt- és társadalmi szer­vezetek az utóbbi időben egész sor határozatban mu­tattak rá, hogy élesen szembe kell fordulni mindazon erők­kel, amelyek veszélyeztetik a szocialista állam, stabilitását és megnehezítik a válságból való kijutást, állapította meg a PB, majd ismételten hang­súlyozta azt a változatlan szándékát, hogy a szocialista megújulás irányvonalának, a társadalmi megállapodások­ban foglaltaknak a megvaló­sítására törekszik a szocializ­mus elveinek alapján. Ehhez valamennyi konstruktív erő tevőleges együttműködésére van szükség. A PB úgy határozott, hogy a párt ideológiai tevékenysé­ge időszerű kérdéseinek meg­vitatására a legközelebbi jö­vőben összehívja a Központi Bizottság soron következő, IV. teljes ülését. Lengyelországban, a szilé­ziai Szczyglowice szénbányá­ban véget ért az egyhetes sztrájk, miután a körzeti bí­róság úgy döntött, hogy sza­badon bocsátja a bánya Szo­lidaritás szervezetének veze­tőjét. Tadeusz Arentet azt követően vették őrizetbe, hogy megtorló akciót szerve­zett a bánya ágazati szak­­szervezetének vezetője ellen, miután az a televíziónak adott nyilatkozatában támo­gatásáról biztosította a kor­mány rendeletét a bányászok szabad szombati munkaválla­lásának ösztönzéséről. (A rendeletről egyébként a hét elején Varsóban tárgyalások kezdődtek a kormány és a Szolidaritás képviselői kö­zött). Arent szabadon bocsá­tása után a helyi bányász Szolidaritás abbahagyta a munkabeszüntetési akciót, de „az ügy végleges tisztázásá­ig” sztrájkkészültséget tart fenn. A sztrájk napi 14,5 ezer tonna széntől fosztotta meg a népgazdaságot. A LEMP knurowi városi bizottságának plénuma köz­ben határozatban ítélte el a bánya Szolidaritás-szerveze­tét, amiért önkényes megtor­ló akciót hajtott végre az ágazati szakszervezeti vezető ellen. Karmai nyilatkozata a Pravdában Az Afganisztánnal kap­csolatos kérdésekről folyta­tott bármilyen tárgyalások témája csak Afganisztán és szomszédai, elsősorban Pa­kisztán és Irán viszonyának rendezése lehet, de nem érintheti az ország belső tár­sadalmi rendjét, kormányá­nak összetételét. Mivel a Nyugat által eddig előter­jesztett minden rendezési javaslat valamilyen formá­ban érinti a kizárólag az afgán népre tartozó kérdé­seket, az afgán vezetés eze­ket a terveket irreálisnak és elfogadhatatlannak tekinti — hangsúlyozta Babrak Kar­mai a Pravdának adott, a lap szerdai számában meg­jelent interjújában. Az Afgán Demokratikus Köztársaság, Forradalmi Ta­nácsának elnöke az Afga­nisztáni Népi Demokratikus Párt Központi Bizottságá­nak főtitkára országának bé­kejavaslatairól szólva kifej­tette: Afganisztán azt tarta­ná a leghasznosabbnak, ha kétoldalú tárgyalásokon ren­dezhetné kapcsolatait Pa­kisztánnal és Iránnal. Ugyan­akkor, ha erre a másik két fél részéről igény mutatko­zik, kész a háromoldalú tár­gyalásokra is. Afganisztán­nak az ellen sincs kifogása, hogy a megbeszéléseken részt vegyen az ENSZ fő­titkára, vagy a főtitkár kép­viselője. Babrak Karmai hangsú­lyozta, hogy a politikai ren­dezésnek elengedhetetlen feltételei azok a megbízható nemzetközi garanciák, ame­lyek szavatolják az Afga­nisztán elleni külső fegyve­res beavatkozás végleges megszüntetését. E garancia­­vállalásban a Szovjetunió­nak, az Egyesült Államok­nak, és más, Afganisztán és szomszédai számára is elfo­gadható országoknak kellene részt venniük. Egy ilyen politikai rende­zés lehetővé tenné, hogy a Szovjetunió és Afganisztán által közösen megállapított időpontban elhagyja az or­szág területét az afgán ké­résre, a külföldi beavatkozás veszélyének elhárítására je­lenleg ott tartózkodó korlá­tozott létszámú szovjet csa­patkontingens — állapította meg Babrak Karmai. Szovjet-nyugatnémet kereskedelmi egyezség A Mannesmann nyugatnémet cég és a szovjet külkereske­delem képviselői 2,2 milliárd márkás szerződést írtak alá 22 kompresszorállomás Szovjetunióba történő szállításáról. A szerződés a szovjet—nyugatnémet földgázcső-üzlet első rész­­megállapodása. A hírt a­ nyugatnémet cég jelentette be. Az AFP francia hírügynökség jelentése szerint a szerző­dést szovjet részről Vaszilij Gyinkov, gázipari miniszter és Vlagyimir Szuskov külkereskedelmi miniszterhelyettes írta alá Düsseldorfban, a Mannesmann cég központjában. Az Urengojból kiinduló és az­ Uralon keresztül az NSZK- ba vezető 5 ezer kilométer hosszú földgázvezetéken összesen 41 kompresszorállomást szerelnek majd fel. 19 állomás szál­lításáról még folynak a tárgyalások. • Kína nemzeti ünnepén Harminckét évvel ezelőtt ezen a napon kiáltották ki Pekingben a népköztársa­ságot — azóta október el­seje Kína nemzeti ünnepe. Az 1949-es nap fordulatot jelentett a sokévezredes kultúrával rendelkező kínai nép számára. A népköztársaság az im­perialisták kiszolgálóinak, a kizsákmányolóknak az elűzését hozta, s az új, sza­badabb és boldogabb élet lehetőségét jelezte. A népi Kína fejlődésének első év­tizedében gyors léptekkel haladt előre , fejlődött az ipar, a kultúra, a népgazda­ság legfontosabb szektora a mezőgazdaság is minden év­ben többet adott. Ezekhez az eredményekhez nagyban hozzájárult az a sokirányú segítség, amit a Kínai Nép­­köztársaság kapott a Szov­jetuniótól és a többi szoci­alista országtól. Az ország fejlődésében később törés következett be: a Kínát irányító maoista klikk szakított a szocialis­ta közösséggel, az ország­ban pedig elnyomó rend­szert, bürokratikus­ katonai diktatúrát valósított meg. Mao halála után, örökösei korrigálni akarják a gazda­ságban és a társadalmi fej­lődésben elkövetett hatal­mas hibákat, de eközben arra törekednek, hogy meg­őrizzék mindennek alapját, a maoizmus kispolgári­ ka­landor irányvonalát. A szocialista országok több alkalommal a kapcso­latok rendezését javasol­ták. Nem a Szovjetunión és szövetségesein múlott, hogy nem normalizálódott a­ vi­szony Kínával. Országunk­ban nagyrabecsüléssel te­kintünk az egymilliárdos kínai nép tehetségére, szor­galmára. Az első nagy ütközet MOSZKVA, 1941. SZEPTEMBER 30. Negyven évvel ezelőtt, 1941. szeptember 30-án kez­dődött meg a Nagy Honvédő Háború első hatalmas ütkö­zete, a moszkvai csata. A hitlerista hadvezetés, a szov­jet fronton szenvedett súlyos veszteségek ellenére, a tél beálltáig el akarta foglalni az ország fővárosát, hogy ez­zel erkölcsi csapást mérjen a Szovjetunióra, s mintegy „be­fejezze” a keleti fronton ví­vott villámháborút. A fasisz­ta hadsereg parancsnoksága 75 hadosztályt, köztük 14 harckocsizó és 8 gépesített hadosztályt, csaknem kétezer harckocsit, nagy tüzérséget vetett be, mintegy kétmillió katonával akarták elfoglal­ni a szovjet fővárost. A had­művelet elején a német erőknek sikerült áttörést vég­rehajtanak Orjol térségében, s egyúttal megindították csa­pataikat Moszkva bekerítésé­re is. A „Tájfun” fedőnevű had­művelet elhárítására az egész , ország megmozdult. Moszkvában napok alatt 16 népfelkelő hadosztály ala­kult meg, soraikban 100 ezer kommunista, több, mint ne­gyed millió Komszomol-tag lépett fegyverbe. Moszkva védelmére vonták össze a hadsereg szinte minden le­hetséges tartalékát, a fasisz­ta csapatok azonban így is jelentős létszámfölényben voltak és haditechnikájuk is erősebb, jelentősebb volt. A két és fél hónapig dúló csa­tában a hitleri alakulatok egy-egy helyen ugyan elju­tottak Moszkva pereméig, de a szovjet katonák, nemegy­szer páratlan hősiességet ta­núsítva, megállították őket Moszkvában és környékén rendkívüli állapotot vezet­tek be, a szovjet fővárost részben kiürítették a hely­ben maradó lakosság jelen­tős része segítette az erődíté­si munkálatokat. A fasisz­ták veszteségei rendkívül na­gyok voltak már a támadó hadműveletek során is. A szovjet erők ellentámadása december 6-án indult meg, s rövid idő alatt felmorzsolták a német erőket. Ez volt az első nagyszabású győzelem a honvédő háború során, s egy­úttal a hitlerista erők legsú­lyosabb kudarca a második világháború addigi meneté­ben. A párbeszéd kezdetei Immár lassan tizedik hónapja építgeti a Raagan-kormány a maga új, hidegháborús politikai kurzusát és sohasem tit­kolta, hogy „erőpozícióból” akarnak tárgyalni a Szovjetunió­val. Miután pedig egész, erőltetett fegyverkezési politikájuk alapját az a hamis, manipulatív demagógia alkotta, hogy az USA, sőt a nyugati világ egésze „elmaradt” a fegyverkezés­ben a Szovjetunió és a többi szocialista ország mögött — ez az erőpolitikai kurzus a tárgyalások elvi tagadását is jelen­tette. Érthető, hogy ilyen körülmények között a békéért aggódó világközvélemény és a szovjet politikusok is különösebb re­mények nélkül, nagy tartózkodással tekintettek Gromiko szovjet és Haig amerikai külügyminiszter New York-i találko­zója elé. Ez volt az első magas szintű kapcsolatfelvétel a szov­jet és az amerikai kormány között Reagan hivatalba lépése óta. Nem lehetett kizárni azt a lehetőséget sem, hogy a Gro­miko—Haig-találkozó eredménytelenül végződik, hogy az amerikaiak kitartanak az „előbb fegyverkezési döntés, azután tárgyalás” politikája mellett. Ennél azonban több történt. Már a megbeszélések első szakaszában megállapodás született arról, hogy Genfben no­vember 30-án szovjet—amerikai tárgyalások kezdődnek a középhatósugarú rakéták problémájáról. (Emlékezetes: a nemzetközi helyzet feszülésének egyik jelentős, ha nem a legdöntőbb tényezője éppen az az amerikai elhatározás volt, hogy középhatósugarú rakétákat helyeznek el Nyugat- Európában, s ezzel megbontják a jelenleg meglevő fegyver­kezési egyensúlyt.) Röviddel az első Gromiko—Haig-talál­kozó után — miután nyilvánvalóan mindketten tanácskoztak kormányaikkal — másodszor is megbeszélést folytatott a két nagyhatalom külügyminisztere. E második találkozón olyan döntés született, hogy jövő év elején ismét tárgyalásokat folytatnak egymással — ezúttal Genfben. Mindebből úgy tűnik, hogy tízhónapos szünet után nem­csak helyreállt a magas szintű dialógus a Szovjetunió és az Egyesült Államok között, hanem biztosították e párbeszéd folytonosságát is. A november 30-i dátum és a jövő év ele­jére jelzett újabb Gromikov Haig-találkozó azt a felismerést mutatja, hogy van miről tárgyalni és lehet ésszerű, a reali­tásokat figyelembe vévő hangnemben párbeszédet folytatni egymással. Ennél többet egyelőre aligha lehet mondani. Mindenek­előtt azért nem, mert a Gromiko—Haig-megbeszélések ered­ményei az amerikai külpolitikai vonalvezetés általános irá­nyát semmiképpen sem módosították, az továbbra is válto­zatlan. A Fehér Ház és a Pentagon iránytűje továbbra is az erőltetett felfegyverzés és az erőpolitika alapján folytatott tárgyalások irányába mutat. Azt is látni kell, hogy a Gromikov Haig-tárgyalásokon megszületett döntéseket a Szovjet külpolitika és a nemzet­közi politikai erőviszonyok alakulása kényszerítette ki. A Szovjetunió a legfeszültebb időszakokban sem vette át az amerikai „héják” hangnemét. Az erő pozíciója alapján tör­ténő tárgyalásokat természetesen elutasította , de mindvé­gig hangoztatta, hogy kész a reális alapon folytatott megbe­szélésekre és a magas szintű párbeszédet tartja a járható út­nak a két ország viszonyában. Az amerikaiaknak tekintetbe kellett venniök a nyugat-európai közvélemény mind heve­sebb ellenállását is a középhatósugarú rakéták tervezett telepítésével kapcsolatban, s, hogy az emberek felháborodá­sa és kétségei a kormányok magatartását is befolyásolták. A helyzetet és ezen belül a szovjet—amerikai kapcsolato­kat továbbra is minden illúzió nélkül kell szemlélni. Az alapvető álláspontok közötti különbség egyelőre nem csök­kent. Illúziók nélkül is komoly eredménynek kell azonban tekinteni azt a tényt, hogy a dialógus megkezdődött, s a pár­beszéd folytatása a jövő év elejéig biztosítottnak látszik a Szovjetunió és az Egyesült Államok között.

Next