Fejér Megyei Hírlap, 1985. november (41. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-01 / 257. szám

Kádár János Londonban (Folytatás az első oldalról) amelyet Marx a múzeumnak ajándékozott. Ezután rögtönzött tárlaton a könyvtár Hungarica-gyűjte­­ményének néhány darabját mutatták be. Közöttük Má­tyás király egy 1488-ban kelt levelét, egy Corvinát, vala­mint a legkorábban, magyar nyelven kinyomtatott köny­vek egyikét. Végül a könyvtár a British Museumban őrzött Magna Charta egy hasonmás­ példá­nyával ajándékozta meg az MSZMP főtitkárát, aki a szí­ves gesztust megköszönve, el­ismerő sorokat írt a vendég­könyvbe. A múzeumi séta után Ká­dár János Sir Alan Traillnél, London főpolgármesterénél tett látogatást a XVIII. szá­zadi Mansion House-ban, Traill hivatalában. Csütörtökön délután a brit miniszterelnök hivatalában megkezdődtek a hivatalos tár­gyalások Margaret Thatcher kormányfő és Kádár János között. Mielőtt a hivatalként és lakhelyül szolgáló Downing Street 10. számú épületébe ka­lauzolta volna vendégét, Tha­tcher asszony a bejárat előtt várta és szívélyesen üdvözöl­te az MSZMP főtitkárát. A késő délutáni órákban Kádár János és Margaret Thatcher megbeszélést foly­tatott a Downing Street 10- ben, a brit miniszterelnökség épületében. A négyszemközti tárgyaláson beható véle­ménycserét folytattak a nem­zetközi helyzet legfontosabb kérdéseiről, különösen a fegy­verkezés veszélyeiről. Bár a nemzetközi feszültség okainak megítélésében eltért a véleményük, nézeteik egy­beestek arról, hogy valameny­­nyi országnak erőfeszítéseket kell tennie az emberiséget fe­nyegető veszélyek elhárítása végett. Reményüket fejezték ki, hogy a világ sorsáért kü­lönleges felelősséget viselő Szovjetunió és az Egyesült Államok közelgő genfi csúcs­­találkozója előmozdítja a nemzetközi légkör javulását. Megállapították, hogy az em­berek békét és biztonságot akarnak, s a különböző tár­sadalmi rendszerű országok közötti kapcsolatokat ennek szolgálatába kell állítani. Margaret Thatcher rendkí­vül meleg szavakkal emléke­zett vissza múlt évi magyar­­országi látogatására. Kádár Jánossal együtt elégedetten állapították meg, hogy a ma­gyar—brit kapcsolatok a kö­zös erőfeszítések eredménye­ként — különösen gazdasági és kulturális téren — sikere­sen fejlődnek. Úgy ítélték meg, hogy a kölcsönös érde­kek figyelembevételével to­vább lehet lépni az együtt­működés útján. Kádár János hangsúlyozta, Magyarország mindent megtesz, hogy gaz­dasági téren könnyebbé tegye ezt. Egyetértés volt a két ve­zető között abban, hogy a magyar—brit kapcsolatok fej­lődése részét képezi a kelet- nyugati párbeszéd folyama­tosságának megőrzésére, a kölcsönös bizalom építésére irányuló erőfeszítéseknek. A szívélyes, kötetlen lég­körű megbeszélés második szakaszában a brit miniszter­­elnökhöz és az MSZMP főtit­kárához csatlakozott a két külügyminiszter, Várkonyi Péter és Geoffrey Howe, va­lamint Domokos Mátyás lon­doni magyar, illetve Peter Unwin budapesti brit nagy­követ. Kádár Jánost csütörtökön este szállásán felkereste Neil Kinnock, a brit Munkáspárt vezére és Denis Healey, a párt vezető külügyi szóvivője („ár­nyékkülügyminisztere”) . Áttekintették a nemzetközi helyzet és a világgazdaság néhány időszerű kérdését, kölcsönösen tájékoztatták egymást pártjaik helyzetéről és soron levő tennivalóiról. Megelégedéssel szóltak a pártközi kapcsolatok alakulá­sáról, kifejezték szándékukat azok továbbfejlesztésére. Margaret Thatcher csü­törtökön este a miniszterel­nöki rezidencián díszvacsorát adott Kádár János tiszteleté­re. A vacsorán részt vettek az MSZMP főtitkárának kísére­tében érkezett magyar politi­kusok, és ott volt a brit köz­élet számos kiemelkedő kép­viselője is. A díszvacsorán Margaret Thatcher és Kádár János pohárköszöntőt mon­dott, megrendezésével járul hozzá a helsinki folyamathoz. Anglia eltökélten keresi a kelet-nyugati kapcsolatok megjavításának lehetőségeit. Ugyanúgy keresi a viszony megjavításának útját a két nagy szövetségi rendszer or­szágai között. Anglia az egyik, Magyarország a másik szö­vetség tagja. Mindketten hű­ségesek vagyunk, és hűsége­sek maradunk szövetsége­seinkhez. Nemcsak angol— magyar barátságról van szó. Tudom, hogy mindketten valljuk: az érintkezés euró­pai országok között, ugyan­úgy, mint angol—magyar vi­szonylatban, önmagában is hasznos szerepet játszik, és előmozdítja a bizalom meg­teremtését a Kelet és Nyu­gat között. Margaret Thatcher ezután kifejtette: — Élénk figyelemmel kí­sérjük a magyar gazdasági élet fejleményeit és kalapot emelünk az előtt az eredeti­ség és rugalmasság előtt, amellyel a magyar kormány problémáinak megoldására törekszik. E problémák kö­zül sok valamennyiünk prob­lémája. Angliában jelentős az érdeklődés az ön országa iránt. Értékeljük a magyar vívmányokat. Érzéseink az erős történelmi kapcsolatok­ban gyökereznek. Ezekről a kapcsolatokról már Budapes­ten is szóltam. Szombaton ön Skóciába uta­zik, hogy lásson valamit or­szágunkból Londonon kívül is. Egy esetleges walesi utat külügyminiszterem, Sir Geoff­rey Howe, — aki onnan szár­mazik— minden bizonnyal szívesebben vett volna. Hallot­tam azonban, hogy Wales még mindig nyalogatja a két hét­tel ezelőtti 3:0-ás futballvere­­ség okozta sebeket. Skócia így biztonságosabb hely, mint Wales. Az angol—magyar együtt­működés történetének kima­gasló jelképe az a híd Buda­pesten, amelyet egy skót épí­­tett a múlt században. A híd­építés sokszor használt kifeje­zés nemzetközi viszonylatban is. Kötelességünk, hogy e ki­fejezést valódi tartalommal töltsük meg. Az ön londoni útja, a magyar nép vezetőjé­nek látogatása pontosan e célt szolgálja — mondotta be­fejezésül Margaret Thatcher és poharát a magyar nép jó­létére, személy szerint Kádár János egészségére emelte. Margaret Thatcher pohárköszöntője Margaret Thatcher elöljá­róban melegen üdvözölte Kádár Jánost és kíséretének tagjait Nagy-Britanniában, majd így folytatta: — Egy nagyon hosszú és büszke történelmű ország képviselőjeként ön, meggyő­ződésem szerint, érezni fog­ja ennek az épületnek, a Downing Street 10-nek a tör­ténelmi levegőjét. Ez az épü­let közel 250 év óta otthona és hivatala az angol minisz­terelnököknek. Az ön láto­gatása önmagában is törté­nelmi esemény: ebben az épü­letben most először látjuk vendégül egy kelet-európai ország vezetőjét, aki a kom­munista párt főtitkáraként lá­togatott hozzánk. Tavalyi magyarországi út­járól szólva hangsúlyozta: — A legmelegebb emléke­ket őrzöm azokról a napok­ról; nagy kitüntetés volt szá­momra, hogy én lehettem az első angol miniszterelnök, aki az ön országába látoga­tott. Mindig szívesen gondo­lok vissza a baráti fogadta­tásra, és párját ritkító ven­dégszeretetre, amelyben ré­szesítettek. Emlékszem, ami­kor a budapesti nagy Vásár­­csarnokban paprikát és mézet vásároltam, nem fogadtak el tőlem pénzt. A Vásárcsarnok­ban tartózkodók olyan meleg és szívélyes fogadtatásban ré­szesítettek, amelyet soha nem fogok elfelejteni. Remélem, hogy önnek is ugyanilyen ta­pasztalatai lesznek holnap a Samnbury élelmiszeráruház­ban. Annak is nagyon örültünk, hogy az elmúlt 12 hónap so­rán vendégül láthattuk az ön kollégáit, Szűrös Mátyást és Várkonyi Pétert. Amikor Szű­rös Mátyás hivatalomban meglátogatott, egy kínai köz­mondást idézett: „Jobb vala­mit egyszer látni, mint ezer­szer hallani róla.” Nagyon örülünk, hogy ön most lát bennünket. A csütörtöki megbeszélése­ket érintve kiemelte: — Ugyanúgy, mint tavaly Budapesten, világossá vált előttem, hogy milyen sok té­ren közösek az eszményeink: a béke, a prosperitás, a biz­tonság tekintetében. A cél­jainkhoz vezető utak lehet­nek különbözőek. A társa­dalmi igazságosságról talán nem vallunk azonos nézete­ket. Helyénvaló azonban, hogy tárgyaljunk azokról a kérdésekről, amelyek elvá­lasztanak bennünket. Nagy biztatás számomra, hogy ezt megtehettük, és megtehetjük a világ jövőjéért érzett közös felelősség hangján. Mi, angolok, büszkék va­gyunk az országunkban ér­vényesülő szabadságra, igaz­ságosságra és demokráciára — mondotta a továbbiakban a miniszterelnök. — Ez az egyik oka annak, hogy mi, ugyanúgy, mint önök, — valamennyien euró­paiak — teljes mértékben el­köteleztük magunkat az 1975- ös Helsinki Záróokmány mel­lett. Ez az okmány tartal­mazza a nemzetközi érintke­zés és a civilizált kormány­zás alapelveit. Az alapok­mány azt is célul tűzte, hogy javítson az egyszerű embe­rek életén, és megnyissa előt­tük az új érintkezések útját. Éppen ezért nagyra érté­keljük, hogy Magyarország a budapesti kulturális fórum Kádár János pohárköszöntője Kádár János válaszbeszé­dében köszönetet mondott a meghívásért, amelynek — mint hozzáfűzte — készséggel tett eleget. Megköszönte a fi­gyelmes fogadtatást, azokat a megtisztelő szavakat, ame­lyekkel a brit miniszterelnök hazánkat és a magyar népet illette. — Élve az alkalommal, örömmel teszek eleget annak a megbízatásomnak, hogy át­adjam a Magyar Népköztár­saság kormánya, személy sze­rint Lázár György miniszter­­elnök szívélyes üdvözletét és jókívánságait — mondotta, majd így folytatta: — Az ön 1984-es februári magyarországi látogatását olyan kiemelkedő esemény­ként tartjuk számon, amely ösztönzően hatott a magyar —brit kapcsolatok fejlődésé­re. Úgy gondolom, hogy a mai érdemi, nyílt és jó légkörű tárgyalásaink a budapesti megbeszélések megfelelő folytatását jelentik. Szeret­ném kifejezni azt a reménye­met, hogy ez a mostani talál­kozás, az elmúlt évihez ha­sonlóan, nemcsak országaink kapcsolatainak bővítését segí­ti elő. Gondolom, ez a talál­kozó szélesebb értelemben ré­sze az eltérő társadalmi be­rendezkedésű országok kor­mányai és népei közti szük­séges kapcsolatoknak is, bizo­nyos mértékig hozzájárul a mai nemzetközi viszonyok kö­zött annyira szükséges jobb megértéshez. — Ismert tény — hangsú­lyozta Kádár János —, hogy a Magyar Népköztársaság és az Egyesült Királyság népei a társadalmi fejlődés külön­böző útját járják, országaink más szövetségi rendszerhez tartoznak. Ennek következté­ben fontos nemzetközi kér­dések megítélésében nézete­ink eltérőek. De lényegesnek tartom, hogy vannak találko­zási pontok is. Közös az el­határozásunk a kölcsönös elő­nyökkel járó kétoldalú kap­csolatok fejlesztésére. Egyet­értés volt közöttünk abban is, hogy népeink érdekében min­den lehetségest meg kell ten­nünk a feszültségek enyhíté­séért, a béke ügyének elő­mozdításáért. A magyar ál­lamvezetés részéről az em­beriséget fenyegető legfőbb és mind nagyobb veszélynek a fegyverkezést tekintjük, amely minden nép számára egyre súlyosabb terheket je­lent. Szövetségeseinkkel, a Varsói Szerződés többi orszá­gával együtt ennek korláto­zását tartjuk a legsürgetőbb feladatnak. A párt főtitkára ezután ki­fejtette: " Törekvésünk arra irá­nyul, hogy az erőegyensúly, a kölcsönös biztonság a fegy­verzet lehető legalacsonyabb szintjén valósuljon meg. Üd­vözöljük a világ sorsáért kü­lönleges felelősséget viselő két vezető hatalom, a Szov­jetunió és az Egyesült Álla­mok vezetőinek közelgő csúcstalálkozóját. Reméljük, hogy a találkozó valóban az érdemi tárgyalások kezdete lesz, és hosszabb távon meg­alapozza a nemzetközi hely­zet javulását.­­ Fontosnak tartjuk mind­azokat a nemzetközi tanács­kozásokat, amelyek a katonai szembenállás szintjének csök­kentését, a biztonság és a bi­zalom erősítését, a különböző társadalmi rendszerű álla­mok közötti kapcsolatok fej­lesztését, a népek közötti megértés ügyét szolgálják. Ezek a célok vezetnek ben­nünket a stockholmi konfe­rencián és a bécsi tárgyalá­sokon, a helsinki folyamat ta­lálkozóin, köztük a hazánk fővárosában most folyó eu­rópai kulturális fórumon. Kádár János ezután emlé­keztetett arra, hogy az angol ipari forradalom nagy vív­mányai erről a földről hoz­zánk is eljutottak és Magyar­­ország fejlesztésében is sze­repet játszottak. — Ön is utalt rá, hogy a magyar főváros egyik büsz­keségét, a Lánchidat brit mérnök, Clark Ádám tervez­te. Más részről megemlíthe­tem, hogy a magyar Körösi Csom­a Sándor alkotta meg az első angol—tibeti szótárt, 1848-as szabadságharcunk ve­zetője, Kossuth Lajos évekig élt londoni emigrációban. Napjainkban, ahogy azt a mai tárgyalásainkon is elé­gedetten állapítottam meg, közös erőfeszítéseink ered­ményeként szinte minden te­rületen mozgásba jött, fejlő­dik a kölcsönösen előnyös együttműködésünk.­­ Végezetül szeretnék kö­szönetet mondani önnek és mindazoknak a brit állami, társadalmi, gazdasági, kultu­rális területen működő sze­mélyiségeknek, akik szóval és tettekkel is elősegítették kap­csolataink fejlődését. Bizto­síthatom önöket, hogy ma­gyar részről eddig is csele­kedtünk, és a jövőben is minden tőlünk telhetőt meg­teszünk kapcsolataink fej­lesztésére, együttműködésünk bővülésének elősegítésére — mondotta Kádár János és őfelsége, II. Erzsébet király­nő, Margaret Thatcher mi­niszterelnökasszony, a ven­déglátók, minden jelenlévő egészségére, az Egyesült Ki­rályság és Magyarország né­peinek boldogulására, barát­ságára és a békére emelte po­harát. KOMMENTÁR Gandhitól Gandhiig A tavalyi október 31-e szörnyű nap volt az indiai főváros­ban. Reggel három pisztolylövés dörrent a miniszterelnöki rezidencia kertjében, majd a kis csattanásokat felváltó gép­pisztolysorozatok már mintegy szignált adtak egy tragikus­véres naphoz. 1984 októberének utolsó napján lőtte le két szikh testőre Indira Gandhit, s a kormányfő halála után pár órával már tombolt a bosszú Új-Delhi utcáin.. Feldühödött, fanatizált hinduk gyilkolták a békés szikheket; több százan haltak meg a merényletet követő napokban, miközben egy újabb Gandhi, Indira alig negyvenesztendős fia vette át a kormányfői tárcát. Egy év telt el, Indiában azóta nem kevés pozitív esemény történt. Bár a szikh szélsőségesek kereszteshadjáratot indí­tottak a hatalom ellen, s véres terrorhadjáratuk újabb és újabb hullámokban árasztotta el tartományukat, Pandzsábot, és a szövetségi fővárost, Delhit. Radzsiv Gandhi egyéves kor­mányzása váratlanul nagy eredményeket hozott a szikh vál­ság rendezésében. A nyáron sikerült megállapodnia a kor­mánynak a mérsékelt szikhekkel, s a megegyezés nyomán szeptemberben korrekt választásokat tudtak rendezni Pan­­dzsábban. A megállapodás olyan politikai siker, amilyet ed­dig egyetlen kormánynak sem sikerült elérnie a független India létrejötte óta. Radzsiv Gandhi egy évének csak egyik fontos sikere a szikh-ügy előremozdulása. A politikusnak ifjú kormányfő a vártnál lényegesen gyorsabban szilárdította meg helyzetét országában és pártjában egyaránt. Rugalmasnak, ötletesnek és határozottnak mutatkozott mind a gazdaság, mind a bel­politika, de talán leginkább a külpolitika dolgaiban. Az idén eredményes tárgyalásokat folytatott mindkét nagyhatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok vezetőivel, személyes fellépéseivel megerősítette országa kiemelkedő, mértékadó szerepét az el nem kötelezettek mozgalmában. Fontos szere­pet tudott vállalni a legégetőbb nemzetközi gond, a fegyver­kezés-leszerelés ügyében is. Egy év nem nagy idő, s igen nehéz ez alatt kedvező bizo­nyítványt kiérdemelni, egy ilyen összetett, bonyolult ország­ban, mint India. Radzsiv Gandhi első éve azonban minden­képpen igen jó osztályzatot érdemel a politikai bizonyítvány­osztáskor. Avar Károly Berecz János hazaérkezett Berecz János, az MSZMP KB titkára október 29 és 31 között pártküldöttség élén Varsóban tartózkodott a LEMP KB meghívására. Lengyel vendéglátóival ta­pasztalatcserét folytatott az MSZMP és a LEMP ideoló­giai, agitációs és propagan­da-, valamint tömegtájékoz­tatási munkájáról. Berecz Jánost csütörtökön fogadta Wojciech Jaruzelski, a LEMP KB első titkára. Be­recz János csütörtökön este hazaérkezett varsói látogatá­sáról. Marjai József tárgyalásai Marjai József miniszterel­nök-helyettes befejezte hiva­talos kanadai látogatását. Útjának utolsó szakaszában Ottawában a szövetségi kor­mány több tagjával és a par­lament elnökével folytatott megbeszéléseket. A tárgyalá­sokon mindkét részről kife­jezésre juttatták, hogy érde­keltek a nemzetközi helyzet javulásában, és kifejezték reményüket, hogy a genfi szovjet—amerikai felső szin­tű tárgyalásokon érdemi elő­relépések születnek. A magyar miniszterelnök­helyettes és kísérete csü­törtökön Montreálból haza­utazott Budapestre. Kettős jubileum Műszakiak képzése Dunaújvárosban Idén ünnepli a magyar bánya- és kohómérnök­képzés fennállásának 250. évfordulóját. Ez alkalommal rendezett jubileumi tudomá­nyos ülésszakot a Nehézipari Műszaki Egyetem Kohó- és Fémipari Főiskolai Kara Du­naújvárosban csütörtökön, amely ma folytatódik. A du­naújvárosi főiskola is jubi­lál: 25 éve indult meg itt az üzemmérnökképzés. A tudományos ülésszak mintegy kétszáz vendégét ki­állítás fogadta, melyet dr. Molnár László, a főiskola fő­igazgatója nyitott meg. Ezt követően plenáris ülésre ke­rült sor. Az elnökségben dr. Molnár László köszöntötte Nagy Jenőnét, Fejér Megye Tanácsa elnökének általános helyettesét, Borovszky Amb­­rust, a vasasszakszervezet el­nökét. Dr. Szabó Ferenc, a Dunai Vasmű vezérigazgatója szólt a magyar bánya- és kohó­­mérnök-képzés hagyományai­ról, a szakmai múlt ápolásá­nak fontosságáról. Mindez kötelezi a főiskolát éppúgy, mint a Dunai Vasműt a műszaki kultúra színvonalá­nak folytonos emelésére. Hangsúlyozta a Dunai Vasmű és a főiskola eredményes együttműködését, amely a VII. ötéves terv időszakában még fontosabbá válik. Dr. Bakó Károly, az Orszá­gos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület főtitkár-­ helyettese a nehézipari ága­zat szakembereinek képzé­séről szólt. Kiemelte, hogy az ágazatnak a népgazdaságban betöltött szerepe még fonto­sabbá teszi a jövőben nagy tudású szakemberek képzé­sét. Elhozták az NDK műszaki főiskolái is üdvözletüket az évforduló alkalmából. Kö­szöntésük után címzetes fő­iskolai tanári kinevezést adott át dr. Molnár László dr. Bakó Károlynak, megkö­szönve a műszaki oktatás te­rén kifejtett eredményes munkásságát. A plenáris ülé­sen dr. Molnár László átte­kintést adott a magyar bá­nya- és kohómérnök-képzés­­ről, napjainkban betöltött szerepéről, valamint a duna­újvárosi főiskola helyéről e képzésben. Ezután Soltész István nyugalmazott minisz­terhelyettes, az OMBKE el­nöke szólt a magyar kohá­szat jelenéről, valamint a VII. ötéves terv feladatairól. A jubileumi tudományos ülésszak ma négy szekcióban folytatja munkáját. k. é.

Next