Fejér Megyei Hírlap, 1991. január (47. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-02 / 1. szám
FEJÉR MEGYEI HÍRLAP 1991 JANUÁR ? SZERDA KÁOSZ NÉLKÜL ÁTALAKULNI Márton János a mezőgazdaság kitörési pontjairól Átmeneti időszaknak minősítette az előttünk álló két-három esztendőt dr. Márton János, az ismert agrárközgazda, az Agrárgazdasági Kutatóintézet nyugalmazott főigazgatója, amikor azzal a kérdéssel kerestem föl: vajon mi vár sanyarú sorsra jutott mezőgazdaságunkra? Röpke tűnődés után négy nagy csoportra osztotta az elkövetkező esztendőkben várható fejleményeket: az államiból a magántulajdon túlsúlyába, a gigantomániából az ésszerű követelmények irányába, a keleti piacról a nyugati felé, s végül a működőképességből a szétzilálódás felé visz az út... - Ésszerűség egyfelől, szétzilálódás másfelől. Nincs ebben ellentmondás? - Máris látható, hogy nem egymással párhuzamos, hanem ellentétes folyamatok tanúi vagyunk, és ezeket kénytelenek leszünk elszenvedni. Ezt azért is hangsúlyoznom kell, mert mindeddig sem a mezőgazdaság, sem az élelmiszeripar vezetői, sem a gazdaságpolitika irányító szervezetei nem az ország általános fejlődése szempontjából foglalkoztak ezzel az ágazattal. Igaz, eddig sem beszélhettünk homogén ágazatról, hiszen az egyes részek eltérő eredménnyel működtek. E nagyfokú differenciáltság sajnos most, az átmenet időszakában tovább nő. Az alacsony hatékonyságú vállalatok, illetve azok részei nagy sebességgel szorulnak ki a gazdálkodás köréből, csődbe jutnak, ellehetetlenülnek, felszámolják őket. Ezek a gazdaságok nem is elsősorban pénzügyi, hanem főleg társadalmi gondot jelentenek, hiszen az úgynevezett elmaradott térségekben, ahol a legtöbb a mezőgazdasági csőd, ott vannak a legsúlyosabb szociális problémák is. Ez a helyzet az egész keleti és északkeleti részen. A Dunántúlon, s annak is legnyugatibb tájain, így Vasban, Zalában viszont már találni példát a hatékony magángazdálkodás terjedésére. - Mi a véleménye a termelőszövetkezetek jövőjéről? - A szövetkezeti tulajdon minden jogi csűrés-csavarás ellenére - a pártállamban állami tulajdonként működött és a hatalom semmivel sem nyújtott több önállóságot a szövetkezetnek, mint az állami vállalatnak. Ezért erkölcstelen minden olyan elképzelés, amely a téeszekre korábban rákényszerített állami hiteleket és adósságterheket most tényleges, visszafizetendő bevételi forrásként akarja kezelni. De még ha erkölcsös volna, akkor is reménytelen ezek behajtása... Szerintem a szegény körzetekben a szövetkezetek vagyonát tehermentesen kell azok magántulajdonába adni, akik a községekben laknak, s továbbra is a mezőgazdaságból akarnak megélni. Nyugat-európai színvonalú farmokkal csak évtizedes távlatban számolhatunk. - Hogyan látja a nagy- és a kisebb üzemek viszonyát? - Nálunk is a tobzódott gigantománia, amit nem a gazdasági törvényszerűség, hanem a politikai hatalom működtetett. Nekünk a jövőben a társadalomnak jelentős forrást adó gazdasági racionalitás jegyében kell privatizálni, végképp elfeledve a kisüzem-nagyüzem tévutakra vezető vitáit. Csakis az agrárkérdésekben járatlanok tagadják, hogy a mezőgazdasági fejlődés az egész világban a szakosítás és a koncentráció jegyében megy végbe, s ez áll még a legkorszerűbb biotermesztésre is. Ugyanakkor a hatékonyságot nem a vállalkozás méretei, hanem egymáshoz való arányuk szabja meg. A gazdaság mindenütt ott fejlődött, ahol jelen voltak a kicsiny, a közepes és az óriás cégek, s ezek kiegészítették egymást. Nem tudunk Európába bekapcsolódni, ha csak törpegazdaságokban gondolkodunk. De úgy sem, hogy nagyok ugyan a birtokok, de a föld megműveletlen, mert a parasztok a kor szakismereteitől régen elszakadtak, idősek is, és a reprivatizálás során az esetleges új tulajdonosok a földet kizárólag tőkeként kívánják hasznosítani. Én fő feladatnak az agrárpiaci rendtartás, valamint a szilárd adó- és hitelrendszer megteremtését tartom. Ha ezekben a kérdésekben megfontoltan alakítja ki álláspontját a kormány, akkor a már ma is tapasztalható szétzilálódás megáll, s remélhetőleg nem okoz számottevő belső élelmiszerhiányt. K. N. MEGKÉRDEZTÜK Ki lehet szerződéses katona? 1991. március 1-jétől már szerződéses katonák is szolgálnak a Magyar Honvédség kötelékében. A félprofesszionális hadsereg kialakítása felé tett első lépés előzményeiről, okairól és a szerződéses katonai szolgálat feltételeiről kérdeztük Keleti György ezredest, a Honvédelmi Minisztérium szóvivőjét. - A társadalom és a politikai pártok egyaránt azt igénylik, hogy hadseregünk kisebb létszámú, de a mainál profibb legyen. Ennek megfelelően azt szeretnénk öt-hat éven belül elérni, hogy a hadsereg állománya felerészt tisztekből, tiszthelyettesekből és - új kategóriaként - szerződéses katonákból, felerészt pedig sorkatonákból álljon. - Távolabbi célként elképzelhető-e, hogy teljesen hivatásosokból álljon a magyar hadsereg? - Két komoly ellenérvet mondhatok. Az egyik: a teljesen profi „sereg” nagyon sokba kerülne, különösen az induló költségeket nézve. A másik érv pedig voltaképpen az ország biztonságának kérdése. Szükségünk lesz ezután is mozgósítható tartalékosokra, s az ő továbbképzésükről sem mondhatunk le, hiszen nekik a technikai korszerűsítéssel folyamatosan lépést kell tartaniuk. - Mit jelent az, hogy szerződéses katona? - Olyan katonát, aki kettőtől tíz évig terjedő szerződés aláírásával vállalja, hogy a honvédségnél tölt el meghatározott idejű munkaviszonyt. Naponta bejár szolgálati helyére, vonatkozik rá a legtöbb polgári munkajog és kötelesség, és szerződésének lejártával pedig várhatóan visszakerül a civil életbe. Munkájáért természetesen illetményt és a szerződésben kikötött kedvezményeket kapja. - Kiből lehet szerződéses katona? - Elvileg minden olyan 18-28 év közötti, sorkatonai szolgálatát már letöltött fiatalból, aki az előírásos követelményeknek megfelel. Március elsejével kétezer szerződést tudunk megkötni, mert az előzetes felmérések szerint ennyi helyet érdemes ily módon betölteni. - Mit vizsgáltak e felmérés során? - Mindenekelőtt megnéztük ötvenhárom szolgálati beosztás esetében, hogy mennyi a sorkatonák kiképzésének költsége. Egyes nagy értékű harci eszközök kezelőinek betanítása nagyon sokba kerül évente. Ha ezekre minden évben más sorkatonákat képezünk ki, az mindig új és új költséggel jár. Úgy találtuk, hogy a honi légvédelem 1200, a szárazföldi haderő pedig mintegy 800 fiatalt tudna szerződéses katonaként már a jövő év tavaszán foglalkoztatni. A sorkatonai szolgálatuk befejezése előtt állók az alakulatuknál, helyben kapnak információt az új lehetőségről. Aki pedig civilként érez kedvet ahhoz, hogy szerződéses katona legyen, az a lakóhelyéhez legközelebb eső helyőrségnél kérhet tájékoztatást arról, hogy van-e mód helyben terve magvalósítására. El kell ugyanis mondanom, hogy lakást nem tudunk adni! Legfeljebb elhelyezést - csekély térítés ellenében laktanyán belül, vagy a helyőrség nőtlen tiszti szállóján. Ezért is van a szerződésnek egy olyan pontja, hogy az így szolgálót a szerződés időtartama alatt nem helyezik át más helyőrségbe, hiszen új otthont nem tudnánk adni az új munkahelyhez. - Milyen további kikötések vannak? - A letöltött sorkatonai szolgálat és a megfelelő életkor mellett a magyar állampolgárság, a büntetlen előélet, a megszorítások nélküli egészségügyi alkalmasság és legalább szakmunkási iskolát végzettség. Nem előírás, de előny, ha nőtlen a jelentkező. A „munkavállaló” viszont a mindenkori tiszthelyettesi fizetési kategória alsó határának mértékében jogosult fizetésre - ez most nettó 8300 forintot jelent -, és több címen is kaphat pótlékokat. Jár neki a gyakorlóruha és a helyőrségi étkezés. Ha letelik a szerződésben kikötött szolgálati idő, az így töltött évek kedvezményes nyugdíjra jogosítanak. Tízéves szerződés esetében eljuthat az őrmesteri rendfokozatig, s ha hivatásos akar lenni, vizsga után tiszthelyettes lehet belőle. A polgári életbe való visszailleszkedéshez pedig anyagi hozzájárulásra számíthat. Az évi fizetett szabadság, a jutalom és várhatóan az úgynevezett tizenharmadik havi fizetés ugyancsak megilleti őket. - Milyen munkarendben látja el feladatát a szerződéses katona? - A hivatásos tisztekkel egyezően napi munkaidőben, vagy 24 óra szolgálat - 48 óra pihenés munkabeosztással. Hogy melyiket kell vállalnia, azt az adott munkahely és a feladatkör szabja meg. - A szerződés véglegesítését megelőzi-e némi próbaidő? - Igen, két hónap, s ezalatt bármelyik fél különösebb munkajogi következmény nélkül elállhat a szerződéstől. A későbbi szerződésbontás már annak a hátrányával jár, aki miatt meghiúsult az eredetileg közös szándék. (MTI-Press) Schöffer Jenő 41rA TULELO „Születtem Magyarországon, nyolcvanhét éves vagyok. Fejemben összekeveredtek a féldecik,s kormányzatok...” Cseh Tamás és Bereményi Géza dala jutott eszembe Antal Dezsőről, a nyolcvanegyedik évében lévő abai nyugdíjas pedagógusról, de mivel semmi sincs egészen úgy, csak hasonlóan, ő Boszniában, Gorazdában született (belefér a régi monarchiába), hat évvel fiatalabb, mint Cseh Tamás túlélője, s féldecit nem sokat ivott meg életében, csak kivételes ünnepeken, akkor is mértékkel. Ám az ő életében is voltak kormányok, Horthytól Antaliig, (helyettesítsék be a közbülsőket) volt Don-kanyar, front, majd szekéren menekülés Ausztriába, az ötvenes években volt „népellenség”, de azért harminchét évet lehúzott a tanítói katedrán Fejér megyében, nevezetesen Sárkeresztúron, Abán, Kiscsérpusztán, Sárbogárdon, Belsőbárándon, majd ismét Sárkeresztúron. Nézem a megsárgult fotókat , melyek mozaikjai egy színes életnek, rajtuk Dezső bácsi fiatalon, zászlós, majd hadnagyi egyenruhában, lovon ülve (apja is huszártiszt volt), ám majdnem minden képen egy okos vizslafej, egy hűséges kutya tekint gazdájára. - Életemet végigkísérték a kutyák és a lovak, mindkettőt szeretem. Utolsó lovamat öt éve adtam el. Amikor gyalog, vagy kerékpáron megjöttem Bárándról a tanításból, befogtam, és szántogattam itthon a kertben, ez a munka nyugtatott meg egy-egy zaklatott nap után. Furcsa paradoxon. Oklevél, tűzkereszt az egykori magyar királyi hadnagynak az ellenséggel szemben teljesített kiváló szolgálataiért - aláírás: Szombathelyi vezérezredes. Aztán nézem a fényképeket. Antal Dezső ruszin parasztok körében láthatóan barátságos légkörben, majd ő fényképezte orosz muzsikák lakodalmas menetét, s egyéb orosz tájakat, embereket, lovakat. - Nem öltem én embert életemben, bár néhány golyózáporos futásban, visszavonulásban volt részem. Nem gyilkolni mentünk mi a Don-kanyarba, hanem mert behívtak, s muszáj volt. Egy évet és tizenhat napot töltöttem a fronton, a határig majd végig gyalog jöttem, 43 fokos hidegben, hófúvásban, napi 60-70 kilométert megtéve. Nem tudom, hogyan éltem túl mindezt, sokszor fohászkodtam a legnagyobb veszélyek idején, s nem mondhatok mást, mint azt: az isteni gondviselésnek köszönhetem, hogy élek. Népellenség valakik szerint akkor lett, amikor a front után - ez nála egy kiinduló pont az időmeghatározásban - nem engedett magtárat csinálni a nehezen felújított bárándi iskolából, mikor végre elérte, hogy nem téglákon ültek, s deszkadarabokon írtak padok helyett a gyerekek. Nem kevés furfang is szorult Dezső bácsiba; azt hiszem, ez is kelléke a dolgok túlélésének. Amikor negyvenhatban írásban felszólították, hogy adja le, mint megbízhatatlan elem, a vadászfegyverét, kért egy tönkrement flintát Fodor puskaműves úrtól és azt vitte be a törvény embereinek. Ha Abán volt kötelező pártoktatás, akkor őt Keresztúrra, ha ott volt, éppen Abára szólította a halaszthatatlan pedagógiai teendő. Sok mindent kitriklizett életében, ezeddig még a halált is, pedig pár éve már lemondtak róla az orvosok, mint menthetetlen rákos betegről. Gabnai Gábor Jó hír a pásztoroknak Ismét virágkorát éli a juhászat? Egyes nem hivatalos közlésekből a juhtartók arra következtethetnek, hogy ismét virágkora lesz a birkának. Több okból is elfogadható a „Jóslat”, mert a megyében a teljes állományi létszám meghaladja a százezret, továbbá 1990-ben már közel 200 család foglalkozott juhtartással. Ez még akkor is (annak ellenére is!) így van, hogy tudjuk, mennyi huzavona árán sikerült szinte áron alul eladni a gyapjútermést, és nem volt éppen felhőtlen a bárány-export sem. A nagyüzemekben sem apad tovább az állomány, mint a korábbi években. Osztás Imre, megyei mezőgazdasági csoportvezető is derűlátóan ítéli meg a juhászati ágazatot. A nagyüzemekből szerzett információi alapján is bizakodó a szakember, mert a meglévő állományt újabb átalakító keresztezésbe vonták. Ez genetikailag is átformálja a korábbi fajtatípusokat és valójában húsos inkább lesz, mint csontos (vagy gyapjas) a birka. A juhászatok belső tartalékai, elsősorban a nagyüzemi pásztorok szerint, távolról sem kihasználtak. Évekkel korábban az intenzív tartási (roppant költséges) technológiákat kényszerítették a gazdaságokra. Holott a legutolsó juhász is tudta, hogy rossz nyomon jár a vezetés. Mégsem változtattak a kötelező, felülről rájuk „adaptált” tartási körülményeken, így jutottak el odáig, hogy az állomány a nyolcvanas évek végére majdnem a felére redukálódott. Pedig mindenki jól tudta, hogy a juhot természetes élőhelyén, a legjobb tartási-tenyésztési hagyományokra építkezve sikeres ágazattá lehet változtatni. Az új esztendő, meggyőződése, a „bárány éve” lesz, mert mind a nagyüzemnek, mind a juhtartó családoknak szinte biztos bevételi forrása lehet. A világpiac újra nagy érdeklődést tanúsít a magyar birkahús iránt és most megragadhatjuk a lehetőséget. Nem lehetetlen az sem, hogy tényleg virágkorát éli majd újra a Sárréten és a Vértes lankáin tartott juhászat. (pdf) 3. OLDAL Expo, vállalkozáspolitika Vélhetően Budapest önkormányzati testülete is velem azonos módon vélekedik a világkiállítás ügyében. Azért nem döntött igennel vagy nemmel, amikor állásfoglalásnak aligha nevezhető határozatát meghozta az Expo „elnapolásáról”. Én ugyanis már régen elhatároztam: magamban sem foglalok állást ez ügyben.Túl kevés, vagy inkább túl sok a mellette és ellene szóló érv, túl sok, vagy inkább túl kevés az információ, hogy bizton rábökhessek valamelyik alternatívára. Valamerre azonban - nem tagadom - én is hajlottam, titokban abban bíztam, hátha mégis úgy fordulnak a dolgok, hogy mellette döntünk (azazhogy: döntenek). Talán mégis kiderül, hogy képesek vagyunk egy „fél” világkiállítás lebonyolítására... Attól a pillanattól azonban, amikortól a Nagy Rendezvény körüli vita kezdett-igaz, nem kitapinthatóan, de nagyon is sejthetően - politikai síkra terelődni, gondolatban végképp lemondtam a lehetőségről. Ehhez képest felvillanyozott a hír: üzletemberek egy csoportja új ötlettel állt elő, Budapest City tervével. A magam részéről több szempontból is zseniális elképzelésnek tartom. Először is, mert igazat kell adnom a Budapestért aggódóknak, a fővárost valóban célszerű lenne „megkímélni” egy jelentős átépítéstől és az azzalidőlegesen bár, de együttjáró felfordulástól. Aztán meg azért is, mert a világ számos országának nagy ipari-kereskedelmi központjában már régen bevált, hogy a cégek a központból az elő- és külvárosokba helyezik át székhelyüket. De leginkább amiatt tetszik az ötlet, mert megvalósítása levenné a döntés felelősségét arra alkalmatlanok válláról. Budapest City és ezzel a világkiállítás ügye ettől kezdve ugyanis kizárólag a kormány hatáskörébe tartozna. Az ország irányítóinak pedig arról kellene dönteni, ha eljutnak addig, hogy milyen feltételekkel adnak lehetőséget a kiszemelt terület (az M3-as és M7-es autópályák találkozásánál) beépítésére, kihasználására. A többit nyugodtan rá lehetne bízni a vállalkozókra... Akik - mellesleg - vevők is a tervre, egyikük épp a minap jelentette ki ország-világ előtt: szívesen venne világkiállítás részvényeket, ha... Persze egy vállalkozó, néhány milliócskával még nem garancia a sikerre, de jelzi, hogy vannak, akik hajlandók lennének tenni egy lehetőségre. Egyáltalán: mi az, ami egy ilyen nagyszabású vállalkozásnál garanciát jelentene a sikerre? A bukás lehetséges kockázata azonban még mindig jobban megfér az Expóval, mint a politikai árnyékbox... - munkácsi -