Fejér Megyei Hírlap, 1996. január (52. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-02 / 1. szám
1996. január 2., KEDD AZ ALKALMAZKODÁS KÉNYSZERE (Folytatás az 1. oldalról) A magánosításból több folyt be— az utolsó évnegyedben — mint öt év alatt összesen. Exportunk emelkedik. Az ipar termelése, termelékenysége folyamatosan növekszik. Mezőgazdaságunk mintha kezdene életre kapni. A gazdaság — egyetlen eszközünk, amely előbb-utóbb pótolni képes a kényszerintézkedések okozta fájdalmas kieséseket — nem omlott össze, él, sőt, minden jel szerint izmosodik. A válság mélypontján — a kényszerű alkalmazkodás megrázkódtatásán — talán már túlvagyunk. Ha a magunk bőrén még nem is érezzük, európai létünk ezerszázadik, újkeletű világgazdasági honfoglalásunk első megalapozott és szerényen emelkedő esztendeje, semmi kétség, kínkeserves év lesz, ha remélhetőleg nem rosszabb is a tavalyinál. Épp a tavalyi év jóvoltából. Mert az ország tavaly jelesre vizsgázott. Türelemből, szívósságból, és bölcsességből. Ötletességből, életerőből. Az érdekképviseletek tették a dolgukat: körömszakadtig, de nem mindhalálig képviselték tagságuk veszélyeztetett érdekeit. A helyi és területi önkormányzatok a demokrácia frontvonalán — szűkebb közösségeik önállóságát és létbiztonságát védelmezték. A pártok is tették amit a dolguknak véltek: koalíción belül és ellenzékből késhegyig menő viták során, helytálló és helyt nem álló érvekkel hadakoztak a maguk részigazáért. S a családapák, családanyák? — mi mást tehettek volna — a föld alól is, néha maguk sem tudták hogyan, előteremtették a gyerekeiknek a betevőt. Persze, tartozom vele az igazságnak, hogy szép számmal voltak, akik nem falat kenyérért, de nagy szelet kalácsért vívtak vérre menő harcot. A társadalom ellen. A kormány mindeközben nehéz szívvel, s olykor az övön alul rámért csapásoktól meg-megtántorodva védte a hite szerinti közérdeket. Ha nem is mindig ügyesen. De az egyik is, másik is úgy, ahogyan az a demokrácia nagykönyvében meg vagyon írva. Mert a mindenkori közérdek nem más, mint a részérdekek szakadatlanul változó egyensúlya. Mit várunk hát mi — a nagybetűs TÁRSADALOM — egyiktől is, másiktól is a jövő évben? A kormánytól erélyt és következetességet, tervszerű előrelátást, a megkezdett reformfolyamat végiggondolt folytatását, érdemi és alkotó párbeszédet, nyitottságot és őszinteséget, hogy tudjuk, ma és holnap hányadán állunk? Mert magabiztos kormány nélkül sem létbiztonság, sem közbiztonság nincsen. Sem a nemzet egészét képviselő kiegyensúlyozott szomszédpolitika, sem előretekintő Európa- és biztonságpolitika. E három, mely együtt a magyarság jövőjének záloga. Az önkormányzatoktól, hogy a kormány öntudatos partnerei legyenek, jogaik birtokában és tudatában vállalják és védjék helyi vezető szerepüket. S mit várunk az Országgyűléstől? Jó törvényeket, végrehajtható törvényeket. Amelyek szolgálják a társadalmat. És megegyeznek az értékítéletével. Hát önmagunktól? Hogy éljünk úgy magunk is, ahogyan másoktól elvárjuk. Erre koccintsunk ma, s bízzunk a jövőben. Végülis ki máson múlik az, ha nem mirajtunk? Önmagunkon. S nézzünk egy pillanatra némán önmagunkba: tengernyi gondunk közt él-e még bennünk a szeretet? Mert a szeretet erő. Isten adománya. Az Új esztendőre kérjünk hát szeretetet Tőle. Mindannyian mindannyiunkért. Áremelések januártól Több áru és szolgáltatás ára is emelkedik január 1-jétől a fogyasztási adótételek növekedése illetve más központi intézkedések hatására. Az átlagos áremelkedés mértéke 20 százalék körüli lesz ebben a körben. A benzin ára januártól 11 forinttal, a gázolajé pedig 9 forinttal növekszik. Az áremelkedés indokaként az illetékesek az adótartalom növekedését jelölték meg, ugyanis a termelői ár nem változik. A fogyasztási adó literenként 6 forinttal, az áfa 2,20 forinttal, míg az útalapba befizetendő összeg 2,60 forinttal növekszik, így a motorbenzin és a gázolaj árának mintegy 70 százalékát már a különféle adók és járulékok teszik ki. A Mol-nál a 91-es oktánszámú benzin 111,90 forintba, a 95-ös 114,90 forintba, míg a 98-as 121,90 forintba kerül. Növekszik a gépjármű felelősségbiztosítás díja is. Ezért a szolgáltatásért átlagosan az autósoknak mintegy 25 százalékkal kell többet fizetniük. Biztosítónként és járműfajtánként azonban az emelés mértéke eltérő. Január elejétől kell Magyarországon először autópálya-díjat fizetniük az autósoknak az M1-es Győr-Hegyeshalom szakaszán. A személyautók egyszeri úthasználati díja 900 forint lesz, de az autóbuszokért ennek négyszeresét kell majd fizetni. A Budapesti Közlekedési Vállalat január 1-jétől átlagosan 39 százalékkal emeli menetjegyeinek árát. Egy menetjegy, amely egyszeri utazásra érvényes 50 forintba kerül. A kombinált bérletek ára 1950, míg a tanuló és nyugdíjas bérleteké 585 forint lesz. A távolsági autóbuszutazás is drágul, átlagosan 22 százalékkal. A vonatjegyekért januártól 17,5 százalékkal kell átlagosan többet fizetni. A MÁV vonalain a tanulók kedvezménye 75 százalékról 70-re csökken. A Posta az év első hónapjától szolgáltatásaiért átlagosan 20 százalékkal kér többet. A telefondíjak átlagosan 28 százalékkal növekednek, beleértve a Mobil-készülékek tarifáit is. Az állami vízművek egy köbméter vízért 25 forinttal kér többet január 1-jétől. A csatornadíj 30 forinttal emelkedik köbméterenként. Január 1-jétől kell a fővárosban a szemétszállításért díjat fizetni. Ez havonta átlagosan több mint 500 forintba kerül majd a családoknak. A év első napjaitól a gyógyszerekért is többet kell adniuk a rászorulóknak, mintegy 25 százalékkal. Ezután az áremelés után — az ígéretek szerint — már nem változik 1996-ban a gyógyszerek ára. Az élvezeti cikkek — például a sör, az égetett szesz és a cigaretta — árai átlagosan 10-20 százalékkal lesznek magasabbak. KRÓNIKA FEJÉR MEGYEI HÍRLAP 3 TÖBB A MEGMARADÁST JELENTŐ ERŐ (Folytatás az 1. oldalról) Hálát adhatunk, mert működőképesek vagyunk, az átalakulást követő évek nem sodortak el bennünket. Az igen jelentős földkivitelek miatt át kellett alakítanunk a gazdálkodás szerkezetét, a korábbi nagyvolumenű szántóföldi növénytermesztés minimumra redukálódott, ezért az állattenyésztést helyeztük előtérbe. Abán most, a nagyszámú mezőgazdasági kisvállalkozó mellett, a szövetkezetben dolgozik a földműveléssel foglalkozók nyolcvanöt-kilencven százaléka. Nagy célokat nem tűzhettünk ki, mint korábban, amikor mennyiségben és minőségben is nyugat-európai szinten produkáltunk. Alapvető célunk volt, megőrizni a szövetkezet likviditását, amit teljesítettünk. A jövedelempozíciónk pozitív, ami azt jelenti, hogy ma még mindig jobb szövetkezeti formában gazdálkodni, mint külön-külön próbálkozni. Most nem akarom vitatni azt, hogy az érdekképviselet mit tett és mit nem az őket fenntartó tagszövetkezetekért, mert az is könnyen kiderülhetne, hogy az érdekképviselet nem állt eléggé a sarkára, de az is, hogy ha azt is elmulasztotta volna, amiről tudunk, akkor ma Magyarországon már csupán csak emlék volna a világon mindenütt elismert szövetkezeti gazdálkodás. A jövőt éppen ezért csak a közeli hónapokra tervezhetjük meg, és nem években. Ahhoz, hogy a fejlődés lehetőségeit is bírjuk, évente 70-80 millióra volna szükségünk, nálunk elsősorban — amint említettem — az állattenyésztés technológiai fejlesztésére. Ezzel szemben az utóbbi években először futotta 20-25 milliós beruházásra. Az 1996-os év, az ismert okok miatt sokkal kegyetlenebb lesz, mint azt gondolnánk. Nem a megszokás mondatja velem ezt, hanem az a számítás, amit a jövő esztendő gazdálkodására készítettünk. Horváth András, elnök, Székesfehérvár, Kossuth Mezőgazdasági Szövetkezet: Föld nélkül nagyon nehéz — A mezőgazdaság jövőképét azt gondolom, nálam avatottabbak sem képesek ma megrajzolni, hiszen még mindig cseppfolyós állapotban vannak a legfontosabb jogi teendők is, mint például a tulajdonviszonyok tisztázása. Hogy végre mindenki pontosan tudja, hol, mekkora terület kinek a birtokában lesz ezután. Ugyanakkor nagyon fontosnak tartom az állami támogatás megbízhatóságát, annak volumenét és feltételeit meghatározni. Abból a szorításból, amely 1994. év végéig tartott, úgy tűnik, kiszabadultunk, de még távolról sem tartunk ott, ahol kellene a folyamatos, megbízható, a külpiac számára is garanciákat adó termeléshez. Nem vagyok örök pesszimista, de egy olyan szövetkezetben, ahol 145 aktív ember termel és 175 nyugdíjastól béreljük a földet, nagyon föl kell kötnünk azt a bizonyos fehérneműt, ha állva akarunk maradni. Szerencsénk az, hogy a bérleti szerződéseink annyira, amennyire stabilak, de csak rövid távon. Abból a szempontból az 1995-ös év is jónak mondható, hogy az üzletrészek után idén 2,3-2,5 százalék osztalékot fizetünk, ami például 1 millió után 15-20 ezer forintot jelent. Ennek jó fedezete volt 1995-ben a tojóhibrid-állomány, amely jelentős bevételt hozott, és a 300-as fejőtehenészet, amelyre lehet még építeni. Föld híján azonban gondjaink támadhatnak a jövőt illetően, mert az állatok takarmányozásához vásárolnunk kell évi 100- 150 vagyon gabonát. A gabona pedig egyre drágább és a számítások azt mutatják, hogy vásárolt abrakból már egyre kevésbé éri meg takarmányozni. Dr. Somogyi József elnök, Mezőgazdasági Szövetkezet, Kálóz: A bérföldeken a hozamok tovább csökkennek . A földbérlet, amire a rendszerváltás után rákényszerítették a gazdákat, szövetkezeteket, állami mezőgazdasági üzemeket, katasztrofális helyzetbe jutott. Már addig is komoly szakmai gondok támadtak a tápanyagszinttel a pénzhiány miatt, ezután még rosszabb lett a helyzet. Az 1990. évi szintnek ma már csak az egyharmadát mutatják ki a laborvizsgálatok. Jogszabályokat alkotni, törvénykezni a magyar parlamentek mindig tudtak, de olyan messze a valóságtól, mint Makó Jeruzsálemtől. A bérföldeket senki sem gondozza a jó gazda gondosságával, ezét a tápanyagszint tovább romlik, ami azt jelenti, hogy a hozamok tovább zuhannak Magyarországon, és esnek természetszerűen a beltartalmi értékek is, és ez a konvertálhatóságban okoz érzékeny bevételi kiesést. A mezőgazdaság jövedelempozícióját ilyen alapokra nem lehet helyezni. Ezen csak akkor lehetne segíteni, ha a kormányzat képes lesz olyan vidékbarát politikára, amely sugározza a szektorsemlegesség lehetőségét, a jövedelemszabályozás kedvező alakulását, a támogatás céljait, nem utolsó sorban a környezetbarát gazdálkodás kényszerét. Ezzel együtt igazítani kellene a keresetadózás mezőgazdasági gyakorlatán, mert úgy tűnik, a további produktumoknak is nagy akadálya lehet a mértéktelen elvonás, az ésszerűtlen ökológiai politika. Havasi Jenő elnök, Győzelem Mezőgazdasági Szövetkezet, Lajoskomárom. Bízzék az ember saját magában is . Nincs szándékomban ellent mondani sorstársaimnak, hiszen akár gazdag volt egy szövetkezet, akár csak középszerű a mezőnyben, zöldbáróknak tituláltak valamennyiünket, olyasvalakiknek, akik a múlt megkövesült „ártalmai”. Létünk, megmaradásunk kétségtelen attól függött, hogy kinek mekkora szerencséje volt olyan üzleteket felkutatni, amiből haszna származott. Ezen múlik ma is a jövőben is minden. Akinek kevésbé sikerülnek az üzletei, ott a nullszaldó is örömet okozhat, akinek még annyira sem, következik a csőd. Lajoskomárom ilyen szempontból szerencsésebbnek mutatkozik, bár ami megmaradt a kárpótlásból, a földekből, a lehetőségekből, nem annyira volt bízható. Mégis 1994-ben már 180 milliós tiszta eredményt tudtunk realizálni. Erre az évre, illetve 1994-re 178 millió után fizettünk nyereségadót, mintegy 19 milliót, mivel törvényi rendelkezések szerint a tiszta eredményből adómentes részt is élvezhettünk. Annak ellenére, hogy nyáron 100 milliós jégkár sújtotta szövetkezetünket, amiből 60 milliót a biztosítók megtérítettek. Ilyen eredményt olyan növények termesztésével és értékesítésével tudtunk elérni, mint a repce, a napraforgó, az őszi búza stb. Nálunk nem csak a termelésből, hanem a kereskedelemből és a szolgáltatásokból is jelentős árbevételt tudtunk összehozni. A kereskedelem, a szolgáltatás együttesen 40 millióra volt képes. Ezzel tudtuk megteremteni a szövetkezetben dolgozók számára az évi 300 ezer forintos bruttó keresetet, a háztájiból, tehát a magánvállalkozásokból származó bevételeket, így a tagság évi 400 ezer forint jövedelemhez jut nálunk. A felsoroltak mellett 160 milliót költöttünk beruházásokra, két szupertechnikával felszerelt gabonakombájnt is vásároltunk. Éltünk az agrárkormányzat által kiírt hitellehetőségekkel, így olyan 32 millióhoz jutottunk, aminek 70 százalékos volt a kamattámogatása. Az 1996-os évben szívesen megismételnénk az 1995-ös eredményt, amire megvan az esélyünk, és ha elkerülnek bennünket az égi „áldások”, akkor lehetséges ennél nagyobb jövedelemszint elérése is. Attól függetlenül, hogy az ipari anyagok árai továbbra is drasztikusan emelkednek. Peresztegi T. Ferenc RÖVIDEN Csak új receptre jár tb-támogatás Az idei esztendőtől már csak az újfajta receptekre felírt gyógyszerek után jár társadalombiztosítási támogatás. Ezért fontos, hogy az orvostól mindenki csak új vényt fogadjon el. A recepten fel kell tüntetni a beteg társadalombiztosítási azonosító jelét (taj) is, így amikor orvoshoz megy valaki, semmiképpen se felejtse otthon a taj-t tartalmazó új tbkártyáját, illetve a hatósági bizonyítványt. Az új vények leginkább abban különböznek a régiektől, hogy az orvos és a beteg adatai, a beteg társadalombiztosítási azonosítójele és a rendelt orvosság neve mellett az orvos úgynevezett személyspecifikus vonalkódját is tartalmazzák. Ez utóbbi alapján nemcsak a gyógyszert rendelő doktor azonosítható, de az is leolvasható, hogy az illető orvos hányadik receptjét töltötte ki egy adott időszakban. Ez azért fontos, mert az egészségbiztosító szerint elsősorban az orvosok gyógyszerrendelési szokásainak megváltoztatásával csökkenthetők a tb gyógyszertámogatási kiadásai. Az új recept ezért lehetőséget ad arra, hogy — egy vényfeldolgozó program segítségével — a biztosító pontosan tudja, melyik orvos milyen értékben rendelt gyógyszert betegeinek, és ez az országos átlaghoz képest sok vagy kevés. Végeredményben a cél az, hogy az egészségbiztosító képet kapjon arról, pontosan mire költik a gyógyszertámogatási keretet. Petőfi ünnepség Kiskunfélegyházán, Kiskőrösön Petőfi Sándorra emlékeztek vasárnap Kiskunfélegyházán, abban a városban, amelyet legnagyobb nemzeti költőnk egyik versében szülőhelyének vallott. A költő születésének 173. évfordulója alkalmából az idei ünnepi eseménysor a Petőfi téren vette kezdetét. Itt a helyi Petőfi Sándor Általános Iskola tanulóinak ünnepi műsora után megkoszorúzták a poéta szobrát. Koszorúztak a költő emlékét őrző Petőfi-szobánál is. Végül az ugyancsak Petőfiről elnevezett városi könyvtárban a Petőfi Kör rendezett emlékműsort. Az ünnepi programok során egyértelművé vált, hogy a félegyháziak nem kívánják újjáéleszteni a szülőhely körüli hajdani éles vitát. Kiskőrösön a három éve felújított hagyományokhoz hűen az idén is éjszaka emlékeztek a város nagy szülöttjére, Petőfi Sándorra. Az éjféli koccintást követően rövid időre szinte kiürültek a lakások és a szórakozóhelyek. Az új esztendőt köszöntő polgárok a költő szülőháza előtti téren együtt ünnepelték nagy nemzeti költőnk világrajöttének 173. évfordulóját. Az emlékbeszéd után az önkormányzat, a költő nevét felvett oktatási intézmények, valamint a Petőfi Sándor Társaság képviselői helyezték el koszorúikat a Petőfi szobornál és a szülőháznál.