Fejér Megyei Hírlap, 1996. január (52. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-02 / 1. szám

1996. január 2., KEDD AZ ALKALMAZKODÁS KÉNYSZERE (Folytatás az 1. oldalról) A magánosításból több folyt be­­— az utolsó évnegyedben­ — mint öt év alatt összesen. Exportunk emelkedik. Az ipar ter­melése, termelékenysége folyamatosan növekszik. Mezőgaz­daságunk mintha kezdene életre kapni. A gazdaság — egyetlen eszközünk, amely előbb-utóbb pótolni képes a kényszerintéz­kedések okozta fájdalmas kieséseket — nem omlott össze, él, sőt, minden jel szerint izmosodik. A válság mélypontján — a kényszerű alkalmazkodás megrázkódtatásán — talán már túl­vagyunk. Ha a magunk bőrén még nem is érezzük, európai lé­tünk ezerszázadik, újkeletű világgazdasági honfoglalásunk el­ső megalapozott és szerényen emelkedő esztendeje, semmi két­ség, kínkeserves év lesz, ha remélhetőleg nem rosszabb is a ta­valyinál. Épp a tavalyi év jóvoltából. Mert az ország tavaly jelesre vizsgázott. Türelemből, szívósságból, és bölcsességből. Ötletességből, életerőből. Az érdekképviseletek tették a dolgu­kat: körömszakadtig, de nem mindhalálig képviselték tagságuk veszélyeztetett érdekeit. A helyi és területi önkormányzatok a demokrácia frontvona­lán — szűkebb közösségeik önállóságát és létbiztonságát vé­delmezték. A pártok is tették amit a dolguknak véltek: koalíción belül és ellenzékből késhegyig menő viták során, helytálló és helyt nem álló érvekkel hadakoztak a maguk részigazáért. S a családapák, családanyák? — mi mást tehettek volna — a föld alól is, néha maguk sem tudták hogyan, előteremtették a gye­rekeiknek a betevőt. Persze, tartozom vele az igazságnak, hogy szép számmal voltak, akik nem falat kenyérért, de nagy szelet kalácsért vívtak vérre menő harcot. A társadalom ellen. A kor­mány mindeközben nehéz szívvel, s olykor az övön alul rámért csapásoktól meg-megtántorodva védte a hite szerinti közérde­ket. Ha nem is mindig ügyesen. De az egyik is, másik is úgy, ahogyan az a demokrácia nagy­könyvében meg vagyon írva. Mert a mindenkori közérdek nem más, mint a részérdekek szakadatlanul változó egyensúlya. Mit várunk hát mi — a nagybetűs TÁRSADALOM — egyiktől is, másiktól is a jövő évben? A kormánytól erélyt és következetességet, tervszerű előrelá­tást, a megkezdett reformfolyamat végiggondolt folytatását, ér­demi és alkotó párbeszédet, nyitottságot és őszinteséget, hogy tudjuk, ma és holnap hányadán állunk? Mert magabiztos kor­mány nélkül sem létbiztonság, sem közbiztonság nincsen. Sem a nemzet egészét képviselő kiegyensúlyozott szomszédpoliti­ka, sem előretekintő Európa- és biztonságpolitika. E három, mely együtt a magyarság jövőjének záloga. Az önkormányzatoktól, hogy a kormány öntudatos partnerei legyenek, jogaik birtokában és tudatában vállalják és védjék he­lyi vezető szerepüket. S mit várunk az Országgyűléstől? Jó törvényeket, végrehajt­ható törvényeket. Amelyek szolgálják a társadalmat. És meg­egyeznek az értékítéletével. Hát önmagunktól? Hogy éljünk úgy magunk is, ahogyan má­soktól elvárjuk. Erre koccintsunk ma, s bízzunk a jövőben. Vé­­gülis ki máson múlik az, ha nem mirajtunk? Önmagunkon. S nézzünk egy pillanatra némán önmagunkba: tengernyi gondunk közt él-e még bennünk a szeretet? Mert a szeretet erő. Isten adománya. Az Új esztendőre kérjünk hát szeretetet Tőle. Mindannyian mindannyiunkért. Áremelések januártól Több áru és szolgáltatás ára is emelkedik január 1-jétől a fo­gyasztási adótételek növekedé­se illetve más központi intézke­dések hatására. Az átlagos áre­melkedés mértéke 20 százalék körüli lesz ebben a körben. A benzin ára januártól 11 fo­rinttal, a gázolajé pedig 9 forint­tal növekszik. Az áremelkedés indokaként az illetékesek az adótartalom növekedését jelöl­ték meg, ugyanis a termelői ár nem változik. A fogyasztási adó literenként 6 forinttal, az áfa 2,20 forinttal, míg az útalapba befizetendő összeg 2,60 forint­tal növekszik, így a motorben­zin és a gázolaj árának mintegy 70 százalékát már a különféle adók és járulékok teszik ki. A Mol-nál a 91-es oktánszámú benzin 111,90 forintba, a 95-ös 114,90 forintba, míg a 98-as 121,90 forintba kerül. Növek­szik a gépjármű felelősségbizto­sítás díja is. Ezért a szolgáltatá­sért átlagosan az autósoknak mintegy 25 százalékkal kell többet fizetniük. Biztosítónként és járműfajtánként azonban az emelés mértéke eltérő. Január elejétől kell Magyarországon először autópálya-díjat fizetni­ük az autósoknak az M1-es Győr-Hegyeshalom szakaszán. A személyautók egyszeri út­használati díja 900 forint lesz, de az autóbuszokért ennek négyszeresét kell majd fizetni. A Budapesti Közlekedési Vállalat január 1-jétől átlagosan 39 százalékkal emeli menetje­gyeinek árát. Egy menetjegy, amely egyszeri utazásra érvé­nyes 50 forintba kerül. A kombi­nált bérletek ára 1950, míg a ta­nuló és nyugdíjas bérleteké 585 forint lesz. A távolsági autóbu­szutazás is drágul, átlagosan 22 százalékkal. A vonatjegyekért januártól 17,5 százalékkal kell átlagosan többet fizetni. A MÁV vonalain a tanulók ked­vezménye 75 százalékról 70-re csökken. A Posta az év első hónapjától szolgáltatásaiért átlagosan 20 százalékkal kér többet. A tele­fondíjak átlagosan 28 százalék­kal növekednek, beleértve a Mobil-készülékek tarifáit is. Az állami vízművek egy köb­méter vízért 25 forinttal kér többet január 1-jétől. A csator­nadíj 30 forinttal emelkedik köbméterenként. Január 1-jétől kell a főváros­ban a szemétszállításért díjat fi­zetni. Ez havonta átlagosan több mint 500 forintba kerül majd a családoknak. A év első napjaitól a gyógyszerekért is többet kell adniuk a rászorulóknak, mint­egy 25 százalékkal. Ezután az áremelés után — az ígéretek szerint — már nem változik 1996-ban a gyógyszerek ára. Az élvezeti cikkek — például a sör, az égetett szesz és a cigaretta — árai átlagosan 10-20 százalék­kal lesznek magasabbak. KRÓNIKA FEJÉR MEGYEI HÍRLAP 3 TÖBB A MEGMARADÁST JELENTŐ ERŐ (Folytatás az 1. oldalról) Hálát adhatunk, mert műkö­dőképesek vagyunk, az átalaku­lást követő évek nem sodortak el bennünket. Az igen jelentős földkivitelek miatt át kellett ala­kítanunk a gazdálkodás szerke­zetét, a korábbi nagyvolumenű szántóföldi növénytermesztés minimumra redukálódott, ezért az állattenyésztést helyeztük előtérbe. Abán most, a nagyszá­mú mezőgazdasági kisvállalko­zó mellett, a szövetkezetben dolgozik a földműveléssel fog­lalkozók nyolcvanöt-kilencven százaléka. Nagy célokat nem tűzhettünk ki, mint korábban, amikor mennyiségben és minőségben is nyugat-európai szinten produ­káltunk. Alapvető célunk volt, megőrizni a szövetkezet likvidi­tását, amit teljesítettünk. A jöve­delem­pozíciónk pozitív, ami azt jelenti, hogy ma még mindig jobb szövetkezeti formában gazdálkodni, mint külön-külön próbálkozni. Most nem akarom vitatni azt, hogy az érdekképviselet mit tett és mit nem az őket fenntartó tag­szövetkezetekért, mert az is könnyen kiderülhetne, hogy az érdekképviselet nem állt eléggé a sarkára, de az is, hogy ha azt is elmulasztotta volna, amiről tu­dunk, akkor ma Magyarorszá­gon már csupán csak emlék vol­na a világon mindenütt elismert szövetkezeti gazdálkodás. A jö­vőt éppen ezért csak a közeli hó­napokra tervezhetjük meg, és nem években. Ahhoz, hogy a fejlődés lehetőségeit is bírjuk, évente 70-80 millióra volna szükségünk, nálunk elsősorban — amint említettem — az állat­­tenyésztés technológiai fejlesz­tésére. Ezzel szemben az utóbbi években először futotta 20-25 milliós beruházásra. Az 1996-os év, az ismert okok miatt sokkal kegyetlenebb lesz, mint azt gon­dolnánk. Nem a megszokás mondatja velem ezt, hanem az a számítás, amit a jövő esztendő gazdálkodására készítettünk. Horváth András, elnök, Szé­kesfehérvár, Kossuth Mezőgaz­dasági Szövetkezet: Föld nélkül nagyon nehéz — A mezőgazdaság jövőké­pét azt gondolom, nálam avatot­­tabbak sem képesek ma megraj­zolni, hiszen még mindig csepp­folyós állapotban vannak a leg­fontosabb jogi teendők is, mint például a tulajdonviszonyok tisztázása. Hogy végre minden­ki pontosan tudja, hol, mekkora terület kinek a birtokában lesz ezután. Ugyanakkor nagyon fontosnak tartom az állami tá­mogatás megbízhatóságát, an­nak volumenét és feltételeit meghatározni. Abból a szorítás­ból, amely 1994. év végéig tar­tott, úgy tűnik, kiszabadultunk, de még távolról sem tartunk ott, ahol kellene a folyamatos, meg­bízható, a külpiac számára is ga­ranciákat adó termeléshez. Nem vagyok örök pesszimis­ta, de egy olyan szövetkezetben, ahol 145 aktív ember termel és 175 nyugdíjastól béreljük a föl­det, nagyon föl kell kötnünk azt a bizonyos fehérneműt, ha állva akarunk maradni. Szerencsénk az, hogy a bérleti szerződéseink annyira, amennyire stabilak, de csak rövid távon. Abból a szem­pontból az 1995-ös év is jónak mondható, hogy az üzletrészek után idén 2,3-2,5 százalék oszta­lékot fizetünk, ami például 1 millió után 15-20 ezer forintot jelent. Ennek jó fedezete volt 1995-ben a tojóhibrid-állo­­mány, amely jelentős bevételt hozott, és a 300-as fejőtehené­szet, amelyre lehet még építeni. Föld híján azonban gondjaink támadhatnak a jövőt illetően, mert az állatok takarmányozá­sához vásárolnunk kell évi 100- 150 vagyon gabonát. A gabona pedig egyre drágább és a számí­tások azt mutatják, hogy vásá­rolt abrakból már egyre kevésbé éri meg takarmányozni. Dr. Somogyi József elnök, Mezőgazdasági Szövetkezet, Kálóz: A bérföldeken a hozamok tovább csökkennek . A földbérlet, amire a rend­szerváltás után rákényszerítet­­ték a gazdákat, szövetkezeteket, állami mezőgazdasági üzeme­ket, katasztrofális helyzetbe ju­tott. Már addig is komoly szak­mai gondok támadtak a tápa­nyagszinttel a pénzhiány miatt, ezután még rosszabb lett a hely­zet. Az 1990. évi szintnek ma már csak az egyharmadát mutat­ják ki a laborvizsgálatok. Jog­szabályokat alkotni, törvény­­kezni a magyar parlamentek mindig tudtak, de olyan messze a valóságtól, mint Makó Jeru­zsálemtől. A bérföldeket senki sem gondozza a jó gazda gon­dosságával, ezét a tápanyagszint tovább romlik, ami azt jelenti, hogy a hozamok tovább zuhan­nak Magyarországon, és esnek természetszerűen a beltartalmi értékek is, és ez a konvertálható­ságban okoz érzékeny bevételi kiesést. A mezőgazdaság jövedelem­­pozícióját ilyen alapokra nem lehet helyezni. Ezen csak akkor lehetne segíteni, ha a kormány­zat képes lesz olyan vidékbarát politikára, amely sugározza a szektorsemlegesség lehetősé­gét, a jövedelemszabályozás kedvező alakulását, a támogatás céljait, nem utolsó sorban a kör­nyezetbarát gazdálkodás kény­szerét. Ezzel együtt igazítani kellene a keresetadózás mező­­gazdasági gyakorlatán, mert úgy tűnik, a további produktu­moknak is nagy akadálya lehet a mértéktelen elvonás, az éssze­rűtlen ökológiai politika. Havasi Jenő elnök, Győze­lem Mezőgazdasági Szövetke­zet, Lajoskomárom. Bízzék az ember saját magában is . Nincs szándékomban el­lent mondani sorstársaimnak, hiszen akár gazdag volt egy szö­vetkezet, akár csak középszerű a mezőnyben, zöldbáróknak titu­láltak valamennyiünket, olyas­valakiknek, akik a múlt megkö­­vesült „ártalmai”. Létünk, meg­maradásunk kétségtelen attól függött, hogy kinek mekkora szerencséje volt olyan üzleteket felkutatni, amiből haszna szár­mazott. Ezen múlik ma is a jövő­ben is minden. Akinek kevésbé sikerülnek az üzletei, ott a null­­szaldó is örömet okozhat, aki­nek még annyira sem, követke­zik a csőd. Lajoskomárom ilyen szempontból szerencsésebbnek mutatkozik, bár ami megmaradt a kárpótlásból, a földekből, a le­­het­őségekből, nem annyira volt bízható. Mégis 1994-ben már 180 milliós tiszta ered­ményt tudtunk realizálni. Erre az évre, illetve 1994-re 178 mil­lió után fizettünk nyereségadót, mintegy 19 milliót, mivel tör­vényi rendelkezések szerint a tiszta eredményből adómentes részt is élvezhettünk. Annak el­lenére, hogy nyáron 100 milliós jégkár sújtotta szövetkezetün­ket, amiből 60 milliót a biztosí­tók megtérítettek. Ilyen ered­ményt olyan növények termesz­tésével és értékesítésével tud­tunk elérni, mint a repce, a napraforgó, az őszi búza stb. Nálunk nem csak a termelésből, hanem a kereskedelemből és a szolgáltatásokból is jelentős ár­bevételt tudtunk összehozni. A kereskedelem, a szolgáltatás együttesen 40 millióra volt ké­pes. Ezzel tudtuk megteremteni a szövetkezetben dolgozók szá­mára az évi 300 ezer forintos bruttó keresetet, a háztájiból, te­hát a magánvállalkozásokból származó bevételeket, így a tag­ság évi 400 ezer forint jövede­lemhez jut nálunk. A felsoroltak mellett 160 mil­liót költöttünk beruházásokra, két szupertechnikával felszerelt gabonakombájnt is vásároltunk. Éltünk az agrárkormányzat által kiírt hitellehetőségekkel, így olyan 32 millióhoz jutottunk, aminek 70 százalékos volt a ka­mattámogatása. Az 1996-os év­ben szívesen megismételnénk az 1995-ös eredményt, amire megvan az esélyünk, és ha elke­rülnek bennünket az égi „áldá­sok”, akkor lehetséges ennél na­gyobb jövedelemszint elérése is. Attól függetlenül, hogy az ipari anyagok árai továbbra is drasztikusan emelkednek. Peresztegi T. Ferenc RÖVIDEN Csak új receptre jár tb-támogatás Az idei esztendőtől már csak az újfajta receptekre fe­lírt gyógyszerek után jár tár­sadalombiztosítási támoga­tás. Ezért fontos, hogy az or­vostól mindenki csak új vényt fogadjon el. A recep­ten fel kell tüntetni a beteg társadalombiztosítási azo­nosító jelét (taj) is, így ami­kor orvoshoz megy valaki, semmiképpen se felejtse ott­hon a taj-t tartalmazó új tb­­kártyáját, illetve a hatósági bizonyítványt. Az új vények leginkább abban különböz­nek a régiektől, hogy az or­vos és a beteg adatai, a beteg társadalombiztosítási azo­nosítójele és a rendelt orvos­ság neve mellett az orvos úgynevezett személyspeci­fikus vonalkódját is tartal­mazzák. Ez utóbbi alapján nemcsak a gyógyszert ren­delő doktor azonosítható, de az is leolvasható, hogy az il­lető orvos hányadik recept­jét töltötte ki egy adott idő­szakban. Ez azért fontos, mert az egészségbiztosító szerint elsősorban az orvo­sok gyógyszerrendelési szo­kásainak megváltoztatásá­val csökkenthetők a tb gyógyszertámogatási kiadá­sai. Az új recept ezért lehető­séget ad arra, hogy — egy vény­feldolgozó program se­gítségével — a biztosító pontosan tudja, melyik or­vos milyen értékben rendelt gyógyszert betegeinek, és ez az országos átlaghoz képest sok vagy kevés. Végered­ményben a cél az, hogy az egészségbiztosító képet kapjon arról, pontosan mire költik a gyógyszertámoga­tási keretet. Petőfi ünnepség Kiskunfélegyházán, Kiskőrösön Petőfi Sándorra emlékez­tek vasárnap Kiskunfélegy­házán, abban a városban, amelyet legnagyobb nemze­ti költőnk egyik versében szülőhelyének vallott. A költő születésének 173. év­fordulója alkalmából az idei ünnepi eseménysor a Petőfi téren vette kezdetét. Itt a he­lyi Petőfi Sándor Általános Iskola tanulóinak ünnepi műsora után megkoszorúz­ták a poéta szobrát. Koszo­rúztak a költő emlékét őrző Petőfi-szobánál is. Végül az ugyancsak Petőfiről elneve­zett városi könyvtárban a Petőfi Kör rendezett emlék­műsort. Az ünnepi progra­mok során egyértelművé vált, hogy a félegyháziak nem kívánják újjáéleszteni a szülőhely körüli hajdani éles vitát. Kiskőrösön a három éve felújított hagyományok­hoz hűen az idén is éjszaka emlékeztek a város nagy szülöttjére, Petőfi Sándorra. Az éjféli koccintást követő­en rövid időre szinte kiürül­tek a lakások és a szórakozó­helyek. Az új esztendőt kö­szöntő polgárok a költő szü­lőháza előtti téren együtt ünnepelték nagy nemzeti költőnk világrajöttének 173. évfordulóját. Az emlékbe­széd után az önkormányzat, a költő nevét felvett oktatási intézmények, valamint a Pe­tőfi Sándor Társaság képvi­selői helyezték el koszorú­ikat a Petőfi szobornál és a szülőháznál.

Next