Fejér Megyei Hírlap, 1996. július (52. évfolyam, 152-178. szám)

1996-07-01 / 152. szám

2 FEJÉR MEGYEI HÍRLAP KRÓNIKA Az alkotmánykoncepció jövő­ hétre tervezett végszavazásá­nak elhalasztását javasolja az MSZP választmánya, egyetértés­ben az elnökség, a frakcióvezetés és a kormány szocialista tag­jainak pénteki döntésével, így foglalta össze a választmány szombati ülésén történteket sajtótájékoztatóján Baja Ferenc, a testület elnöke. Mint elmondta: a választmány úgy ítélte meg, hogy e kérdésben további politikai és szakmai egyeztetésre van szükség. Véleménye szerint nincs alkotmányozási kényszer, nincs válsághelyzet, ami a szavazást halaszthatatlanná tenné. Országos demonstrációt szervez október 5-re a Parlament elé a Magyar Demokrata Fórum, tiltakozásul az önkormányzatok ellehe­tetlenülése miatt — jelentették be az országos választmányi ülést követő vasárnapi sajtótájékoztatón. Az Országgyűlés ugyanis októ­berben tárgyalja az 1997. évi költségvetést, s az MDF így akarja fel­hívni a képviselők figyelmét az egyre nehezebb helyzetben lévő ön­­kormányzatokra, kistelepülésekre. Bába Iván, a választmány elnö­ke elmondta: lezárult egy korszak az MDF életében a márciusi or­szágos gyűlést követően, és már nem belső kérdések foglalkoztatják a testületet, hanem az egész országot, a magyarsá­got érintő problémákra keresi a választ. Ennek szellemében a vá­lasztmány elfogadhatatlannak és megalázónak tartja a félszázalé­kos nyugdíjemelést, a nyugdíjkorhatár megváltoztatását. Az MDF álláspontja szerint 1998-ban az új kormánynak mindenképpen felül kell vizsgálnia a teljes nyugdíjrendszert. A közelmúlt parlamenti munkája azt jelzi, hogy Magyaror­szágon végveszélybe került a demokrácia—jelentette ki Giczy György a Kereszténydemokrata Néppárt országos elnökségé­nek szombati ülése közben tartott sajtótájékoztatón. A KDNP elnöke egyszersmind nevetségesnek ítélte, hogy Szekeres Imre, az MSZP frakcióvezetője a voksolástól távol maradó ellenzéki képviselőket tette felelőssé az alkotmánykoncepcióval kapcso­latos szavazás kimeneteléért. Kiderült, hogy a Magyar Szocia­lista Párt nem szavahihető politikai erő—szögezte le a keresz­ténydemokrata pártelnök. Mint mondta, eddig legalább a par­lament működött, és lehetett számítani arra, hogy a kormány­­koalíció pártjaival folytatott egyeztető tárgyalások során — ha töredékes formában is, de — kompromisszumra lehet késztetni a koalíció pártjait. Az alkotmányozással kapcsolatos parlamen­ti eseményekből szerinte világossá vált, hogy nincs értelme a szocialistákkal tárgyalni. Mostarban vasárnap reggel megkezdődött a választás, amelyet a nemzetközi közösség a szeptemberi általános választás főpróbájá­nak tart. A hercegovinai városban a közös önkormányzatra és váro­si elöljáróságra, valamint a kerületi vezetés tagjaira szavaznak. A szavazók, megfigyelők szerint zömben nemzeti hovatartozásuk szerint szerint szavaznak majd. Lebegy erősödése jó hír a NATO-nak Az Oroszországban az elmúlt napokban végrehajtott személyi változások és különösen az Alekszandr Lebegy nevével fémjelzett irányvonal megerő­södése kedvező lehet a NATO- orosz kapcsolatok alakítása szempontjából — vélik egyes NATO-szakértők. Lebegy és környezete szerint Oroszországra a legnagyobb fe­nyegetést pillanatnyilag nem or­szágon kívüli, hanem olyan bel­ső tényezők jelentik, mint ami­lyen a csecsenföldi válság, s így erre nagyobb figyelmet is kell fordítani. Mindez nem jelenti azt, hogy Lebegyék NATO-ba­­rátok lennének, de az adott hely­zet a korábbiaknál talán na­gyobb mozgásteret kínál az at­lanti szövetség számára is a két­oldalú viszony formálásakor. Ezt a szakértői véleményt szö­vetségi források idézték. E véle­mény szerint Lebegy egyik fon­tos jellemzője, hogy Oroszor­szág új erős emberét már első­sorban nem szovjet, hanem orosz nacionalista megfontolá­sok vezérlik. Az állami és katonai vezetés legfelsőbb szintjein a napokban végrehajtott tisztogatás rendkí­vül mélyreható változást hozott, főként az eddigi keményvonala­­sok estek áldozatául. Az pedig külösen figyelmet érdemel, hogy a katonai vonatkozású sze­mélycseréknél Lebegy általá­ban nem a már bejáratott belső körből, hanem Moszkván kívül­ről vont be új jelölteket. A hely­zet logikája alapján a személyi változások folytatását sem lehet kizárni. Az a kérdés, hogy mindez mennyiben veti fel egy katonai rezsim felé való eltolódás veszé­lyét, egyelőre nem látszik idő­szerűnek: különbséget kell tenni az erős központi intézkedések­kel jellemezhető tekintélyszer­zés és önkényuralom között. Ami a csecsenföldi válságot illeti, Lebegy nem titkolja, hogy mindenképpen valamilyen megoldást igyekszik majd talál­ni, így értesülések szerint lehe­tőségként merült fel a terület kettéosztása is; az északi térfé­len változatlan formában meg­maradna az orosz fennhatóság, a dél sorsáról azonban népszava­zással dönthetnének. Az idézett szakértők a jövő heti elnökválasztáson Borisz Jelcin győzelmére számítanak, jóllehet a választást nem tekin­tik eleve lefutottnak. Az első fordulóban Lebegyre szavazók ugyanis nem fognak a­­utomatikusan valamennyien a jelenlegi elnökre voksolni, más­felől viszont a Lebegy szemé­lyéhez kapcsolódó rend és fe­gyelem képe Zjuganov eddig tá­borából Jelcin oldalára állít majd egyes rétegeket. A nagy kérdés végső soron az lesz, hogy mennyire válik meghatározó tényezővé a szavazók általános kifáradása a második fordu­lóban. Újra szankciók Boszniában, ha Karadzic nem távozik? A lyoni csúcs résztvevői a boszniai helyzetről A világ hét vezető ipari álla­ma, valamint Oroszország azt követeli, hogy Radovan Karad­zic, a boszniai szerbek vezetője haladéktalanul és véglegesen mondjon le összes közéleti pozí­ciójáról, s ne vegyen részt sem­milyen kormányzati döntésben. Egyebek között ez olvasható ab­ban a nyilatkozatban, amelyet a ,,Nyolcak” (azaz az Egyesült Államok, Franciaország, Japán, Kanada, Németország, Nagy- Britannia, Olaszország és O­­roszország) állam-, illetve kor­mányfőt fogadtak el szombaton, lyoni csúcsértekezletükön a bosznia-hercegovinai helyzet­ről. A „Nyolcak” dokumentuma hangsúlyozza, hogy a boszniai békemegállapodás értelmében az összes szembenálló félnek együtt kell működnie a hágai Nemzetközi Bírósággal, és segí­tenie kell a megvádolt szemé­lyek letartóztatását.­­ Márpe­dig a háborús bűnökkel vádolt személyek közéleti szereplésé­nek folytatódása vagy választott tisztségekre való jelöltségük a békemegállapodás kirívó meg­sértését jelenti - szögezi le a nyi­latkozat, Karadzic esetére utal­va. A „Nyolcak,, végül újabb szankciók bevezetését helyez­ték kilátásba, ha ez az ügy nem oldódik meg hamarosan: mint a nyilatkozatban olvasható, „szükség esetén készek lesznek követni a boszniai főmegbízott, illetve az ottani NATO-erők fő­­parancsnokának javaslatait”. (A célzás elég egyértelmű: a fő­megbízott, Carl Bildt ugyanis korábban már megfenyegette a szerbeket: július elsejétől újra bevezetik ellenük a szankciókat, ha addig Karadzic nem távozik a politikai színpadról...) A Bosznia-nyilatkozatban e­­gyébként a nyolc állam vezetői ígéretet tettek, hogy teljes mér­tékben segíteni fogják az EBESZ által szeptember 14-re kiírt boszniai választások előké­szítését, s ehhez sürgették a NA­TO-erők támogatását is. Hogyan halt meg a négus? Szobájában erős éterszag ter­jengett. 1975 augusztus 26-án reggel a királyok királya, Hailé Szelasszié halott volt. Meggyil­kolták a Mengisztu Hailé Mari­am vezette junta parancsára, amely az előző évben távolította őt el a hatalomból. A katonai kormányzat, a DERG, amely vaskézzel irányította az ezer­éves birodalmat, csupán annyit közölt a világgal, hogy az egy­kori császár betegség következ­tében hunyt el, életének valószí­nűsíthetően 85. évében. Ez a hi­vatalos változat. Húsz évvel később, az 1991- ben megdöntött Mengisztu rendszer elleni perben újranyit­ják a trónjától megfosztott csá­szár halálának körülményeit taglaló dossziékat. A már 1994- ben megkezdődött per nemrég három olyan tanú meghallgatá­sával folytatódott Addisz-Abe­­bában, akik az utolsóként látták élve Szelassziét. A trónjától megfosztott császár két szemé­lyes szolgája és a palota egykori mérnöke idézte fel a DERG 46, a vádlottak padján ülő tisztség­­viselője előtt a császár trónfosz­tásának, fogvatartásának majd halálának történetét. 1974-ben egy napon mintegy tizenöt tiszt jelent meg a csá­szárnál és felolvastak neki egy levelet, amelyben közölték vele megfosztják trónjától — emlé­kezett vissza az egyik szolga. A császárt kivezették irodájából és egy öreg Volkswagenbe ültet­ték. Elvették a nyakkendőjét és a gyűrűjét, egy katonai táborba vitték és ott egy kis épületben helyezték el. A császár csak né­hány közeli hozzátartozóját fo­gadhatta. Időnként katonák jöt­tek és azt tudakolták, hova rej­tette a pénzt, amit vádjuk szerint elsikkasztott. Aztán átvitték a régi palotába és ott helyezték el három hűséges szolgájával. No­vemberben jutott a tudomására, hogy minisztereit kivégezték, ezután már minden mindegy volt neki. A következő év au­gusztusában azonban a tanúval­lomások szerint igen jó állapot­ban volt , s ez alapján a tanúk elutasították azt a verziót, hogy Szelassziéval, valamilyen be­tegség végezhetett volna. Három nappal halála előtt egy katona kereste fel és foteljé­hez elektromos vezetéket kötve elektromos áramütésekkel pró­bálta bántalmazni Szelassziét. A következő napon a katona egy ápolóval jelent meg, és egy erő­sítő gyógyszert kísérelt meg be­adni az uralkodónak, aki azon­ban ellenkezett, és időközben visszaérkezett szolgái közbe­léptek meghiúsítva, hogy meg­mérgezzék. Augusztus 25-én azonban a katonák távozásra szólították fel a szolgákat, más­nap reggel már csak holtan lát­ták viszont a császárt. Erős ételszag csapta meg az orromat és megláttam őfelségét. Az ágyon feküdt, elkékült arc­cal, a takaróján egy gézdarab is volt, elájultam — idézte egy szemtanú vallomását az AFP hírügynökség a perről beszá­molva. — A szolgák sem ismerik, hogyan is ölték meg pontosan a császárt, de vallomásuk azt a legelterjedtebb véleményt erő­síti meg, hogy a négust megfoj­tották mégpedig éterrel átitatott kispárnájával. A királyok ki­rálya még halála után is kísértet­te az ország akkori urait, akik a palota egy mérnökét bízták meg, hogy több sírt is ásson, megtévesztve majdan az utó­kort, hol is temették el Juda tör­zsének győzelmes oroszlánját, Isten választottját, Etiópia ki­rályainak királyát. Négy sírt is ásattak velem - vallotta a mérnök. Sőt azt is kér­ték, hogy még mélyebbre ássak, három méter alá, Mengisztu iro­dájának közelében. Nem sokkal később a négus után csak vörös négusként emlegetett, Mengisz­tu inkább egy épületet emelte­tett. Úgy sejtettem végülis a csá­szárt ide temették el, így végezte Szelasszié elföldelve ott, ahon­nan egy fél évszázadig uralko­dott népe felett. Ma ez az épület már nem létezik, lerombolták Mengisztu 1991-es megbukta­tását követően, amikor is való­ban megtalálták a császár földi maradványait. Mengisztu or­­száglásának 17 véres éve azon­ban ma is kísért. A 46 vádlott közül mintegy húsz fölött távol­létében folytatják le a pert, így Mengisztu felett is, aki Zimbab­­wéban talált menedéket. Azzal vádolják őket, hogy a vörös ter­ror évei alatt 1823 ellenzékit - köztük Hailé Szelassziét - vé­geztettek ki, gyilkoltatták meg. A gyilkossággal, népirtással és az emberiség elleni bűntettekkel vádolt egykori etióp vezetőkre halálbüntetést is kiróhatnak. 1996. július 1., HÉTFŐ Kommentár a nejlondemokráciánkról Alkotmányozás, népi vita Hírmorzsa No 1: Az új alkot­mányt előkészítő koncepcióról történő szavazást illetően a leg­nagyobb — többségi — kor­mánypárt nem volt képes egysé­gesen szavazni. Kósáné Kovács Magda szocialista párti képvi­selő szerint a helyzet kialakulá­sához az is hozzájárult, hogy az alkotmánykoncepcióhoz kap­csolódó módosító javaslatok te­kintetében nem volt megfelelő a kommunikáció a frakció, a kor­mány és a pártelnökség között... Kommentár az egyes tétel­hez: Pedig az MSZP vezette parlamenti bizottság — a jó negyven éves gyakorlatnak megfelelően — az egész új al­kotmánykoncepciót úgyneve­zett „népi vitára” is bocsátotta. A lapokban megjelent terjedel­mes (belső lényegét tekintve ta­golatlan és alapkérdéseket ezért összemosó) írásra bárki reagál­hatott, levelet írhatott egy mega­dott postafiókszámra... Tény, hogy e sorok írója sem értette, hogy mi vitatni való van azon, hogy a „koncepcióban” ilyen ki­jelentések is benne maradtak: „továbbra is megmarad” pl. az egykamarás parlament, majd pár sorral később pedig imi­gyen: „alternatívaként szóba jö­het a kétkamerás parlament is”. Ugyanezt eljátszották az ügyészségekkel és az igazság­szolgáltatás lényegét jelentő bí­rói testület működésével kap­csolatban is. A régről olyannyi­ra ismert „népi vita” ezek szerint az értetlenség okán csak-csak nem bontakozott ki és nemcsak a kommentátor volt megzavar­va, hanem a képviselők is. Ugyanis egy koncepcióról ilyen zavarosan kérdezni (ha ugyan­ez kérdezés volt) csak egy nejlon­demokráciában lehet, ahol csak­is az a lényeg, hogy úgy nézzen ki „mintha...” A népi vitát úgy is ki lehetett volna bontakoztatni, hogy — mondjuk — így kérdezünk: Le­­gyen-e egy avagy két kamarás parlament? Válasz: a.­vagy b.. Tartozzon-e továbbra is az Igaz­ságügyi Minisztérium kineve­zési jogkörébe a bírói kar? Igen./ nem­. Ha nemleges a válasz, ak­kor: A kinevezési jogot is gya­korolja: a./ a köztársasági elnök; b./ a felsőház (szenátus); c./ az országgyűlés. Az államfőt ki vá­lassza meg: a./ a nép népszava­zással; b./ a felsőház; c./ az or­szággyűlés. Magyarország dek­larált államformája: a./ köztár­saság; b./ szociális állam... stb. Ugyebár ezekből a válaszokból többféle alkotmányos rend épít­hető fel (most minden kérdést természetesen nem sorolhattunk fel). No, de azért minősíti a hely­zetet az is, hogy maguk a képvi­selők sem értették a „vita” lé­nyegét. Szegények. Azt is ki kellene már jelenteni számukra, hogy Magyarországon alkotmá­nyos alapkérdésekben a „népi vita” útja egyedül a népszava­zás! Ahol kb. úgy kell kérdezni mint fentebb és akkor kizárható, hogy a „pártelnökök alkotmá­nyozása” folyjék a közös és leg­alapvetőbb ügyünket tekintve. (Megjegyzendő: rendkívüli al­kotmányozásra volt már példa. Ekképpen az USA alkotmánya is úgy született, csakhogy az ál­lamalapító atyák minőségéről most ne vitatkozzunk.) Figyel­jünk, különben mi leszünk a leg­szegényebbek... hosszú évekre. Hová sietünk tehát? Kapcsolódó hír: Vastagh Pál igazságügy-miniszter kije­lentette, hogy az alkotmány kon­cepciójához benyújtott ötpárti megegyezéssel elfogadott mó­dosító csomag szakmailag kifo­gásolható volt... Kommentár: Csoda?! Ille­nék már végre megérteni, hogy a társadalom a laikusok tömege és a „szakma” (beleértve a spe­ciálisan kiképzett jogászokat is, akik ugyebár más szakmában i­­jedt laikusok) egyszerűen a szolgálatra van kényszerítve, ha persze demokráciáról beszé­lünk. A jó mester ugyebár tud kérdezni, hogy mit is akar a ked­ves kuncsaft... Hírmorzsa No 2: Gál Zoltán házelnök a rádióban kijelentet­te, hogy lényegében semmit sem tud kezdeni a képviselők va­gyonnyilatkozatával, amit ő őriz a páncélszekrényében, akár az elődje. Nincs törvény a vizsgá­latra és különben sem tisztázott, hogy ki tegye... Kommentár a kettes tétel­hez: Ez akár kapcsolódó hír is lehetne. Ugyanis a jobb helye­ken azért választanak egy fedd­hetetlen emberekből álló és a napi politikától elválasztott tes­tületet — a felsőházat vagy más nevén a szenátust —, hogy az ál­lam gyakorlati alkotmányossá­gára felügyeljen. Például: vagy az ő dolguk a képviselők tisztes­séges vagy — éppen ellenkező­leg— tisztességtelen vagyoni gyarapodásának a kivizsgálása, vagy miként a franciáknál vagy az oroszoknál vagyon, az állam­elnöké. A sopánkodásnak itt nincsen helye. A kutyából nem lesz szalonna, mégha egyes kép­viselőnek ellenkező is az állás­pontja. Önmagát mindenki elfo­gultan vizsgálja, mondhatnánk másképpen. Hja, hogy nem tu­dunk megegyezni, hogy ki ki­nek legyen a farkasa „házon be­lül”?! Ez nem meglepő. Talán egy új alkotmányos rend segít­hetne... -dömölki­ Jelcin gyengélkedése, tévéképek az elnökről Túl sokat nyilatkozott, így aztán elment a hangja Jelcin a hét végén kúrálta ma­gát, miután múlt heti, Kali­­nyingrádban (Königsberg) tett látogatásakor berekedt, és el­ment teljesen a hangja. A 65 éves elnök, aki tavaly két szívin­farktuson esett át, állítólag elutasította, hogy a szakadó eső­ben esernyőt tartsanak föléje, és tanácsadói szerint az utóbbi idő­ben a vidéki tévéknek és rádió­­állomásoknak adott nyilatkoza­tai is hozzájárultak ahhoz, hogy elment a hangja. Jelcin ezért le­mondta a mezőgazdasági dolgo­zók pénteki országos gyűlésén való részvételét, s ezért az őt he­lyettesítő Viktor Csernomirgyin kormányfő csak késve tudott Lyonba utazni. Jelcin ugyan szombaton a Kremlben, találkozott első szá­mú tanácsadójával, Viktor Ilju­sinnal. Az ORT tévéállomás tu­dósítása azonban csak egy néma és szfinxszerűen merev arcú, sá­padt Jelcint mutatott, aki kimért gesztussal kínálta hellyel Ilju­sint. Jelcin tanácsadói közben sorra igyekeztek nyugtatgatni a közvéleményt, mondván, csu­pán múló gyengélkedésről van szó. Jelcin 2-3 nap alatt felépül, illetve visszanyeri formáját a jö­vő hét közepi második forduló­ra.

Next