Fejér Megyei Hírlap, 1998. február (54. évfolyam, 27-50. szám)

1998-02-02 / 27. szám

1998. február 2., HÉTFŐ DOPPING-PINGPONG, MAGYAR MÓDRA Állami engedéllyel használták az ajzószereket? Na igen, mi voltunk egykor a legvidámabb barakk, itt némileg szabadabb volt a lélegzet, mint a keleti blokk többi „gyarmatá­ban.” A lényeget tekintve azon­ban alig különbözött egymástól a vörösre mázolt tábor. Miért lenne tehát meglepő, hogy állí­tólag kies hazánkban is dop­pinggal próbálták megtámogat­ni a sporteredményeket és az uralkodó ideológiát? (A szerva.) A doppinglabda az ismertté vált dokumentumok és a (többek között a Népszavá­ban) megjelent cikkek szerint 1982—83-ban indult útjára. A Sportkórházban a szépen hang­zó doppingellenőrző laboratóri­um néven valójában a szerve­zett, hivatalosan irányított telje­sítményfokozás feltételeit te­remtették meg. A szándék természetesen az volt, hogy ki­váló fiaink és lányaink jól szere­peljenek a Los Angeles-i olim­pián. Más kérdés — ez már per­sze a történelem groteszk kelet­európai bája —, hogy az 1984-ben rendezett nagy ameri­kai világversenytől végül a ma­gyarok is távol maradtak. Dr. Szerdahelyi Szabolcs, a Sport­kórház volt vezető főorvosa 1986-ban a Mozgó Világ című folyóiratban szellőztette meg először a hazai sportolók dop­pingolását, majd 1989-ben Be­falazott hulláink című könyvé­ben részletesen feldolgozta a té­mát. A lényeg: az Országos Testnevelés- és Sportegészség­ügyi Intézet (OTSI) szakmai kollégiumának 1982. március 25-én tartott zárt ülésén elvi ál­lásfoglalás született a magyar élsportolók gyógyszeres (?) fel­javításáról. Nem semmi, hogy dr. Medve László volt egészség­­ügyi államtitkár, később minisz­ter néhány napja elismerte: a Sportkórház laboratóriumában az állami vezetők tudtával való­ban folytattak doppingolást. (A fonák.) Az eddigi ismere­tek szerint 30 sportoló (két eve­zős hölgy, birkózók, súlyeme­lők, dobó- és ugróatléták, csel­­gáncsozók) kapott rendszeresen teljesítménynövelő szert. Kez­detben egy testosteronpropionát nevő hormonszármazékot. Az enyhén szólva kellemetlen kö­vetkezmények sem maradtak el. Több sportolónál szervi elválto­zást diagnosztizáltak, a súly­emelőknél valóban súlyos here­sorvadás jelentkezett. Az egyik súlyemelőnél az ajzószer jelen­tős májkárosodást és csökkent véralvadáskészséget okozott. Ráadásul a sportolók egy ré­sze állítólag elégedetlen volt a testosteronnal, és saját maga egészítette ki a kapott szert vala­milyen más izomfejlesztővel. (Többnyire Nerobollal.) Egye­sek ezzel magyarázzák, hogy Herczeg Ágnes dobóatléta lebu­kott az egyik versenyen. (Az ütésváltás.) Mindez le­hetne egy letűnt kor és rendszer szomorú epizódja, ha nem lenne mai politikai aktualitása. Szer­dahelyi ugyanis nyílt levélben arra kérte Kökény Mihály nép­jóléti minisztert, hogy rendeljen el tényfeltáró vizsgálatot az el­múlt évtizedek doppingolási ügyeinek tisztázására. Szerda­helyi úgy véli, Kökény több ok­ból is illetékes. Részben azért, mert 1982-ben ő képviselte az Egészségügyi Minisztériumot a Sportkórház szakmai koll­éiu­­mának ülésén. Később, 1989- ben pedig Kökény már minisz­terhelyettes volt, és a Sportkór­házat felügyelte, amikor Vadász Gábor főorvos a minisztérium­hoz írt levélben beszámolt a májkárosult súlyemelőről. Kö­kény cáfolta a vádakat. Mint mondta, valóban részt vett a szakmai kollégium ülésén, de szó sincs arról, hogy ott engedé­lyezték volna a doppingolást. S sem illetékesnek, sem felelős­nek nem érzi magát, ezért nem is kíván vizsgálatot indítani. A múlt csütörtökön aztán a Magyar Demokrata Néppárt is elérkezettnek látta az időt, hogy leüsse a labdát. Pusztai Erzsé­bet, frakcióvezető-helyettes saj­tótájékoztatón jelentette be: a parlament keddi, azaz holnapi ülésén interpellálni kíván a mi­niszterhez a nyolcvanas évek élsportolóinak doppingolásával kapcsolatban. Pusztai lapunk­nak elmondta: szerinte Kökény Mihály 1989-ben ellentmondá­sos kijelentéseket tett. Az egyik nyilatkozatában cáfolta a dop­pingkísérleteket, egy másik in­terjúban viszont azt mondta: „...csak ma, utólag látom tisz­tán, hogy ott valójában mi is tör­tént, és a kísérletek ürügyén lé­nyegében az egészségkárosító teljesítményfokozás kapott zöld utat.” A népjóléti minisztérium azonnal megkontrázta a labdát, és visszaütötte Pusztai térfelére. A tárca visszautasította a kije­lentéseket, és felkérte Pusztait, hogy hitelt érdemlő dokumentu­mokkal bizonyítsa állításait. (Az eredmény.) Nos, az még nem ismert. Tény, a pingpong­meccsen nincs döntetlen. A po­litika viszont egészen más játék. Még akkor is, ha egykor (?) bi­zony erősen összefonódott a sporttal. Szabó Zoltán Már ugyanazt mondja az automata és az ügyintéző Népszerű megtakarítási forma a lakástakarékosság Országosan 121 ezren vá­lasztották tavaly a célzatos spó­rolásnak azt a módját, hogy az OTP Lakástakarékpénztár Rt. által kínált konstrukciók vala­melyike szerint tegyék félre pénzüket. Fejér megyében 4922 szerződést kötöttek az elmúlt év júniusától decemberéig — tud­tuk meg a napokban Senkár Lászlótól, az OTP Fejér Megyei Igazgatósága igazgatójától. Szerződési összeg szempont­jából a megyei átlag 840 ezer fo­rint, ami valamivel alatta marad a 910 ezres országos átlagnak. Ennek oka, hogy bár a polgárok 84 százaléka az optimális aján­latot választotta, a fennmaradó rész azonban többnyire az ala­csonyabb befizetésű, kisebb megtakarítást eredményező vál­tozatok valamelyikét részesítet­te előnyben a kínálatból. Min­dent egybevetve Fejér megye a hetedik a megyék rangsorában, ami a lakásállományhoz képest arányos. A legnagyobb hálózat­tal és a legtöbb lakossági ügyfél­lel rendelkező OTP-n belül az elmúlt években sokat költöttek a fejlesztésre. Ennek eredménye, hogy 1998. január 19-étől már ugyanazt a számlaegyenleget „tudja” a telefonos automata, mint a bankfiókban az ügyinté­ző. Az OTP-csoporton belül az idegenforgalom új tevékeny­ségként jelentkezik, miután lét­rejött az OTP Travel Rt. zs.f. KRÓNIKA FEJÉR MEGYEI HÍRLAP . HIDEG NAPOK ÉJSZAKÁJA Fent vannak a csillagok, s ez még egy városlakó számára is hideg éjszakát jelent, így aztán elővigyázatosan becsapunk egy-egy vodkát, mielőtt jelent­keznénk Balássy őrnagynál, aki a megyei kapitányság Alba Be­avatkozó Alosztályának főnö­ke, s magával visz minket a pén­tek esti ellenőrzésekre. A vé­dőital később megszolgálja az árát, mert mint kiderül, a tél ta­lán első dermesztő estéjét sike­rül kifognunk. Az oroszok nem hülyék: a vodka úgy sugározza gyomortól kifelé a meleget, mint a csernobili szarkofág a ra­dioaktív részecskét. * Egy faház az albások bázisa a kapitányság udvarán. A csapa­tot már régebbről ismerem, fe­kete ruhájuk nyomasztó külsőt kölcsönöz, oldalukon izraeli Je­rikó pisztoly lóg. Évekkel ko­rábban a „kommandó” puszta létéért is meg kellett küzdeni, a rendőrség vezetése legtöbbször félt bevetni az Albát, de az idő már régen bebizonyította a leg­keményebb rendőri beavatko­zás szükségességét a megyében is. Sipos főkapitányt nem kell győzködni, egyébként ő is „ere­detileg” dunaújvárosi, mint Ba­lássy őrnagy, a „főnök”. Hónapokkal ezelőtt megtör­tént, hogy bevetés előtt be kel­lett tolni a roncsderbibe való La­dát (akkor volt a motorban 250 ezer kilométer), a golyóálló mellények olyan régiek voltak, hogy egy lövedék tenyérnyi lyu­kat szakított volna a hátukba. A helyzet valamelyest javult, ma már mindenkinek jut rejtett vi­selésű, maroklőfegyver elleni mellény, az automata gépfegy­verrel szemben viszont most is csak hárman tudnak beöltözni. Amit csinálnak, az a közbizton­ság frontszolgálata, ha bárhol nagyobb a megdöglés veszélye az átlagosnál, őket küldik. Mindezt 40-45 ezer forintos net­tóért, s ebben benne van — most figyeljenek — a különleges be­vetési pótlék, a készenléti pót­lék, a túlóra, az éjszakai pótlék, az akciópótlék, a rendfokozati pótlék (csillagonként 200 fo­rint), de ezt is csak az új szelek fújták be a kapitányság udvará­ra. Mindezt a pénzt a nyugati vi­szonylat legalább tízzel szoroz­za. Csoda ezek után, hogy a leg­utolsó rendfokozatú pénzbehaj­tó is szemközt röhögi őket a fehérvári főutcán? Ja, és míg el nem felejtem, jó irányú változás, hogy végre van egy négylábú kommandósa a csapatnak, ő a megye egyetlen olyan rendőrkutyája, amely ké­pes a kábítószer felismerésére. Gazdája elém tesz egy fémből készült aktatáskát, benne zacs­kókban a különböző drogokkal. — Öt alapfajta kábítószert „használ” a kutya, ezekre jelez — magyarázza. — A szer pon­tos helyét kaparással vagy rá­gással mutatja meg, akkor kap egy játékot, amely arra motivál­ja, hogy nekem dolgozzon. A kutya úgy tudja, hogy én is kere­sek, pedig ezt csak ő csinálja. Az öt alapszer a hasis, a mari­huána, a heroin, a kokain és az anfetamin, mi ebből öt és tízgrammos kiszerelésben ha­sist, heroint és kokaint viszünk magunkkal gyakorló jelzések­hez, mert ha a kutya hosszabb ideig keres hiába, ezzel lehet el­lenőrizni a munkaképességét. A büszke eb 1997. szeptembere óta van az Alba Beavatkozó Alosztály állományában. Ricsi kétéves elmúlt augusztusban, négy hónapos képzésen vett részt, így utcán dolgozó minősí­tett kutya lett belőle. A móri úton robogunk vagy százhatvannal, a Suzuki a kapi­tányság új autóinak egyike, ezért még bírja a tempót. Rövid lélegzetű autós üldözésbe keve­redtünk, mert egy Vectra ro­hamtempóban elhagyott min­ket, s gyanússá vált a csapat szá­mára. A sötétben nem látjuk az előttünk haladó kocsi piros hát­só helyzetjelzőit, ezért Németh őrnagy lassít, a fényszórók kö­zött a kocsi alá szaladnak az út közepén a festékcsíkok. Mint később kiderül, a Vectra kiállt egy benzinkútnál, ezért a mö­göttünk haladók ellenőrizték le. Németh Lajos ENSZ-katona volt, a hadsereg vezérkarától ke­rült a megyei kapitányságra saj­tóreferensnek, de hozzá tartoz­nak a nemzetközi kapcsolatok is. Orra alá dugom a magnót. — Mennyire gyakoriak az ilyen átfogó ellenőrzések? — Sajnos nem túlzottan, de bízom benne, hogy a jövőben ez másként lesz. Ugyanis a közvé­leménykutatások szerint a la­kosságot irritálja a drog jelenlé­te és a fogyasztás növekedése, az emberek azt várják, hogy a leghatározottabban lépjünk fel a kábítószerek terjesztői ellen. Ér­keztek fülesek, ezért megné­zünk ma néhány móri diszkót. — Mit lehet ettől várni? — Elképzelhető, hogy a vi­lágon semmit sem találunk. — Mit mond a rendőrnek a jog kábítószeres esetekben? — A jelenlegi jogi szabályo­zás a csekély mennyiséget a ha­lálos adag tízszeresében ha­tározza meg. Nem akarom mi­nősíteni a jogszabályt... — Én minősítem. Szerintem ez közröhej tárgya. — Elegendő belegondolni, hogy egy komolyabb felelős­ségrevonáshoz, azaz letöltendő börtönbüntetéshez a lefülelt személynél hasisból közel egy mázsát kellene találnunk. — Akkor mi értelme annak, amit most csinálunk? — Ilyen aspektusból nem le­het ezt megközelíteni, mert ak­kor rendőr ki se menne az utcá­ra. A bíróságok egymás után mentik fel a bűnözőket, akik az­tán csinálják a dolgaikat tovább. — Kábítószer-ügyben ha­zánk még mindig tranzitország? — Ezt sokan vitatják. Ma már a megye is célterületnek számít a drogok terjesztői számára, s ez nekünk nagyon nagy kihívás. Fejérben viszonylag jobb az élet, mint másutt, s ezt tudják a drogkereskedők is, a jelzések erről egyre gyakoribbak. A ká­bítószerbűnözést pedig kivétel nélkül a szervezett alvilággal hozhatjuk összefüggésbe. Móron végigüljük az eligazí­tást, amit Halász Imre alezredes tart meg. Közben megbököm a mellettem ülő feketeruhást, s kérdem tőle, hogy szerinte tud­ják-e, hogy megyünk, azok, akik miatt megyünk? Akkor még azt mondja, nem hiszi, de aztán később, a harmadik diszkó után már elismeri, hogy valószí­nűleg igazam lehetett. * Mert komoly drogot nem ta­lálunk sehol. Egyik helyen hő­­zöng egy katona, őt átadják a vá­­rosoknak, de már azok sem a ré­giek, hiszen a parancsnokok ke­zéből régen kivették a legtöbb fegyelmező eszközt. Átme­gyünk Bakonycsernyére, ahol a csokorban álló rendőrök közé hajt motorral egy kölyök része­gen, erre az egyik szekrény kül­sejű móri rendőr motorostól a levegőbe emelt szerencsétlent. Fújjuk a párát magunk elé, én közben azzal a kommandóssal beszélgetek, aki minap elkapta a menekülő jugót az M1-esen. — Délután esett be a csapat, csináltak egy terepszemlét, az­tán átmentek a benzinkút másik oldalára — meséli. — Szépen elhelyezkedtek, aztán kiszúrtak maguknak egy német Mercit, ketten elterelték a vezető figyel­mét, a harmadik hátulról odalo­pakodott a kocsihoz és kiemelte a táskát. Akkor lekaptuk őket. — Mi tetszik a legkevésbé neked mostanában? — Például az, hogy egyre ke­ményebben szedik Fehérváron is a védelmi pénzeket, s azt hi­szem, ezzel kapcsolatban vala­mi nagyon nem stimmel. — Mi az, ami nem stimmel? — Mondok neked valamit: körözött bűnözőkre utaztunk az egyik akció során, egyetlen na­pon bevittünk ötöt-hatot, aztán negyedóra múlva kijött mind, s hitegettek nekünk a főutcán. Vadászunk rájuk hetekig, aztán szépen kieresztik őket. Akkor most kivel van a törvény? — A polgár úgy érzi, egyre jobban ki van szolgáltatva. — Azok közül is legjobban az, aki potenciális áldozatként viselkedik. Körül kell nézni, meg kell gondolni ma már tíz­szer, hogy hová megy be, és ho­vá ül le szórakozni az ember. — Kaptál már fenyegetést azért, mert rendőr vagy? — Még nem. A mi csoportun­kat úgy látszik, tisztelik. — Elég határozott a rendőr­ség az alvilággal szemben? — Nem az, de ez nem a rendőrök hibája. Akkora joghé­zagok vannak, hogy lehetetlen komoly eredményeket elérni. Olyan az ország, mint egy lyu­kas sajt: az egyik oldalon töm­jük a réseket, a másikon meg ki­mászik a féreg. Nevetséges az egész, nem lehet normálisan in­tézkedni. A bűnözők jogai most fontosabbak, mint a sértetteké, számtalanszor meghúzkodtak azért, mert egy kicsit tovább volt a szépfiún a bilincs. Végezzük a munkánkat és gyakran meghur­colnak érte, ráadásul ilyen körülmények között senki nem mer tanúskodni, mert nincs, aki megvédené az embereket. — Sokat mosolyogsz a mozi­ban az akciófilmeken? — Szoktam. Az élet más. Jobban oda kell figyelni. — Mitől vagytok ti jók? — Attól, hogy összeszok­tunk, mint egy gépezet, s ponto­san tudom, hogy aki mögöttem áll, mit tesz akkor, ha netán rám lőnek. Biztosítva van a hátam. * Amint kihúzzuk a lábunkat az utolsó diszkóból, a lemezlovas feltesz egy számot, aminek va­lami „szédítő rendőriőről’szól a refrénje: lehet, hogy züllött az ifjúság, de humorérzéke az még van neki. Mert tényleg van ve­lünk egy rendőrnő, s tényleg szédítő, főleg hajnali kettőkor. Levezetésként még „meg­nyomunk” egy kupit, de az is ál­mosan tátong, mint a hold oda­fenni. Még mindig csillagok ölelik, s még mindig hideg van. Fázunk. Tihanyi T­amás Fotó: Pati-Nagy Bence Állítólag pörköltmaradékot és csontot ebédel kábítószerrel. Irigylem. * I Pénzváltó | Szfvár, Kossuth utca 12. w/wnm Telefon/fax: (22) 330-229. Pénznem 1 egységre Vétel Eladás RTS 16,00 16,25 DEM 112,50 114,0 ITL 0,1140 0,1165 USD 206,00 210,00 Érvényes: 1998. február 2. Napközbeni árfolyamkorrekció lehetséges! Nyitva mindennap: 8-21 óráig.

Next