Felső Magyar-Országi Minerva 8. (Kassa, 1832)
3. Kötet - Kilentzedik Füzet. Szeptember - 23. Udvardy János: Olvasás
696 SZEPTEMBER 1832, nem tudván, vagy ennél nagyobb kínt nem is bemervén, egy pillantatnyi jelen lévő örömöt, mint kényes testének mézes madzagú csábját, nem adná az örökkévalóságnak, vagy is a’ léleknek miliárdnyi örömeiért, ha azokért még várakozni is kell. A’ deák gyermekek legjobb mesternek tartják azt, ki nékik legjobban kedvez, legtöbb szünetet és játékot enged ; — de vallyon helyesen-e ? —— mert az érettebb eszű, ’s méllyebben látó publicum , az ellenkezőt ítéli. Az egész emberi nemzet, mind deák gyérének, ez életben, — tanitónk e' világ. — De hát, a’ kinek a' világ ideig óráig kedvez, lehet-e mondani, hogy jó világja van ? Ezt csak a’ rövid látók teszik. A', lélek’ jólléte nélkül lehetetlenség a’ testnek jó világának lenni, habár arany ezüst bíbor ékességekben, és a' képzeletnek minden kigondolható pimpóiban úszhatnék is. Az oktalan állatnak csak testi jóllét kell , ’s akkor minden boldogsága együtt van; — de az ember, minden teremtett állatok között egy maga olly különös állat, melly két részből, testből és lélekből áll; következésképpen az ő boldogságának csak felét, és azt is csak a testét eszközölni, nem csak nem annyi mint fél boldogság, — sőt lelki boldogság nélkül éppen semmi, — igen hasonló azon szerencséhez, ha valaki egy zsebóra tokot belső szereknélkül, — vagy egy fél csizmát találna, melly párja nélkül semmit nem használna. Sőt ha elhiszszük azt, hogy az egész testiséget csak a’ lélek kormányozza, — és minden nemeit a’ testi jóllétnek és örömöknek egyedül a‘ lélek képes nem csak kigondolni.