Felső Magyar-Országi Minerva 8. (Kassa, 1832)

3. Kötet - Kilentzedik Füzet. Szeptember - 23. Udvardy János: Olvasás

696 SZEPTEMBER 1832, nem tudván, vagy ennél nagyobb kínt nem is bemervén, egy pillantatnyi jelen lévő örömöt, mint kényes testének mézes madzagú csábját, nem adná az örökkévalóságnak, vagy is a’ lé­leknek miliárdnyi örömeiért, ha azokért még várakozni is kell. A’ deák gyermekek legjobb mesternek tart­ják azt, ki nékik legjobban kedvez, legtöbb szünetet és játékot enged ; — de vallyon he­lyesen-e ? —— mert az érettebb eszű, ’s méllyeb­­ben látó publicum , az ellenkezőt ítéli. Az egész emberi nemzet, mind deák gyér­ének, ez életben, — tani­tónk e' világ. — De hát, a’ kinek a' világ ideig óráig kedvez, le­­het-e mondani, hogy jó világja van ? Ezt csak a’ rövid látók teszik. A', lélek’ jólléte nélkül lehetetlenség a’ test­nek jó világának lenni, ha­bár arany ezüst bí­bor ékességekben, és a' képzeletnek minden kigondolható pimpóiban úszhatnék is. Az oktalan állatnak csak testi jóllét kell , ’s akkor minden boldogsága együtt van; — de az ember, minden teremtett állatok között egy maga olly különös állat, melly két részből, testből és lélekből áll; következésképpen az ő boldogságának csak felét, és azt is csak a­ testét eszközölni, nem csak nem annyi mint fél boldogság, — sőt lelki boldogság nélkül éppen semmi, — igen hasonló azon szerencsé­hez, ha valaki egy zsebóra tokot belső szerek­­nélkül, — vagy egy fél csizmát találna, melly párja nélkül semmit nem használna. Sőt ha elhiszszük azt, hogy az egész tes­tiséget csak a’ lélek kormányozza, — és min­den nemeit a’ testi jóllétnek és örömöknek egyedül a‘ lélek képes nem csak kigondolni.

Next