Felső Magyar-Országi Minerva 9. (Kassa, 1834)
1834 / 3. kötet - 4. Balajthy Jósef: Voltaire temetési pompája
egy fehér rózsákból font sinór folyván le vállám és csípem , ’s egy fehér keszkenőt tartván kezében. Hasonló öltözetben ült mellette a’ leányja, a’ szerencsétlen ’s el felejthetetlen Calas’ két leányi között. Ez az ábrázolat felette érdekes volt. A’ Tornácz úgy vala elkészítve, hogy a’ Seregnek azon kellett keresztül menni. — Midőn a’ Voltaire, Houdon vésője után készített emlék-oszlopa , a’ Tornáczboltozatja alá ért, az egész Sereg megállapodott. Ekkor Viliette Aszszony, az Amphitheatrumról ünnepi kegygyel szállott alá; magát mélyen meghajtván, ellágyulva közelített a’ képhez ’s fejét annak meljére hajtva, néhány perczenetig ájuldozó fájdalomban láttatott merengeni. Ekkor ragadván a’ polgári koronát, azt a’ képre tévé. E’ vala az a’perez, mellyben a’ közönségnek örömben merengő elragadtatása, hangos zajra fakadt. Álmélkodva bámulta minden a’ Viliette Aszszony’ illő magaviseletét, megilletődését és tisztelkedését. E’ legépűletesb jelenet volt e’ világon. Minekutánna leányát átkarolva megölelte, és a’ halhatatlan emlékezetű férjihí’ képét néki a’ megcsókolás végett által adta volna, ’s azt egyszer’smind az erénynek , bölcsességnek és szabadságnak szentelte volna; magát a’ Nimfák’ karjával a’ gyász-sereghez csatta, mellyet az által rendkivűl való módon díszesitett. Az új hídon, az egész Sereg, most már harmadszor állapodott meg, hogy a’ nézőkben a’ hely’ alkalmas fekvésénél fogva, az egésznek felséges ’s elragadó ritka látása, annál nagyobb bényomást szerezhessen. Ide tolongott a’ milliómra telő sokaság, és itt az egész ritka pompájú tüneményt tellyes erejében látta. A’ nemzeti érzés itt mutatá ki magát az ünnepi mély csend és tisztelet által. Itt látta a’ Közönség, az egész gyász-34 *