Felső Magyar-Országi Minerva 9. (Kassa, 1834)

1834 / 3. kötet - 4. Balajthy Jósef: Voltaire temetési pompája

egy fehér rózsákból font sinór folyván le vállám­ és csí­pem , ’s egy fehér keszkenőt tartván kezében. Hasonló öltözetben ü­lt mellette a’ leányja, a’ szerencsétlen ’s el­ felejthetetlen Calas’ két leányi között. Ez az ábrázolat felette érdekes volt. A’ Tornácz úgy vala elkészítve, hogy a’ Seregnek azon kellett keresztül menni. — Midőn a’ Voltaire,­ Houdon vésője után készített emlék-oszlopa , a’ Tornácz­­boltozatja alá ért, az egész Sereg megállapodott. Ekkor Viliette Aszszony, az Amphitheatrum­ról ünnepi kegy­gyel szállott alá; magát mélyen meghajtván, ellágyulva közelített a’ képhez ’s fejét annak meljére hajtva, né­hány perczenetig ájuldozó fájdalomban láttatott meren­geni. Ekkor ragadván a’ polgári koronát, azt a’ képre tévé. E’ vala az a’perez, mellyben a’ közönségnek öröm­ben merengő elragadtatása, hangos zajra fakadt. Álmél­­kodva bámulta minden a’ Viliette Aszszony’ illő maga­viseletét, megilletődését és tisztelkedését. E’ legépű­le­­tesb jelenet volt e’ világon. Minekutánna leányát á­tkarolva megölelte, és a’ halhatatlan emlékezetű férjihí’ képét néki a’ megcsóko­­lás végett által adta volna, ’s azt egyszer’smind az erény­nek , bölcsességnek és szabadságnak szentelte volna; magát a’ Nimfák’ karjával a’ gyász-sereghez csatta, mel­­lyet az által rendkivűl való módon díszesitett. Az új hídon, az egész Sereg, most már harmad­szor állapodott meg, hogy a’ nézőkben a’ hely’ alkal­mas fekvésénél fogva, az egésznek felséges ’s elragadó ritka látása, annál nagyobb bényomást szerezhessen. Ide tolongott a’ milliómra telő sokaság, és itt az egész rit­ka pompájú tüneményt tellyes erejében látta. A’ nem­zeti érzés itt mutatá ki magát az ünnepi mély csend és tisztelet által. Itt látta a’ Közönség, az egész gyász-34 *

Next