Felsőbányai Hírlap, 1918 (23. évfolyam, 1-25. szám)

1918-01-08 / 1. szám

Kérjük t. előfizetőinket, hogy hátra­lékaikat és előfizetésüket mielőbb be­küldeni szíveskedjenek, mert a hátralé­kosoknak a lapot küldeni nem fogjuk. 1. szám.♦ 1918. Január 8. XXIII. évfolyam: MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK KEDDEN. Előfizetési ára: Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. társadalmi közgazdasági, és vegyestartalmú lap. Felelős szerkesztő: Dr. Moldován Ferenc helyett FARKAS JENŐ m&mu^mmumacusemaamt**Viii.. . A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő címére s Felsőbányára küldendőig. Vidéki előfizetési pénzek, reklamá­ciók és hirdetések Nánásy István kiadóhoz, Nagybányára inté­­zendők. — Nyilttér garmond sora 40 fillér. mi­BiiMBSzMizMriiiTii' i ■V'iTiMTTifléi^'áMgnln^tTégiii^r^^ Városi közgyűlés 1917. december hó 22-én. ///. Erzsébet szegény­ ápoldánál: IV. Nyugdíj­alapnál: 11.391 K 92 fillér bevétellel 03.263 K 22 fillér kiadással 8.128 K 70 fillér maradvánnyal. Elnök: Farkas Jenő kir. tan. polgármester, jegyző: Spáczay Gyula közig. tanácsnok h. fő­jegyző. 1. s 2. A városi 1917. és 1918. évi­­ költ­ségvetés a lap múlt számában közölt gazdasági és pénzügyi bizottsági javaslat szerint egyhangú­lag elfogadtatott és felsőbb jóváhagyás végett a vármegyei törvényhatósághoz fölterjesztetti ha­tároztatok 3. A tanács beterjesztette a városi házi­pénztár és annak kezelése alatt álló többi ala­poknak a bizottság által is felülvizsgált 1916. évi zárszámadást, mely f. hó 5—20-ig terjedő­­leg, vagyis 15 napon át közszemlére kitéve és ellene sem észrevétel, sem felebbezés be nem adatott. A közgyűlés a bizottság javaslatával megegyezőleg a beterjesztett zárszámadásokat 1916. évre és pedig: 1. Házipénztárnál: 672.924 K 77 fillér bevétellel 659.440 K 92 fillér kiadással 13.483 K 85 fillér maradvánnyal. II. Bányakárpótlási alapnál: 21.812 K 66 fillér bevétellel 17.700 K 47 fillér kiadással _____________1-----4.112 K 19 fillér maradvánnyal. VI. Viktória-alapnál: 8 K 14 fillér bevétellel — K — fillér kiadással 8 K 14 fillér maradvánnyal. •«. ■ i. -tarifa** ».-( A vagyonleltárt pedig: 1.417.824 K 85 fillér cselekvő vagyonnal 0.632.881 K 92 fillér szenvedő vagyonnal 785.992 K 93 fillér tiszta vagyonnal meg­állapította és elfogadta s­ elfogadási záradékkal ellátva felsőbb jóváhagyásra a vármegyei törvény­­hatósághoz fölterjeszteni határozta. 4. A tanács beterjesztette a­­ városi gazda­sági ismétlő iskola 1918. évi költségelőirányza­tát a gazdasági és pénzügyi bizottság javaslatá­val. A közgyűlés a beterjesztett költségelőirány­zatot a bizottság javaslata elfogadásával, amen­­­nyiben abban a város által adott­ tűzifa a bevé­telben és ennek vágatási költségei a kiadásban feltüntetve nincsenek, ennek pótlása végett a nevezett iskola vezetőségének visszaadni hatá­rozta. 5. A tanács beterjesztette azon indítványt, hogy amennyiben többször felmerül főleg a szük­ségleti cikkek beszerzésénél és kiváltásánál, hogy a városnak nagyobb összegre van szüksége, ami azonban ezen árucikkek árusításával rövid idő­közben megtérül; ilyen esetekben hogy mind­annyiszor ne kelljen a képviselőtestületet egybe­hívni s erre engedélyt kérni ,hatalmaztassék fel a tanácst hogy esetenkint 50000 K-ig terjedhető kölcsönt vehessen fel folyószámlára.“ Az indit­­vány tárgyalás alá bocsáttatott s miután ahhoz senki sem kívánt hozzászólni, elnök elrendelte a név szerinti szavazást s feltette a kérdést: kik fo­gadják el a tanács indítványát? Igennel szavaz­tak: Báthy Lajos, Pap Márton, Spáczay Gyula, Puskás Ferenc, dr. Csausz Károly, Lévay Károly, Lányi Gyula, Háder Ferenc, Kosztróber György, Vidor Lázár, Hámory Nándor, Csausz Károly, Varga János, Nagy Károly, dr. Berki Aurél, Májer Salamon, összesen 16-an, vagyis az összes jelentkezők és így a közgyűlés az indítvány egy­hangú elfogadásával a tanácsot meghatalmazni határozta, hogy mindannyiszor, amikor annak szüksége indokolt, 50.000 terjedhető köl­csönt vehessen fel folyószámlára a helybeli ta­karékpénztártól. 6. Olvastatott a gazdasági és pénzügyi bizottság indítványa, hogy a város a bányakár­pótlási alapnál mutatkozó 2174 K. 94 f. készpénz­ből a szükséges összeggel bankkölcsönnel 9000 korona értékű hadikölcsön" kötvényt jegyezzen. Elnök a tárgyalást megnyitja, miután az indít­ványhoz hozzászólani senki nem jelentkezett, a név szerinti szavazatot elrendelte és feltette a kérdést: kik fogadják­­ el az indítványt? Igennel szavaztak az összes" jelenlevők. Ennélfogva a közgyűlés határozatilag kimondta, hogy meg­ • 3.350 K 18 fillér bevétellel 3­268 K 88 fillér kiadással 81 K 30 fillér maradvánnyal. V. Hiá­ alapnál: 35 K 55 fillér bevétellel_ — K — fillér kiadással 35 K 55 fillér maradvánnyal. „A Felsőbányai Hírlap“ tárcája. A csehek. A Perényi Zsigmond báró képviselő meg­határozása nemcsak elmés, hanem találó is. Az annexió nélkül való háborúval szemben a praktikus csehek mottója: a háború nélkül való annex­ió. Persze nem a szent orosz birodalom, hanem Magyarország rovására, a­melynek a testéből Stanek képviselő úr nem is három, hanem tizenhárom vármegyét „követel“ Venczel koronájának. A szám nem végleges Alkudni is lehet. De csak fölfelé. Ha vérbe nem kóstál. Prágában többet is hajlandók elfogadni. Mert vérezni, így tapasztalták, a Stanek képviselő úr fajsorsosai, legalább ez ujabbb idő­ben nem szeretnek. Ők a harcztereken politizál­nak. A politikában azonban nagyszerű támadó szellemet mutatnak. A hódító szándékról már bizonyosan Nikolaj Nikolajevics is régen őszintén lemondott. Stanek úr azonban még nem. Sőt, okkal feltehetjük, csak most jött meg hozzá igazán az étvágya. Szeretni cseh szövetségeseinket akkor se volt okunk, a­mikor még kevesebb volt az ellen­kezője, mint mostan. Alig van nemzet, a­mel­­­lyel ritkábban lett volna alkalmunk bár csak egy ideiglenes érzelmi közösségbe is kerülni, mint velük. Ellenben se a dürukruti csata nekik, se az abszolutizmus korszakában játszott szere­pük nekünk nem az egyetlen történelmi emlék, a­mely minden inkább, mint kellemes vonat­kozású. Mindez azonban nem lehet ok arra, hogy az okosság parancsáról, a­mely minden érdekelt mennyiség józan, tárgyilagos és igazságos meg­mérésére tanít, mellőzzük. Tisztán kell látnunk, hogy az oktalan és természetes elfogultság na­gyon meg ne csalhasson bennünket. Az ellensé­geinket éppen olyan jól kell ismernünk, mint a barátainkat. A legelső, a­mit számításba kell vennünk a cseh népnek az a tragikus tulajdonsága,, hogy: kicsi. Az országa se nagy, de így is több annál, hogy maga tele tudná lakni. A hat milliónyi la­kosság közül csaknem egészen négy millió a cseh és a magában is tekintélyes német kisebbség mindenütt a határokon a maga fajtájának szám­ban és kultúrában egyaránt hatalmas nemzet­ tö­megével érintkezik. Venczel fajtája m­ég a maga politikai határai között is egy sziget. Politikai elhelyezkedése tehát szerencsének egyáltalában nem mondható. Politikailag fejlődőképesnek még kevésbbé. Mert körülötte azokat, a magukban szintén elszigetelt, nála számban kisebb vagy kultúrában elmaradottabb népeket, a­melyek fö­lött az előkelőbb rokon, nagyobb erő vagy fej­lettebb műveltség jogczímen hegemóniát gya­korolni lenne hivatva, hasztalan keresnők. Egy cseh irredentának adott, természetes vagy törté­nelmi elemei nincsenek. A rengeteg most biro­dalom és a mindenható c­ár egykori presztizsé­­nek anyagával Prága nem szolgálhat és soha nem is rendelkezett. Egy súlyos, jelentékeny és ezáltal vonzó cseh hatalom feltételei és lehetőségei egy­­­­szerűen nincsenek. Ehhez az az egyetlen eszköze is teljesen hiányzik, a­mely magukban kis népe­­­ket is aránytalan uradalomba tudott emelni. A tenger: A dürukruti katasztrófa adott történelmi mennyiségek logikus kikövetkezése volt, a­mely által a valóság törvényei érvényesültek. Egy ön­álló, sőt hatalmi becsvág­gyal teljes Csehország, ott, ahol van, meg nem állhatott és ha a kis nemzetek bizottságának uralomra jutó jelszavá­ban valamikor talán meg is állhatna, csak ki­sebb lehetne annál is, a­mekkora mostan. Eb­ben a tekintetben nem jól választották meg a cseh honalapítók azt a földet, a­melyen véreiket megtelepítették. Igaz, hogy nem is fegyverrel fog­lalták el az idegen erő, Nagy Károly kardja volt az, a­melynek oltalmában a vendégjogot első íz­ben tulajdonosi joguknak proklamálták. Önálló életük szakadozó volt és legszélesebb kilendü­­lésében se valami imponáló. A történelem csú­csán soha, egy pillanatig se állottak. De emlí­tettük, ennek megvoltak a maga egészen egy­szerű és elháríthatatlan okai. Egy dadogóból le­hetett Demoszthenész. De egy törpéből egy vilá­got emelő Atlasz nem lehet. Annál elismerésre méltóbb, hogy ez a ma­roknyi nemzedék hatalmas idegen tömegek és idegen kultúrák, mondjuk így: ölelésében se végképpen el nem porlódott, se föl nem olvadt. Sőt bár a nemzeti élet teljes függetlensége nél­kül, meglepő hevességben tudta megtartani csak igen távoli múlt emlékeiből táplálható nemzeti

Next