Felsőoktatási Szemle, 1978 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1978 / 1. szám - Kónya István: Összefüggés a tudományos fokozatok és az előléptetések között

FELSŐOKTATÁSI SZEMLE AZ OKTATÁSI MINISZTÉRIUM FOLYÓIRATA 1978. január 1. szám Összefüggés a tudományos fokozatok és az előléptetések között DR. KÓNYA ISTVÁN egyetemi tanár, rektor, Kossuth Lajos Tudományegyetem Az egyetemi káder- és személyzeti munkában kulcsfontosságú kérdés a ve­zető oktatók (professzorok és docensek) gárdájának tervszerű fejlesztése. Az utóbbi években e munka folyamatos végzésében itt-ott bizonytalansá­gok bukkantak fel. Amíg egyetemeink fejlődése „extenzív” jellegű volt, az ok­tatói állomány mennyiségileg is rohamosan növekedett. Ekkor más módon vetődtek fel a vezető oktatói grádusokba való előléptetés problémái is. Az 1960- as években azonban — miközben kiépült az igen széles körű főiskolai hálózat is — egyetemeink elérték azt a nagyságrendet, amely megfelel társadalmunk szükségleteinek, s ezért ezen lényeges változás belátható időn belül nem vár­ható. Ily módon egyetemeink minden tekintetben az intenzív fejlesztés idő­szakába léptek. Sok-sok vita nyomán fokozatosan tisztábbá váltak az egyetemek funkciói is. Ezt ma — főként a tudományegyetemek vonatkozásában — úgy lehet kör­vonalazni, hogy bár megmaradt az egyetemek tudományos kutatási bázis mi­volta, de a kizárólag kutatással foglalkozó akadémiai és a szaktárcákhoz, üze­mekhez tartozó tudományos kutató­intézet-hálózat hatalmas rendszerré for­málódása mellett a mai magyar tudományos életben az egyetemek részvétele — miközben önmagához képest az egyetemi kutatások jelentősége is tovább­nőtt — arányaiban csökkent. Ez azzal a kettős következménnyel járt, hogy részint pregnánsabbá vált az egyetemek oktatási intézmény jellege (ha kissé vulgárisan hangzik is, de kife­jező: az „iskola-volta”), részint viszont az egyetemeik tudományos kutató intéz­mény mivolta egyre inkább az alapkutatások végzése, és az átfogó szintetizálás felé tolódik el, s e területeken súlyuk örvendetesen növekszik is. Azt mondhatjuk tehát, hogy az egyetemek „iskola-volta” úgy kapott egyre nagyobb súlyt, hogy közben tudományt művelő jellegének átalakulása nem e jelleg jelentőségének csökkenését hozta, hanem ellenkezőleg: egyre világosabbá válik, hogy felsőfokú szakember­képzés egyszerűen nem lehetséges a tudo­mány alkotó továbbfejlesztése és a tudomány viharos üteméből fakadó új ered­mények rendszeres figyelemmel kísérése és összegzése nélkül. Világossá vált az is, hogy a fejlett szocialista társadalom ezektől az „iskoláktól” olyan szak­embereket vár, akik a legkorszerűbb tudományos ismeretekkel és ennek meg­felelő készségekkel felvértezetten lépnek ki az egyetem kapuin. Mindezek kö­vetkeztében tisztázni kellett, hogy mit kell elvárnunk oktatóinktól, főként veze­tő oktatóinktól e kettősen egy funkció megfelelő szintű ellátásához.

Next