Felvidéki Közlöny, 1884 (6. évfolyam, 1-102. szám)

1884-01-01 / 1. szám

VI. évfolyam ^ J % ft U Kassa, kedd, _______________‘ ................... ... .. . _ ^ .......................................... «----------------- * V----------------—»■ MEGJELEN | __ m ___ n » »»a _ mn a hhm sl • ^ = FELVIDÉKI KÖZLÖM, SSZERKESZTŐSÉG Egész évre l> írt * legjutányosabb ár Fél évre 3 „ 1 mellett vétetnek fel a Negyedévre 1 ., f>0 kr. Pannónia könyv­nyomda-részvénytár-Sgyt! szám­ára 8 kr. ; SZERKESZTI: ÜK. HOHENAUER IGNÁCZ. ' ’................................................................... 1/vV.c. 370^2 *--------------’ a Felhívás előfizetésre, a „FELVIDÉE! MINT ezt mű­ társadalmi, közgazdasági és mulat­tató tartalmú, regénymelléklettel ellátott hetenkint kétszer megjelenő lapra Előfizetési ár Negyed évre Télévre . Egész évre Előfizethetni Kassán a „Felvidéki köz­­ig“ kiadó hivatalában, főutcza 54. sz­ I. eme­­,t. Vidékiek legalkalmasabban postautalvány használatával. E lap regénymelléklettel bir. Újonnan be­lépő előfizetők megkaphatják ingyen az eddig megjelent regények valamelyikét, választás szerint. Megjelentek eddig: „A kit az Isten is megvetett“ „Csalódá­sok“ „Dráma a gályarabok közt“ és „Árnyképek“. Az új évvel megkezdődik Gonzales érdekes történeti regénye : „Anna királyné palota hölgyei“. A tárcza rovatban pedig egy helyi érdekű elbeszélés: „A Sikulszky kert“ Paulikovics Lajos tol­lából. Lejárván a negyed év, kérjük, tisztelt olvasó­­inkat az előfizetést ideje korán megújítani, ne­hogy a lap szétküldésében akadályok támad­janak. A kiadóhivatal Kassa, Főutcza 54. sz. I. emelet.­i írt 50 kr. fi 1. sv Egy indítvány Egy oly betegségről panaszkodik a­gyar társadalom, a mely betegség ma már min­dennapi és veszedelmes járvány. Sajtóban, köz és magán helyeken, szóval mindenütt aggódva beszélnek e járványról, ámde arról, hogy e jár­vány miféle óvintézkedések által lehetne korlá­tozandó, szó sincs, vagy leg­felebb is üres szó­nál marad. Holott ha a társadalom akarná, akár a­z óvárosban akár a vidéken, megakadá­lyozhatná nagyon könnyen. Csak nemrégiben is tanúja voltam egy esetnek. Egy barátom jött hozzám és elbeszél­te, hogy valaki minden ok nélkül belekötött. Menjek és provokáljam. Azt mondtam neki, hogy nem megyek. Először is, a párbajnak el­lensége vagyok és csak a legutolsó esetben akarom igénybe venni, másodszor pedig, amit te itt nekem mondasz, oly valami, amit nem tartok lovagiassági tárgynak, sőt azt tartom, hogy a sértés olynemű, mely épenséggel nem lovagias térre való, ha már a párbajt lovagias elégtételnek nevezzük. Ha nem szólíts föl öt tisztességes embert, azok válasszanak egy el­nököt és mondják ki, hogy ebben az ügyben ki a hibás. Mert mondom, én itt oly sértést látok, mely nem lovagias térre való, pláne, ha az előzményeket tekintjük. És várjon, kapott az én barátom öt olyan embert, aki pártját merte volna fogni? Pedig oly igazsága volt, mint a napfény! Hát aztán mégis párbaj lett a dologból. Amint tehát az igen tisztelt olvasónak sej­teni méltóztatik, a párbajról írok. A párbajról, amely járván­nyal szemben a társadalom nem tesz semmit. Egy nagy városban nem találko­zik öt olyan ember, ki becsületbeli bíróságot merjen képezni a felett, hogy váljon ezen össze­ütközésnél ki a hibás ? A becsü­letbíróság leg­­e felebb is azt meri kimondani, hogy párbajképes valaki, de hogy a párbajnak van-e helye avagy nincs? E­n­nek a kimondására erkölcsi bátorsággal nem bír. Pedig nem kellene egyéb, mint egy bíró­ság, mely e felett dönteni merne és ki merné mondani, hogy ki a hibás. Annak aztán, — ha a hiba oly természetű, hogy jóvá tehető, — kötelessége lenne jóvá tenni. És bizonyosak Sikulszky meggazdagodván, azon töprenkedék, ugyan mivel hálálhatná meg ezt Kassának, mely őt Fortuna szarujával oly bőven megajándékozza, mikép alkothatna valami üdvösét, szépet, hasznost, jót, mi túlélné halandó porhüvelyét, hogy áldva emlegetnék nevét még akkor is, mikor ő már kortársaival rég letűnt az élet színpadáról; hogyan lehetne gyógyí­tani elenyes levegővel, fűszeres illat­árral, balzsamos fürdőkkel mint Aeskuláp gyógyforrásaival, mikor ő már rég por és hamuvá válva, szendereg a föld ke­belében ? Körül­néz tehát a világon, mi volna a legczél­­szerűbb alkotás, minek Kassa leginkább érzi hiányát. Külföldi utazásaiban gyakran észleld, hogy minden csinosabb városban van egy-két sétahely, mulatókért, hova öreg és gyermek kedvére jár üdülni és ilyen kedves idylli liget Kassán nem található, mert a kül­­­sétány egyenes fasora csak a forradalom után alkot­tatott a katonai hatóság által, a Széchényi liget csak a vaspálya indóház építése után kezdett vadon alak­jából kibontakozva teljes bubájában újjá születni, a Bankó fenyves koszorúja nagyszerű ugyan, de egy órai távolságra fekszik. néhány elrejtett savanyú víz forrását akkor már csak dajka mesének tekintették, mert eltűnt nyom nélkül mint a Nílus forrásai. A főúri családok birtak ugyan pompás kertekkel, de ezek zárt szentélyek, hová idegennek belépni tilos. De a szerencse gyermekének mintegy bűvös tündér, varázs intésére minden vágya teljesül. Élt ezen időben Kassán egy veterán orvos, dr Viczay, kinek fényes hírneve még a bécsi és pesti egyetemi tanárokét is felülmúlta, de elöregedvén a Hernád parton fekvő csinos kerti lakát kedves ke­reszt fiára, Sikulszky Frigyesre hagyományozá, oly feltétellel, hogy holtteste az általa rendezett virágos kertbe temettessék. Sikulszky birtokába vévén örökségét egy schön­­brunni kertészt hozatott és ennek vezetése alatt mű­vészi ízléssel és fejedelmi pompával felekesitvén m­eg­­nyitá kapuit, s azt a sétálni vágyó közönség szabad rendelkezésére bocsátá. Igaz, hogy ez csak liliputi apró kertecske azon vagyunk benne, hogy az ily intézkedés a pár­bajok számét legalább is háromnegyed részre devalválná. Hiszen minden városban van olyan ka­szinó, mely a városi társadalomnak úgynevezett elitjét képezi, s quasi irányadásra van hivatva. Hát kisértse meg valaki, indítványozza a kaszi­nóban (bár­hol vagy bármelyikben) egy ily bí­róság alakulását. Válasszon a kaszinó saját kebeléből öt tagot, a­kik arra legyenek hivatva, hogy párbaj ügyekben, — fel­említtetem, — bíróságot képezzenek. Megy e hozzáj­uk valaki avagy nem ? Ne törődjenek vele, csak alakul­janak meg, szóval tudja meg a közönség, hogy egy ily bíróság létezik, melynek ítéletét a ka­szinó magáévá teszi, s bizonyára az egész vá­ros. Nem kell ide sem kormány, sem törvény sem törvényszék, csak egy ily bíróság minden városban, hogy a­ki magát ártatlanul megsér­tetnek, zaklatottnak hiszi, avagy igazságáról meg van győződve, legyen hova fordulnia. Mert méltóztassanak elhinni, a legtöbb párbaj­eset onnan származik, mert a felek arra, hogy valaki felettük igazságot szolgáltasson, módot találni nem bírnak, elvégzik tehát oly úton, melyhez legkönnyebben hozzá­férnek. De le­gyen egy önkéntes bíróság, melyet nem a kor­mány, hanem maga a társadalom állít fel, már az első évben bebizonyítja szükségességét. A választás élni VÁRCJIUL* A Sikulszky kert. Elbeszélés. Irta Paulikovics Lajos, Kassának egy elmúlt nevezetességét, egy pusz­tulásnak indult gyönyörű kertét kívánom az olvasók szemei elé varázsolni, virágzásának fénykorában, mi­dőn még a kárpátalji felvidék metropolisának ékes gyöngye és örömzajtól harsogó vidám paradi­csoma vala. E díszes kertnek alapitója s újjá teremtője dr Sikulszky Frigyes, közkedvességü és nagyra becsült kassai orvos, kinek áldásos működése e század haj­nalától a század deléig tartott. Kassa ez időtájt a szomszéd megyék földes ura­inak és főnemeseinek élénk központja és kedvelt la­kóhelye volt és ez úri családok fény­es háztartásaik­kal az ipar és kereskedelem körében oly dús pénz­forgalmat és lendületet idéztek elő, hogy Kassát nem ok nélkül tartották az ország egyik leggazdagabb vá­rosának. Sikulszky Frigyes, kedélyes szeretetre méltó magas műveltségű férfiú lévén, csakhamar magához igézte a kékvérű osztály családait, habár kivétel nél­kül mindenkit szívesen ápolt és orvosolt, mégis leg­kivált a mágnások bizalmas egészségügyi tanácsosá­nak és rendes háziorvosának tekintetett. Természetes, hogy a gazdagok tele erszénynyel adóztak gyors, ügyes és szerencsés gyógykezeléséért, mi dr. Sikulszkyt nemsokára tetemes tőkék birtokába juttatta; kiket pedig pénzzavarok, súlyos adóssági terhek nyomorgattak, viszont az orvos mentett meg Hygea kígyójának ezer jó füvénél is hatalmasabb gyógyszerével, mert a dús tőzsér mindig készen tartá barátai számára erszényét, bizonytalan határ­időkre kölcsönözvén és hitelezvén, s csak a legvég­sőbb esetben fordult az ügyvédek támogatásához, mely szives elbánásnak hite lutemodván, megtizsze­­rezé pártfogóinak úgyis nagy seregét. Miután f. hó 3-án ejtetik meg a városi képviselők választása, Kassa város polgármes­tere a következő felhívást intézé a választó polgárokhoz j.Kassa szab. kir. város törvényhatósági bizottságnak f. évi november hó 27-én 198 5852. sz. határozata folytán ezennel közhírré tétetik, hogy az 1878. évi január hó 6-án megválasztott 22 bizottsági tag megbízása 1883. decz. végével le­járván, s hogy az 1880. évi népszámlálás ered­nagyszabásu királyi virágcsarnokokhoz hasonlítva, minők a jászóvári prépostságban vagy a rozsnyói püspök somodi kastélyának gyönyörű parkjában szemlélhetők, és ezeknek csak az a hibájuk, hogy Kassától 3—4 mértföldre fekszenek és e távolság mi­att megsavanyodik a szőlő még a rókának is. Csekély arasznyi tér ez, alig másfél hold föld­terület, de össze van halmozva rajta a természet és művészet tömérdek kincse, csodája és remeke, mi nem csak a láz és szag érzékeit gyönyörködteti, de még a lelket és szellemet is tündéri kéjbe ringatja; valóban a Ilesperidák ragyogó kertje ez, mit nem őriznek hétfejű sárkányok, sőt olvadozó zene bájoló hangjaival csalogatnak e kies édenbe. A szöktély ugyan nem engedi, hogy itt fel­le­gekbe kapaszkodó magas fák ölelkezzenek lombjaik­kal, az erdő nimfái sem en­yeleghetnek az e­üst pa­takok habjaival és nem játszhatnak bujóskát a bok­rok sűrűjében a vidám faunokkal. Pomona zamatos gyümölcsei helyett ott csillámlanak az üvegházakban Flora igéző termékei, az ezerszinü virágok, melyek sor­rendben tétetnek közszemlére a pázsitos utak sze­gélyein. A virágok birodalmának legbüszkébb és leg­­igénytelenebb lénye képviselve van itt ; a világ négy tája, éghajlatok, földrészek, tengerben és jégben kú­szó növényei, a magas észak zuzmóitól az alpesi ró­zsáig ; a mérsékelt égöv roppant sokfélesége, minden ország ritkasága, a tropikus föld színgazdag szem­kápráztató buja fényével és nábobi gazdagságával. Minden évszak egy-egy virág­kiállítási ünne­péllyel kezdődik, a tavasz nyílását hirdeti a szende hóvirág, az illatos ibolya, orgona és fürtös gyöngy­virág, gyorsan követik egymást; a kedves jaczint, az üde rezeda, a kék szemű nefelejts, az illat szegény de dús szirmú rauunkulus, mit a kamélia szoritott le a divatból, az igénytelen törpe kis százszorszép az igéző illatú rétes szegfűk és a kaczér tulipánok, a szivárvány minden színeiben tündökölnek a hollan­dok hajdani fényűzésének e csillogó tarka pillangói; hát még midőn fellép a rózsa, a növények királynője egész udvarával, egy faj, egy család és mégis mily

Next