Felvidéki Közlöny, 1896 (21. évfolyam, 1-41. szám)
1896-01-01 / 1. szám
XXL évfolyam. I E/SC, . par Kassa, 1996. január 1. 1-ső szám. r ^ ^ ^ •• ^ ^ •• ^ aaai«»o!HiaB»itt»M<aaaaag5Maawa»gaaa»tf>ia»«mj»é^^t^ wttiiíbiíbwww» a T-a* »v.a»Ä.vm«WiMaw:*ra-ss;*K.-^^^3we»^ wiawÄ^-Mtoäi* m «flWKMaMMgfflaaM Megjelenik minden csütörtökön. Felelős szerkesztő ÓS laptulajdonos . .. Hi-de*és k a legjutányosabb árak mellett vétetnek fel: Előfizetési ára egész évre 5 frt, fél évre 2 frt 50 kr., ' ozy' D- Selmeczi Berta dohánytőzsdéjében Kassán, Fő-utcza HEDRY BELLTALAN 40- sz. Kemény-féle házban, negyedévre 1 frt 25 kr. Egy szám ára 10 kr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kassán Mészáros-utcza 18 TAECZA. Ragyogj . . . Fr ragyogj Ragyogj . . . ragyogj . . s ha bukni fogsz majd, Szivem az megbocsát, feled : A föld porából felemelve, Uj világot alkot neked. De azt ne hidd, ha győzni fognál, S tömjénez, tapsol a világ, E szív is a tömeggel hódol, Mint fénysugárnak a virág Oh nem ragyogó győzedelmed A pompa s a fény fáj nekem S ha a világ zajongva tombol Megvetlek némán, hidegen ! Félszeghy Dezső LAPSZEMLE: Az idealizmus hanyatlásának okai. Első oka a nevelési rendszerünk gyökeres átváltoztatásában kereshető. E rendszer eredménye a szellemi túlterhelés, mely értelmi téren a csoda gyermekeket, túlérett ifjakat s az igazság kutatásától valóban borzadó felnőtteket termel. A mi régi magyar közoktatási rendszerünk határozottan jobb volt e tekintetben is. Jobban is odaillett nemzeti sajátságainkhoz és fajunk tiszta fejű, elfogulatlan érzelmi és erősen judicziózus jellegéhez. Az osztályrendszert nagyon kevesen siratják a mai szakrendszerrel szemben. Én ezek közé a kevesek közé tartozom, úgy az elme egyenletes fejlesztésére, mint különösen a képzésére nézve az egy tanár-rendszer jellem roppant előnyös volt. Ma a tanárnak épp oly „anyag“ az ifjú, mint a kapitánynak a rekruta. Egy pár elmei fogást betanít neki s azzal punktum. A régi tanár lelkek jellemét átöltötte az ifjúságba 's hány kapja így meg a férfi jellemet, derék szellem szívjóságot, önuralmat s az igazság szeretetét, a mely régibb magyar társadalomnak annyira fényes a oldala volt. Ezért cserében több, ismeretet szerezni meg, az valóban bezsúfolt nagyon rossz vásár volt. És még egy. A régi magyar- s a vele e tekintetben is homogén angol rendszerben a középiskola betetőzése a filozófia volt. Thun gróf rendszere kiszorította, majd a növekvő tananyag összezsugorította e tárgyakat. Ma már csak névleg tanítják. És ugyan nem lehet-e nyomról-nyomra követni a veszélyeket, amelyek a filozófikus szellem hanyatlásából áradnak közéletünkre s meddővé, csupasszá tették társadalmunkat. És itt jövök rá a másik okra. Átmeneti korszakot élünk. Oly gyökeres átalakulást oly gyorsan még talán soha sem tettek meg nemzetek, mint Európa keletén korunkban. Mi is. Ugyan ,ha felébrednének nagyatyáink, tudnák-e beletalálni magukat e teljesen megváltozott világba ? Már most a gyors** átalakulás nem kedvez az ideális irányzatnak. — A dörzsölés, mely a régi és újabb eszmeáramlatok van, nagyon sok szép képet tesz tönkre közt az igazság nevében. A régi szobrok elporladoznak, az újak lassan jegeczednek s az átmeneti korszakok közös szerencsétlensége, hogy nem találnak imádni valót.* Hatványozta e helyzetet nálunk az anyagi kérdés. A „make money“ jelszó átjött Amerikából s bekavarta egész lényünket. A jelszó maga nem piszkos, de az átalakulás pora természetesen piszkossá teszi. A legvadabb utilitarianizmus ver tanyát nálunk, így állott elő egy szomorú helyzet. Sivár rendszernek sivár gyermeke lett az új nemzedék. Tanul bizonyítványért, kvalifikáczióért, dolgozik pénzért és áruba bocsát mindent. A stréberség nem bűnös játék, de dicséretre számot tartó ügyesség. A make money életczél. Az élet nemesebb örömei pusztulóban. Az ábrándok honába relegálva a lelkesülés, kinevetve az ideálokért rajongás. Apolló szent berkei füzénél is nyársra húzott szalonnát beieiul az emberszeretet melege. Szerencse, hogy átmenet ez is. Mi, szerencsétlen átmeneti nemzedék, nehezen érjük végét. De a nemzet annál inkább. Az anyagnak súlya van s ez a súly a földre húzza le. Akármilyen szépen csillog a folyó felszínén a hullámok által odadobott iszap , mégis a természet örök törvényei szerint előbb-utóbb leszáll az, ahová való: a mélybe. És az Úr lelke, az ember idealizmusa mindig ott fog Férje, aki megbotránkozott a pompa eme kedvelésén — gyakran mondta neki: — Kedvesem, ha az embernek anyagi helyzete meg nem engedi, hogy valódi ékszert vegyen, úgy csak szépségének és bájosságának ékszerében tündököljön, amelyek még mindig a legszebb ékességek. Erre az asszonyka gyöngéden mosolyogva válaszolt Mi ellenvetésed lehet, ha ez az én kedvtelésem? Ez az én bűnöm. És eközben ujjaival megmutogatta a habfehér gyöngyöket, az ékszerek köveit csillogtatta és csodálva felkiáltott: Nézd, lelkem, mily szépen van ez megcsinálva ! Esküdne az ember, hogy valódi gyémánt. Konokul kívánta, hogy egy gyöngyös nyaklánczot a férj magára vegyen, miközben olyan jóízűen kaczagva mondá: — Milyen furán áll neked ez a gyöngy — és a nyakába borult és szenvedélyesen összeeső kotta. Egy téli estén az operában volt. Fagyosan borzongva tért vissza. A következő nap köhögni kezdett, és nyolcz nappal később meghalt tüdőgyuladásban. Lantin majd halálig bánkódott utána Felesége szobáját érintetlenül hagyta. De nem sokára az életet a nehezebb oldaláról ösmerte meg. Fizetése, mely felesége életében háztartása minden szükségletét fedezte, aligalig futotta ki az ő személyes szükségleteit Meghökkenve kérdezte magától, hogy tudta neje úgy beosztani, hogy a legfinomabb borokra, a legjobb ételekre tellett, amelyeket ő szerény fizetéséből most nem tud előteremteni. Adóságokba keveredett. Egy reggelen, midőn egy sous se volt többé a zsebében, hónap utolja előtti héten — elhatározta, hogy elad valamit, lebegni a háborgó vizek hullámai felett, mert felette áll azoknak. Nincs ok azért kétségeskedni. Az idealizmus uralma visszatér a külső világba is. A belsőben úgy is háborútlan, örökkön-örök uralma Az ékszerek. QUY DE MAUPASSANT Vidéki adóbehajtó leánya volt, aki pár év előtt elhalt. Mindenki csak dicsérte. Mindenki, aki csak ösmerte, állította, hogy boldog az, aki nőül veszi. Lantin úr, aki ekkor a belügyminisztériumban volt titkár 3500 frank évi fizetéssel, megkérte kezét és nőül vette. Végtelenül boldognak érezte magát. Két dolgot nem szeretett csak benne. A színházak iránti előszeretetét és hamis ékszerek utáni vágyakozását. Toilettjei azonban, igen egyszerűek és szerények voltak. Füleibe két pompás hegyi kristály fülbevalót aggatott, melyek gyémántként szerepeltek, hamis gyöngyökből nyakéket vett fel, azonkívül karpereczeket és fésűket, a legragyogóbb drágakőutánzatokkal díszítve. A Pesti Napló Egyezkedés ezalatt a következőket írja : Hogy a magyar közélet zajos és viharos hullámjárása lecsillapuljon, azt jó hazafinak lehetetlen nem kívánnia. A millenáris politikai fegyverszünet létrejötte nemcsak fontos nemzeti érdek, hanem egyenesen a magyar nemzet reputációjának és becsületének a kérdése. Zajongó parlamentet, dulakodó pártokat s olyan közéletet, amelyben a küzdőfelek a gyalázkodásban s az egymás becsmérlésében versengenek, nem lehet, nem szabad az ezredéves ünnepség küszöbén a külföldnek bemutatnunk. A nemzet pirulva és borzongva gondol arra az ítéletre, amelyet közéletünk botrányossága, ha csak egy csoda hirtelen javulást nem hoz, az idegen nemzetek közvéleményébe bele fog szuggerálni. De a javulással biztató csoda jelentkezik a politikai fegyverszünet ajánlata itt fekszik előttünk. Mit habozunk, mit aggódunk, mit töprenkedünk ? A nemzeti párt vezére tisztán beszólt. A felajánlott armiszticumot nem szabad visszautasítani. A kormány csak abban az esetben dobhatná vissza, ha Bánffynak a zsebében volna az országgyűlés feloszlatását elrendelő királyi kézirat. S még akkor is erősen megfontolandó, nem jobb-e a megnyert pernél a békés egyezkedés. A Budapesti Hírlap „Magyar államférfiak“ ezen alatt azon kérdéssel foglalkozik, hogy miért sikertelen a magyar államférfiak politikai törekvése. Aki kormányozni akarja ez országot, pedig eszméit politikus csak a kormányon valósíthatja, annak itt nem szabad magát azonosítani a nemzettel és annak nemesebb törekvéseivel; a ki meggyőződéséhez ragaszkodik, aki a nemzet összeségéből meríti feladatait és Magyarországon kívül más hazát nem ismer; a ki a nemzettel szolidaritást vállal a ki nem alkuszik meg az osztrák udvari politikával az maradjon szegény mint egy apostol. Ilyen Sokáig turkált e csillogó kövek halmazában melyet neje visszahagyott. A nagy nyakéket, amely a legértékesebbnek látszott, vélte czéljának a legjobban megfelelőnek, amely az ő becslése szerint hat-nyolcz frankot is megért. Mint hamis ékszer igen fínoi művű volt. Magához vette és hivatala felé vette útját A boulevardokon ment végig, hogy egy aranyműves bolt után lásson, amelyhez bizalma volna. Végre meglátott egyet, és szégyenpirral az arczán, hogy ilyen nyomorban van, hogy ily csekély értékű holmit kell eladnia, lépett be az üzletbe. Uram, szeretném tudni, mennyire becsüli ön ezen ékszerdarabot? — Uram, ennek az értéke tizenkét-tizenötezer frank. Lantin úgy elképedt, hogy vette az ékszerét és tovább állott, valami határozatlan ösztöntől sarkalva, hogy egyedül lehessen és elmélkedjék a dolgok felett. Amidőn az utczára ért, ellenállhatlan nevetési roham fogta el és elgondolta magában : Oh ez az együgyü! Aranyműves és nem tudja a hamis ékszert az igazitól megkülönböztetni. A rue de la Paix torkolatánál egy másik kereskedésbe nyitott. Ahogy a tulajdonos az ékszert meglátta, rögtön felkiáltott: — Ezer mennykő! Ezt a nyakéket ösmerem Tőlem való! A nem kevéssé megzavart Lantin akadozva kérdó : Mi értéke van ? Uram, én huszonötezer frankért adtam , és hajlandó vagyok tizennyolczezerért visszavásárolni. Ekkor Lantin leült. A bámulat majd megdermesztette.