Felvidéki Közlöny, 1896 (21. évfolyam, 1-41. szám)

1896-01-01 / 1. szám

XXL évfolyam. I E­/SC, . par Kassa, 1996. január 1. 1-ső szám. r ^ ^ ^ •• ^ ^ •• ^ aaai«»o!HiaB»itt»M<aaaaag5Maawa»gaaa»tf>ia»«mj»é^^t^ wttiiíbiíbwww» a T-a* »v.a»Ä.vm«WiMaw:*ra-ss;*K.-^^^3we»^ wiawÄ^-Mtoäi* m «flWKMaMMgfflaaM Megjelenik minden csütörtökön. Felelős szerkesztő ÓS laptulajdonos . .. Hi-de*és k a legjutányosabb árak mellett vétetnek fel: Előfizetési ára egész évre 5 frt, fél évre 2 frt 50 kr., ' ozy' D- Selmeczi Berta dohánytőzsdéjében Kassán, Fő-utcza HEDRY BELLTALAN 40- sz. Kemény-féle házban, negyedévre 1 frt 25 kr. Egy szám ára 10 kr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kassán Mészáros-utcza 18 T­A­E­C­Z­A. Ragyogj . . . Fr rag­yogj Ragyogj . . . ragyogj . . s ha bukni fogsz majd, Szivem az megbocsát, feled : A föld porából felemelve, Uj világot alkot neked. De azt ne hidd, ha győzni fognál, S tömjénez, tapsol a világ, E szív is a tömeggel hódol, Mint fénysugárnak a virág Oh nem­­ ragyogó győzedelmed A pompa s a fény fáj nekem S ha a világ zajongva tombol Megvetlek némán, hidegen ! Félszegh­y Dezső LAPSZEMLE: Az idealizmus hanyatlásának okai. Első oka a nevelési rendszerünk gyöke­res átváltoztatásában kereshető. E rendszer eredménye a szellemi túlter­helés, mely értelmi téren a csoda gyermeke­ket, túlérett ifjakat s az igazság kutatásától valóban borzadó felnőtteket termel. A mi régi magyar közoktatási rendsze­rünk határozottan jobb volt e tekintetben is. Jobban is odaillett nemzeti sajátságainkhoz és fajunk tiszta fejű, elfogulatlan érzelmi és erősen judicziózus jellegéhez. Az osztály­rendszert nagyon kevesen siratják a mai szakrendszerrel szemben. Én ezek közé a ke­vesek közé tartozom, úgy az elme egyenle­tes fejlesztésére, mint különösen a képzésére nézve az egy tanár-rendszer jellem rop­pant előnyös volt. Ma a tanárnak épp oly „anyag“ az ifjú, mint a kapitánynak a rek­­ruta. Egy pár elmei fogást betanít neki s az­zal punktum. A régi tanár lelkek jellemét átöltötte az ifjúságba 's hány kapja így­ meg a férfi jellemet, derék szellem szívjóságot, önuralmat s az igazság szeretetét, a mely régibb magyar társadalomnak annyira fényes a oldala volt. Ezért cserében több, ismeretet szerezni meg, az valóban bezsúfolt nagyon rossz vásár volt. És még egy. A régi magyar- s a vele e tekintetben is homogén angol­ rendszerben a középiskola betetőzése a filozófia volt. Thun gróf rendszere kiszorította, majd a növekvő tananyag összezsugorította e tárgyakat. Ma már csak névleg tanítják. És ugyan nem le­het-e nyomról-nyomra követni a veszélyeket, a­melyek a filozófikus szellem hanyatlásából áradnak közéletünkre s meddővé, csupas­szá tették társadalmunkat. És itt jövök rá a másik okra. Átmeneti korszakot élünk. Oly gyökeres átalakulást oly gyorsan még talán soha sem tettek meg nemzetek, mint Európa keletén korunkban. Mi is. Ugyan ,ha felébrednének nagyatyáink, tudnák-e beletalálni magukat e teljesen megváltozott világba ? Már most a gyors** átalakulás nem ked­vez az ideális irányzatnak. — A dörzsölés, mely a régi és újabb eszmeáramlatok van, nagyon sok szép képet tesz tönkre közt az igazság nevében. A rég­­i szobrok elporladoz­­nak, az újak lassan jegeczednek s az átme­neti korszakok közös szerencsétlensége, hogy nem találnak imádni valót.­­­* Hatványozta e helyzetet nálunk az anyagi kérdés. A „make money“ jelszó átjött Ame­rikából s bekavarta egész lényünket. A jelszó maga nem piszkos, de az átalakulás pora ter­mészetesen piszkossá teszi. A legvadabb uti­­litarianizmus ver tanyát nálunk, így állott elő egy szomorú helyzet. Sivár rendszernek sivár gyermeke lett az új nemzedék. Tanul bizonyítványért, kva­­lifikáczióért, dolgozik pénzért és áruba bocsát mindent. A stréberség nem bűnös játék, de dicséretre számot tartó ügyesség. A make money életczél. Az élet nemesebb örömei pusztulóban. Az ábrándok honába relegálva a lelkesülés, kinevetve az ideálokért rajongás. Apolló szent berkei füzénél is nyársra húzott szalonnát beieiul az emberszeretet melege. Szerencse, hogy átmenet ez is. Mi, sze­rencsétlen átmeneti nemzedék, nehezen érjük végét. De a nemzet annál inkább. Az anyag­nak súlya van s ez a súly a földre húzza le. Akármilyen szépen csillog a folyó felszínén a hullámok által odadobott iszap , még­is a természet örök törvényei szerint előbb-utóbb leszáll az, a­hová való: a mélybe. És az Úr lelke, az ember idealizmusa mindig ott fog Férje, aki megbotránkozott a pompa eme kedvelésén — gyakran mondta neki: — Kedvesem, ha az embernek anyagi hely­zete meg nem engedi, hogy valódi ékszert ve­gyen, úgy csak szépségének és bájosságának ék­szerében tündököljön, amelyek még mindig a leg­szebb ékességek. Erre az asszonyka gyöngéden mosolyogva válaszolt Mi ellenvetésed lehet, ha ez az én kedv­telésem? Ez az én bűnöm. És e­közben ujjaival megmutogatta a hab­­fehér gyöngyöket, az ékszerek köveit csillogtatta és csodálva felkiáltott: Nézd, lelkem, mily szé­pen van ez megcsinálva ! Esküdne az ember, hogy valódi gyémánt. Konokul kívánta, hogy egy gyöngyös nyak­­lánczot a férj magára vegyen, miközben olyan jóízűen kaczagva mondá: — Milyen furán áll neked ez a gyöngy — és a nyakába borult és szenvedélyesen összeeső kotta. Egy téli estén az operában volt. Fagyosan borzongva tért vissza. A következő nap köhögni kezdett, és nyolcz nappal később meghalt tüdő­­gyuladásban. Lantin majd halálig bánkódott utána Felesége szobáját érintetlenül hagyta. De nem sokára az életet a nehezebb olda­láról ösmerte meg. Fizetése, mely felesége életé­ben háztartása minden szükségletét fedezte, alig­­alig futotta ki az ő személyes szükségleteit Meghökkenve kérdezte magától, hogy tudta neje úgy beosztani, hogy a legfinomabb borokra, a leg­jobb ételekre tellett, amelyeket ő szerény fizeté­séből most nem tud előteremteni. Adóságokba keveredett. Egy reggelen, midőn egy sous se volt többé a zsebében, hónap utolja előtti héten — elhatá­rozta, hogy elad valamit, lebegni a háborgó vizek hullámai felett, mert felette áll azoknak. Nincs ok azért kétségeskedni. Az idealiz­mus uralma visszatér a külső világba is. A belsőben úgy is háborútlan, örökkön-örök uralma Az ékszerek. QUY DE MAUPASSANT Vidéki adóbehajtó leánya volt, aki pár év előtt elhalt. Mindenki csak dicsérte. Mindenki, aki csak ösmerte, állította, hogy boldog az, aki nőül veszi. Lantin úr, aki ekkor a belügyminisztérium­ban volt titkár 3500 frank évi fizetéssel, meg­kérte kezét és nőül vette. Végtelenül boldognak érezte magát. Két dolgot nem szeretett csak benne. A szín­házak iránti előszeretetét és hamis ékszerek utáni vágyakozását. Toilettjei azonban, igen egyszerűek és sze­rények voltak. Füleibe két pompás hegyi kristály fülbeva­lót aggatott, melyek gyémántként szerepeltek, hamis gyöngyökből nyakéket vett fel, azonkívül karpereczeket és fésűket, a legragyogóbb drágakő­utánzatokkal díszítve. A Pesti Napló Egyezkedés ez­­alatt a követke­zőket írja : Hogy a magyar közélet zajos és vi­haros hullámjárása lecsillapuljon, azt jó haza­finak lehetetlen nem kívánnia. A millenáris po­litikai fegyverszünet létrejötte nemcsak fontos nemzeti érdek, hanem egyenesen a magyar nemzet reputációjának és becsületének a kérdése. Zajongó parlamentet, dulakodó pártokat s olyan közéletet, amelyben a küzdőfelek a gyalázko­­dásban s az egymás becsmérlésében versengenek, nem lehet, nem szabad az ezredéves ünnepség küszöbén a külföldnek bemutatnunk. A nemzet pirulva és borzongva gondol arra az ítéletre, amelyet közéletünk botrányossága, ha csak egy csoda hirtelen javulást nem hoz, az idegen nem­zetek közvéleményébe bele fog szuggerálni. De a javulással biztató csoda jelentkezik a politikai fegyverszünet ajánlata itt fekszik előttünk. Mit habozunk, mit aggódunk, mit töp­­renkedü­nk ? A nemzeti párt vezére tisztán beszólt. A felajánlott armiszticumot nem szabad visszautasítani. A kormány csak abban az esetben dobhatná vissza, ha Bánffynak a zsebében volna az országgyűlés feloszlatását elrendelő ki­rályi kézirat. S még akkor is erősen megfonto­landó, nem jobb-e a megnyert pernél a békés egyezkedés. A Budapesti Hírlap „Magyar államférfiak“ ez­en alatt azon kérdéssel foglalkozik, hogy miért si­kertelen a magyar államférfiak politikai törekvése. A­ki kormányozni akarja ez országot, pedig eszméit politikus csak a kormányon valósíthatja, annak itt nem szabad magát azonosítani a nemzettel és an­nak nemesebb törekvéseivel; a ki meggyőződéséhez ragaszkodik, a­ki a nemzet összeségéből meríti feladatait és Magyarországon kívül más hazát nem ismer; a ki a nemzettel szolidaritást vállal a ki nem alkuszik meg az osztrák udvari politikával az maradjon szegény mint egy apostol. Ilyen Sokáig turkált e csillogó kövek halmazában melyet neje visszahagyott. A nagy nyakéket, amely a legértékesebb­nek látszott, vélte czéljának a legjobban megfe­lelőnek, amely az ő becslése szerint hat-nyolcz frankot is megért. Mint hamis ékszer igen fínoi­ művű volt. Magához vette és hivatala felé vette útját A boulevardokon ment végig, hogy egy aranymű­ves bolt után lásson, amelyhez bizalma volna. Végre meglátott egyet, és szégyenpirral az arczán, hogy ilyen nyomorban van, hogy ily cse­kély értékű holmit kell eladnia, lépett be az üz­letbe. Uram, szeretném tudni, mennyire becsüli ön ezen ékszerdarabot? — Uram, ennek az értéke tizen­két-tizenöt­­ezer frank. Lantin úgy elképedt, hogy vette az éksze­rét és tovább állott, valami határozatlan ösztön­től sarkalva, hogy egyedül lehessen és elmélked­jék a dolgok felett. Amidőn az utczára ért, ellenállhatlan neve­tési roham fogta el és elgondolta magában : Oh ez az együgyü! Aranyműves és nem tudja a hamis ékszert az igazitól megkülönböztetni. A rue de la Paix torkolatánál egy másik kereskedésbe nyitott. Ahogy a tulajdonos az ék­szert meglátta, rögtön felkiáltott: — Ezer mennykő! Ezt a nyakéket ösmerem Tőlem való! A nem kevéssé megzavart Lantin akadozva kérdó : Mi értéke van ? Uram, én huszonötezer frankért adtam , és hajlandó vagyok tizennyolczezerért visszavá­sárolni. Ekkor Lantin leült. A bámulat majd meg­­dermesztette.

Next