Felvidéki Közlöny, 1897 (22. évfolyam, 40. szám)

1897-09-30 / 40. szám

XXII. évfolyam. Kassán, 1897. szeptember 30. 40-ik szám. FELVIDÉKI KÖZLÖNY. Megjelenik minden csütörtökön. Felelős szerkesztő és laptulajdonos Hirdetések a legjHiányosabb árak mellett vétetnek fel .. . . . . g­ent,. HEDRY BERTALAN. Közv­­­. Selmeczi Berta dohánytőzsdéjében Kassán, F3-utcza Előfizetési ára egész evre 5 frt, fél évre 2 frt 50 kr., r­é « c­n 4 °. sz. Kemény-féle házban, negyedévre 1 frt 25 kr. Egy szám­ára 10 kr. főmun­katárs: KLEKNER EMIL. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kassán Kovács-utcza 15. int- m­egjelenik min­den­ csütörtökön. Hála a királynak. Ő felsége a király a következő királyi leiratot intézte a miniszterelnökhöz : Kedves báró Bánffy Óhajtván, hogy a magyar székes főváro­somnak erre oly alkalmas terei oly kisebb méretű szobormüvekkel, melyek midőn a vá­rost­ diszitik, egyszersmind a múlt idők azon kiválóbb alakjainak emlékét örökítik meg, kik a nemzeti élet különböző terein kitűntek, udvar­tartásom költségeinek terhére több évre terje­dő beosztással megfelelő összegeket engedé­lyezek arra a czélra, hogy a keresztény vallásért vértanúságot szenvedett Szent Gellért Csanádi püspököt, a hitbuzgó Pázmány Péter esztergomi érseket, Bocskay István és Bethlen Gábor erdélyi fejedelmeket, Hunyadi János és Zrínyi Miklós, a haza és a kereszténység hős bajnokait, gróf Pálffy János, Magyarországnak a trónvédelmében nagy érdemeket szerzett főhadiparancsnokát, — a honfoglalás történetét iró Béla királya név­telen jegyzőjét, Werbőczy István Magyarország nagyhírű jogtudósát s annak népszerű lanto­sát Tinódy Sebestyént ábrázoló szobrok készít­tessenek s megbízom Önt ez elhatározásom­nak végrehajtásával. Kelt 1897 szeptember hó 25-én Ferenci József s b­. Báró Bánffy s. k Az egész magyar nemzet tiszteletteljes hála érzettel fogadja szeretett királyának ezen újabb fejedelmi kegyességét. Méltó viszonzását látja ebben annak a törhetetlen ragaszkodásnak és hű­­ségnek, a melylyel a nemzet királyához és di­nasztiájához századok óta viseltetik. Mély hódolattal hajlunk meg ama történel­mi jelentőségű fejedelmi elhatározás előtt, amely­nek velünk együtt lelkesedő tanúja és hirdetője lesz ma minden magyar e hazában. Történelmi jelentőségűnek mondjuk azt az elhatározást, a­melyről királyunk kézirata ad hírt, nemcsak azért, mert a mi történelmünkben új korszak haj­nalhasadását jelenti, hanem azért is, mert a ki­rályi gondolkozásnak olyan emelkedettségéről tesz tanúságot, amilyenre példát hasztalan keresünk a világtörténelemben Egy népe érzéseivel, emlékeivel, kegyeleté­vel egészen összeforrott fejedelmi szív elhatáro­zása szól hozzánk a kéziratból, amelynek min­den szavát, minden gondolatát a nemzet törté­nelmének igaz megbecsülése sugalmazta. Feje­delmi lélekhez méltó elhatározás : az ország fővá­rosának közterein emlékművekben örökíteni meg az egész magyar történetet; megszólaltatni egy ezeréves múlt kiemelkedő alakjait s általuk min­den korszaknak szellemét, eszméit, küzdelmeit és dicsőségét. Kiválogatni e czélra a történelemnek olyan mozzanatait, a­melyekben minden tisztelet­reméltó emlék és hagyomány megtalálhatja a maga kultuszát : a vallási ellentétek éppúgy, mint a politikaiak ; a dinasztikus hűség éppúgy, mint a szabadságszerotat ; a nemzeti tudomány épp úgy, mint a nemzeti költészet. Honvéd tü­zérség.Már a tavas­szal híre járt, hogy a honvédséget külön tüzérséggel fogják ellátni. Illetékes helyről most arról értesülünk, hogy ez a hír ma már tökéletesen igaz. A honvéd tüzérség szervezése a delegácziók tárgyalása folya­mán fog napirendre kerülni és pedig oly formá­ban, hogy a közös hadügyminiszter előterjesztést­­ m­ond a tüzérség ujjászervezéséről és egyszersmind tudatni fogja, hogy úgy a m. kit.. honvédség, mint, az osztrák Landwehr külön tüzérséggel láttatnak el és egyúttal arra nézve is fog javaslatot tenni, hogy a régiből kihasított uj intézmény költségeit a közös budgotból utalják át a magyar, illetve az osztrák költségvetés keretébe. A nemzetnek egy régi nagy óhajtása teljesül ez által és bizo­nyára az egész ország lelkesült örömmel fogadja a korona ez újabb elhatározását. X Fúzió hírek. Beavatott politikai körökben általános az a meggyőződés, hogy a kormány­ I­­I .A IP H­ifi 1<: M­­­I J K T­A E­Ú­Z­A. A SZERELEM CZIKLUSÁBÓL, úgy elfog olykor a sirás Én nem tudom az oka mi lehet, Mikor legédesebb az életem, Egyszerre könyem elered. A nap ragyog, madár dalol Hűlő virág egészen elborit, S szememből csak hűl, egyre hűl a köny; Siratok — Isten tudja mit. Ölembe hajtod a fejed Gyönyörrel simogatlak, kedvesem Szemedbe nézek, olyan boldog vagyok S zokogni kezdek csendesen. RUDNYÁNSZKY GYULA HAZATÉRÉS: Szürke nagy fal fogad, Hogyha hazatérek, Magányos szobámban Megfagyott a lélek. Nincs, aki örüljön, Nincs, aki fogadjon, Nincs, ki homlokomra Borús homlokomra Csak egy csókot adjon, Enyém csak az emlék A múltak emléke, Itt egy csipkefoszlány, Ott egy szalag-féle, Elszáradt virágok, Szegfű, jáczint, rózsa Mindegyik egy élet Pedig csak múló perez. Legfeljebb egy óra De azok a nerczek Azok az enyimek Hervadt virágimban Bennem újra élnek, Sárga szirmaikból Tavasz lelke árad S érzem magányomba Szürke otthonomba Éppen úgy mint nálad írta : HRASOVSZKY LAJOS párt és a nemzeti párt fúziója oly közel van, mint soha ezelőtt. A néppárt ezúttal teljesen kívül van minden kombináczión és nem is a 67-es pártok, hanem csupán a nemzeti- és kormánypártok egye­süléséről van szó. Egy csók­­ e­n P­é­t írta : N­a­n­s Mimi kisasszony egy kerti padon ült és ábrándozott. A nyár vége felé járt és innen­­onnan vissza kellett már térnie a fővárosba, hogy a téli évad nehéz munkájába újból belefogjon. Hasztalanul átélt ifjúságára gondolt. Tizenhét éves volt, közel már a tizennyolcz­­hoz és mindeddig egyebet sem tudott a szerelem­ről, mint azt, hogy egy fiatal nőnek, aki ad ma­gára valamit, ez a legillendőbb foglalkozás. Igen gyakran — már csak a látszat ked­véért is — elhitette a barátnőivel, hogy egyik­másik fiatalemberbe szerelmes, hanem biz ez rut hazugság volt; meg is vetette ezért önmagát, mert hát hiába, az életben még­is csak az a fő, hogy igazak legyünk — mindenek fölött igazak. Hát hiszen csak ne kellene azt illetőt, akivel jegyben akarunk járni, meg is csókolni , de egy ilyen szakállas alak, amelynek dohányszaga van, vagy talán sörös is, —­ no az igazán borzasztó ! A papáját természetesen megcsókolta, amikor jó reggelt vagy jó estét kívánt neki, hanem­ hát ő nem is volt a szemeiben férfi, ő a papája volt, aztán még csak az arezocskáját tartotta oda neki. Azt ugyan könnyen megérthette, hogy a férfiaknak kedvük telik az asszonyokat megcsó­kolni , azt is megértette, hogy igen sok úr akadt, akik szerették volna megcsókolni az ő ajkait, mert hiszen olyan pirosak, olyan piczikók voltak. De megcsókolni egy férfit,­­ éppen olyan utála­tos lehet, mint pipát szívni , már pedig hogy az minő érzés, azt tudja jól. Igen gyakran megpró­bálta ő már atyja pipáját a szájába venni. Utála­tos ize volt, de mégis volt benne valami csábító, hát azért tett vele többször kísérletet. Kétszer történt meg vele, hogy egy úr csó­kot kért tőle. Szinte azt lehetne képzelni, hogy a férfiak azt hiszik, hogy az asszonyoknak vala­mi kellemes lehet tőlük csókot kapni, máskülön­ben mégis csak tartózkodóbbak volnának talán ajánlataikkal. A „Budapesti Hírlap”" „Magyar birodalom“ ez­ alatt foglalkozik Deák czéljával, mely Magyar­­ország történeti, s állami nemzetiségi egysége, önállósága, közjogának alkotmányos sorsa mellett Ausztria alkotmányos államiságát is kö­tötte ki, mint a dualizmus lényegét. Dualizmusba csak alkotmányos Ausztriával szövetkezhetünk. Ha pedig az osztrák népek elfajult viszálykodása parlamentjüket szétrobbantaná s az alkotmányos kormányzást oda­át egyáltalán lehetetlenné ten­né, úgy ismét a Deák Ferencz bölcseségéhez tér­nénk vissza, ki emlékezvén a 48 előtt tapasztal­takról, az abszolutizmust Ausztriában nem tekin­tette Magyarországra nézve üdvösnek s kikötötte törvényben, hogy a pragmatika szankczióból folyó közös ügyekre és minden egyéb közös viszonyokra nézve Magyarország királyával egész függetlenül fog megállapodni alkotmányos után arra az esetre, ha Ausztriában az alkotmányosság megszűnik. Reméljük, hogy ez az eset nem fog beállani s a dualizmus nem folytatódik úgy, hogy Ma­gyarország királyával a védelemre és a kül­­ügyekre nézve törvényeket hoz, mint rendesen, Ausztriára nézve pedig királyunk abszolút hata­lommal intézkedik. De ha ez az eset az osztrák pártok és nemzetiségek összeférhetetlenségéből csakugyan beállana, a Habsburg-dinasztia és egész Európa még inkább tanúskodnék mellet­tünk, hogy a hűt és egységes magyar birodalom az az alap, mely nemcsak Magyarországot, bár nem Ausztriát is föntartja, hogy szét ne essék. Az „Egyetértés“ „Teljes alkotmányság“ czim alatt azon thómát fejtegeti, hogy a dualizmushoz Ausztriában teljes alkotmányosság kell. Ez pedig a sok pártja mellett teljesen lehetetlenség. Az osztrák többség egyes zöredékei nyíltan vallják, hogy az obstrukczió leverése nem az ő érdekük, nekik a kormány szorultsága csak kívánatos al­kalom, hogy specziális követeléseik teljesítését kierőszakolhassák. Egyébként mind a két esetben ugyanaz az uriember volt. És ha igazán meggondolja a dol­got, talán éppen az egyedüli volt, akinek a csók­ját valamiképp mégis csak képes lett volna el­tűrni. Axelnek hívták­­— alapjában véve elég csi­nos név­­­ és mérnök volt Nagy, hatalmas ember volt, ügyes és pom­pásan tánczolt. Szökő szakáll borította be egész arczát, haja rövidre volt nyírva és szemei olyan pajkosan nevettek. Bezzeg nem igen lehetett neki imponálni, ha még olyan nagyon adta is előtte a dámát. Már jó félesztendeje, hogy az a bizonyos „először“ megtörtént. Hammersted ezredesnél bál volt és az asztalnál a mérnök volt az ő szom­szédja. És egész télen át az is maradt neki. — Mindig akad egy-egy úr, akivel eltánczoljuk az első lánczot, hol egy unokafivér, hol a bátyánk barátja, valaki, akivel mindenkor a kotillont tán­­czoljuk és akire minden körülmények között szá­mítani lehet Az évad utolsó bálja volt ez, minélfogva a pezsgő mellett a rendesnél kissé szentimentáli­­sabbak voltak és egyre arról beszélgettek, hogy most már hosszabb ideig nem fogják egymást látni. És mikor az asztaltól eltávoztak , úgy emlékszik, mintha maga is talán a kelleténél töb­bet hörpintett volna az édes italból — a mérnök úr egy kis fülkébe vezette, a­hol csak maguk voltak. De ezt csak akkor vette észre, mikor az urfi hirtelen lehajolt hozzá és mosolyogva — mindig mosolygott — nézett a szemei közé, mondván Nos, Mimi kisasszony, most csak kapok egy bucsu-csókot ? — Eszembe sincs, válaszolt ő erre nagy hir­telen és egy másik szobába surrant.­­— Egészen meg volt rémülve. De hiszen tényleg illetlenség volt tőle ilyesmit mondani, minden előkészület nélkül ! Csak nem kívánhatta tőle, hogy ott nyomban elkezdje őt csókolgatni

Next