Felvidéki Ujság, 1908. július-szeptember (3. évfolyam, 148-223. szám)

1908-07-01 / 148. szám

FELVIDÉKI ÚJSÁG POLITIKAI NAPILAP. T--------------------------------------------------------­Szerkesztőség: Fő-utca 34. I. em. Kiadóhivatal: Fő­ u. 34. (Bejárata Szegfü­ u felöl.) Telefon 211. Főszerkesztő : Di>: Horváth Lajos. Felelős szerkesztők: Holló Ferenc. Előfizetési ár: Egy szám ára 4. fill. I Egy évre . . . helyben K. 14.— vidéken K. 18.— II Fél évre ... . . 7.— . . 9.— Ii Negyed évre . . . 3.50 . , 4.50 Feljegyzések: A naplopás statisztikája. Kassa, junius 30. Akik rekedt hangon ordítozzák a misera plebs contribuens fülébe, hoz jogot a népnek, azok legelőször a­ naplopás jogára gondolnak. A szép demokrácia a maga erkölcsi (?) és fi­­­i berendezkedésével ide vergál. Évt­­ek óta nyíltan és titokban, szól­i és írásban zengik a vörösek a ny­o­­pás himnuszait. Ki akarják fordítani a régi társadalom tengelyét ágyából, mert annak ágya az elavult, megunt, lené­zett, gyűlölt munka volt. A régi társadalom emberei a ma­guk becsületes gondolkozásában még mindig azt tartják, hogy munka nélkül elapad a nemzetek vérkeringése. Ez az egyetlen föltétele a gazdasági föllen­dülésnek. Munka nélkül nincsenek gondolatok, nincsenek érzések, meg­bénul az erő, a tevékenység, a lele­ményesség, a föltaláló képesség. Munka nélkül lomha heverés az élet, állati vegetálás, örökös elégedetlenség, szó­nokolás és izgatás, naplopás, valgó szociáldemokrácia. A szociáldemokráciának a g­zda­­sági harcokban „legerősebb“ fegyvere a sztrájk, magyarul: naplopás. Mun­­kátlansággal küzdeni a munkáért, he­nyéléssel a produkcióért és hitvány panaszokkal, renyhe tüntetésekkel el­szalasztani a milliókat, melyeket becsü­letes munkával megszerezhettek volna, nem elv, hanem közönséges bünténys­­zék alá eső naplopás. A sztrájk soha sem hozza be bérveszteséget. A „kiküzdött“ bérjavi­­a­tást meg éppen a munkás, a jogért ordítozó szegény nép nem élvezi. A produkciónak épen azon a területén, ahol a munkafolytonosság a sztrájk miatt megszakítást szenvedett, mutat­kozik legelsőbben a drágulás. Az iparos munkások igen jól tudják azt, hogy nemcsak a sztrájk alatt, de az ered­ményes sztrájk után még inkább szű­­kebben jut a családban kenyérre, húsra, ruhára. A sztrájk sohasem a munka bérét, hanem az élet árát veri fel. Annyi bizonyos, hogy a szociál­demokrácia hihetetlen drágán fizeti a naplopó sztrájkolást, aminek az áldásait csak a vezérek élvezik. Hogy men­­nyibe kerül a munkásosztálynak a sztrájk szenvedélye, arról soha sem számol be a szociáldemokraták köz­pontja az évi jelentésben. Röstelni és takargatni való dolog az. A kereskedelmi miniszter felfedi a szociáldemokrácia mezítelenségét. Sta­tisztikában számol be a naplopás bű­neiről. Kimutatja az év első három hónapjában előfordult sztrájkokról és kizárásokról gyűjtött eredményeket. Ezekből kitűnik, hogy ebben három hónapban 48 sztrájkban 2657 a munkás sztrájkolt, akik összesen 27,647 munkanapot mulasztottak. A munkások bérvesztesége 110,376 koronára rúgott. Hát, hogy a munkások azért veszteségért hogyan kárpótolják magu­n­kat, azt igazán bajos kitalálni. No de hát az erkölcsi diadal kezd már gyöngébb­­ugyogással mu­is­­atkozni, amióta a munkaadók is szö­vetkeztek és a sztrájk ellenében kizá­rással védekeznek. Ebben a három hó­napban 43 ipartelep élt a kizárás fegyverével. A szünetelő munkások itt is 3190 munkanapot, pénzben pedig 10,666 koronát vesztettek és még csak erkölcsi diadallal se vigasztalhat­ták magukat, mert valamennyi kizárás a munkaadók győzelmével végződött. Fűzhetünk még ehhez beszédesebb számokat is. Az elmúlt esztendőben a sztrájkok és kizárások folytán az ipar­ban összesen 809,399 munkanap ment veszendőben munkások pedig 2.372.247 korona munkabért vesztettek. Sok ezer családapának a diadalát sok ezer családnak a növekedő nyo­morát hirdeti ez a szomorú statisztika. A diadalt a nyomorukkal fizették meg szegények. Vizsgák után. VII. Leánynevelés. Egyik közeli vármegyében egy szép bakfis lányka ismerősöm arzén és a poeti­­kus liliomvirág segélyével pár nappal ez­előtt öngyilkossá lett. A szerencsétlen egy­­ tucat firkász érzelgős novelláinak hatása alatt állt. Alkalmas ez az eset ép a lánynevelés kérdésének vizsgálására. Ilyen liliomos öngyilkosság a valóság­ban ritka. De a­hogy az a fiatal lányka a lelkének nem való olvasmányok hatása alatt ily végzetes lépést tett, ép oly káros elvál­tozást tesz ezer meg ezer lány lelkében a nőemancipáció örve alatt hajszolt leány­nevelés. Korántse célzok ezzel a felsőbb leányiskolákra. Ezekben az előkelő nívójú leánynevelő intézetekben gondos kezek ve­zérlik őket. És az a baj, hogy a nőeman­cipáció nemhogy az iskolában akarná az őt megillető jogos tért elfoglalni, hanem egye­nest az iskolával kerül szembe. Nőemancipáció alatt én sem többet, se kevesebbet nem értek, minthogy lányaink szellemi képzése legyen a modern fokon. Ezt meg tanintézeteink elvégzik. Mi marad akkor a vénkisasszonyok torz gyermekének , a nőemancipációnak ? Egy adag hóbort, közveszélyes téveszme. A mi csírájában voltakép az erkölcsi­ lazaságot célozza. Hangzatos frázisok kerülnek világgá: az elnyomót, nőt függetlenítsük ! Szabadabb mozgást, kevesebb társadalmi szigort az önállóságra vágyó nőnek! Hát elhiszem, hogy ezek a bombasztok ifjú lányoknál hatást érnek. Van valami nyirtbajuszú jogászideáljuk, vékony dongájú hadnagy lovagjuk. Hogyne kapnának az önállóság után, hogy szabadabban mehessen a kaland. Ez a haszontalan semmiség az összes siker a­mit elér a nőemancipáció. Mert egyébre nem képes, mert elfogadható, tár­sadalmilag számottevő, hasznos céljai nin­csenek. A mit korunk szelleme megkíván a nőtől, azt megadja az iskola, a család. Régen a magyar udvarházak liliomai, a szép­séges nemeskisasszonyok egész serdültsé­­gükig nem tudtak a világról. A nagyasszony nevelte őket a­­ feleségi tisztre. Ma ez a rendszer már nem állhat meg. Korszükség­let mindkét nembeli ifjúságnál a világ ismerete, otthoniasság az életben. Ezt köve­telte a kor s a nevelés szelleme engedett. Haladt a világ, haladt vele ő is. Pedig a nőemancipáció eszméjét még tán elő sem ráncigálták. Olyan valami ez a nő függetlenségi harca, a­melyik belekapaszkodik a hivatal­noknő"kérdésbe. Azért jajgat a nő független­ségért, mert kevés a férfi, sok a lány. Hohó, s itt meg pláne nincs értelme a nőemancipáció . Menyasszonyi kelengyék. HEN­1I Ili­n KASSÁN, Fő-utca 32—34. szám. Kassai iparkiállitás 1906: két elismerő oklevél. Saját készitményű­ fehérnemű jeles minősége és verseny­képességeért kitüntetve. Saját készitményü női és férfi fehérnemű, ágyhuzatok, paplanok, plumeauk és matracok mérték szerint. Intézeti fehérnemű és ágynemű. Vásznak, chiffonok, abroszok, szervéták stb. Vidéki megrendelések 20 kor. felül bérmentve j. iliiíj v ULuUii U divat- és szőnyegáruházában

Next