Felvidéki Ujság, 1909. április-június (4. évfolyam, 74-145. szám)

1909-04-01 / 74. szám

Kassa, 1909. IV. évfolyam. 74. szám. Csütörtök, április .. FELVIDÉKI ÚJSÁG POLITIKAI NAPILAP. Szerkesztőség: Fő-utca 34. I. em. Kiadóhivatal: Fő-u. 34. (Bejárata Szegffi­n felől.) Telefon 211. Főszerkesztő: Dr. Horváth Lajos. Felelős szerkesztő: Holló Ferenc. Előfizetési ár: Egy szám ára 4 fill Egy évre . . . helyben K. 14.— vidéken K. 18.— Fél évre . . . Negyed évre . 7.— 3.50 9.-4.50 Feljegyzések. Az ifjú munkások kenyere. Kassa, márc. 31. Sok derék, Isten segítségével s a maga szorgalmával, becsületességével jó módba vergődött iparos ember só­hajt vissza öreg korában is azokra a nehéz, szenvedésteljes évekre, miket az inaskodás idején eltöltött. Az inas­évek a szenvedések iskolájában teltek el. A magyar iparosok mai társadal­mának úgyszólván minden mestere ütlegek, könyök és koplalás közben sajátította el mesterségét. Számtalan panasz, tiltakozás hangzott el az inas­évek kegyetlen, sokszor embertelen sorsa ellen, de ki tehetett volna vala­mit a közmeggyőződés ellenére, így tanulta nálunk mindenki a kenyéradó mesterséget. Éhes gyomor, száraz ke­nyér, hideg fekhely, rongyos takaró megtanítják az embert arra hogy mi­képen kell igyekezni, fáradni puha kenyérért, meleg szobáért, tiszta ru­háért. így is volt ez sokáig. Társadal­munk egyik osztálya sem tudta túlli­citálni az iparosokat szorgalomban, igyekezetben. Nem is volt boldogulá­suknak semmi akadálya. Minden iparos mester, legény a maga becsületes szer­számjával panasz nélkül szerezte ke­nyerét. Csak az inasévek voltak válto­zatlanul gyötrelmesek. Mindenkinek át kellett esni rajta, mint az aranynak a tűzön. Az is igaz, hogy a régi inas­évek csakugyan aranyembereket farag­tak. Mert a mester törődött inasainak lelkével. Jött aztán egy áramlat, mely el­söpréssel fenyegette a szabadiparban és a vehemens erővel fellendített gyár­iparban a kis műhelyeket, a mester­inasok igazi iskoláit. Óriási konkur­enciát kellett kifejtenie egy-egy kis iparosnak az életért. Végső erőfeszí­téssel kellett munka után járni, reg­geltől napestig dolgozni, gonddal élni és hasznot, eredményt még­sem tapasz­talni. Ez a gond, ez a lázas iparkodás, ez a szünet nélküli aggodalom demo­ralizálta a kisiparosok műhelyeit. Zül­lésnek indultak a híres keresett, meg­becsült magyar mesterségek. Az iparos mester, minthogy a szabadipar és a gép konkurrenciája csak izommunkát követelt tőle, erre fektette a műhely súlyát. Az inastól is csak izommunkát követelt, brutálisan beleverte a szer­számforgatás készségét inasába, csak a mesterségét tudja, csak hasznot hajt­son a műhelynek, ez volt az egyedüli cél — az inas lelkével többé senki sem törődött a műhelyben. Mikor a szociáldemokrácia Ma­gyarországon az elégedetlenek tobor­zására indult s a porverte ablakokon át bekacsintott a műhelyekbe, nemcsak a mestereket, legényeket találta harcra készen, de még az inasokat, az „ifjú munkások “-at is. És talán ezeket a legnagyobb joggal. Nyomban ki is to­borzotta az egész ország 5—600.000- nyi inasából a szociáldemokrácia „had­­apródjai”. A féktelenségekre, tünteté­sekre, utcai orditozásokra a mester­inasoknál megfelelőbb anyagot a szo­ciáldemokrácia nem találhatott. De a munkaszeretetet, elöljáróság iránti meg­becsülést, vallásos érzést sem irthatta ki boszulatlanabbul, mint a mesterina­sok lelkében. Meg is látszik az utóbbi 5—6 évnek az eredménye. Nincsenek értelmes, ügyes, szakmájukat szerető, lelkiismeretes iparos segédeink. A kisipar pusztulásában helytelen iparpolitikánk mellett jelentős szerepe van a szociáldemokráciának. A szak­­szervezetek gondoskodtak arról, hogy egy egész generáció veszítse el ke­nyerét az ifjú munkások lelkiismeret­len, felületes, amerikázó, hitvány mun­kájában. Éhez szoktatta a szociálde­mokrácia az ifjú munkásokat. A kormány igaz, hogy belátta azt a nemzeti veszedelmet, mely a szo­ciáldemokraták elvein fölnevelt ipari munkásifjuság által az egész magyar kisipart fenyegeti, de későn. Az ifjú munkások már kiejtették kezükből a becsületes kenyeret, soká lesz, míg a kisipar megtalálja azt. Azzal, hogy az iparostanoncokat kiszabadította a kormány a szociálde­mokrácia kezéből, sokat tett, de most jön a tulajdonképeni kötelesség, ott­hont adni, keresztény szellemű, egész­séges levegőt a munkásifjúságnak, ha a kisipar jövőjéről gondoskodni aka­runk. Ez most a legfontosabb tenni­való. A szociáldemokrácia úgy elfaragta az ifjú munkások lelkének nemes ér­zéseit, hogy most már csak az segít rajtuk, ha bölcsőbe, a szeretet, gondos­kodás meleg bölcsőjébe visszafektet­jük őket s teljesen újból kezdjük ne­velésüket. A kecskeméti dalosverseny. — Kassaiak az országos dalünnepen. — Kassa, márc. 31. Az alföld hires városa Kecskemét ünnepre készül. A magyar dalárdák a nyár folyamán összejönnek, hogy folytassák az 1907 aug. 16—21 napjain megtartott egri dalünnep nemzeti kulturmunkáját. Ez év nyarán lesz t. i. a XVIII. országos dalos­ünnep. Jelentőségét minek fejtegessük ! ? Az a körülmény, hogy országunk minden ne­ves dalárja versenyez a pálmáért, erőpróbát tart, hogy mit produkált a magyar dalmű­­vészet fejlesztése terén, eléggé argumentálja a dalünnep fontosságát. Ez az országos, a nemzeti szempont. De van lokális is, aminél a helyi büszkeség, ambíció jön latba. Egerben is fényesen be­igazolódott az, hogy milyen dicsőséget sze­rezhet a győztes dalárda a maga szűkebb pátriájának, városának. Mert ha el is tekin­tünk Eger város híres, magyaros vendég­szeretetétől, hol oly szivből jövő ünneplés­ben volt részök a győztes dalosoknak, az országos elismerés a legnagyobb, legbecse­sebb a győztes dalosokra. Kecskeméten a pálmáért erős lesz a harc. Szokatlan nagyszabású lesz az ünnep, ahogy az előkészületek nagy arányaiból, de főkép a versenyre jelentkezett dalkörök ritka nagy számából következtetni lehet. Az első csoportban 16 dalkör, a második­ban 20, a harmadikban 11 dalkör vesz részt a szabadon választott versenyben, míg négy dalárda eddig nem jelentette be, hogy melyik csoportban fog versenyezni. Vagyis 51 dalkör. Ezek az adatok minket, kassaiakat na­gyon közelről érdekelnek. A kassai dalár­­élet most hosszú haldokláson ment keresz­tül. Egerben is csak ép képviseletben vett részt, így az ország színe előtt már régen nem szerepeltünk. Azonban az idei kecskeméti dalünnepen már a mi nevünk is a műsoron van. Fiatal, de erős hanganyaggal bíró, érdemekben máris gazdag, kiváló dalárdánk: a Csáky- Gerlóczy-Simkó féle Zenekedvelők Dalegy­lete 32 taggal beáll a versenyzők közé, még­pedig az első csoportba. S hogy ez Menyasszonyi kelengyék, : úri- és női divatcikkek, : selymek és divatkelmék : : : csakis újdonságok : : : ===== nagy raktára. KOLOMBY VILMOS Kassa, fő­utca 54. (Színházzal szemben) Határozott szabott árak.

Next