Felvidéki Ujság, 1909. április-június (4. évfolyam, 74-145. szám)
1909-04-01 / 74. szám
Kassa, 1909. IV. évfolyam. 74. szám. Csütörtök, április .. FELVIDÉKI ÚJSÁG POLITIKAI NAPILAP. Szerkesztőség: Fő-utca 34. I. em. Kiadóhivatal: Fő-u. 34. (Bejárata Szegffin felől.) Telefon 211. Főszerkesztő: Dr. Horváth Lajos. Felelős szerkesztő: Holló Ferenc. Előfizetési ár: Egy szám ára 4 fill Egy évre . . . helyben K. 14.— vidéken K. 18.— Fél évre . . . Negyed évre . 7.— 3.50 9.-4.50 Feljegyzések. Az ifjú munkások kenyere. Kassa, márc. 31. Sok derék, Isten segítségével s a maga szorgalmával, becsületességével jó módba vergődött iparos ember sóhajt vissza öreg korában is azokra a nehéz, szenvedésteljes évekre, miket az inaskodás idején eltöltött. Az inasévek a szenvedések iskolájában teltek el. A magyar iparosok mai társadalmának úgyszólván minden mestere ütlegek, könyök és koplalás közben sajátította el mesterségét. Számtalan panasz, tiltakozás hangzott el az inasévek kegyetlen, sokszor embertelen sorsa ellen, de ki tehetett volna valamit a közmeggyőződés ellenére, így tanulta nálunk mindenki a kenyéradó mesterséget. Éhes gyomor, száraz kenyér, hideg fekhely, rongyos takaró megtanítják az embert arra hogy miképen kell igyekezni, fáradni puha kenyérért, meleg szobáért, tiszta ruháért. így is volt ez sokáig. Társadalmunk egyik osztálya sem tudta túllicitálni az iparosokat szorgalomban, igyekezetben. Nem is volt boldogulásuknak semmi akadálya. Minden iparos mester, legény a maga becsületes szerszámjával panasz nélkül szerezte kenyerét. Csak az inasévek voltak változatlanul gyötrelmesek. Mindenkinek át kellett esni rajta, mint az aranynak a tűzön. Az is igaz, hogy a régi inasévek csakugyan aranyembereket faragtak. Mert a mester törődött inasainak lelkével. Jött aztán egy áramlat, mely elsöpréssel fenyegette a szabadiparban és a vehemens erővel fellendített gyáriparban a kis műhelyeket, a mesterinasok igazi iskoláit. Óriási konkurenciát kellett kifejtenie egy-egy kis iparosnak az életért. Végső erőfeszítéssel kellett munka után járni, reggeltől napestig dolgozni, gonddal élni és hasznot, eredményt mégsem tapasztalni. Ez a gond, ez a lázas iparkodás, ez a szünet nélküli aggodalom demoralizálta a kisiparosok műhelyeit. Züllésnek indultak a híres keresett, megbecsült magyar mesterségek. Az iparos mester, minthogy a szabadipar és a gép konkurrenciája csak izommunkát követelt tőle, erre fektette a műhely súlyát. Az inastól is csak izommunkát követelt, brutálisan beleverte a szerszámforgatás készségét inasába, csak a mesterségét tudja, csak hasznot hajtson a műhelynek, ez volt az egyedüli cél — az inas lelkével többé senki sem törődött a műhelyben. Mikor a szociáldemokrácia Magyarországon az elégedetlenek toborzására indult s a porverte ablakokon át bekacsintott a műhelyekbe, nemcsak a mestereket, legényeket találta harcra készen, de még az inasokat, az „ifjú munkások “-at is. És talán ezeket a legnagyobb joggal. Nyomban ki is toborzotta az egész ország 5—600.000- nyi inasából a szociáldemokrácia „hadapródjai”. A féktelenségekre, tüntetésekre, utcai orditozásokra a mesterinasoknál megfelelőbb anyagot a szociáldemokrácia nem találhatott. De a munkaszeretetet, elöljáróság iránti megbecsülést, vallásos érzést sem irthatta ki boszulatlanabbul, mint a mesterinasok lelkében. Meg is látszik az utóbbi 5—6 évnek az eredménye. Nincsenek értelmes, ügyes, szakmájukat szerető, lelkiismeretes iparos segédeink. A kisipar pusztulásában helytelen iparpolitikánk mellett jelentős szerepe van a szociáldemokráciának. A szakszervezetek gondoskodtak arról, hogy egy egész generáció veszítse el kenyerét az ifjú munkások lelkiismeretlen, felületes, amerikázó, hitvány munkájában. Éhez szoktatta a szociáldemokrácia az ifjú munkásokat. A kormány igaz, hogy belátta azt a nemzeti veszedelmet, mely a szociáldemokraták elvein fölnevelt ipari munkásifjuság által az egész magyar kisipart fenyegeti, de későn. Az ifjú munkások már kiejtették kezükből a becsületes kenyeret, soká lesz, míg a kisipar megtalálja azt. Azzal, hogy az iparostanoncokat kiszabadította a kormány a szociáldemokrácia kezéből, sokat tett, de most jön a tulajdonképeni kötelesség, otthont adni, keresztény szellemű, egészséges levegőt a munkásifjúságnak, ha a kisipar jövőjéről gondoskodni akarunk. Ez most a legfontosabb tennivaló. A szociáldemokrácia úgy elfaragta az ifjú munkások lelkének nemes érzéseit, hogy most már csak az segít rajtuk, ha bölcsőbe, a szeretet, gondoskodás meleg bölcsőjébe visszafektetjük őket s teljesen újból kezdjük nevelésüket. A kecskeméti dalosverseny. — Kassaiak az országos dalünnepen. — Kassa, márc. 31. Az alföld hires városa Kecskemét ünnepre készül. A magyar dalárdák a nyár folyamán összejönnek, hogy folytassák az 1907 aug. 16—21 napjain megtartott egri dalünnep nemzeti kulturmunkáját. Ez év nyarán lesz t. i. a XVIII. országos dalosünnep. Jelentőségét minek fejtegessük ! ? Az a körülmény, hogy országunk minden neves dalárja versenyez a pálmáért, erőpróbát tart, hogy mit produkált a magyar dalművészet fejlesztése terén, eléggé argumentálja a dalünnep fontosságát. Ez az országos, a nemzeti szempont. De van lokális is, aminél a helyi büszkeség, ambíció jön latba. Egerben is fényesen beigazolódott az, hogy milyen dicsőséget szerezhet a győztes dalárda a maga szűkebb pátriájának, városának. Mert ha el is tekintünk Eger város híres, magyaros vendégszeretetétől, hol oly szivből jövő ünneplésben volt részök a győztes dalosoknak, az országos elismerés a legnagyobb, legbecsesebb a győztes dalosokra. Kecskeméten a pálmáért erős lesz a harc. Szokatlan nagyszabású lesz az ünnep, ahogy az előkészületek nagy arányaiból, de főkép a versenyre jelentkezett dalkörök ritka nagy számából következtetni lehet. Az első csoportban 16 dalkör, a másodikban 20, a harmadikban 11 dalkör vesz részt a szabadon választott versenyben, míg négy dalárda eddig nem jelentette be, hogy melyik csoportban fog versenyezni. Vagyis 51 dalkör. Ezek az adatok minket, kassaiakat nagyon közelről érdekelnek. A kassai dalárélet most hosszú haldokláson ment keresztül. Egerben is csak ép képviseletben vett részt, így az ország színe előtt már régen nem szerepeltünk. Azonban az idei kecskeméti dalünnepen már a mi nevünk is a műsoron van. Fiatal, de erős hanganyaggal bíró, érdemekben máris gazdag, kiváló dalárdánk: a Csáky- Gerlóczy-Simkó féle Zenekedvelők Dalegylete 32 taggal beáll a versenyzők közé, mégpedig az első csoportba. S hogy ez Menyasszonyi kelengyék, : úri- és női divatcikkek, : selymek és divatkelmék : : : csakis újdonságok : : : ===== nagy raktára. KOLOMBY VILMOS Kassa, főutca 54. (Színházzal szemben) Határozott szabott árak.