Fémmunkás, 1986 (20. évfolyam, 1-6. szám)
1986-01-01 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XX. ÉVF., 1. SZÁM A „fémMunkás” VÁLLALAT DOLGOZÓINAK LAPJA 1986. JANUÁR A közvélemény teljesebb beavatásáért NUSZADIK ÉVFOLYAMÁBA LÉPETT ÜZEMI LAPUNK Külföldön töltötte szabadságát egyik ismerősöm. A rekkenő kánikulában élvezte a tenger hűs hullámait, csodálatosan szép helyekre kirándult, vagyis pazarul érezte magát. Mivel azonban egy-két kifejezésen kívül nem ismeri az ottani nyelvet, a kint töltött húsz nap alatt újságot nem olvasott, tévét nem nézett, rádiót nem hallgatoit. Egy hét után — mint mondta — furcsán kezdte magát érezni, valami hiányzott megszokott napjaiból. Fogalma sem volt róla, mi történt a nagyvilágban, idehaza, szűkebb otthonában, s a munkahelyén. A hiányérzet idegesítette, s bizonytalanul érezte magát. Hazafelé a határ utáni első állomáson minden országos lapot megvett, s mohón olvasni kezdte ... Azért érezhette bizonytalannak magát az ismerősöm, mert mindennapjaink nélkülözhetetlen elemévé vált az információ, a tájékoztatás és tájékozódás. Életünk, munkánk eszköze lett a hír, mint sebésznek a szike, autószerelőnek a villáskulcs, kőművesnek a malteroskanál, jogásznak a paragrafus. És meg is szoktuk, hogy frissiben tudatják velünk: tágabb és szűkebb környezetünkben hol, mikor, mi történt. Mindannyian igényeljük azt, hogy pontos, hiteles, gyors tájékoztatást kapjunk a nemzetközi eseményekről, belpolitikánk mindennapjairól, de jogosan elvárjuk azt is, hogy bőséges információk jussanak el hozzánk eredményeiről, munkahelyünk gondjairól, a feladatokról, s ne folyosói vagy műhelyben pletykákból értesüljünk a lényeges kérdésekről, amelyek ezeken a csatornákon vagy valósak, vagy többnyire elferdítettek. Ezzel ugyanis ártani tudnak nekünk, s a kollektívának is. A munkahelyi információközlés, a reális tájékoztatás egyik eszköze az üzemi újság. Érthető, hogy ott, ahol van helyi lap, többnyire szeretik, megbecsülik, felhasználják az információk bővítésére, ott pedig ahol nincs, egyre inkább szorgalmazzák életrehívását. A negyedévenként vagy még ritkábban megtartott termelési tanácskozásokon elhangzottak ugyan részletes tájékoztatást adnak a munkahely eredményeiről, a problémákról, s a további feladatokról, amelyeket feltétlenül meg kell valósítani a tervek teljesítése érdekében, de nem tükrözhetik ezek a megbeszélések az üzemek mindennapos, munkájában felmerülő kérdéseket. Márpedig ezekre az információkra is szükség van a munkavégzés során, és arra is, hogy az egyik üzem munkásai ismerjék, hol tartanak, hogy állnak a másik üzem dolgozói, miként alakul a vállalat jövője? Nem várható el az első számú vezetőktől, hogy hetente felkeressék a műhelyekben, csarnokokban, irodákban dolgozókat, s részletesen tájékoztassák őket a folyamatos ügyekről, mert idejüket másra, a termelés irányítására, megfelelő kapcsolattartásra és sok más mindenre kell fordítaniuk. De a közvetlen vezetőktől sem igényelhetjük a mindennapos részletes tájékoztatást, mert a munkavégzésből vonnánk el értékes órákat. Mindezt folyamatosan megakapjuk az üzemi újságunktól, „férfimunkás”-tól, amely rendszeresen ismerteti a vállalat életének eseményeit, gondjait, törekvéseit, behatóan elemzi a részterületek közötti összhangot, vagy disszonanciát. És nemcsak az öltözőben vagy az ebédlőben lehet hallani róla néhány odavetett szóban, hogy a szomszéd munkacsapat milyen eredményeket ért el, s milyen gondokkal küzd, hanem az üzemi lap hasábjain részletesebben lehet minderről olvasni. Rendre megjelenik az újságban azoknak a portréja is, akiknek gratulálhatunk munkájukért, s jogosan büszkék lehetünk rájuk, mert az átlagosnál jobban elősegítik azt, hogy fizetésosztáskor közösség tagjai kövérebb boríalékot vegyenek át. S az is az előrelépést szolgálja, hogy folyamatos információk látnak napvilágot a lap hasábjain: hol tartanak a Kecskeméti Gyárban, s hol tartanak történetesen Székesfehérvárott vagy Zuglóban. Az üzemi újság a szocialista demokrácia kiszélesítéséhez is jó lehetőséget ad azzal, hogy a lap hasábjain mindenki elmondhatja véleményét, javaslatát, a közösség jelenével, jövőjével kapcsolatos kezdeményezését. Élni kell ezzel a lehetőséggel, mert mindannyiunk javát szolgálja. Akkor is, ha bírálunk, kifogásolunk, mert ez is eszköze a hibák kijavításának, a hiányosságok pótlásának.. S ez szintén közös érdekünk. Szükség van arra, hogy az életrevaló gondolatokat, megvalósítható ötleteket, kezdeményezéseket elmondjuk, vagy leírjuk — közkinccsé tette, hiszen az is nyereség, ha tíz javaslat közül történetesen csak egy alkalmazható. Mint azt az országgyűlés a őszi ülésszakán Lázár György, minisztertanács elnöke a társadalom aktivizálásának fontosságát hangsúlyozó hozzászólásokra reagálva kifejtette: bátrabban kell élni a demokratikus viták lehetőségével, a társadalmi kontroll eszközével. A közvélemény teljesebb beavatásában, megnyerésében kiemelt jelentősége van a tömegkommunikációnak. Szóljunk hát gyakrabban magunk, s egymás dolgáról az üzemi lap hasábjain is. Biztonságot ad, akárcsak külföldről információra éhesen hazaérkezett ismerősömnek ... , Tárnai László Építettük 1985-ben m ..v Térvilágító oszlop, Ferihegy II. repülőtér