Figyelmező, 1837. január-december (1. évfolyam, 1/1-25., 2/1-52. szám)
1837-04-25 / 16. szám
r az egyetemes literatura’ körében. Kiadó szerkesztők: SCHERER» VÖRÖSMARTY* szerkesztő társ: RAJZA, Pesten. Április,2.d. 1835. 16. szám. Tartalom: Magyar literatura. Románok és novellák. Jósika’ Abafia (Torna) , 127. 1. Encyclopaedia munkák. Tudománytár, új folyam 129. 1. Német literatura. Drámák. Raupach’ históriai drámái, 132. 1. MAGYAR LITERATURA. Románok és novellák. 3) Jósika Miklós’ regényei. Első és második kötet, e’ külön czímmel is: Abap. Első és második rész. Irta Jósika Miklós, Pesten, Heckenast Gusztáv’ tulajdona. 1836. n. 81. 220 és 234 l. 2 ft cp. Uraim, le a’ kalapokkal! Egy művet van szerencsém bemutatnom, melly körében első rendű, legjobb mióta e’ nyelv zeng; illő, hogy azt tisztelettel fogadjuk; ’s épen az, hogy szerzője a’ süveglésnek nem barátja, mit neve’ írásánál kihagyott bárói czímzetéböl gyanítok: nekünk annál nagyobb ösztönül szolgál, hogy kétségtelen jelekkel kimutassuk, melly rangra helyezzük őt a’ szellem’ országában. Részvevő olvasó, ne kárhoztass criticátlan kifakadásomért! Én a’ világtörténet’ egyetemi tanúbizonysága szerint nemzeti literaturánktól várom értelmességünk’ kifejlését, műveltségünk’ gyarapodását; ’s hazafius szívem ne fakadjon örömre, midőn olly munkát látok, melly maradandó becse mellett arra olly sikeres és tartós hatással kecsegtet? Mindenek előtt itt a’ regény’tartalmát kellene előadnom. Tollam elakad. Kinek írjam azt? A’ szerzőnek? Ő jobban ismeri azt nálamnál. Az olvasónak ? De ki ne olvasta volna Abafit? Vagy csakugyan van még, ki nem olvasta volna ? Úgy tanácslom, vegye meg azt tüstént, mert foglalatját tőlem ugyan nem fogja megtudni; a’ gyönyörű mű csontvázzá alacsonybna bonczkésein alatt, ’s ez fájna. Vegyék inkább szellemét. Abafiban a’ szerző egy eszmét igyekszik megérzékítni, tudniillik az önálló szellem’ hatalmát, az erős akarat’ hatását ömnívelődésünkre, mivoltunk’ nemesítésére. Abafi, első fölléptekor egy, nevelés által elszorgalmatlanított, rosz társaságban elaljasodott, korhely ifjú; de a’ történet’ folyamában magába tér, ’s hatalmas akaratját jobbítására fordítván , tiszteletre méltó emberré, ’s polgári és hadi dolgokban megkülönböztetett érdemű hazafivá lészen. Ezen föladattal a’ szerző’ igyekezete a’ művészet’ legfensőbb álláspontjára hágott. Shakespeare is külön drámáiban külön eszméket tüntetett fel, mint azt Goethe kimutatta: Rómeóban a’ szerelmet, Macbethben a’ nagyravágyást, Learben a’ gyermeki háladatlanságot stb. mert a’ költészet’ feladatra 16