Figyelmező, 1837. január-december (1. évfolyam, 1/1-25., 2/1-52. szám)

1837-04-25 / 16. szám

r az egyetemes literatura’ körében. Kiadó szerkesztők: SCHERER» VÖRÖSMARTY* szerkesztő társ: RAJZA, Pesten. Április,­2.d. 1835. 16. szám. Tartalom: Magyar literatura. Románok és novellák. Jósika’ Abafia (Torna­) , 127. 1. Encyclopae­dia­ munkák. Tudománytár, új folyam 129. 1. Német literatura. Drámák. Raupach’ históriai drá­mái, 132. 1. MAGYAR LITERATURA. Románok és novellák. 3) Jósika Miklós’ r­egényei. Első és második kötet, e’ külön czímmel is: Abap. Első és második rész. Irta Jósika Miklós, Pesten, Heckenast Gusztáv’ tu­lajdona. 1836. n. 81. 220 és 234 l. 2 ft cp. Uraim, le a’ kalapokkal! Egy művet van szerencsém bemutatnom, melly körében első rendű, legjobb mióta e’ nyelv zeng; illő, hogy azt tisztelettel fogadjuk; ’s épen az, hogy szerzője a’ süveglésnek nem barátja, mit neve’ írásánál kihagyott bárói czímzetéböl gyanítok: nekünk annál nagyobb ösztönül szolgál, hogy kétségtelen jelekkel kimutas­suk, melly rangra helyezzük őt a’ szellem’ országában. Részvevő olvasó, ne kárhoztass criticát­­lan kifakadásomért! Én a’ világtörténet’ egyetemi tanúbizonysága szerint nemzeti lite­­raturánktól várom értelmességü­nk’ kifejlését, műveltségünk’ gyarapodását; ’s hazafius szí­­vem ne fakadjon örömre, midőn olly munkát látok, melly maradandó becse mellett arra olly sikeres és tartós hatással kecsegtet? Mindenek előtt itt a’ regény’tartalmát kel­lene előadnom. Tollam elakad. Kinek írjam azt? A’ szerzőnek? Ő jobban ismeri azt ná­­lamnál. Az olvasónak ? De ki ne olvasta volna Abafit? Vagy csakugyan van még, ki nem olvasta volna ? Úgy tanácslom, vegye meg azt tüstént, mert foglalatját tőlem ugyan nem fogja megtudni; a’ gyönyörű mű csontvázzá alacsonybna bonczkésein alatt, ’s ez fájna. Vegyék inkább szellemét. Abafiban a’ szerző egy eszmét igyekszik megérzékítni, tudniillik az önálló szellem’ ha­talmát, az erős akarat’ hatását ömnívelődé­­sünkre, mivoltunk’ nemesítésére. Abafi, első fölléptekor egy, nevelés által elszorgalmat­­lanított, rosz társaságban elaljasodott, kor­hely ifjú; de a’ történet’ folyamában magába tér, ’s hatalmas akaratját jobbítására fordít­ván , tiszteletre méltó emberré, ’s polgári és hadi dolgokban megkülönböztetett érdemű ha­zafivá lészen. Ezen föladattal a’ szerző’ igyekezete a’ művészet’ legfensőbb álláspontjára hágott. Shakespeare is külön drámáiban külön esz­méket tüntetett fel, mint azt Goethe kimu­tatta: Rómeóban a’ szerelmet, Macbethben a’ nagyravágyást, Learben a’ gyermeki hála­datlanságot stb. mert a’ költészet’ feladatra 16

Next