Figyelmező, 1839. január-december (3. évfolyam, 1-52. szám)

1839-02-26 / 9. szám

ni, ’s azért eery tréfás barátom mindig­ azt szok­ta mondani, hogy a’ német’ füledobja meg van fordítva, ínért b helyett mindig’ p-th­all ’s meg­­fordítva) a’ k­-talanokat keményeknek (harte) ne­vezik grammaticájokban, a’ középieket pedig* lágyaknak (weiche), minthogy ezek, mintegy a’ két szélsők közti középen lévén, már némi kis részt vesznek a’ h-ban vagy k­eheztésben (aspiratióban), mintha így volnának írva: bh­, gh­, dh, tehát némileg* meg­lágyulnak. A’ ma­gyarban maradunk a’ görög nevezeteknél, mint­­hog­y nyelvünkben eg­észen lágy betűk is vagy­nak (j, gy, ly, ny, ty). — Jegyezzük meg azonban, hogy a’ föntebbi okoskodásnál fool­­va ezen lágy hetüknek sincsen szükségek j-tol­­dásra. A’ szabály tehát így áll­: 2szor a’ harma­dik személyek’ egy birtokot jelentő ragjait föl­veszik a’ mássalhangzók közül a’ némák; a’fél­­hangzók pedig és a‘ lágy betűk elhagyják. Ez az általános szabály. Némi kivételeket alább fognunk látni, midőn a’ mássalhangzókat betű­rendben mind elszámlálandjuk. Azonban elébb azt kell meghatároznunk, mellyek a’ magyar* nál a’ néma betűk, mert tudjuk, hogy ennek több betűi vagynak mint a’ görögnek, gram­­maticusaink pedig* mind ekkorig* nem tarták szükségesnek az említett kü­lönböztetéseket megérinteni. Pedig* a’ tanulóra, sőt akárkire nézve könnyebb ezen betűket így némi rend­szer után észben tartani, mint ha csak sorban számláltatnak el (miként például Révainál). — A’ k­talanokhoz tehetjük a’ magyar nyelvben a’ í-vel ig­en közel rokon ty lágy betűit; a’kö­­zépiekh­ez a’ g v. rf-vel rokon gy-t; a’ k­­ások közűl a’ cp (ph) megfelelni látszik a’ magyar ./-nek, de mind ph (p. o. ph­ilosoph), mind a’ eh (p. o. almanach), mind a’ th (p. o. Tóth, Né­meth tulajdon neveknél) gyakran fordulnak elő a’ magyar nyehben; tehát ezekre is figye­lemmel kell lennünk. — Meg* kell még* azt is jegyeznünk, hogy félhang­zóink is többek vagynak mint a‘ g*örög*öknek (A, y, v, q,­­j, r, m, n , r, s). Az 1-lel közel rokon az ly, n­­nel ny, s-sel sz, z, zs, ez, cs betűink. Tehát a’ szabályt mind ezekre is kell illesztenünk. ’S ezeket megsértvén ’s eszünkben tartván, lás­sunk a’ kérdésre teendő feleletben minden más­salhangzókat sorban : h néma betű, tehát j-vel szeret ragoztat­­ni, péld. dob, dobja, hab, nyaláb , g­alam­b, domb, búb, sváb, stb. Kivételek a) láb: lába. p) a’ magas hangzóju szók, p. o. eb: ebe, ve­réb : verebe. De a’ másodfokú melléknevek: szebb: szebbje, édesb: édesbje, valamint ezen szók: seb (sebje v. sebe), zseb (zsebje v. zse­be), küszöb (küszöbje v. küszöbe), jobban szeretik a’ j- vel rag­oztatást *). Jegyzet: A’ magas hangzójú szók majd mindenütt kivételt tesznek a’ j-vel ragozás alól. eh (ideg­en eredetű szókban) néma betű, jvel, p. o. almanach: almanachja, stb. és félhang­zó, j nélkül; péld. ács: ácsa, dug­acs, becs, kilincs,’csúcs, stb. Kivétel ta­lán ezen egy szó: öcs: öcscse,e’helyett: öcs­­je **), ez félh­ang­zó, j nélkül; p. o. :lécz : lecze, perecz, kukaca stb. ti néma mássalhangzó, jvel; p. o. kád: kádja, hold, háld, Ferdinand, mód, apród, Gertn­ül', stb. Kivételek: «) minden sarkszá­moktól eredő ad, ed vég­tagú szók, p. o. har­mad: harmada, negyed, ham­inczad, század, stb. Illyen, had: hada. p) a’ magas h­angszójú szók pedig* mind­két képen rag­oztatnak, p. o. ebéd: ebéde v. ebédje, térd, rend, föld, köd, gerezd stb; valamint ezen szók: rúd, Inda v. rúdja, rúd: rúda v. rúdja, híd: lnida v. hídja, f és ph néma betűk, j-vel; p. o. gróf: grófja, gróf, ph­ilosoph, csúf, Adolf stb. Kivé­tetnek­. a’ magas h­angzójú szók, p. o. réf: ré­­fe, József, stb. tj néma betű, j-vel; p. o. mag, hang, tag, láng, víg, szatying dorong, hazug, h­abag, stb. Kivétetnek­, a) minden­ság, ség, és szag vép­zetű szók, p. o. szabadság: szabadsága, e­­gészség, balság, jóság, stb. p) minden vékony hangzóju szók, p. o. beteg: betege, vég: vé­­p*e, süveg, ördög stb. y) e’ következő szók * ág: ága, világ, bog, fog, húg, dolog: dolga, horog, horga, zálog, szeg. S) j-vel v. e’ nél­kül minden lag, lyag , lyag, rag (kivévén ha­rag), és rág végzetüek, p. o. csillag: csillaga v. csillagja, hólyag: hólyagai (v. -ja), tályog: (-a v. -ja), czafrag (-a v. -ja), virág (-a v.-ja) stb. Valamint ezen szók: kalpag ( a v. -ja), gazdag (-a v. -ja), tagtag (-a v. -ja), tag: tagja, némellyek szerint taga­­gy néma de lágyított mássalhangzó, m­él­ *) Az élet és könyvszokás inkább a’ tiszta ragozás mellett látszik lenni: seb­eim, zsebében, kü~­szöb­én bizonyosan gyakoribb, mint seb­ jem­^sm­. •) Érintve volt, hogy ezen ’s az e’ nem« gyökerek tisztán is , öregbítve is előfordulnak.

Next