Figyelmező, 1839. január-december (3. évfolyam, 1-52. szám)

1839-06-25 / 25. szám

AZ EGYETEMES LITERATURA’ HOREBEY. Kiadó szerkesztők SCHEDEL,, VÖRÖSMARTY, szerkesztő társ­­RAJZA. HARMADIK ÉV . Pesten. Junius­ 35. 1839. 35. k­ánt. Tartalom. Hazai literatura. Magyar törvény. Kövy’ m. magánjoga, bővítve’s magyarul Fogarasitól.— Egészségtan. Diaetetica’ elemei D. Schedeltől. — Pálinkakórság, ford. gr. T. M-tól (D. Schedel F.). — Barátságos szóváltás D. Balogh Pállal (D. Schedel F.). — Mentalis reservata (Jogi). — Jelentés. HAZAI LITERATURA. M­agyar törvény. Ma sár honi magános történt a do­mán ele­g g y mei. Kövy Sándor után (,) újabb törvéne­k­ez kelek ’s felső ítéletekkel ét más bővítésekkel magával irta ’s kiadta Alsóviszti Fo­g­a­r­a­s­i Já­y Já­­nos, ü­yvéd, ’s a’ t. t. lev. tagja. Második ki­ú adás. Festen. (,) Esztergomi k­önyvnyomtató) Beimel József­ betűivel. 1839. (A’ borítékon : el­ső fűzett v8r. 144 l. Az egész, három füzet­ben , a­ még nyitva álló előfizetési úton 3 ft. Ve­linen 5 st ep. Ha kiadó, élőbeszéde’ ezen szavait: „Kö­vy­t méltán tartják a’ törvény’ philosophiája te­­remtőjének, a’ magyar magányos tör­vényre kivánja szoríttatni, úgy az állítás el­len , ref.nek legalább, nincs kifogása. Igen is, ő volt első, ki a’ magánjogi törvényeket ösz­­szeh­asonlítván, eredetöket történetileg ma­gyarázván, ’s természetjogilag taglalván, a’ felsőbb ítéleteket a’ szerzett törvények ’s ezek’ szelleme, valamint a’ jog’ ph­ilosoph­iai eszmé­jéhez mérve bírálván, lelket és életet öntött a’ magában száraz tanítmányba, az ismeretet tudománynyá emelte; ’s nem csak jogtudókat és ügyvédeket képezett, hanem törvényeink’ sok homályos helyeibe világosságot öntvén, következtetéseivel hézagokat pótolván, útmu­tatásokat adván arra mi kellene, és mint, bí­rákat , sőt törvényhozókat készített. Igaz, ta­nítása’ rendkívüli sikerét nem kis mértékben emelte saját szóbeli előadása, ’s egész módja. Érdekes az a’ kép, mellyet a’ kiadó, egykori tanítójáról, az élőbeszédben vázol: „Mint ha most is látnám — úgy mond — a’ 70 eszten­dő felé járó inkább férfit mint öreget, több mint 30 éves tanítói székében felmelegülni, mint ha látnám, miként ömlik el a’ legszebb pi­­rosság arczán, a’ magyarázási hév és buzgó­­ság miatt; miként beszéli bele, úgy szólván, még középszerű elméjű ’s figyelmetlenebb hallgatóiba is tudományát! Ő a’ tanításban, a' beszédben kifogyhatatlan volt. Az egyes tár­gyakat többféle oldalról tudta és szerette elő­adni ’s meg fogatni. Hallgatóit még magyará­zás előtt és alatt felszólítgatta, ’s kimondha­tatlanul szerette és becsülte, ha látszanak a’ tárgyból, mellyet előadandó vala, valamicskét is érteni. És ha észrevette, hogy nehezebben fogják fel, újra elöl vagy más oldalról kezdet­te a’ tárgyat fejtegetni. E’ szerint gondolhat­ni, hogy könyvnek a’ leczkén senki sem ve­hető hasznát; hallgatói közül a’ szorgalmas­nak inkább jegyezgettek a­helyett, hogy köny­vet vigyenek vala hasztalanul az iskolába, ő magánál sem láttam könyvet soha. Egyszer, 25

Next