Figyelmező, 1839. január-december (3. évfolyam, 1-52. szám)
1839-06-25 / 25. szám
AZ EGYETEMES LITERATURA’ HOREBEY. Kiadó szerkesztők SCHEDEL,, VÖRÖSMARTY, szerkesztő társRAJZA. HARMADIK ÉV . Pesten. Junius 35. 1839. 35. kánt. Tartalom. Hazai literatura. Magyar törvény. Kövy’ m. magánjoga, bővítve’s magyarul Fogarasitól.— Egészségtan. Diaetetica’ elemei D. Schedeltől. — Pálinkakórság, ford. gr. T. M-tól (D. Schedel F.). — Barátságos szóváltás D. Balogh Pállal (D. Schedel F.). — Mentalis reservata (Jogi). — Jelentés. HAZAI LITERATURA. Magyar törvény. Ma sár honi magános történt a domán eleg g y mei. Kövy Sándor után (,) újabb törvénekez kelek ’s felső ítéletekkel ét más bővítésekkel magával irta ’s kiadta Alsóviszti Fogarasi Jáy János, üyvéd, ’s a’ t. t. lev. tagja. Második kiú adás. Festen. (,) Esztergomi könyvnyomtató) Beimel József betűivel. 1839. (A’ borítékon : első fűzett v8r. 144 l. Az egész, három füzetben , a még nyitva álló előfizetési úton 3 ft. Velinen 5 st ep. Ha kiadó, élőbeszéde’ ezen szavait: „Kövyt méltán tartják a’ törvény’ philosophiája teremtőjének, a’ magyar magányos törvényre kivánja szoríttatni, úgy az állítás ellen , ref.nek legalább, nincs kifogása. Igen is, ő volt első, ki a’ magánjogi törvényeket öszszehasonlítván, eredetöket történetileg magyarázván, ’s természetjogilag taglalván, a’ felsőbb ítéleteket a’ szerzett törvények ’s ezek’ szelleme, valamint a’ jog’ philosophiai eszméjéhez mérve bírálván, lelket és életet öntött a’ magában száraz tanítmányba, az ismeretet tudománynyá emelte; ’s nem csak jogtudókat és ügyvédeket képezett, hanem törvényeink’ sok homályos helyeibe világosságot öntvén, következtetéseivel hézagokat pótolván, útmutatásokat adván arra mi kellene, és mint, bírákat , sőt törvényhozókat készített. Igaz, tanítása’ rendkívüli sikerét nem kis mértékben emelte saját szóbeli előadása, ’s egész módja. Érdekes az a’ kép, mellyet a’ kiadó, egykori tanítójáról, az élőbeszédben vázol: „Mint ha most is látnám — úgy mond — a’ 70 esztendő felé járó inkább férfit mint öreget, több mint 30 éves tanítói székében felmelegülni, mint ha látnám, miként ömlik el a’ legszebb pirosság arczán, a’ magyarázási hév és buzgóság miatt; miként beszéli bele, úgy szólván, még középszerű elméjű ’s figyelmetlenebb hallgatóiba is tudományát! Ő a’ tanításban, a' beszédben kifogyhatatlan volt. Az egyes tárgyakat többféle oldalról tudta és szerette előadni ’s meg fogatni. Hallgatóit még magyarázás előtt és alatt felszólítgatta, ’s kimondhatatlanul szerette és becsülte, ha látszanak a’ tárgyból, mellyet előadandó vala, valamicskét is érteni. És ha észrevette, hogy nehezebben fogják fel, újra elöl vagy más oldalról kezdette a’ tárgyat fejtegetni. E’ szerint gondolhatni, hogy könyvnek a’ leczkén senki sem vehető hasznát; hallgatói közül a’ szorgalmasnak inkább jegyezgettek ahelyett, hogy könyvet vigyenek vala hasztalanul az iskolába, ő magánál sem láttam könyvet soha. Egyszer, 25