Figyelmező, 1840. január-december (4. évfolyam, 1-52. szám)

1840-01-14 / 2. szám

„Fogadja Felségfed mind magunk, mind távol levő barátaink, mind az egész magyar nemzet’ nevében, örökös hálánkat, a’ legnagyobbat, mellyet annyi aggodalmaiért, a’ keresztény köztársaság miatti fáradozásaiért, a’ jót ’s jólétet soha nem feledő alattvalói adhatnak. — Idevalónak irányozva minden mi óhajtásaink , — e’ tárgyra függesztve szemeink, midőn Felségedet urunkká királyunkká választottuk, ’s hűségének egész jóllétünket, minden földi szerencsénket feláldoztuk; — mert reménylök hogy Felséged erénye, munkája, ’s gondviselése által, megmentjük a’ hazát hitünk’ köz ellenségétől“. „Szívszakadtan óhajtok mi már régen a’ békét felséges király, melly Felséged országának üdves legyen, — hogy a’ nyomorúságok jelen örvényeiből, mellyek már csaknem elnyeltek, elvégre nyugalmas révpartra eveznénk. — így hát nem rosszalhatjuk (improbare non possumus) ha Felséged az idők ’s a’ szükség’ okait tekintve, reá adta magát békét kérni a’ török császártól; — azonban ennek némelly feltétei nem látszanak annyira hasznosaknak nekünk, mint Felséged egyéb alattvalóinak. Felséged’ többi országai, ha isten úgy akarandja, tán biztos békében fognak egy ideig élni ezen ellenségtől, — de a’ mi helyzetünk sokkal terhesebb“. „Ugyan is a’ török császár Felségednek csak azon országrészt engedé , mellyet eddigien bírt. — Gondolja meg kegyesen Felséged, — az országnak a’ töröktől akár megnyert, akár megengedett ezen felosztása, minden roszszaknak mennyi tömegeit vonszsza maga után. Mert hogy elhallgassuk, milly nehéz , milly szokatlan egy és ugyan azon nyelvű, törvényű és szokású nemzetnek (unum eiusdemque linguae populum, husdem legibus et moribus imbutum), melly csupán egy királyt szokott meguralni, — két különböző érdekű királynak engedelmeskednie ; — sok és számtalan romlások ’s veszedelmek fogják ez ország-osztályt követni“. „Bölcsen tett Felséged, hogy a’ törökhöz intézett ezen követséget titokban kívánta tartani , mert jól tudta mennyin rendnek mind kémek, mind irigyek, kik rontani ’s akadályozni fognak igyekezni Felséged’ dolgait a’ töröknél;— ha mindazáltal Felséged egy vagy más, mind a’ mi, mind a’ török’ dolgaiban jártas magyarral is méltóztatott volna eleve tudatni e’ követséget, már ha csak azért is, mert itt Magyarország , a’ mi fejeink ’s javaink forgottak főként kérdésben, tán lehet vala ahhoz valamicskét, sem Felségednek sem alattvalóinak nem károst, nem megvetendőt, oldalaslag szúrni, mi kétségkül meggátolja a’ dolgok’ kiegyenlítésében fenmaradt annyi nehézséget“. Jibavári. KÜLFÖLDI LITERATURA. 3. Takarékpénztári ügy. Die Spar-Cassen in Europa. Von C. A. Freiherrn v. Malikus. Heidelb. u. Lpzg. bei Groos. 1838. 8r. 4 ft 30 kr. ep. (bérl. Lit. Ztg.). — Minden statusgazda meg van győződve, hogy a’ népességnek általán olly sebesen haladó szaporodásával a’ segélyre szorulók és szegények’ száma is szaporodik; ’s hogy ez úton olly rákfenéje készül a’ társaságnak, melly az emelkedett miveltség ’s az ipar’ folyvást előbbre menő fejlődése által nyert nemzeti gazdagságot, elébb utóbb szükségkép veszedelembe ejtendi. Leghatalmasb ellenszere pedig a’ haladó pauperismusnak kétség kívül a’ takarékpénztár’ intézete, minthogy azon néposztályokban, mellyek fentartásokat csak munkásság és takarékosságra alapíthatják, mind kettő iránti érzéket és hajlamot ébreszt, az utóbbiban őket állhatatossá teszi, ’s ez által a’ kiirtandó résznak egyik fő oka ellen hat, míg minden egyebek csak mulékony segedelmezést eszközölnek. Az intézetnek, különösen ezen osztályokrai nézve fontosságát a’ megtakargatott pénzek azon roppant öszvege tanúsítja , melly Europa’fenlévő takarékpénztáraiban már eddig is be van téve, ’s kamatok és kamatok’ kamatja által évenként magából ’s maga által eddig is már tetemesen növekedett. De különnemü eredetmódjok’ következésében különféleség szivárgott ezen intézetek’ rendszabásaiba is, mellyeknek tökéletes!) kiképzödése a’ fenlevő efféle intézetek’ sikerének gondos figyelembe vételétől függ, ’s mellyeknek felállítása körül a’ tett tapasztalásokat múlhatatlanul használni kell. Szerző e’ czélra számos schweizi, német ’s más országoki takarékpénztárak’ rendszabásaikat adja, valamint egyes ismereteket is a’ franczia- és angolországiakról, mellyeket egyszersmind saját nézeteivel kisér ez intézetek’ igazgatási formái’ dolog- és czélirányos kiképzéséről, miket azoknak összehasonlításából .