Figyelő, 1959. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)
1959-10-20 / 42. szám
Új könyv a beruházások hatékonyságáról A most megjelent a ,,Beruházások gazdasági hatékonysága ’ című mű (Közgazdasági és Jogi Kiadó) Turánszky Miklós: A beruházások gazdaságosságának fogalma és értékelése c. kandidátusi disszertációját, valamint Gerle György: A beruházások gazdaságosságának vizsgálata c. munkáját tartalmazza. A tanulmány elméleti része és a jelenleg követett hazai gazdaságossági vizsgálati módszerek között összekötő kapocs a tanulmánynak az a része, amelyben a szerző ismerteti a beruházások engedélyezéséhez szükséges dokumentumokat. A könyv külön ismerteti az új létesítmények és külön az üzembővítések gazdaságos ágának vizsgálatához felhasználandó képleteket. Míg Taransilvy kiuidós tanulmányában az elméleti rész van túlsúlyban, Gerle György munkája inkább gyakorlati jellegű. A szerző célkitűzése elsősorban az, hogy a peru.-.-z . -ival foglalkozó műszaki és gazdasági szakemberek a beruházási tevékenység minden fázisában mérlegelhessék a gazdaságosságot. Ismerteti a beruházások gazdaságosságának vizsgálatánál felhasználható képleteket és grafikus ábrázolási módszereket. Eddig nerm, vagy alig ismert szempontokat közöl abban a fejezetben, amelyben a beruházás gazdaságosságát befolyásoló műszaki tényezőket tárgyalja. Számtalan beruházás gyakorlati tapasztalataira támaszkodva a szerző részletesen foglalkozik az állóalapok gazdaságos elvi szerkezetével, a gépek és üzemi berendezések, az építmények, az épületszerkezetek és építési anyagok, valamint a beruházás megvalósítási műveletének, kivitelezésének gazdaságosságával E rész utolsó fejezete külön-külön ♦-'r'avalja a legfontosabb beruházásfajtákat. A beruházások gazdaságosságának egyik vagy másik vonatkozású, már több kisebb-nagyobb tanulmány taglalta, de nagyobb lélekzetű mű — éppen a kérdés sokoldalúsága és kiforratlansága miatt — ez ideig magyar nyelven még nem látott napvilágot. Soron kívül biztosítják az éptőanyagot a sajat házatépítő termelőszövetkezeti •^oknak A Belkereskedetmt íViiius*ji,-d rum I UZÉP Főigazgatósága utasította a megyei TÜZÉP vállalatokat, hogy a termelőszövetkezeti tagoknak a saját ház építéshez igényelt építőanyagot soron kívül kell biztosítani. Ugyanezt a kedvezményt biztosította a Belkereskedelmi Minisztérium a termelőszövetkezeti megyékbe költöző szakembereknek is. A Belkereskedelmi Minisztérium és Földművelésügyi Minisztérium megállapodása értelmében megváltozik 1960 január 1-től az építőanyagigénylés módja is. Eddig ugyanis, ha egy megye pl 1 millió téglát igényelt, azt a TÜZÉP Főigazgatóság a megye különböző TÜZÉP-telepeire szállíttatta. így előfordult, hogy néha 50—60 km távolságról kellett a termelőszövetkezeteknek a téglát az építkezés helyére szállítani. 1960. január 1-ével életbelépő rendelet értelmében az építőanyag igénylésekor, nemcsak a megyét és az igényelt áru menynyiségét kell megtelöni hanem a tsznek a nevét is, ahol az/ építőanyag felhasználásra kerül. Terv az émtőanyagokat egyenesen az építkezés helyére szállíthatják. 2 A FIGYELŐ JELENTI---------------------------Legyen-e saját kapu- és liftkulcs? ! Közvéleménykutatást indít a Figyelőben a Fővárosi Tanács Házkezelési Igazgatósága a készülő új Házirendről A Fővárosi Tanács Házkezelési Igazgatóságán már hónapok óta dolgoznak egy , a fővárosi lakóházakra általánosan érvényes új Házirend megszerkesztésén. Az utóbbi évek során kiderült, hogy az érvényben levő házirend sok tekintetben elmarad a követelményektől, sem a közérdeket nem védi, sem a lakók kényelmét nem szolgálja. Éppen azért, hogy az új Házirendben minél több érdekelt véleményét figyelembe vehessék, a Házkezelési Igazgatóság a Figyelőben közvéleménykutatást indít. E számtól kezdődően több alkalommal a Házirend néhány érdekes kérdésével kapcsolatosan a Házkezelési Igazgatóság véleményét, terveit közöljük. Első ízben a kapu- és liftkulcs használatára vonatkozó tájékoztatót adjuk közre és ehhez kérjük az olvadék hozzászólását. Közismert idy, hogy a fejlett lakáskultúrájú országokban már nem ismerik a lift- és kapukulcs használatnak azt a rendszerét, amely nálunk, a fővárosban meg általános, amely szerint csak a házfelügyelő jogosult ezeknek kezelésére. Gyakorlatban bebizonyosodott, hogy a lakók számára várakozás nélküli közlekedést jelent, a Házfelügyelők pedig többet foglalkozhatnak egyéb fontos házkezelési munkával , ha a bérlők külön lift- és kapukulccsal rendelkeznek. E kétségbevonhatatlan előnyük mellett meg kell vizsgálni, hogy milyen problémákat vet fel ennek a rendszernek a bevezetése. A liftkezelés vizsgázott vezetőt követel, tehát ez azt jelenti, hogy minden lakónak, aki önálló liftkulccsal akar rendelkezni — vizsgát kell tennie. Ezzel együtt jár, hogy a házfelügyelő eddig fennálló anyagi és büntetőjogi felelősségét a liftre vonatkozólag ki kell terjeszteni a bérlőkre. A kérdés az tehát, hogy milyen megoldás volna a legkevésbé bürokratikus mindezek megoldására, úgy azonban, hogy ugyanakkor a házkezelőségek számára se merüljön fel jogilag vitatható eset. Figyelembe kell venni azt is, hogy ma még a fővárosban használt liftek nagy része olyan régimódi, elavult rendszerű és használt szerkezetű, hogy bizonyos veszéllyel jár, ha hanyag kezelésnek teszik ki. Meg kell találni a módját, hogy a lakók minél inkább felelősséget érezzenek ebben az ügyben. Erre vonatkozólag is megfelelő szabályokat kell tartalmaznia az új Házirendnek. A kapukulcs megosztott használata ellen eddig közbiztonsági okokat hoztak fel. A Házkezelési Igazgatóság véleménye szerint ez fölös óvatosságnak látszik. Egyrészt a főváros általános közbiztonsága ma már kielégítőnek mondható és különben is a törvénytelen céllal közlekedő, önmagában azzal még nem rekeszthető ki egy lakóházból, ha kapukulccsal csak a házmester rendelkezik. Nem mellékes az említett ügy anyagi vonatkozása sem. Tagadhatatlan, hogy a házkezelési kirendeltségek egy része, és különösen a házfelügyelők azért ellenzik ennek az új rendszernek bevezetését, mert a jelenlegi házfelügyelői bérezés mellett ez nem elhanyagolható szempont. Feltehető, hogy a legtöbb vitára az ad alkalmat, hogy milyen kulcsmegváltási díjat szabjunk meg. A kapukulcs megváltási díja a jelenleg érvényben levő szabályrendelet szerint: bérleményenként havi 3 forint. A liftkulcsért eddig a házfelügyelők megállapodás szerint fizettettek a lakókkal. Vajon egységesen fizessenek-e a lakók, vagy milyen szempontok határozzák meg a kulcshasználati díja£? Egyáltalán ki döntse el, hogy ki mennyit fizessen. Vitatható az is, hogy lehet-e kötelezni minden lakót, bérlőt, kulcsmegváltásra. Annyi bizonyos, hogy mindezekben a kérdésekben már a vélemények kialakításánál is, és a megvalósítás idején is jelentős hatáskört kell biztosítani a lakóbizottságoknak. Eldöntendő azonban, hogy milyen szervezeti megoldással. A fenti kérdésekkel kapcsoltosan a beérkezett javaslatokat továbbítani fogjuk a Fővárosi Tanács Házkezelési Igazgatóságához, ahol elbírálás után a helyes javaslatokat felhasználják majd az új Házirend megszerkesztésében. Kétszáznál több mosógépet kölcsönöz, új szolgáltatásokat tervez a Belkereskedelmi Kölcsönző Vállalat A Belkereskedelmi Kölcsönző Vállalat megtette a szükséges intézkedéseket az őszi „csúcsforgalom ”, az őszi nagytakarítások idejére. 200 új mosógépet szereztek be, amelyek máris kikölcsönözhetők. Mivel az Elektromos Művek a vártnál lassabban állítja át a 110-es áramot 220-asra, az ipar azonban háztartási elektromos készülékekből már alig gyárt 110-es áramkörre gépeket, ezekben bizonyos hiány keletkezett. A kölcsönző vállalat saját műhelyében hozzákezdett a 220-as parkettkefék 110-esre történő áttekercseléséhez, hogy így biztosítsa az ilyen áramkörű háztartások ellátását. Mind ez ideig komolyan hátráltatta a kölcsönzés munkáját, hogy a vásárolt háztartási gépekhez nehéz volt alkatrészeket beszerezni. A padlókefék úgynevezett dörzsrészének gumiztatását sikerült már megoldani, így emiatt nem kell már leállítani gépeket. A porszívók tartozékai közül a gumis gégecsöveket nem tudták pótolni hosszú ideig, most ideiglenesen gumi bortömlőkkel pótolták a hiányt. A következő évben a Bajai Villamossági Művekben megkezdik a porszívókhoz szükséges gumitömlők gyártását és ekkor megszűnik a fennakadás a javításban. Síterűit az úgynevezett kulikocsikból — amelyekkel a mosógépeket szállítják haza a kölcsönzők — annyit beszerezni, hogy általában minden kikölcsönzéskor ezt az olcsó szállítási formát vehessék igénybe. Az elmúlt évben kezdtek hozzá a nőtanácsi megbízottak bekapcsolásával a kölcsönzés kiszélesítéséhez. Már eddig 700 háztartási gép ezeken a megbízottakon keresztül került kikölcsönzésre. A Belkereskedelmi Kölcsönző V. felkészült, hogy a kerületi nőtitkárok kijelölése alapján újabb megbízottak is megkapják — kedvezményes kölcsönzési díj mellett — a háztartási gépeket. A vállalat következő évi terve is elkészült. Elsősorban a bolthálózat fejlesztésével kívánják javítani a szolgáltatást. A következő év elején Pestlőrincen, Csepelen, Pesterzsébeten, Rákospalotán és a VII. kerületben, a Landler Jenő utcában nyitnak újabb kölcsönző boltot. A megnyitás időpontja csak attól függ, hogy az építőipari vállalatok mikor készülnek el a régen húzódó munkákkal. A vállalat tervei között szerepel kultúrcikk kölcsönzési bolt megnyitása, ahol az eddigiek mellett lemezjátszót, hanglemezt is adnak kölcsön. Tárgyalás indult arra is, hogy a camping táborokban tovább szélesítsék a kölcsönözhető felszerelések fajtáit, így többek között edényt, takarót, tranzisztoros rádiót kíván beszerezni a vállalat, sőt megkezdték egy utánfutó lakókocsi tervezését is. A hét rendeleteiből A népművelési ismeretterjesztő tevékenység díjazása A művelődésügyi és a munkaügyi miniszter együttes rendelkezése szerint az állami és társadalmi szervek TIT-előadóknak belépődíj nélkül tartott előadásért előadásonként 50—150 Ft-ot, belépődíj mellett tartott előadásért (ideértve a szabadegyetemi előadásokat is) 100—-300 Ft-ot, egyéb előadóknak pedig előadásonként 30 Ft-ot fizethetnek. Előadássorozat esetén az előbbi összegek 60%0-a fizethető. A népművelési továbbképzés keretében tartott ismeretterjesztő, könyvtári, művészeti előadás esetén 50—150, kivételesen 100—300 Ft tiszteletdíjat lehet fizetni. A művelődési tanfolyamok előadásaiért óránként 23 Ft (különleges felkészültséget igénylő előadás és a TIT szabadegyetem nyelviskoláinak nyelvóráiért 25 Ft), a közhasznú tanfolyamok szakoktatóinak 16 Ft, a háziipari tanfolyamok szakoktatóinak pedig 12 Ft óradíj jár. Az ismeretterjesztő szakkörvezetők tiszteletdíja községekben havi 100—150, városokban havi 100—300 Ft. A tiszteletdíjak öszszegét a díjhatárok között az előadó szakképzettségétől, népszerűsítési készségétől, valamint attól függően állapítják meg, hogy hol és milyen felkészültségű hallgatóság előtt tartja az előadást. A rendelkezés október 15-ével lépett életbe. Újra szabályozták a takarékszövetkezetek működését A pénzügyminiszter új rendelete értelmében takarékszövetkezetek általában ott működhetnek, ahol az Országos Takarékpénztárnak fiókintézete nincs. A takarékszövetkezetek tagjai a belépéskor részjegyet jegyeznek, ennek legkisebb összege 100 Ft. A tagok a takarékszövetkezetnél megtakarításaikat betét formájában elhelyezhetik. A betétek után a takarékszövetkezet a tagoknak kamatot fizet. A betétek visszafizetését az állam szavatolja. A takarékszövetkezet tagjai részére indokolt esetben hitelt folyósít. A takarékszövetkezet a járási szövetkezeti központ szerveként működik, s működését a pénzügyminiszter által kiadott engedély alapján folytatja. A szabálytalanul vagy nem gazdaságosan működő takarékszövetkezettől a pénzügyminiszter az engedélyt visszavonja és a takarékszövetkezet felszámolását rendeli el. Rendelet a honvédelmi hozzájárulás levonásáról A pénzügyminiszter rendeletet adott ki a honvédelmi hozzájárulás kivetéséről és levonásáról. A rendelet értelmében a honvédelmi hozzájárulást az illetékes tanács pénzügyi szerve veti ki. Ugyancsak a tanács pénzügyi szerve adja meg a mentességet is a hadköteles kérelmére olyan esetben, amikor annak törvényes előfeltételei fennforognak. A pénzügyi szerv munkaviszonyban álló dolgozók honvédelmi hozzájárulás fizetési kötelezettségéről a levonásra kötelezett munkáltató szervet határozattal értesíti. A munkaközösségi tagok, valamint a magánmunkáltatók által foglalkoztatott hadkötelesek honvédelmi hozzájárulását a munkaközösség, illetőleg a magánmunkáltatók kötelesek levonni. A tanulmányi szolgálathalasztásban részesített középiskolai, főiskolai, egyetemi hallgatók, továbbá a szolgálathalasztásban részesített érettségizett vagy képesítő vizsgát tett ipari (műszaki) tanulók fizetési kötelezettsége a szolgálathalasztás megszűntét követő harmadik hónap 1. napjával kezdődik. Az egyéb címen (családfenntartó, bányász stb.) szolgálathalasztásban részesített hadköteles azonban a honvédelmi hozzájárulást a szolgálathalasztás ideje alatt is köteles fizetni. A tartalékos kiképzés tartama alatt, táppénz esetén, továbbá akkor, ha a hadköteles bármely ok miatt keresőfoglalkozást nem folytat, a fizetési kötelezettség szünetel. Annak a hadkötelesnek, akit később egy évnél hosszabb időre sorkatonai szolgálatra hívnak be, a behívásig befizetett hozzájárulását visszafizetik. A honvédelmi hozzájárulást első ízben az 1960 januárjában kifizetett bérekből (keresetből) vonják le. A lakáscsere szándéka még nem teszi indokolttá az albérlet felmondását A Legfelsőbb Bíróság érdekes döntést hozott a következő ügyben: A lakás bérlője a személyzeti szobába befogadta egyik rokonát. A rokon a szoba használatáért ugyanazt az összeget fizette a bérlőnek, mint a korábbi albérlő. Hosszabb idő után a bérlő a bírósághoz fordult, hogy az kötelezze a rokont a személyzeti szoba kiürítésére. Keresetének alapjául azt adta elő, hogy rokonát csak szívességből fogadta be a személyzeti szobába, egyébként is a lakást el akarja cserélni. A bíróságok az albérlőt a lakás kiürítésére kötelezték. A bíróságoknak ezen ítélete ellen a legfőbb ügyész a törvényesség érdekében óvást emelt. Ennek erednsényében a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a perbeli esetben a szívességi lakáshasználat nem állapítható meg. A személyzeti szoba használója ugyanis akkora összeget fizetett, mint a korábbi albérlő. A Legfelsőbb Bíróság egy korábbi állásfoglalása szerint szívességi lakáshasználat akkor keletkezik, ha a felek ilyen lakáshasználatban megállapodtak. Minthogy ilyen megállapodást a bérlő nem bizonyított, az albérletet csak indokolt felmondással lehetett volna megszüntetni. A bérlő felmondással egyáltalában nem élt és amikor a bírósághoz fordul, csak arra hivatkozott, hogy lakását elcserélni szándékozik. A Legfelsőbb Bíróság döntése szerint a lakáscserére irányuló szándék nem elegendő ok az albérleti jogviszony felmondására. A lakásrendelet ugyanis annak alapján teszi lehetővé az albérleti viszony felmondását, hogy a bérlő a lakását elcseréli.