Figyelő, 2015. október-december (59. évfolyam, 40-52. szám)

2015-11-19 / 47. szám

szerelmes levelezése. Aki ilyen dokumentumanyagnak ellen tud állni, az nem is ér­demli meg az író nevet. A többi részletkérdés. A téma lángolóan izgalmas. Az, hogy Gárdos szöve­ge magán hordozza a kezdő írókra jellemző gyermekbe­tegségek némelyikét, több mint érthető. Talán sok he­lyütt tovább időzhetett vol­na a mélyebb emberábrázo­lás érdekében. Azonban a cselekmény követése akkora katarzissal jutalmazza meg az olvasót a végén, amilyen ritkaság a mi korunkban, könyvben, színpadon, film­vásznon. Esetünkben ugye két műfajban is megkaphat­juk - remélem, a film elég jó ehhez. Kétségtelen tény, hogy Európában - főleg Német­országban - a háborús bű­nökkel való szembenézés már-már nemcsak elvárt, de szinte divatos. Náci főbűnö­sök gyermekei és unokái lá­togatnak el oda, ahol felme­nőik vállalhatatlan bűnöket követtek el, s nyilvánosan esedeznek bocsánatért he­lyettük és a nevükben. Gárdos könyvével kapcso­latban abban bízom, hogy a valóságbeli történet éppen ilyen happy endinggel vég­ződött. Ha így van, büszke lehet a szüleire és persze sa­ját magára is, hogy volt bá­torsága megírni ezt az édes­bús történetet. Végezetül néhány szót a műfajról. A modern iro­dalomelmélet úgy tartja, a szerző személyének nincs jelentősége. Szerintem ez tévedés. A szerző egyénisé­ge mindig ott dereng a mű­vében, mellette s körötte. Gárdosé pedig csak jót te­het a Hajnali láznak. Ez a könyv nem fiction (szépiro­dalom), nem is non-fiction (tényirodalom), hanem a kettő közötti mezsgyén mo­zog, amit angolszász vidé­keken újabban factionnek neveznek. Írtam ilyen no­vellákat, fakciónak ma­gyarítva a fogalmat. (Tu­dom, nem hangzik elég jól. Örömmel látom, hogy mégis terjed.) E műfajban dolgozónak mondta neves hazai műfordító Szvetlána Alekszijevics fehérorosz szerzőt, a legutóbbi Nobel­­díjast. Gárdossal kapcsolat­ban is használták. Talán ez a megjegyzés nem illik ide, de képtelen vagyok visz­­szafojtani: ha sikerült egy új szóval gazdagítanom a nyelvünket, nem éltem hiába.*­ irtuk éve A kocka el van vetve ■ Szeptember 23-i számukban kifogásolják, hogy négy­tojásos nagykocka tészta a kereskedelmi vállalatoknál nem kapható. Ezzel kapcsolatban közlöm, hogy a Tészta­gyár éves tervében szerepelt e cikknek gyártása, és az I. negyedévben 358 mázsát gyártottak is. A gyártott meny­­nyiségre a belkereskedelem sorozatos minőségi kifogást jelentett be az áru törmelékessége miatt. A Tésztagyár­nak nem állt rendelkezésre megfelelő nagy sikértartal­mú liszt, ezért a gyártást a II. negyedévtől kezdve meg­szüntette. Az új termés felmérése alapján olyan határozat született, hogy a Tésztagyár havonta 80 vagon nagyobb sikértartalmú lisztet fog kapni a Gabona Tröszttől a ké­nyesebb tésztafélék gyártására. Mivel a kereskedelem a négytojásos nagykockát csak csomagoltan kéri - csoma­golóanyag pedig jelenleg nem áll rendelkezésre -, ezért a gyártásra csak az I. negyedévtől kerülhet sor. Ez idő­től nem lesz akadálya a jogos kereskedelmi igény kielé­gítésének. Kovács László Vezérigazgató Konzervipari Tröszt 2015/47. FIGYELŐ 65

Next