Fillértár mindennemű közhasznú isméretek terjesztésére 1835-1836 (2. évfolyam, 1-51. szám, Pozsony, 1835)
1835-07-22 / 24. szám
24. Második évi folyamat. (Julius’ 22-bén) Czélja az életre megkívántaid ’s valóban hasznos tárgyak* közlése,és tudományos oktatás. Megjelen minden szombaton. Előfizethetni reá a’ kiadás’ helyén kivűl minden posta-hivatalnál, könyvárosoknál ’s vidéki beszedőknél , kik aztán a’ példányokat is kiosztják. saaaaau&a mindennemü köz hasznu ismeretek’ terjesztésére. Ára az egész évi folyamatnak valami no kőmetszésű’s külön hozzá csatolt képpel a’ beszedőknél csak 5, a’ könyvtárosoknál 5 for. 3, kr., postán pedig nyomtatott czím alatti elküldéssel 6 forint p. p. Esztendő’ végével csinos boríték járuland hozzá a’ foglalat’ lajstromával. Blücher, ET porosz tábornok és minden európai nagy katonai rendek’ vitéze született december’16. 1742. Rostokban. Atyja, kapitány a’ hessenkasseli szolgálatban, Rügen szigetbe küldé 14 esztendős korában ; itt a’ svéd huszárokat látván, kedve jött a’ katonasághoz. Hiában igyekeztek atyja ’s rokoni kiverni fejéből szándékát, ő a’ svéd huszárezredbe állott. Első ütközetét a’ poroszok ellen tette, és fogságba esett ugyanazon huszárezrednél, mellyet utóbb oly dicsőséggel vezérlett. Belling, az ezredes, rábeszélte hogy álljon porosz szolgálatba, mire ő kicseréltetvén a’ svédektől, mint hadnagy a poroszoknál maradt. Kapitány korában megbosszankodván hogy elmellőztetett, búcsút vett és gazdaságnak szánta magát ; későbben tanácsnok lett és jószágot szerzett magának szorgalma által. II Fridrik’ halála után ismét belépett ezredébe mint őrnagy. 1793 — 94 mint parancsnoka azon ezrednek vitézül harczolt a’ Rajnánál. Septemb. 18-a 1794. igen dicsőséges volt rá nézve Leystadtnál, ’s mint generalmajor az alsó rajnai szemlélő táborhoz ment. 1802 elfoglaló a’ porosz király’számára Erfurtot és Mühlhausent. Az 1806 kiütött háború az auerstaedti csatapiaczra vitte őtet October’ 14. Azután a’ lovasság’ nagyobb részével Hohenlohe herczeget követé bal oldalról Pommeriába, de egymástól igen távol estek ’s éjjel nappal kellett volna Blüchernek mennie , hogy a’ herczeggel egyesülhessen , oly erőltetett hadmenést pedig nem bátorkodhatott tenni, ’s igy a’ herczeg kényszerítetett Prenzlaunál feladni magát. Stettintől e’ szerint elzáratván Blücher, Mecklenburg felé fordult, ’s Dambecknél a’ weimari herczeg’ seregével, mellyet Braunschweig - Örs Vilmos herczeg vezérlett, egyesült. De mindkét sereg jobban el vala fáradva, mintsem valamit lehetett volna kezdeni vele. A’ bergi nagyherczeg (Murati baloldalt, az akkori Pontecorvoi herczeg (a’ mostani svéd király) elől, Soult tábornok pedig jobb felől állván, kénytelennek látta magát Blücher visszamenni a’ Travenen, ’s a’ francziák’ három nagy testét lehetőleg messze vonni az Oderától, így Lübek szabad város’ határára mene, de ezen várost a’ franczia nagy erő elfoglaló. Blücher megszabadult nehány csoportal a’ városból, de minden segedelemtől meg lévén fosztva, november’ 6. Ratkaunnra fel kelle magát adnia. Ezt azonban csak azon feltétel alatt tette, hogy aláírásához tehesse: ,,a’pontecorvoi herczeg kínálta meg a’ capitulatióval ’s ő csak a’ hadi szerek’ hiányában fogadta el.“ — Blücher tehát hadi fogoly lett, de nem sokára kicseréltetett Victor franczia generálison, és mihelyt megérkezett Königsbergbe, egy hadi testet azonnal a’ svéd Pommeraniába szállítatott hajón, hogy Strahlsundot oltalmazza ’s a’ svédek’ vállalatit gyámolítsa. A’ tilsiti béke után Königsbergben és Berlinben a’ hadi departementban dolgozott Blücher, azután Pommeriába neveztetett parancsnokká, de később több nagy emberekkel nyugalomba tétetett Napoleon’ kívánságára. Midőn a’ poroszok felkeltek az elnyomás ellen, Blücher már ősz korában egyik volt a’ legmunkásabbak közül. A’ poroszokat és az orosz hadsereget Winzingerode general alatt ő vezérlette, de az említett general nem sokára elválasztatott tőle. Lülzennél nyert nagy győzedelmét f majus’ 2. 1813.) sz. György rendével jutalmazta Sándor császár. Bautzennél és Haynaunál szinte dicsőséges napjai voltak; mint győzedelmes ünnepié a’ nagy napokat Katzbachnál és Lipcsénél. Ott véré meg Macdonald herczeget, ’s egész Sléziát megszabadítá az ellenségtől; azért sléziainak neveztetett serege. Hiában igyekezett Napoleon az öreg huszár generált, mint nevezni szokta, feltartóztatni győzedelmében. October’ 3. átment Blücher Wartenburgnál az Albison, ’s ezen merész lépés által a’ nagy cseh tábort is hatalmasabb munkásságra 24