Film Színház Muzsika, 1963. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1963-12-07 / 49. szám
mabb és legtömörebb alkotása szerzőjének, ennek a mély filozófiai töprengésre olyannyira hajlamos, bonyolultan gondolkodó muzsikusnak, aki lelke mélyén ugyanakkor naiv volt és ártatlan, mint egy gyermek. A IV. szimfónia előadása — hangulati egyszerűsége ellenére is — bonyolult előadói feladat; a műnek nemcsak tempója, hanem hangulati szférája is pillanatonként változik. Megszólaltatójától azt kívánja, hogy ne csak ezt az egyetlen művet, hanem a teljes Mahler-stílust úgyszólván anyanyelveként ismerje. Hogy Ferencsik menynyire elmélyedt Mahler világában, hogy milyen alaposan tanulmányozta annak immár klasszikus előadói hagyományait, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy hazai tradíciók híján is teljes diadalra vitte a művet, a nagy egész és a részletszépségek egyaránt meggyőző, sokat mondó és lebilincselő bemutatásával. Bónis Ferenc kophatott ki tartalmas gondolatisága és költőiségének szép ereje. A Sinfonietta, Lajtha László 15 évvel ezelőtt készült kis remekének tolmácsolása egyformám dicséri Fejér György gondos karmesteri előkészítését és a Hangversenyzenekar vonósainak munkáját. A kiváló mester korai távozása testamentumának átvételét és gondozását tette feladatunkká. A Sinfonietta méltó előadása része annak a programnak, amely az európai magyarság e kiváló képviselőjének hagyatéka körül alakul ki. Lajtha világos szerkesztésmódja, levegős hangzásvilága, gondolatainak fürgesége ezúttal meggyőző közvetlenséggel bontakozott ki! Mozart Don Juan nyitánya és Strauss Eulenspiegelének jól karakterizált tolmácsolása keretezte be a hangversenyt. Raics István Urai színezetű s térfogatú orgánumára figyeltünk inkább. Kitűnő Leonora válik belőle, ezt színpadi figurája is biztosítja . Nem hagyhatjuk említés nélkül Dósa Mária Azucénéját, Turpinszky Béla Lima grófját, s Király Sándor Manrico hangjait. Tóth Péter vezényelt, (szi) Fejér György az Állami Hangversenyzenekart vezényelte Pécsi Sebestyén orgonaestet adott a Zeneakadémia nagytermében (Kertész felv.) Mozart, Beethoven, Lajtha, Strauss Az Állami Hangversenyzenekar legutóbbi hangversenyén két emlékezetesen szép teljesítmény hangzott el : a fiatal Rados Ferenc által megszólaltatott Beethoven-versenyímű és Lajtha vonószenekarra írt Sinfoniettája. Rados, élvonalbeli fiataljaink e kitűnősége, tolmácsolásainak tisztaságával, stiláris biztosságával ragadott meg elsősorban. A még jórészt mozarti hangvételű c-moll verseny hangzási problémáit ideálisan oldotta meg. Frázisainak lekerekített, arányos szépsége, a lágy skantilónák, s a sistergő passzázsok a mű megszabta stiláris határokon belül érvényesültek — s igen kitűnően érvényesültek — Rados játékában, amely felszabadult és természetes volt, nagyvonalú és mindvégig részleteiben megmunkált, amelyben nem volt egyetlen át nem -Alt hang, s épp ezért szabadon bánta Orgona és kórus Pécsi Sebestyén, a Zeneművészeti Főiskola orgonaművész-professzora keresztmetszetet adott hangversenyén az orgonairodalom évszázadaiból. Csupán a franciák maradtak iti ezúttal. Viszont ott szerepelt műsorán egy mai magyar szerző, Maros Rudolf, öt bagatelljével Hallottunk Bachot, Hindemcthet és mindenekfölött Lisztet, az ,,Ad nos ad, salutarem undam" orgonafantáziát. Ha azt mondom: „mindenekfölött Lisztet", akkor egyben a koncert értékarányaira is igyekeztem rátapintani Bizonyos, hogy Pécsi Sebestyén Liszt orgonaművészetének különlegesen fogékony megszólaltatója. Az orgona romantikus viharzását, amely Liszt műveiben ezen a hatalmas hangszeren elszabadul, most is nagyszerűen tudta életrekelteni. Kellemes feltűnést keltett a közreműködő fertődi Haydn-kórus, Kovács Sándor vezetésével. Szenthegyi István Új Leonóra Verdi Trubadúrjában új női főszereplő mutatkozott be, az egyre jobban, és sokoldalúan kibontakozó Dunszt Mária. Leonórájában a Verdi-hősnő lírai-drámai karaktere egyaránt szerephez jutott, mégis úgy, hogy a fiatal énekesnő alapvetően Nézőből — Don Carlos Váratlan szerepváltozásra került sor az Operaház legutóbbi Don Carlos előadásán. Csongor József, a pécsi Nemzeti Színház fiatal tenoristája feljött Budapestre, hogy meghallgassa az itteni Don Carlost. (Pécsett Ő alakítja ezt a szerepet, összesen kétszer énekelte eddig). Megérkezése után — amikor látogatást tett a titkári irodában — kiderült, hogy Simándy József betegsége miatt lemondta a szereplést és így Csongorra mint tenoristára sürgősen szükség van. A beugrás sikerült: Csongor minden színpadi pilóba nélkül derekasan, helytállt, s megmentette az előadást. Kodály Zoltán kedden reggel feleségével együtt a Szovjetunióba utazott. Elutazása előtt ezt mondta munkatársunknak: — Moszkvából egy napi pihenés után Leningrádba utazunk. Úgy tervezzük, hogy onnan átmegyünk az észtországi Tartuba, és megnézzük az ottani színház Háry János-előadását. 12-én visszatérünk Moszkvába és részt veszünk a Szovjet Zeneszerző Szövetség tanácskozásán. Ennek érdekessége, hogy nemcsak szovjet szerzők műveivelfoglalkozik, hanem magyarokéval is — ezek kottáját, illetve hangfelvételét a Magyar Zeneművészek Szövetsége már eljuttatta Moszkvába. Ugyanakkor még a „Háry” néhány moszkvai próbáját is láthatjuk. A daljáték moszkvai bemutatója december 20-án lesz a Sztanyiszlavszkij —Nyemirovics-Dancsenko Színházban, az örmény Abdulajev vezényletével. 19-én meghallgatjuk Konsztantyin Ivanov hangversenyét, műsorán a Holg-szvit, a Szimfónia és a Székelyfonó több részlete szerepel. Terveink szerint december 23-ra érnénk haza. (b. f.) Az észtországi Tartu „Háry ,lábos" előadásának főszereplői: Teo Maiste — Háry. Ieida Türcens — Orzse