Film Színház Muzsika, 1967. július-december (11. évfolyam, 27-52. szám)

1967-09-22 / 38. szám

Egy szerelem három éjszakája A színes film megszületése óta két úton jár. Egyik változata a színekkel, a látvány szépségét, az élet kalandos mozgalmasságát emeli ki. A másik,­ a színeket egy mélyebb, belső igazság kifejezése érdekében sajátos színdra­maturgiával használja. Egymástól csak a legritkább esetben írigylik el az eszközöket. Az »Egy szerelem há­rom éjszakája« ezek közé a ritka ese­tek közé tartozik. A film egy kőbánya napfényben úszó poklának képeivel kezdődik. Ez a kőbánya nem a fény fullasztó erejé­től tűnik pokolnak. Két tiszt könnyed intésére rövid időközönként egy ki­­végzőszakasz sortüze hallatszik. Mi­közben az embereket gyilkolják, há­rom katona jelenik meg. Groteszk dalt énekelnek arról, hogy minden móká­ra hajlandók az életükért. A tisztek mosolyognak a mutatványon, a pus­kák tovább ropognak. A következő képsorokban megis­merjük a lányt és a költőt, a film hő­seit. A jelenetet zene és vers kíséri, a vers ugyanazt mondja el, amit a kép mutat: a szerelmesek találkozását. Ezután érkeznek meg a költő bará­tai. Egy dalt énekelnek el arról, mi­ként segíthetnének a fiúnak, aki behí­vót kapott. Amilyen hirtelen tűntek fel, olyan hirtelen távoznak. Révész György bízik anyagában, ötleteiben, ilyen változó effektusokkal, a kép, a dialógusok, a vers, zene, ének együtt- Sinkovits Imre és Darvas Iván a film egyik jelenetében

Next