Filmvilág, 1961 (4. évfolyam, 1-24. szám)
1961-01-01 / 1. szám
a szülőkét és most az unokákét. A realitásnak, a történelmi igazságnak milyen új forrásait tárhatná fel egy munkáscsalád három íróságának sorsa, három szerelem történetén keresztül. Nagy érdeklődéssel nézném meg Magyarország hamis illúzióinak társadalomtörténetét, amelyet marxista irónia, világos értelem tárna fel egy modern eszközökkel készített filmkomédiában. Érdekelne az az erőszakosság, amellyel a tegnapi erkölcs meg akarja fosztani korszerű és haladó jellegétől új intézményeinket. Például egy üdülőt, amelyet a polgári társadalom olcsó szerelmi háromszögeinek, titkos nemi kalandjainak, filléres romantikájának fészkévé akar alakítani az új kifejezési formákat kereső tegnapi erkölcs. Általában nagyon érdekes a szocialista erkölcs, a társadalmi morál érvényesülése, illetőleg küzdelme az érvényre jutásért. Az ilyen tendenciájú filmeket műfajilag rendkívül változatosan képzelem el. Burleszk hősnek látom azt, aki a legképtelenebb erőfeszítéseket teszi annak érdekében, hogy tökéletesen mai ember legyen. Vígjátékinak, aki a szocialista erkölcs szempontjából kifogástalannak képzeli magát. Drámainak, akit a kor álarcát viselők a ma nevében tegnapi eszközökkel elbuktatnak. Olyan filmeket szeretnék látni, amelyekben tájaink egyéni, eredeti hangulata, mélyen belejátszik a történetbe, a mű stílusába, mondanivalójába és nincs a kiegészítő fotoelem sorsára szorítva. A tájak, városrészek, utcák, házak egy-egy film kompozíciója szempontjából stílus meghatározóak lehetnek, dramaturgiailag pedig ízekben, fordulatokban gazdag költői szóhatásokká válhatnak. Úgy érzem, hogy az a nagy tájgazdagság, amely költészetünknek Petőfitől József Attiláig kimeríthetetlenül változatos környezetet ad, az általam várt filmekben sokkal nagyobb szerephez juthat, mint eddig. Egyszóval modern filmeket szeretnék látni, tematikában, filozófiában, táj és történés anyagban egyaránt merész filmeket, kevés álbonyolult dramaturgiai ügyeskedést, naív „rázósságot”, sok igazságélénkítő költészetet, és természetes emberábrázolást. Mai filmeket, értelmes mondanivalóval, szocialista gondolatmenettel, holnapba nyúló távlatokkal. Filmeket, amelyeket a vitatkozó ember érdeklődésével lehet nézni, mert probléma felvetésük közben egy új világ friss izgalmát kavarják fel az emberben. Más nézők nevében nem beszélhetek — mint ahogy eddig sem tettem —, rám nagy hatással lenne egy modern karikatúra-film. Egész estére komponált rajzfilmre gondolok, amelynek forgatókönyvét ötletgazdag és témakezelésben merész karikatúra rajzolóink alkotnák meg. Magukat a játékfigurákat azután rajzfilmkészítőinkkel együttesen komponálhatnák, s akár az emberiség legidőszerűbb kérdéseit is megeleveníthetnék groteszk formában, a társadalmak fejlődésére élesen rámutató haladó kritikai szemlélettel. Nemzetközi vonatkozásban ugyancsak jelentős mondanivalójuk lenne a magyar karikatúra-filmeknek, mint ahogy mozgásstílus és koreográfiai szempontból újat hozó táncművészetünk is újszerű filmkompozíciókra ihlethetnének egy költőkből és szatirikusokból álló alkotóközösséget. Milyen filmeket szeretnék látni? Olyanokat, amelyek a szocialista társadalom lehetőségeit merészen, nem a polgári szemlélet keretei között vergődve használják fel. Nem népies vagy városias szemléletről, hanem a szocialista társadalom szocialista kritikával való realista meglátásáról van szó, amely számos új kifejezési formát követel magának. Filozófiában megújult, a valóság természetes, de emberi eszmék szabta fejlődését észlelő filmeket szeretnék látni. Egyébként mindenki megfigyelheti, hogy a hozzánk érkező legjobb külföldi filmekben — drámákban, vígjátékokban egyaránt — ennek az élénk társadalomszemléletnek örülnénk leginkább. A marxista társadalomszemlélet a szocialista fejlődést sürgető filmeket kíván. Tulajdonképpen a néző is ezt keresi mai filmjeinkben, hogy a társadalom és egyén szocialista kritikáján keresztül is önmagára ismerhessen. CT/ÍRF/ÍS MIKLÓS