Filológiai Közlöny – XII. évfolyam – 1966.

1–2. szám - Közlemények - Galla Endre: Petőfi kínai fogadtatása

Mint példánkból kitűnik, Lu Hsan minden vonatkozásban alkalmazkodik az alapul szolgáló német szöveghez — rímelése is ennek megfelelően: x, a, x, a, x, b, x, b —, de az utolsó két sor fordítását egyéni invenciójával oldja meg. Bár a ritmusképlet elmosódó,érezni az eredeti vers kötöttségének visszaadására irányuló törekvést. Lu­csan Petőfi­ fordításai — mint fentebb már utaltunk rá — arról tanúskodnak, hogy az ekkor már jelentős szépírói és publicisztikai tevékenységet folytató írót ismét foglalkoztatni kezdte a magyar költő. Bár a rendelkezésére álló idegen nyelvű forrásanyag hiányos volta nem tette lehetővé számára Petőfi életének és munkásságának átfogó, szisztematikus és intenzív megismerését, s így a saját írásművészetére gyakorolt közvetlen hatása sem számottevő­­, a vele való foglalkozásnak számos jelével találkozhatni mégis, 1925-től szinte haláláig, több­nyire a költőre való hivatkozások, utalások, de néha verses idézetek formájában is. Mindez arra mutat, hogy Lu Hsan emberi és művészi eszményei között kétségkívül mindvégig helyet kapott Petőfi is, elsősorban mint rebellis művészegyéniség, mint a szabadság és hazafiság poétája. Ilyen értelemben helytálló azoknak a kínai irodalomtörténészeknek a megállapítása, akik Petőfit a Lu Hsün által leggyakrabban emlegetett külföldi költők között tartják számon, aki Lu Hsünre, az emberre és az íróra kezdettől fogva „viszonylag mély hatást gyakorolt."12 Lu Hsün Petőfi-fordításai nem maradtak visszhang nélkül, orientáló, mozgósító hatásuk hamarosan megmutatkozott. Erről elsőnek egy fiatal pekingi költő, Feng Chih [1.6.] (sz.1905) 1926-ban megjelent hosszabb Petőfi-tanulmánya ad számot.13 Forrása egy ma már azonosítha­tatlan német nyelvű Petőfi-válogatás és annak előszava volt, amelyből — úgy tűnik — Petőfi költészetének tágabb aspektusait ismerhette meg a kínai szerző, így Feng Chih — aki beve­zetőben utal arra, hogy Lu Hsün fordításai irányították figyelmét a magyar költőre — már nemcsak a rebellis költő-patrióta többé-kevésbé elvont hősét, vagy a szabadság és szerelem romantikus poétáját látja meg Petőfiben, mint a fiatal Lu Hsün, vagy Shen Yen-ping, hanem azt a nemzeti költőt, aki a szalonok világával szemben felfedezi a magyar falvak, a „fekete kenyér" világát, s annak poézisét, a népdalköltészetet. „Ami nekem verseiben tetszik, az a sok remek hasonlat, s úgy érzem, mintha ennyi bölcsesség csak az egyszerű, tiszta népdalok­ban lenne fellelhető" — írja tanulmányában, amelybe egyébként egy-két kisebb saját Petőfi­versfordítást is beledolgozott, illusztrációként. Bár Feng Chih Petőfi iránti érdeklődése múló epizód maradt, s később a világirodalom más égtájai felé fordult (Rilke, majd Heine költészetével ismertette meg a kínai olvasókat), a hú­szas évek végefelé kialakuló új helyzet mégis inkább a világirodalmi líra forradalmi hagyomá­nyainak, a Petőfi-típusú költészetnek adott újabb aktualitást. Csang Kaj-sek 1927. évi ellenfor­radalmi puccsa után ugyanis nagy differenciálódás ment végbe az alig egy évtizede kibontakozó új irodalmi mozgalomban, s végérvényesen kijegecesedett a modern irodalom Lu Hsün kép­viselte fő vonalának demokratikus és baloldali orientációja, amely ezekben az években foko­zott aktivitással kereste a múlt és a kortársi világirodalom haladó és forradalmi hagyományai­nak támogatását. A forradalom ügyéhez hű kínai költők és írók közül így fedezte fel magának Petőfit (N­sü) Pai Mang [17.] (1909—1931) — másik ismert írói nevén Yin Fu [18.] — az ifjú for­radalmár és költő, aki 1929-ben Lu Hsün Pen-liu [19.] Áradat című folyóiratában egy német nyelvű Petőfi-életrajz és kilenc Petőfi-vers fordítását tette közzé. Lu Hsünben — amint erről az Aradat szerkesztői jegyzeteiben maga vallotta — a Pai Mang-féle életrajz- és versfordítások „erős ifjúkori reminiszcenciákat" ébresztettek, lelkesen buzdította fiatal költőtársát a magyar költővel való behatóbb foglalkozásra, neki ajándékozta japáni tartózkodása során beszerzett, féltve őrzött német nyelvű Petőfi-köteteit. Pai Mang készült is írni Petőfiről és „legalább egy kötetre valót fordítani verseiből" — mint fordításaihoz fűzött jegyzeteiben írta —, de már nem futotta rövid életéből: forradalmi tevékenységéért a Kuomintang-rendőrség letar­tóztatta, s 1931-ben többedmagával — köztük négy fiatal író- és költőtársával — kivégezték. 1933-ban, a kivégzés évfordulóján, Lu Hsün megrendítően szép írást szentelt ,,az elfeledettek emlékének". Ebben a vallomásszerű sorokban emlékezett meg a maga Petőfi iránti vonzódásáról is annak kapcsán, hogy az általa Pai Mangnak ajándékozott Petőfi-köteteken a könyvek külön, tragikus sorsa teljesedett be: azok is a rendőrség kezére kerültek, s — Lu Hsün szavaival — „mint csillogó gyöngyszemek vesztek a sötét semmibe . . ." 11 Lu Hsün fordításainak német nyelvű alapszövege I. Goldschmidt: Gedichte von A. Petőfi (Leipzig 1883.) című köte­tében található, amely a Reelam-Bibliothek sorozatában jelent meg. A további Petőfi-versek: Apám mestersége és az enyém, Fa leszek, ha . . . Sírba tették . . . , Az én szerelmem. 12 Vö. Liu Pan-hsi, Sun Ch'ang-hsi, Han Ch'ang-ching: Lu Hsün yen-chiu, [42.] Lu Hsün tanulmányok. Peking 1957. 332—335.; továbbá­ Wu 1Г'*п: P'ei-t­o-fei yü Lu Hsün [43.] Petőfi és Lu Hsün. Jen-min Ji-pao [44.] (Renmin Ribao) 1953. jan. 3. — A Csevegőben megjelent fordításain kívül Lu Hsünnek még egy Petőfi-fordítása van: a Remény. Ezt beleszőtte ugyan­ezen időből való prózaverseinek egyikébe, amelynek úgyszintén a Remény címet adta. (L. Lu Hsün prózaverseinek gyűjteményét Yeh-ts'ao [45] Vadfüvek című kötetében, összes Művei: Peking 1956. II. 170—171. Kínaiul.). E hat teljes fordításán kívül a műveiben egyebütt található Petőfi-idézetek javarésze töredék, illetve prózai átültetés. 13 Feng Chih: Petőfi Sándor (sic !). Ch'en-chung. 1926. 2. sz. 193 13 Filológiai Közlöny

Next