Magyar Filozófiai Szemle, 1996
4–6. számok - Dokumentum - Lukács György: Hvosztizmus és dialektika (Illés László bevezetőjével és jegyzeteivel)
alkalmazhatnak. Hogy hova vezet ez, azt Rudas drosztista osztálytudatelméleténél megcsodálhattuk, s módunk lesz a továbbiakban még Deborinnál is méltatni. És ha ilyen módon nem a társadalmi lét változásában (amely a természettel történő anyagcsere módját, fokát stb. állandóan megváltoztatja) keressük természetismeretünk változásának alapját, akkor vagy tiszta idealizmus keletkezik, mint Rudas elvtársnál, aki a tudomány immanens-dialektikus fejlődését vallja, vagy pedig föltételezhetjük, hogy a természettudomány mindenkori alapvető változásai a természetben végbemenő változások tükröződései. (Hasonlatként: korábban úgy képzelték, hogy a Nap a Föld körül kering, most ez a viszony megváltozott, lásd Kopernikusz, de ebbe az abszurditásba nem kívánunk mélyebben belebocsátkozni.) S hogy mily messzire távolodott Rudas elvtárs attól, hogy ezt a problémát egyáltalán lássa, s hogy miképpen igyekszik nem-dialektikus fölfogását idealizmusról és dualizmusról stb. szóló hisztérikus kiabálással elrejteni, azt polémiájának az alábbi passzusa mutatja. Én a dialektikus módszer döntő jellegzetességeként (GuK, 17, 6. sz. jegyzet) kiemeltem: „... a kategóriák szubsztrátumának történelmi változása, mint a gondolkodásban való megváltozásuk alapja/'80 Rudas elvtárs erre azt mondja: „Hogy ez a filozófiai tolvajnyelv mit jelent, számunkra teljesen mellékes; elegendő azt megérteni, hogy »gondolkodásban való megváltozásról« van szó. Gondolkodni csak emberek tudnak. Céljainkra ez teljesen elegendő." (AL 9, 503. o.). Úgy látszik, hogy a „gondolkodásban való megváltozás" puszta megemlítése elegendő ahhoz, hogy Rudas elvtárs nemes fölháborodását fölkeltse, s nemes fölháborodásában még csak azt sem veszi észre, hogy a kigúnyolt „gondolkodásban való megváltozást" én itt mint hatást, mégpedig mint a gondolkodáson kívül létező, objektív valóság (a kategóriák szubsztrátuma) hatását állítottam. A mondatnak tehát az az értelme, hogy az anyagbak (a gondolkodás szubsztrátuma) kell végbemennie egy változásnak ahhoz, hogy a gondolkodásban bekövetkezzen egy változás. Lehetséges, hogy Rudas elvtárs számára — aki, nyilvánvalóan, amint a politikából az emberi cselekvést, úgy a gondolkodásból az emberi gondolkodási folyamatot szeretné eliminálni — kellemetlen, hogy a gondolkodáshoz emberek szükségesek, akiknek a fejében a valóság tudatos formát ölt, de hát ezen nem lehet változtatni. S hogy tehát a valóságban az objektív dialektika az embertől függetlenül, már az ember föllépése előtt megvolt és van, azt éppen ez a mondat állítja; s hogy pedig a dialektika elgondolásához, a dialektikához mint megismeréshez (és erről és csak erről volt abban a lábjegyzetben szó) gondolkodó emberek szükségesek, talán csak Rudas elvtárs fogja kétségbe vonni, akinek az eklektikus gondolkodásában a „magában való mondat"-ról — azaz egy olyan igazságról, amely mindenféle elgondoltságtól független — szóló Bolzano — Husserl-féle reminiszcenciák 80 .o. S1 Lásd a 76. sz. jegyzetet, uo. 82. o.