Foci 7 - Futball 7, 1992 (2. évfolyam, 1-37. szám - 1. évfolyam, 1-16. szám)

1992-01-01 / 1. szám

A Himnuszt már 200-as pulzussal kell hallgatni! Háromhónapos szünet után ismét van szövetségi kapitánya a magyar válogatottnak. Méghozzá nem is akárki: Jenei Imre, az aradi születésű, román állampolgárságú, ám legeredményesebb magyar nemzetiségű edző! Nem véletlenül esett az MLSZ elnökségének választása az ötvennégy esztendős, honvéd ezredesként korkedvezménnyel nyugdíjba vonult szakemberre. Az egykori 16-szoros román válogatott páratlan eredménylistával dicsekedhet: játékosként a Steaua Bucuresti színeiben négyszeres bajnok és négyszeres román kupagyőztes volt, míg trénerként - ugyancsak a Steauával - négyszeres bajnok, háromszoros román kupagyőztes, 1986-ban BEK-nyertes - ebben az esztendőben a Dinamo Kijevel szemben elhódították a Szuper Kupát is! - három évvel később BEK-döntős, és mindemellett irányításával a Steaua a román bajnokságban soha nem végzett ezüstérmesnél gyengébb pozícióban! És még egy adalék Jenei Imre tiszteletet parancsoló sikerlistájáról: négyéves szövetségi kapitányi ténykedése eredményeképpen Románia nemzeti tizenegye húszévi szünet után jutott el ismét a világbajnokságra tavaly Olaszországban, ahol eddigi legjobb szereplését produkálta: csoportjából továbbjutva a nyolc közé jutásért játszott mérkőzésen csak 11-es rúgásokkal maradt alul Írország legjobbjaival szemben. Jenei Imre nagyváradi otthonában már mint a magyar szövetségi kapitány fogadott, őszinte örömmel köszönte meg a gratulációt kinevezéséhez, és mosolyogva várta, hogy a Foci 7 olvasói nevében negyedszáz kérdéssel ostromoljam. 1. Bátor embernek tartja ma­gát? - Értem a kérdést. Tudom, hogy Mexikó óta, vagyis öt év alatt én vagyok a kilencedik szövetségi kapitánya a ma­gyar labdarúgásnak. Tisztában vagyok azzal, hogy nagy koc­kázatot vállaltam, amikor igent mondtam a felkérésre. De annál nem nagyobb szá­momra a rizikó, mint amikor Sepp Piontek barátom a dá­noktól elment török kapitány­nak... 2. Mi volt az első gondola­ta, amikor megtudta, hogy magyar szövetségi kapitány­nak kérik fel? - A megtiszteltetésre, hogy a magyar futball vezetői rám gondoltak a poszt betölté­sénél. Azt sem tagadom, hogy a hiúságomat is legyőzte ez a felkérés. 3. Nemzetközileg is jegy­zett, ismert és elismert edző­nek, mint Ön, jelenthet-e szak­mai előrelépést a magyar vá­logatott irányítása? - Ezt majd az eredmények döntik el. 4. Egy évvel ezelőtt néhány hétig dolgozott szaktanácsadó­ként a magyar futballban, Deb­recenben. Gondolja, hogy en­nek alapján eléggé ismeri a ma­gyar mezőnyt, a vezetőket, a kö­rülményeket, a viszonyokat ah­hoz, hogy nyugodt szívvel lás­son a kapitányi munkához? - Nem, de lehet, hogy jobb is így. Egy szakembernek egy játékosról negyedórányi játék után el kell döntenie, hogy mit ér az illető. Ami pedig a veze­tői feladataimat illeti, azzal úgy vagyok, mint az a vezér­­igazgató, akit odahelyeznek egy számára ismeretlen cég élére. Elkezd dolgozni a be­osztottaival, és vagy felvirág­­zik a cég, vagy megbukik a vezérigazgató... 5. Nem tart a bukástól? - Úgy gondolom, ha egy edző ilyesmitől fél, akkor jobb, ha sehol nem vállal munkát. A mi szakmánk abszolút „életve­szélyes”, a bukás lehetősége mondhatni szerves része a munkánknak. Maradjunk ab­ban, hogy tudom, mire vállal­koztam. A Steauánál háromszor dobtak ki edzőként. Igaz, há­romszor vissza is hívtak. És a harmadik visszatérésem után nyertük meg a bajnokcsapatok kupáját... 6. Meddig érvényes a szer­ződése az MLSZ-szel, és mi­lyen feltételei voltak, mielőtt aláírt? - Természetesen az 1994-es amerikai világbajnokság végéig szerződtem a magyar válogatott élére. Különösebb feltételeim nem voltak, de azt termé­szetesen kértem, hogy megfele­lő lakást biztosítsanak magam és a családom számára Buda­pesten, mert a feleségem és a nagylányom nélkül hosszabb ideig nem tudnék élni. 7. A pesti pletykák szerint havi ötezer dolláros fizetést kap kapitányként. Igaz ez? - Engedje meg, hogy erre azt válaszoljam, ez magán­ügy. A profivilágban külön­ben sem illik ilyesmit valaki­től megkérdezni. 8. Amikor leszerződött, mi­re vállalkozott, mit várnak el Öntől a magyar labdarúgás vezetői? - Arra vállalkoztam, hogy a válogatott eredményei révén egy kicsit fellendítem a ma­gyar futballt. Az elvárások és a céljaim egybeesnek: min­denképpen ki kell jutnunk az amerikai világbajnokságra, és ott legalább a tizenhat közé 1992. JANUÁR 1. tbr-n.

Next