Fogorvosi szemle, 1991 (84. évfolyam, 1-12. szám)

1991-01-01 / 1. szám

nek voltak. A továbbiakban a solvenssel mért kontroll értékeket 100%-nak vettük, s a capsaicin ingerléssel kapott értékeket a megfelelő kontrollhoz ha­sonlítva ugyancsak %-ban fejeztük ki. A műtétet követő 2. napon alkalmazott lokális capsaicin inger a nyálka­hártya Evans-kék tartalmát a beavatkozás mentes bal oldalon mind NAI átmetszett, mind pedig álműtött állatokban a solvenssel kapott érték kb. 3,5-szeresére növelte. Hasonló volt a növekedés mértéke az álműtött oldalon is. Jelentősen (p= 0,05) kisebb volt ugyanakkor az Evans-kék kiáramlás növekedés az egyoldali NAI átmetszett állatok azonos oldali nyálkahártyájá­ban (239,2+18,5%; n . 8; La. ábra). Nem különbözött a műtétet, illetve álműtétet követő 14. napon alkalmazott capsaicin érfal permeabilitást fokozó (azaz Evans-kék kiáramlást okozó) hatása a 2. napon találttól. A NAI átmetszett oldalon a nyálkahártya Evans­­kék tartalma: 232,8 ± 13,8% (n = 7) volt (l.b. ábra). Capsaicin oldószerének alkalmazásakor, két nappal a műtétet, illetve ál­műtétet követően, az azonos oldalon mért nyálkahártya véráramlás 0,60 + 0,03 ml-min-1 g_1 (n = 6), illetve 0,58 + 0,05 ml.min-1-g-1 (n = 4) volt. Ha a várakozás ideje 14 nap volt, a fenti értékek 0,68 + 0,06 ml-min-1-g_1-nek (n = 4), illetve 0,67 + 0,08 ml-min-1 -g_1-nek (n = 4) feleltek meg. Az Evans­­kék értékek közléséhez hasonlóan, az oldószerrel kapott nyálkahártya véráram­lás értékeket ugyancsak 100%-nak véve, a nyálkahártya véráramlására gyakorolt capsaicin-hatást relatív értékkel adtuk meg. A nyálkahártya véráramlását a műtéti beavatkozást követő 2. illetve 14. napon alkalmazott lokális capsaicin stimuláció egyaránt, közel hasonló mér­tékben s jelentősen fokozta. Ezt a véráramlás-növekedést sem az álműtét, sem pedig az egyoldali NAI átmetszése nem befolyásolta (2.a., 2.b. ábrák). Megbeszélés Kísérletünkben a rágóizmokat beidegző efferens trigeminus rostok, követ­kezésképpen a rágófunkció károsodásának kizárására, valamint a preparációs vérzés veszélyének minimálisra csökkentése [1] végett a sensoros idegátmet­szésre a n. trigeminus perifériás ágát, azaz a NAI-nak a canalis mandibulae-n belüli szakaszát választották. A műtéti seb gyorsan gyógyult, az állatok tápfelvételét e beavatkozás nem befolyásolta. Várakozásunk ellenére az idegátmetszés a helyi kémiai ingerlés gyulladás­­keltő hatását nem védte ki. Mint eredményeink mutatják, az egyoldali NAI átmetszése a szájnyálkahártya lokális capsaicin ingerlésével kiváltott permea­­bilitás-fokozódást jelentősen bár, de csak mintegy 30%-kal mérsékelte, s a véráramlás növekedést nem befolyásolta. Mint korábban bizonyítottuk [2], s az irodalmi adatok is ezt támasztják alá, a lokálisan alkalmazott capsaicin csak akkor okoz gyulladást, ha az afferens, nociceptív rostok funkciója zavartalan [4, 6], azaz közvetlen érhatása el­hanyagolható. Ugyancsak irodalmi adat, hogy a rostok degenerációja az átvágás után kb. 20 órával bekövetkezik, s a regeneráció jelei csak közel egy hónap elteltével mutatkoznak [1, 4, 8]. Kísérletünkben a két időpontban ka­pott hasonló eredmény is azt valószínűsíti, hogy a NAI átmetszés neurogén gyulladásra gyakorolt, s csak a tünetek egy részénél manifesztálódó, viszony­lag gyenge hatásáért nem az elégtelen denerválás felelős. Azt a tényt, hogy a NAI átvágása az azonos oldali szájnyálkahártya neuro­gén gyulladását csak részben befolyásolta, legvalószínűbben azzal magyaráz­hatjuk, hogy az általunk vizsgált marginális, valamint feszes gingivát nem

Next