Fókusz, 1985 (15. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-09 / 1. szám

2 A párt-vb és az igazgatói tanács napirendjén Őrizzük meg életszínvonalúnkat! (Folytatás az 1. oldalról.) műanalitikai berendezés, sztereográf, floppy-tárolók, mikro- Winchester tároló, floppy-fejgyártás, lézerek és a teodolit szintezők. összesen 19 terméket sorol a terv közvetlenül gyártást megelőző fázisba, és több készülék prototípusát helyezi kilátásba. Gyártókapacitást növelő gyárfejlesztő beruházást egyetlen témában terveznek, melynek hitelkérelmét még nem hagyták jóvá. A pénzforrások szűkösségére való tekintettel még a szintentartó beruházások is csak a vállalat központi elbírálása után kivitelezhetők. Szükséges mozgósítani a hatékonyság javításának tartalékait, mint a terv teljesülésének szintén belső, aktív elemét. A külső és gyárak közti kooperációt bővíteni kell, a munkaintenzitást tovább fokozni, amely 380 ezer normaóra megtakarításában öltsön testet. így teljesülhet csak az a szükséges elvárás, hogy a termelékenység növekedése haladja meg a termelését. A várható 0,7 százalékos létszámcsökkenést racionálisabb eszközökkel és hasonló munkaidő-gazdálkodással kívánatos ellensúlyozni. Az előző évi tapasztalatra és a várható újabb piaci igényekre alapozott befejezett termelési tervvel szorosan összefügg az árbevételi terv, amelynek összesen 16,1 százalékos emelkedését valószínűsítik a tervkészítők. A belföldi értékesítés 10 százalékkal haladná meg az előző évi kiszállításokat. Hazai piacon több számítástechnikai eszköz, közútijármű-alkatrész és közszükségleti cikk értékesítését irányozzák elő. A rubelelszámolású export 23 százalékkal, a nem rubelelszámolású 8 százalékkal gyarapodik a várakozások szerint. Szocialista piacon kiemelkedően magas a számítástechnika részesedése: a közvetlen elszámolású export közel felét fogja adni. Említést érdemel, hogy a közvetett elszámolású exportnak szintén a felét megközelítően a közszükségleti cikkek alkotják.. A dollárelszámolású exportterv a már meglévő kooperációkat, piacok és a konjunkturális lehetőségek műszaki fejlesztéssel, kereskedelmi éberséggel való kihasználását veszi számításba. „Több lábon álló" export Eddigi dollárbevételeinket főként néhány nagyobb üzleti alkalom biztosította (pl. az Adler—Triumph írógépszerelés, vagy egy nagyobb járműalkatrész-rendelés). Az ilyen lehetőségeket fokozatosan felváltja a szélesebb körű gyártmányösszetétel, a bővülő, differenciáltabb igényű vevőkör. A hagyományos termékek minőségének javítása (geodéziai műszerek, ébresztőórák) az egyik kereskedelmi feltétel. A tervkészítőknek centrális szempontja a nyereségesség javítása, s a jövedelmezőség legalább eddigi szintjének biztosítása. Az új gazdasági szabályzók várhatóan érzékennyé teszik a termelőket a lekötött eszközök használatának ésszerűsítésére és a foglalkoztatott munkaerő létszámára, ugyanis a hatékonysági mutatókra tárolt adózási rendszer ezekre az elemekre összpontosítja elvonásait. Drágul az eszköz és a munkaerő, de a nyereség nagyobb hányada marad — megegyezés szerint — fejlesztésre és felosztható jövedelemre. Ezek tudatában készült úgy a terv, hogy 19 százalék körüli nyereség „előrejelzésével” kifejezzen egy magas jövedelmezőségre való vállalkozást. Erre biztatók a hosszabb távon összevetett termelési értékek és nyereségek: az előző ötéves tervciklushoz képest a jelenlegiben várhatóan 50 százalékkal magasabb a bruttó termelési érték, a nyereség pedig 66 százalékot meghaladóan. Ez biztosította a MOM pénzügyi egyensúlyát, ezen belül a vállalati alapokét is. A beterjesztés a VII. ötéves terv előkészületeinek is tekinthető. E távlat kényszerében szükségét látja a vállalati szervezet további korszerűsítésének. Ez a helyi feladatokhoz simulás legátfogóbb feltétele. Együtt a tervezésben és a megvalósításban A beterjesztést követő vitában az egyes gyárak igazgatói sajátos gondjaikat vetették föl. Mátészalkán például kérdéses a csekély növekmény lehetősége is a folyamatos munkaellátás nélkül; Dunaújvárosban „néhány láncszem még hiányzik” az esetenként 50-80 százalékkal növekedő volumenhez; Zalaegerszegen a mini-floppy „konstrukciós stabilitását” kéne megoldani: az üzemfenntartásra szánt összeg az öregedő géppark mellett szerénynek tűnik. Szegner László vezérigazgató helyettes felkérte az érdekelteket a terv további finomításában való közreműködésükre, hogy „ne légvárak épüljenek”. A következőkben Nagy Árpád személyzeti és szociális igazgató az 1935. évi létszám-, bér- és szociálpolitikai tervekről adott szóbeli tájékoztatót. Elmondta, hogy a kívánt jövedelememelkedés arányában kell a munkaintennzitásnak is nőnie, tehát ilyen mértékű normaóra-megtakarítást szükséges felmutatni. A lehetséges megtakarítástól függően differenciáltan norma-visszatérítésekkel egészítik ki a béreket február elsejétől. Az alkalmazotti fizetéseket áprilisban rendeznék, amely remélhetően eléri a kívánt szintet. 200 ezer órát normakarbantartással, 180 ezret műszaki fejlesztéssel, 50 ezer órát szervezési, munkaügyi intézkedésekkel lehetne kiváltani. Azt is ajánlatosnak tartotta, hogy a kereseteken belül nőjön a teljesítményfüggő mozgóbérek aránya. Komolyabb létszámhiány csak Dunaújvárosban van a tervhez képest, míg Zalaegerszegen fölösleg mutatkozik. Ám bármiféle „leépítéstől” elzárkózott a megszerzett műszaki kultúra megtartása érdekében. Ezt a feszültséget a munkák vállalaton belüli mobilitásával kell feloldani. Budapesten várható némi létszámemelkedés. A tervet egészében nem fenyegeti a munkaerőhiány, véleménye szerint. A vitában megoszlottak a vélemények a munkaerő elégséges voltáról és a már létező mozgóbérrendszer alkalmazásáról. Marosi Károly, a vszb titkára sürgette az alkalmazotti területen megtakarított bérek meghatározott részének szétosztását, a mozgóbéreknek valamilyen garantálását. Ami a normaóra-megtakarítást illeti, kívánatosnak tartotta, hogy nagyobb szerepet kapjon benne a műszaki fejlesztés. Czirják Emil, az MSZMP MOM vb anit-mop. titkára azt ajánlotta. ..felejtsük el a jelenlegi normákat”, mert torzan tükrözik a tényleges ráfordításigényt. Szintén sürgette egy visszatérítési rendszer kidolgozását, annak nyilvánosságát. Nagy Árpád a mozgóbér ügyében azt hangsúlyozta, hogy valódi bérfeszültség csak műszaki és alkalmazotti állományban lehet. Válaszában a kutató-fejlesztő gárda létszámát keveselte. Ugyancsak ő és Marosi Károly volt az 1985. évi munkaverseny célkitűzéseinek előadója. Marosi Károly ismertette a hamarosan mindenki számára hozzáférhető dokumentum vszb-vitáját. (Lásd a vszb ülésével foglalkozó cikkünket!) A közös tanácskozás rövid véleménycsere után elfogadott egy kiegészítő javaslatot. Ennek értelmében a felszabadulás és a XTIT. pártkongresszus jegyében folyó verseny résztvevőinek alapított jutalmakat, díjakat kiegészítették olyannal, amit csak ifjúsági brirád kaphat meg. Ezt a többihez, hasonló zászló a vele járó 10 ezer forinttal. B. L. Jó hangulatban Fontos esemény színhelye volt december 11-én a sportház, itt tartották ugyanis az évzáró KISZ-titkári bizottsági értekezletet. A rendezvényen részt vett Szabó Enikő, a kerületi KISZ- bizottság agit-prop. titkára és Szita Ernő, vállalatunk pártbizottságának titkára is. Ezenkívül megjelentek a vállalati KISZ-bizottság tagjai, a munkabizottsági vezetők, az alapszervezeti KISZ-titkárok és a jól dolgozó aktívák. Az évzáró KISZ-titkári bizottsági értekezleten Bartal János, a MOM KISZ-bizottságának titkára értékelte az egész éves vezetői tevékenységet. Szó esett az eddigi hiányosságokról és sor került az elkövetkezendő időszak feladatainak meghatározására is. Ezt követően a jól dolgozó aktívák különböző jutalmakat vehettek át. Az értekezlet hivatalos része után kötetlen baráti beszélgetésre került sor, majd játékos vetélkedőn mérhették össze tudásukat az érdeklődők. A vetélkedőt Varga József, a vmb titkára vezette. A szellemi erőpróbát filmvetítés, zene és tánc követte, s a rendezvényen mindvégig nagyon jó hangulat uralkodott. FÓKUSZ 1985. január 9. MIT TESZ AZ MTESZ? Eredményes hónapok, demokratikus formák Az elmúlt években újságunkban már beszámoltunk arról, hogy vállalatunknál 1983. június 2-án megalakult az MTESZ MOM üzemi szervezete. Most arról érdeklődtünk, vajon eredményes-e a szervezet működése és mennyire hasznos vállalatunk és a dolgozók számára? Hiszen több, mint egy esztendő telt el azóta — ami igaz, nem nagy kor> egy ilyen szervezet életében — de kezdeti tapasztalatok szerzésére elegendő. Kérdéseinkkel Magyar Györgyöt, a MTESZ MOM üzemi szervezetének titkárát kerestük fel, aki elmondta, hogy a megalakulás óta növekedett a tagság létszáma, most 110 tagot mondhat magáénak a szervezet. — Milyen üzemi csoportok alakultak és milyen formában működik ez a társadalmi szervezet a MOjYI-ban? — Először érdekességként megjegyzem, hogy a MTESZ tizenegyféle egyesületének vagyunk tagjai, é s a MOM az egyetlen ilyen vállalat! Ez sokféle profilunkra vezethető vissza. Az üzemi szervezeten belül négy csoport működik, ahol az egyesületi tagok száma meghaladja a húszat. Ezek a Gépipari Tudományos Egyesület (GTE), a Méréstechnikai és Automatizálási Tudományos Egyesület (MATE), az Optikai Akusztikai és Filmtechnikai Egyesület (OPAKFI) és a Neumann János Számítógép Tudományos Társaság (NJSZT) üzemi csoportjai. Az egész üzemi szervezet munkáját a tizenegy tagú vállalati tanács fogja össze. Ebben képviselve van a párt, a szakszervezet, a KISZ — ez utóbbin belül az FMKT azáltal, hogy vezetője is tagja a vállalati tanácsnak. Továbbá tagja a négy üzemi csoport vezetője is. Elnöke Szegper László vezérigazgatóhelyettes, akinek két helyettese van. A vállalati tanács határozza meg az éves munkatervet, s ez összekötő kapocs a MOM céljai és az egyesületi munka között. — Melyek voltak az eddig eltelt időszak legjelentősebb feladatai? — Két nagyobb jelentőségű rendezvény volt: az újítók és feltalálók ankétja, és egy aktuális gazdasági problémákkal foglalkozó összejövetel. Mindkettőn nemcsak a tagság vehetett részt, ennél sokkal szélesebb körű volt. Az afikátra az újítókon és feltalálókon kívül meghívtuk az elbírálókat, ügyintézőket és az érintett vezetőket. Igen széles körű és érdekes volt a másik összejövetel, amelyet november 20-án tartottunk. Ennek legjelentősebb napirendje a MOM VII. ötéves tervre vonatkozó műszaki fejlesztési koncepciója volt, amelyet Szegner László adott elő. A koncepció úgy készült el, hogy az üzemi csoportok, majd a vállalati tanács előzetesen megvitatta, majd így került a párt-vb elé. Úgy gondolom, ez a forma a korábbi évektől eltérően demokratikusabb fórumot biztosít a tervezéshez. Emellett a dolgozók összefüggésükben is látják feladataikat, jobban felismerik és megértik munkájuk értelmét. A másik napirendi pont keretében Gömböcz József gazdasági igazgató ismertette az 1985-ben életbe lépő gazdasági szabályzókat, azok szerepét a MOM gazdálkodásában. Ezeken kívül természetesen még sok feladatunk volt, amelyeket tételesen felsorolni sem lehet, csupán kiemelnék néhány lényegeset. A pályakezdők számára tartott gyár-, illetve gyártmányismertető előadásokhoz biztosítottunk előadókat. Zsűriztük az Alkotó ifjúság-pályázatra beküldött dolgozatokat. Megalapítottuk a „Süss Nándor”-díjat, amely egy oklevélből és egy ieen szén termlaszikából áll, valamint pénzjutalom is jár hozzá. Ezt azok kapják, akik „műszaki haladást, hatékony közgazdasági, termelésirányítói, gazdálkodási tevékenységét elősegítő, a MOM eredményeit példamutatóan gyarapító, kiemelkedő alkotói tevékenységet” folytatnak. Részt vettünk az Optika ’84 (OPAKFI), az Orgtechnik ’84 (NJSZT) és a Gazdaságos anyagfelhasználás (GTE) kiállításokon. Szakmai előadásokat tartottunk az egyesületekben és a MOM-ban — például az OPAKFI az üzemi csoport keretében a kutatási főosztályon tartott előadásokat. Az egyesületi rendezvényeken is mindig részt veszünk, képviseljük a MOM szempotjait. Ugyanakkor ezáltal a mi szakembereink is céltudatosabbakká válnak, jobban átlátják, mi a hasznos a MOM számára a népgazdasági célkitűzésekből. Szervezetünk véleményezte a műszaki és közgazdasági értelmiségiek helyzetével foglalkozó előterjesztéseket, amely szintén hozzájárul egyfajta szélesebb demokratizmus kibontakozásához. Kapcsolatot tartunk a Robotronnál működő hasonló szervezettel, és bízunk benne, hogy a jövőben ez a kapcsolat egyre szélesebb és eredményesebb lesz. — Az eddigiekből, úgy érzem nyilvánvalóan kitűnik, hogy a MOM és a tagok számára is eredményes és hasznos ez a szervezet. Iogyan értékelik a MOM üzemi szervezetét az MTFSZ egyesületei, mennyire ismerik el tevékenységét? — Az üzemi csoportok az egyesületeknek is elszámolással tartoznak, éves munkatervük végrehajtásáról be kell számolniuk. Bátran elmondhatom, az MTESZ mind a négy egyesülete elismeri a vállalatunknál működő négy üzemi csoport munkáját. A megbecsülést konkrét példával is igazolhatjuk: amikor a budapesti szervezet megalakuló közgyűlését tartották, a MATE küldöttként a MOM üzemi csoportjának vezetőjét, Szép Kálmánt jelölték, és be is választották az elnökségbe. Továbbá megbecsülésünket jelzi az, hogy a GTE Elnökségébe és az MTESZ budapesti szervezetének vezetőségébe megválasztottak engem is. Azon munkálkodunk, hogy szervezetünk egyre jelentősebb szerepet játsszon vállalatunk életében, és a jövőben ezt a szerepet még tovább szeretnénk növelni, még többet akarunk tenni a MOM-ért. Jászberény! Megtakarítások korszerűsítéssel Megtakarítás alatt az élőmunka, az anyag és energia megtakarítását értjük, s ez valamilyen előre tervezett intézkedés útján valósul meg. Így van ez egész népgazdaságunkban és az egyes vállalatoknál is. Az éves megtakarítási tervben konkrét számok jelölik a kívánt eredményt. A MOM-ban a megtakarítási feladatok egyrészt az optikai gyártásra, másrészt a mechanikai gyártásra koncentrálódnak jól elkülönítve, az éves tervben külön-külön meghatározva. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a megtakarítás nem egy osztály vagy terület feladata, hanem az egész vállalaté. Mi sem jobb példa erre, mint az újítások, amelyek kimutatható megtakarítással járnak, s ezek elszámolhatók összegszerűen. Az élőmunka- és az anyagmegtakarításról kérdeztük Gócza Gyulát, a tecnológiafejlesztési osztály vezetőjét — természetesen a mechanikai gyártásra vonatkozóan. — Az élőmunka megtakarítása egyrészt normakarbantartási intézkedésekből áll, másrészt technológiai fejlesztésből. Ez utóbbi annak érdekében történik, hogy rövidebb idő alatt hatékonyabban lehessen termelni. Lehet ez korszerű eszköz, gép vagy új technológia bevezetése, és lehet célgépesítés is. A célgépesítéssel a MOM-ban csak ritkán élünk, mivel igen nagy tapasztalatot, rutint és speciális körülményeket igényel. Komolyabb célberendezések gyártására inkább külső kapacitást keresünk. Az új gépek üzembe állításával, korszerű technológia bevezetésével mindig műszerfelülvizsgálatot is végzünk: vajon milyen korábbi gyártmányt lehetne felvinni az új gépre, hogy gazdaságosabban termelhessünk, hiszen új lehetőség nyílik előttünk. A műveletvizsgálatok másik célja a konstrukció bírálata, és ha szükséges, kisebb-nagyobb módosításokat javasolunk a gazdaságosabb gyártás érdekében. Igen jelentős a szereléstechnológia fejlesztése, mivel ez a munka általában elég hosszú időt vesz igénybe, különösen a nagy sorozatban gyártott berendezéseknél, műszereknél. Itt lehet korszerűsíteni a szerelés egy-egy fázisát vagy az egész folyamatot. Lényeges megjegyeznünk, hogy mindenféle korszerűsítés esetében csak akkor érhetünk el eredményt, ha együtt dolgozunk a korszerűsíteni kívánt terület szakembereivel és reális igényeket elégítünk ki. Tehát nem egy elvont elméleti folyamatról van szó, nagyon is benne kell lennünk a termelésben, a gyakorlatban, partnere kell hogy legyen a megvalósító a fejlesztőnek. Jó példa erre a partnerkapcsolatra az 5033-as floppy-gyártás bevezetése Dunaújvárosban, amely kitűnő együttműködéssel valósult meg. Anyagmegtakarítást érhetünk el az előgyártmány korszerűsítésével, az anyagnorma csökkentésével és a gyártás során keletkező hulladékok újrafeldolgozásával. Nagyon fontos a tőkés piacról beszerezhető anyagok megtakarítása. Ezt minden olyan intézkedéssel elérhetjük, amely a tőkés import anyag felhasznált mennyiségét csökkenti: kevesebbet vásárolunk, használunk fel vagy kiváltjuk szocialista piacon beszerezhető, illetve hazai anyagokkal. — Milyen szempontok alapján készül a megtakarítási terv és milyen tényezők befolyásolják teljesítését? — A megtakarítás tervezésekor a kapacitásigény csökkentése a cél, másrészt látnunk kell azt is, mit valósíthatunk meg reálisan. A normaóra-karbantartással foglalkozók elkészítik előző év végén a megtakarítási tervet. A fejlesztésnek hosszabb az átfutási ideje, így általában folyamatban levő dolgokat szoktunk betervezni, mert az előre látható, az biztos. A terveket el is kell számolni a következő módon: a gyártmánynorma-összesítőn megjelenített normaóra-csökkenés szorozva a bevezetés időpontjától számított egy évig legyártott és raktárra adott gyártmány mennyiségével. Ezt a közgazdasági főosztállyal közösen végezzük negyedévenként. Úgy gondolom, az eddigiekből is kitűnt, hogy a termelési terv teljesítésétől mindig függ a megtakarítási terv teljesítése. Nagyobb darabszámnál például több a megtakarítás is! A negyedévenkénti ellenőrzések idején látjuk, hogyan állunk. Ha a termelés módosul, módosítani kell a megtakarítási tervet is. Meghatározó, hogy mi és milyen mértékben módosul. Természetesen erősebben érint minket, ha olyan termék darabszáma csökken, amely nagy súllyal szerepel a megtakarítási tervben. — Hogyan látja most, decemberben, sikerül-e teljesíteni a megtakarítással kapcsolatos célkitűzéseket? — A mechanikai gyártás területén 1984-ben 150 ezer normaóra megtakarítását terveztük karbantartással és 200 ezret fejlesztéssel. Ezt év közben emeltük ennyire 172-ről a negyvenórás munkaidő bevezetése miatt. Ezek teljesítéséről konkrétan beszélni még most, decemberben sem tudok, mivel lényegesen függ az év végi kiszállítás alakulásától. Az anyagmegtakarításban 15 millió forintot terveztünk, ezt sikerül is teljesítenünk. A tőkés import kiváltás terve 16 millió forint értékű, amelyet várhatóan túlteljesítünk. — Meddig lehet fokozni a megtakarítást, illetve a közeljövőben milyen új lehetőségeket lát erre? — A megtakarítást fokozni mindenképpen a korszerűsítéssel lehet leginkább. Ugyanakkor ez erős gazdasági kényszer, mivel a létszám csökken, ezért szinte nélkülözhetetlen új technológiák bevezetése és korszerű gépek beszerzése, üzemeltetése. Eddig évekig eléggé korlátozott lehetőségeink voltak, most kedvezőbb helyzetben vagyunk. Természetesen ez nem old meg egy csapásra minden gondot, de egy igen jelentős folyamat kezdete. A jövőben is számítunk ilyen lehetőségekre, hogy a technológiát korszerűsíteni tudjuk. Vizsgálataink során elsősorban a gyártmányok gazdaságosságára helyezzük a hangsúlyt, célunk a nyereséget növelni. Nagy darabszámnál például a legkisebb korszerűsítésnek is nagy jelentősége lehet. Elképzeléseink között szerepel, hogy tovább szeretnénk folytatni a floppy-család szerelésének fejlesztését, a nagy teljesítményű gépeket még gazdaságosabban kívánjuk kihasználni és Komlón egy futóaggregát célgépet tervezünk beállítani, melynek tárgyalása már folyamatban van ... J. É.