Földmívelő, 1958 (2. évfolyam, 2-24. szám)

1958-01-22 / 2. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! MEZŐGAZDASÁGI ÉS ERDÉSZETI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETE LAPJA II. ÉVFOLYAM, 2. SZÁM. ÁRA: 50FILLÉR 1958. JANUÁR 22. A szakszervezeti demokrácia fejlesztésével, a szervezettség emelésével előre a mezőgazdaság szocialista átszervezéséért A Mező- és Erdőgazdasági Dolgozók Szakszervezetének II. Kongresszusa A szakszervezet alapvető feladata a dolgozók jelenlegi életszínvonalának biztosítása — Segíteni kell a mezőgazdaság szocialista átszervezését — Mit tettünk a termelés emeléséért — A kormány gondoskodjék műtrágyáról, növényvédőszerekről — Támogassuk a becsületes szakembereket Halász József, a MEDOSZ elnökének beszámolója A Mezőgazdasági és Erdé­­szeti Dolgozók Szakszerveze-, tének II. kongresszusa január 16-án, csütörtökön kezdte meg­­ tanácskozásait a vasasszak­szervezet székházának dísztere­­­­ében. Délelőtt fél tízkor már megérkezte­k a megyei kül­döttek, s a szépen díszített nagyteremben elfoglalták he­lyeiket. Tíz órakor bevonult a k­ülföldi küldöttek csoportja. A kongresszusi tanácskozáson a tö­bbi között megjelent Fe­hér Lajos az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagja, Döges I Imre, földművelésügyi mi­niszter, Nagy Dániel, az Elnö­ki Tanács elnökhelyettese, Varga György és Martin Fe­renc, a Szaktanács titkárai, az ipari szakszervezetek kép­viselői, köztük Brutyó János az építők szakszervezetének főtitkára. A kongresszuson részt vett I. I. Makarov és G. P. Kruskov a szovjet, Kan­csó Draganov a bolgár, Erwin Reinl az NDK, Giacomo Tosi és Saverio Alvaro az olasz testvérszakszervezet küldötte. A megyei küldöttek sorá­ban kiváló tudósok, mérnö­kök, szakemberek, valamint a mezőgazdasági és erdészeti üzemek legjobbjai jelentek meg. A kongresszust Varga János, a MEDOSZ titkára nyitotta meg, majd Halász József elnök ismertette a központi vezető­ség beszámolóját. Tisztelt kongresszus, Kedves elvtársak! A mezőgazdasági és erdé­szeti dolgozók, szakszervezeti tagok életében, további mun­kájában szakszervezetünk második kongresszusának ha­tárkövet kell jelenteni. A központi vezetőség beszámo­lója számot ad az első kong­resszus határozatainak végre­hajtásáról, az elmúlt n­égy év alatt politikai és gazdasági fej­lődésünkről, a mezőgazdasági és erdészeti dolgozók élet- és munkakörülményeiről. — E kongresszus alapvető feladata: meghatározni az el­­következendő időszakra szak­­szervezetünk fejlődésének irányát, munkáját. Szakszervezetünk tevékeny­sége a jobb életért nem 1952- ben kezdődött. A mezőgazdaság legjobbjai több mint 6 évtizede folytat­nak harcot a dolgozók szociá­lis helyzetének állandó javítá­sáért, kulturális felemelkedé­séért. Az 1900-as évek elején a mezőgazdasági munkások az ipari munkások példája nyo­mán kezdték meg szervezke­désüket. Ez a szervezkedés­, ha szétszórtan is, visszaesések­kel, megtorpanásokkal is, de Érthető ez, ha tudjuk — folytatta —, hogy például 1891-ben a Püspökladány környéki nagybirtokosok házi törvényeket vezettek be, ame­lyek ilyen megállapításokat tartalmaztak: „A cseléd a tisztnek, vagy helyettesének kifogás nélkül engedelmes­kedni tartozik. A cselédnek a majorból sem ünnepnap, sem vasárnap engedelem nélkül eltávozni nem szabad. A cse­léd a kimérendő szegődési ga­bona, és egyéb cikkek, vagy kiutalandó marhajárás, vala­mint takarmány ellen kifogást nem emelhet. A cselédasszony kivétel nélkül 12 napos in­gyen szolgálatra a tiszti laká­sokban sorozatszerűen előfor­duló munkákra köteles be­menni. Ugyanakkor a gazda­ság zsákokat, ponyvákat var­ratott, foltoztatott velük — ingyen. — Nem csoda tehát, hogy amikor 1919-ben, ha rövid idő­re is, de felragyogott a sza­badság, a jobb élet napja, a határozottan, mutatja a hala­dás, a fejlődés útját. Az 1900- as évek elején a földmunká­sok szervezete állást foglalt a napi 8 órás munkaidő mellett, a heti pihenőnapok biztosítá­sáért, az évenkénti kéthetes fizetett szabadság megadásá­ért. Követelték a munkaidőn túl, valamint a vasárnap és ünnepnapokon végzett külön­munka díjazását. Felléptek a munkanélküliség ellen. Ki­mondták, hogy a mezőgazda, mezőgazdasági, erdőgazdasá­gi dolgozók tíz- és tízezrei a Magyar Tanácsköztársaság mellé álltait, segítették harcot, védelmezték a külső és belső ellenséges elemekkel szemben, és e harcban sokan életüket vesztették. A Tanácsköztársaság el­bukott, a magyar mező­gazdasági dolgozókat még embertelenebb körülmé­nyek közé taszították. Lényegesen csökkentették a munkabért, a munkalehetősé­geket, a politikai és szervez­kedési jogot. Rendőri felügye­let a­lá helyezték, internálták, börtönbe csukták legjobbjai­kat. Ennek ellenére a föld­­munkásmozgalom különösen az 1930-as években, elsősorban a nagy mezővárosokban, igen je­lentős tömegbefolyásra tett szert, harcolt a fennálló rend­szer ellen. Az 1938-as statisztikai adatok szerint ebben az időben 220 000 felnőtt mezőgazdasági cselédet 565 000 mezőgazda­ságban a fejlődés útja a bel­terjesség fokozása. 60 évvel ezelőtt sem feledkeztek meg a nők és gyermekek védelmé­ről. Állást foglaltak a szülési szabadság biztosításáért, a gyermekmunka eltiltásá­ért, ugyanakkor felemel­ték szavukat a lakás, egészségügy, a szociális körülmények állandó javí­tásáért is. Rági napszámost tartottak nyilván. A nyomorúság, a munkanélküliség, a jogfosz­­tottság, a szabad kizsákmá­nyolás a jellemző ez időben. A burzsoázia dölyfösködött hatalma teljében, és elérte, hogy Magyarország 3 millió koldus országa lett. E hely­zetre jellemzőek a magyaror­szági birtokviszonyok is. 1938-ban 1 898 267 birtokost tartottak nyilván, ebből 1 869 997 birtokosnak 1­50 kh-ig összesen 7 és félmillió hold föld volt birtokában. Átlagban 1 birtokosra 4 hold föld jutott. Az 50 holdon felüli birtoko­sok száma 29170, ezek mint­egy 8 és félmillió hold földön gazdálkodtak. Átlagban egy földbir­tokosra 403 hold föld ju­tott. A római katolikus egyháznak 862 704 kat. hold föld volt a kezében, melyen több tízezer mezőgazdasági cselédet alkal­mazott Ezzel magyarázható, hogy az 1956. októberi ellen­forradalom idején Mindszenty hercegprímás úr miért lett hirtelen olyan aktív politikai személyiség. A felszabadulás óta Az alapvető változást a me­zőgazdasági dolgozók életében is az 1945-ös felszabadulás hozta. A Szovjetunió felszaba­dító harca közvetlen segítsége nyomán indult meg az élet hazánkban. A Magyar Kom­munista Párt vezetésével, a mezőgazdasági munkások dön­tő többsége felsorakozott a forradalmi erők mögé. Megin­dult a harc a földért, a hata­lomért A párt javaslatára rövid­időn belül felosztottuk a földet, 650 000 család föl­det kapott. A Földmunkások és Kisbir­tokosok Országos Szövetsége ebben az időben kezdett el új­ból országos szervként dolgoz­ni. Halász József a továbbiak­ban ismertette a földmunká­sok sz­ervezkedésének egyes állomásait 1952-ig, amikor a mezőgazdasági és erdészeti dolgozók felkérték a Szak­­szervezetek Or­szágos Taná­csának Elnökségét, hogy az ipari munkásokhoz hasonlóan* segítse hozzá a mezőgazdasá­gi dolgozókat is, hogy megala­kuljon saját szakszervezetük* Így azután 1952-ben jött lét­re a jelenlegi formában szak­­szervezetünk — mondotta. Szakszervezetünk központi vezetősége az elmúlt években a kongresszus útmutatásai alapján végezte munkáját, létrehozta a szakszervezet alapszervezeteit és a közép­szer­veket. Foglalkozott a ter­melés kérdésével, a mezőgaz­dasági dolgozók bérkérdései­vel, szociális helyzetével, kul­turális, nevelő és sportmun­­kájával. Az elnök ezután ismertette az ellenforradalom előzmé­nyeit, majd így folytatta: Demokratikusabban . A párt Központi Vezetősé­ge 1956. júliusi határozatában már állást foglalt az 1953-as határozat és a párt III. kong­resszusi határozatának követ­kezetes végrehajtása mellett és nagyon helyesen határozta meg a fejlődés irányát. A Központi Vezetőség fő felada­taként a szocializmus alaptör­vényeinek érvényesítését, a termelés emelkedése mellett a a dolgozók életszínvonalának állandó növekedését, a sze­mélyi kultusz elleni harcot, és a törvényesség biztosítását állítja feladatként a párt- és kormányszervek és a nép elé. Az MDP Központi Vezetősége határozottan állást foglalt ab­ban is, hogy sokkal dem­okratikusab­bá kell tenni politikai és gazdasági életünket, be kell vonni a dolg­­zók szé­les tömegeit a tervek kialakí­tásába, a politikai, gazdasági kérdések eldöntésébe. A párt útmutatása alapján, a SZOT IX. plénuma meghatározta, hogy a szakszervezeteknek milyen intézkedéseket kell tenni politik­a­i és gazdasági életünk demokratizálása, dol­gozó népünk életszertivonala- „A cseléd köteles..." Halász József beszámolóját tartja. A kongresszus elnöksége.

Next