Földmívelő, 1958 (2. évfolyam, 2-24. szám)
1958-01-22 / 2. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! MEZŐGAZDASÁGI ÉS ERDÉSZETI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETE LAPJA II. ÉVFOLYAM, 2. SZÁM. ÁRA: 50FILLÉR 1958. JANUÁR 22. A szakszervezeti demokrácia fejlesztésével, a szervezettség emelésével előre a mezőgazdaság szocialista átszervezéséért A Mező- és Erdőgazdasági Dolgozók Szakszervezetének II. Kongresszusa A szakszervezet alapvető feladata a dolgozók jelenlegi életszínvonalának biztosítása — Segíteni kell a mezőgazdaság szocialista átszervezését — Mit tettünk a termelés emeléséért — A kormány gondoskodjék műtrágyáról, növényvédőszerekről — Támogassuk a becsületes szakembereket Halász József, a MEDOSZ elnökének beszámolója A Mezőgazdasági és Erdészeti Dolgozók Szakszerveze-, tének II. kongresszusa január 16-án, csütörtökön kezdte meg tanácskozásait a vasasszakszervezet székházának dísztereében. Délelőtt fél tízkor már megérkeztek a megyei küldöttek, s a szépen díszített nagyteremben elfoglalták helyeiket. Tíz órakor bevonult a külföldi küldöttek csoportja. A kongresszusi tanácskozáson a többi között megjelent Fehér Lajos az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, Döges I Imre, földművelésügyi miniszter, Nagy Dániel, az Elnöki Tanács elnökhelyettese, Varga György és Martin Ferenc, a Szaktanács titkárai, az ipari szakszervezetek képviselői, köztük Brutyó János az építők szakszervezetének főtitkára. A kongresszuson részt vett I. I. Makarov és G. P. Kruskov a szovjet, Kancsó Draganov a bolgár, Erwin Reinl az NDK, Giacomo Tosi és Saverio Alvaro az olasz testvérszakszervezet küldötte. A megyei küldöttek sorában kiváló tudósok, mérnökök, szakemberek, valamint a mezőgazdasági és erdészeti üzemek legjobbjai jelentek meg. A kongresszust Varga János, a MEDOSZ titkára nyitotta meg, majd Halász József elnök ismertette a központi vezetőség beszámolóját. Tisztelt kongresszus, Kedves elvtársak! A mezőgazdasági és erdészeti dolgozók, szakszervezeti tagok életében, további munkájában szakszervezetünk második kongresszusának határkövet kell jelenteni. A központi vezetőség beszámolója számot ad az első kongresszus határozatainak végrehajtásáról, az elmúlt négy év alatt politikai és gazdasági fejlődésünkről, a mezőgazdasági és erdészeti dolgozók élet- és munkakörülményeiről. — E kongresszus alapvető feladata: meghatározni az elkövetkezendő időszakra szakszervezetünk fejlődésének irányát, munkáját. Szakszervezetünk tevékenysége a jobb életért nem 1952- ben kezdődött. A mezőgazdaság legjobbjai több mint 6 évtizede folytatnak harcot a dolgozók szociális helyzetének állandó javításáért, kulturális felemelkedéséért. Az 1900-as évek elején a mezőgazdasági munkások az ipari munkások példája nyomán kezdték meg szervezkedésüket. Ez a szervezkedés, ha szétszórtan is, visszaesésekkel, megtorpanásokkal is, de Érthető ez, ha tudjuk — folytatta —, hogy például 1891-ben a Püspökladány környéki nagybirtokosok házi törvényeket vezettek be, amelyek ilyen megállapításokat tartalmaztak: „A cseléd a tisztnek, vagy helyettesének kifogás nélkül engedelmeskedni tartozik. A cselédnek a majorból sem ünnepnap, sem vasárnap engedelem nélkül eltávozni nem szabad. A cseléd a kimérendő szegődési gabona, és egyéb cikkek, vagy kiutalandó marhajárás, valamint takarmány ellen kifogást nem emelhet. A cselédasszony kivétel nélkül 12 napos ingyen szolgálatra a tiszti lakásokban sorozatszerűen előforduló munkákra köteles bemenni. Ugyanakkor a gazdaság zsákokat, ponyvákat varratott, foltoztatott velük — ingyen. — Nem csoda tehát, hogy amikor 1919-ben, ha rövid időre is, de felragyogott a szabadság, a jobb élet napja, a határozottan, mutatja a haladás, a fejlődés útját. Az 1900- as évek elején a földmunkások szervezete állást foglalt a napi 8 órás munkaidő mellett, a heti pihenőnapok biztosításáért, az évenkénti kéthetes fizetett szabadság megadásáért. Követelték a munkaidőn túl, valamint a vasárnap és ünnepnapokon végzett különmunka díjazását. Felléptek a munkanélküliség ellen. Kimondták, hogy a mezőgazda, mezőgazdasági, erdőgazdasági dolgozók tíz- és tízezrei a Magyar Tanácsköztársaság mellé álltait, segítették harcot, védelmezték a külső és belső ellenséges elemekkel szemben, és e harcban sokan életüket vesztették. A Tanácsköztársaság elbukott, a magyar mezőgazdasági dolgozókat még embertelenebb körülmények közé taszították. Lényegesen csökkentették a munkabért, a munkalehetőségeket, a politikai és szervezkedési jogot. Rendőri felügyelet alá helyezték, internálták, börtönbe csukták legjobbjaikat. Ennek ellenére a földmunkásmozgalom különösen az 1930-as években, elsősorban a nagy mezővárosokban, igen jelentős tömegbefolyásra tett szert, harcolt a fennálló rendszer ellen. Az 1938-as statisztikai adatok szerint ebben az időben 220 000 felnőtt mezőgazdasági cselédet 565 000 mezőgazdaságban a fejlődés útja a belterjesség fokozása. 60 évvel ezelőtt sem feledkeztek meg a nők és gyermekek védelméről. Állást foglaltak a szülési szabadság biztosításáért, a gyermekmunka eltiltásáért, ugyanakkor felemelték szavukat a lakás, egészségügy, a szociális körülmények állandó javításáért is. Rági napszámost tartottak nyilván. A nyomorúság, a munkanélküliség, a jogfosztottság, a szabad kizsákmányolás a jellemző ez időben. A burzsoázia dölyfösködött hatalma teljében, és elérte, hogy Magyarország 3 millió koldus országa lett. E helyzetre jellemzőek a magyarországi birtokviszonyok is. 1938-ban 1 898 267 birtokost tartottak nyilván, ebből 1 869 997 birtokosnak 150 kh-ig összesen 7 és félmillió hold föld volt birtokában. Átlagban 1 birtokosra 4 hold föld jutott. Az 50 holdon felüli birtokosok száma 29170, ezek mintegy 8 és félmillió hold földön gazdálkodtak. Átlagban egy földbirtokosra 403 hold föld jutott. A római katolikus egyháznak 862 704 kat. hold föld volt a kezében, melyen több tízezer mezőgazdasági cselédet alkalmazott Ezzel magyarázható, hogy az 1956. októberi ellenforradalom idején Mindszenty hercegprímás úr miért lett hirtelen olyan aktív politikai személyiség. A felszabadulás óta Az alapvető változást a mezőgazdasági dolgozók életében is az 1945-ös felszabadulás hozta. A Szovjetunió felszabadító harca közvetlen segítsége nyomán indult meg az élet hazánkban. A Magyar Kommunista Párt vezetésével, a mezőgazdasági munkások döntő többsége felsorakozott a forradalmi erők mögé. Megindult a harc a földért, a hatalomért A párt javaslatára rövididőn belül felosztottuk a földet, 650 000 család földet kapott. A Földmunkások és Kisbirtokosok Országos Szövetsége ebben az időben kezdett el újból országos szervként dolgozni. Halász József a továbbiakban ismertette a földmunkások szervezkedésének egyes állomásait 1952-ig, amikor a mezőgazdasági és erdészeti dolgozók felkérték a Szakszervezetek Országos Tanácsának Elnökségét, hogy az ipari munkásokhoz hasonlóan* segítse hozzá a mezőgazdasági dolgozókat is, hogy megalakuljon saját szakszervezetük* Így azután 1952-ben jött létre a jelenlegi formában szakszervezetünk — mondotta. Szakszervezetünk központi vezetősége az elmúlt években a kongresszus útmutatásai alapján végezte munkáját, létrehozta a szakszervezet alapszervezeteit és a középszerveket. Foglalkozott a termelés kérdésével, a mezőgazdasági dolgozók bérkérdéseivel, szociális helyzetével, kulturális, nevelő és sportmunkájával. Az elnök ezután ismertette az ellenforradalom előzményeit, majd így folytatta: Demokratikusabban . A párt Központi Vezetősége 1956. júliusi határozatában már állást foglalt az 1953-as határozat és a párt III. kongresszusi határozatának következetes végrehajtása mellett és nagyon helyesen határozta meg a fejlődés irányát. A Központi Vezetőség fő feladataként a szocializmus alaptörvényeinek érvényesítését, a termelés emelkedése mellett a a dolgozók életszínvonalának állandó növekedését, a személyi kultusz elleni harcot, és a törvényesség biztosítását állítja feladatként a párt- és kormányszervek és a nép elé. Az MDP Központi Vezetősége határozottan állást foglalt abban is, hogy sokkal demokratikusabbá kell tenni politikai és gazdasági életünket, be kell vonni a dolgzók széles tömegeit a tervek kialakításába, a politikai, gazdasági kérdések eldöntésébe. A párt útmutatása alapján, a SZOT IX. plénuma meghatározta, hogy a szakszervezeteknek milyen intézkedéseket kell tenni politikai és gazdasági életünk demokratizálása, dolgozó népünk életszertivonala- „A cseléd köteles..." Halász József beszámolóját tartja. A kongresszus elnöksége.