Földmívelő, 1958 (2. évfolyam, 2-24. szám)
1958-01-22 / 2. szám
mák emelése érdekében. A párt és a SZOT határozatát azonban nem sikerült megvalósítani az ellenforradalom miatt. Az ellenforradalom igen jelentős, több mint 22 milliárdos kárt okozott a népgazdaságnak. A mezőgazdasági, erdőgazdasági, vízügyi és egyéb intézményeink sem voltak mentesek az ellenforradalomtól. A meghúzódó osztályellenség rövid idő alatt igen nagy aktivitásra tett szert. Forradalmi bizottmányokat, munkástanácsokat alakítottak, mintegy 250—280 helyen feloszlatták szakszervezeti alapszervezetei őket, többszáz szakszervezeti funkcionáriust váltottak le. Az el-Szerencsére azonban — mondta — a mezőgazdasági dolgozók többsége nagyon józanul mérlegelte a helyzetet, rövid időn belül felismerte, hogy a volt földbirtokosok, főszolgabírók, csendőrök nem szolgálják az ő érdekeiket, hanem saját pecsenyéjüket akarják megsütni. A mezőgazdasági dolgozók jelentős többsége nem csatlakozón fot.udalidások leváltottak több mint 200 munkásigazgatást is. zott a sztrájkhoz, végezték munkájukat és ezzel nagymértékben segítségére lettek népünknek abban, hogy az 1957 —58. évi szükségleteket ki tudjuk elégíteni. Mindezek ellenére azonban az ellenforradalom romboló munkája nyomán komoly károk következtek a mezőgazdaság szocialista üzemeiben is, melyek értéke meghaladja a 300 millió forintot. Józan fejjel Az ellenforradalom leverése után helyreállt a rend Amikor a forradalmi munkás-paraszt kormány a Magyar Szocialista Munkáspárt, a Szovjetunió és a népi demokratikus országok segítségét kérte, és fegyveresen lépett fel az ellenforradalmi erőkkel szemben, lényegesen megváltozott a helyzet. Az ellenforradalmat fegyveresen leverte. A párt és a kormány számos igen komoly, dolgozó népünk mindennapos kérdéseit érintő problémákat oldott meg. A nagy anyagi kár ellenére bérrendezést hajtott végre, mintegy 5—5,5 milliárd forintos kihatással. Intézkedéseket tett a munkások demokratikus jogainak kiszélesítésére. A dolgozó parasztság körében is nagy megértésre talált kormányunk azon intézkedése, hogy eltörölte a begyűjtést, megszüntette a mechanikus, az élettől elszakadt vetési terveket. Ezzel nagymértékben segítette a munkás-paraszt szövetség megszilárdítását, növelte a helyi szervek hatáskörét minden területen. Sikeresen haladtunk előre, a segítséggel helyesen él-tünk, gazdaságilag talpraálltunk. Tisztelt kongresszus, Kedves elvtársak! Szeretném világosan leszögezni — emelte fel hangját az elnök — a szakszervezet alapvető feladata az, hogy minden téren harcot folytasson azért, hogy a dolgozók életszínvonala feltétlenül biztosítva legyen. Ennek érdekében fokozott figyelmet kell fordítani a mezőgazdaságban a tervek teljesítésére, a szocialista munkaverseny széleskörű elterjesztésére, a dolgozók szakmai színvonalának állandó emelésére, újítások, tapasztalatcserék széleskörű elterjesztésére. Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy a termelési feladatot csak akkor valósíthatjuk meg sikeresen, ha állandóan gondoskodunk a dolgozókról, ha olyan bérpolitikát folytatunk, hogy a dolgozó mindennapos munkájában érdekeltté legyen téve a termelés emelésében. Emellett a feladatok sikeres megoldása érdekében gondoskodni kell a dolgozók állandó politikai neveléséről, kulturális igényeinek kielégítéséről. Mindezek a célkitűzések úgy valósíthatók meg, ha szakszervezetünk a mezőgazdasági dolgozók széles tömegeit magába foglaló szervvé válik. Sajátos eszközeinkkel elő kell segíteni, a mezőgazdaság szocialista átszervezését is. Köszönet a Szovjetuniónak és más országok munkásosztályának ✓Innen is köszönetünket nyilvánítjuk a Szovjetuniónak, a népi demokratikus országoknak, de a kapitalista országok munkásosztályainak is, hogy segítettek bennünket az ellenforradalom elleni harcban. Halász József ismertette a MEDOSZ ellenforradalom utáni nehézségeit, majd így folytatta: Szakszervezeti életünk rendezéséhez a mezőgazdasági dolgozók jogos kérelmének elintézésekor az ellenforradalom által okozott ideológiai zűrzavar tisztázásához a novemberi központi vezetőségi ülés után fogtunk hozzá. E munkában komoly segítséget nyújtottak számunkra a SZOT X. plénumának határozatai, amelyek már világosan megmutatják a szakszervezeteknek a követendő utat. Itt világosan megkell mondanunk, hogy véleményünk szerint a SZOT plénumának állásfoglalása előbb is megtörténhetett volna. Ebben az esetben az előttünk álló feladatokat gyorsabban és rövidebb idő alatt tudtuk volna megoldani. Éppen ezért a SZOT-t komoly bírálat illeti. Hogyan segítette a szakszervezet a termelést - Kedves Elvtársak! —1.-cefei ! A termelést segítő hTónkánknál nagy figyelmet fordítottunk az újítások, új módszerek gyakorlati elterjesztésére. A mezőgazdaság területén több mint 20 000 újítást nyújtottak be. Ebből elfogadtak 10 238-at és több mint 4 millió forintot fizettek ki értük. Előrehaladtunk a dolgozók szakmai műveltségének emelésében is. Szakszervezetünknek a termelés területén végzett Az állati hozamoknál különösen a tej, s a hizlalás tekintetében van emelkedés. 1957- ben tehéntől átlagban 3000 liter tejet fejtek. Ez mintegy 1000 literrel több, mint az országos tejtermelési átlag. Ezzel egyidőben javult a munka minősége is. Mind több exportképes mezőgazdasági állati terméket, elsőosztályú árut termelnek. Az 1956—57-es években a deficit nélküli gazdálkodásra irányítottuk a figyelmet. Az előző évektől eltérően 1957-ben jelentős mértékben csökkent a deficit, 60 állami gazdaság jövedelemmel zárt, mintegy 150 állami gazdaság eredményjavulást ért el. Ezek az eredmények azt igazolják, hogy állami gazdaságaink e téren kezdik betölteni példamutató szerepüket. Az eredmények ellenére meg kell állapítani, hogy állami gazdaságainkban az önköltség tekintetében még igen sok a baj. Termeljünk olcsóbban Egy részük rendkívül drágán termel, s a tej önköltsége igen magas, országosan 3—3,20 Ft között van. De pl. a barabási állami gazdaságban, Szabolcs megyében 1 liter tejet 5,06 Ft-ért állítanak elő. Egyes állami gazdaságokban magas a kalászos, de a kapásnövények előállítási költsége is. Állami gazdaságainkban igen jelentős változás történt a munkák gépesítésében is: munkája előtegítette, hogy az állami gazdaságokban évről évre emelkedjék a hozam. A kalászosoknál a fejlődés az alábbi képet mutatja: 1952-ben őszi búzából 1 holdon 7 mázsát termeltek. Az országos átlag ebben az időben 7 mázsa 19 kg volt. 1957- ben az állami gazdaságok 1 holdon már 12 mázsa 44 kg búzát termeltek, az országos átlag pedig csak 8,5 mázsa volt. Hasonló emelkedés tapasztalható a rozsnál, őszi árpánál. 1952-ben például 1 kh szántóra 2,29 normálhold munka jutott, 1956-ban 6,30 normálhold. Ezek a számok kétségkívül azt mutatják, hogy a legnehezebb mezőgazdasági munkák gépesítésében sikerült biztosítani, hogy az emberi munkaerő helyett a gép vegye át a döntő szerepet. Meg kell mondanunk, hogy ezzel egyidőben az állattenyésztés területén még a lehetőségeket sem használtuk ki a gépesítésben. A gépek fokozásával egyidőben nem megfelelő arányban csökkent a foglalkoztatott munkások, adminisztratív, műszaki dolgozók száma, de az igásállatok száma sem. Ez károsan hat ki a termékek önköltségének alakulására. Az alkalmazotti, műszaki irányító kategóriába tartozó dolgozók száma a mezőgazdaságban is csak a kormány határozott fellépése eredményeképpen végrehajtott racionalizálás után csökkent. A gépállomásokon termelési tömegmunkánk fő iránya a gépek fokozottabb kihasználására, a termelőszövetkezetek, s az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok igényeinek kielégítésére, a terméshozam emelésére, s az önköltség csökkentésére irányul. 1957-ben a forradalmi munkás-paraszt kormány határozata alapján április 1-től a vállalati gazdálkodásra való áttérés eredményeképpen ma már a gépállomások jelentős része nem ráfizetéssel dolgozik. Csökkent az állami gazdaságok ráfizetése 2 FÖLDMIVELŐ A gépállomások feladatai különösen nagy gondot fordítottunk a traktorosok közötti és a gépállomások közötti munkaversenyre, a termelőszövetkezet s a gépállomások jó együttműködésének kialakítására. Az a véleményünk, ha van is előrehaladás a gazdálkodás, a minőségi munka tekintetében, mégsem kielégítő a helyzet. A gépállomásaink ma még nem töltik be a szocializmus építésében rájuk háruló feladatokat, nem adnak kellő segítséget termelőszövetkezeteinknek a szocialista nagyüzemi gazdálkodás megerősödésében. Nem segítik eléggé az egyéni paraszt okait a nagyüzemi gazdálkodásra való áttérésben. Ebben igen jelentős feladatai vannak szakszervezetünknek is. Az erdőgazdaságok Szakszervezetünk szocialista műtő -versenyszervező tevékenysége az erdőgazdaságok■ban is megmutatkozott. Növekedett hazánkban az erdősültség, 12 év alatt 250 000 hektár területen telepítettünk erdőt. Az előző évekhez mérten javult a betelepített területeken a megeredési százalék. A kitermelésben is sikerült jelentős eredményeket elérni. Javult a gazdálkodás is. Míg erdőgazdaságaink 1952-ben 48 millió forintos veszteséggel zártak, addig az 1956—57-es gazdasági évben 13 millió forintos nyereséget értek el. Számos gazdaságban igen jelentős összeget osztottak ki nyereségrészesedés címén. Az eredmények elérésében nagymértékben hozzájárult, hogy növekedett a gépek alkalmazása. Jellemző példa, hogy amíg 1952-ben 0,6 százalékos volt a gépi termelés, addig 1956-ban már 17 százalékot ért el. Igen drága azonban még 1 köbméter fa kitermelése, 1 hektárra eső erdősítési költség. Nem kielégítő számos esetben a munka minősége sem, ami a népgazságnak komoly károkat okoz. Hibák a munkaverseny szervezésében Az eredmények ellenére meg kell mondanunk őszintén, hogy a szocialista munkaverseny szervezése kérdéséhez számos mulasztást is követtünk el. Mivel foglalhatók ezek össze? 1. A munkaverseny rövid idő alatt a mezőgazdaságban is a bürokratizmus útvesztőjébe került. 2. Az értékelést már az üzemen belül a vállalatvezetés, a szakszervezeti bizottság elhanyagolta. 3. A munkaverseny szervezését nem kapcsoltuk eléggé össze az anyagi érdekeltség elvének érvényesítésével. Nem foglalkoztunk kielégítően az újítás kérdésével sem. A szocialista imuunkaverseny lendítő erejét, az elkövetett hibákat az ellenség is felismerte, már jóval október 23-a előtt széleskörű támadást indított a szocialista munkaverseny, a szakszervezeteknek a termelés kérdéseivel való foglalkozás ellen. Az ellenforradalom ebben a kérdésben csak a nagyobb lökést adta meg. November 4-e után, amikor a forradalmi munkás-paraszt kormány az ellenforradalmat fegyveresen leverte, a gazdasági vonalon is visszaszorította, ebben az időben szakszervezetünk munkájára is e téren az a jellemző, hogy háttérbe szorul a termeléssel való foglalkozás. A munkaversenyt azonban számos üzemben maguik a dolgozók sürgették. Szakszervezetünk Központi Vezetősége tisztában van vele, hogy a szocialista munkaverseny szervezésében akkor tudunk előrejutni, széles tömegeket mozgósítani, ha megfelelően érvényesíteni tudjuk az anyagi érdekeltség elvét, a helyes célprémiumok alkalmazását. A nagyobb szakmai tudásért figyelemmel kell kísérni a dolgozók besorolását, kereseti lehetőségeit, szakmai képzettségeiknek növelését. Éppen ezért szakszervezetünk elnökségének a földművelésügyi minisztériumnak közös tervet kell kidolgozni arra, hogy hogyan biztosítsuk fokozatosan a szakmunkásképzést, bizonyos idő eltelte után egyes munkáknál megkötöttséget kell alkalmazni. Kikell mondanunk, hogy ezen Szakszervezeti szerveinknek, különösen az elkövetkezendő 1958. évi terv sikeres végrehajtására kell mozgósítani. A dolgozók figyelmét rá kell irányítani a takarékos gazdálkodásra, az anyag és a pénz ésszerű felhasználására. Úgy véljük, hogy a szocialista munkaverseny akkor lesz élő valóság, ha szakszervezeti szerveink a dolgozók között a szakszervezeti bizalmiakra, bizalmi csoportokra, munkahelyi bizottságokra, szakszervezeti bizottságokra, s az üzemi tanács tagjaira támaszkodva mozgósítják a dolgozókat, biztosítják, hogy a dolgozók helyes javaslatai, észrevételei, ésszerűsítései megvalósuljanak. A mezőgazdasági termelés adottságait figyelembe véve javasoljuk a kormánynak, hogy fokozottabb mértékben fordítson gondot a mezőgazdaság műtrágyával, növényvédőszerekkel való jobb ellátására. A szűkös anyagi lehetőségeink figyelembe vétele ellenére is határozzuk meg világosan, hogy az elkövetke- s zendő években milyen munkafolyamatok gépesítését végezzük el. Véleményünk szerint különösképpen nagy fskedves elvtársak! A megnövekedett feladatokhoz nagy segítséget fog nyújtani az üzemi tanácsok rendszerének kialakítása. Éppen ezért az elkövetkezendő időszakban szakszervezeti szerveinknek ezzel a kérdéssel sokkal behatóbban kell foglalkozni. A forradalmi munkás-paraszt kormány és a Szakszervezetek Országos "■ mácsa. fi"velembe véve a magyarországi sajátos körülményeket, valamint azt, hogy hazánkban a szakszervezetek nagy tradícióval, tömegbefolyással rendelkeznek, az üzemi tanácsok vezetését, irányítását aszakszervezetekre bízta. Szakszervezetünknek saját szocialista tulajdon védelme érdekében még igen sokat kell tennünk. Üzemeink egy részében a dolgozók nem eléggé becsülik a felszereléseket, anyagokat, alkatrészeket. Igen nagyarányú a pocsékolás, felelőtlen gazdálkodás. Az utóbbi időben elharapódzott a mezőgazdaság területén is a lopás. E jelenséggel szemben nagyon határozottan fel kell lépni egyrészt a nevelő, másrészt adminisztratív eszközökkel is. Hogy milyen nagymértékű a mezőgazdaság területén a lopás, ezt igazolja a Fejér megyei állami gazdaságok igazgatóságának kimutatása is, mely szerint és ezen a munkaterületen csakis képzett szakmunkás alkalmazható és gondoskodni kell arról, hogy a nagyobb szakmai tudás a bérben is kifejezésre jusson. Ugyanakkor meg kell követelni a szakmai vezetőktől, hogy alaposan készüljenek fel a termelési értekezletek megtartására, minden alapvető munka megkezdése előtt világosan közöljék a dolgozókkal a követelményeket és ismertessék az alapvető bértételeket is.gyelmet kell fordítani a tájegység gépesítésére, valamint az állattenyésztési munkaterületek gépesítésére. Egyben felhívjuk a Földművelésügyi Minisztérium figyelmét, hogy végre gondoskodjanak a több száz millió forintot kitevő elfekvő gépek összeszedéséről, s hasznosításáról. Szakszervezeti szerveinkgondot kell fordítani a munkaszervezés állandó fejlesztésére. Szakszervezetünk helyesli a kormánynak belterjes gazdálkodás irányában történő lépéseit, ugyanakkor az a javaslatunk, hogy fordítsunk fokozottabb figyelmet a szőlő, gyümölcs, zöldségtermelés fejlesztésére, az öntözéses gazdálkodás kiterjesztésére. Az e téren fennálló állapotot tűrhetetlennek tartjuk. Több száz millió forint értékben beépített öntözőterületek állnak rendelkezésünkre, de jelentős részük kihasználatlanul van. Meg kell találni a módját, hogy ezeket a területeket rövid időn belül a termelés szolgálatába állítsuk. Mos eszközeivel elő kell segíteni a mezőgazdaság szocialista átszervezését. Az eddigi példák vitathatatlanul igazolják a mezőgazdaság szocialista nagyüzemeinek fölényét, az egyénileg dolgozó parasztokkal szemben. A mezőgazdaság szocialista átszervezése abból a szempontból is sürgős, hogy népünket több áruval lássuk el, növeljük nemzeti jövedelmünket és előbb leküzdjük az ellenforradalom okozta károkat. E feladat megvalósítása érdekében a Magyar Szocialista Munkáspárt agrárpolitikai téziseinek útmutatása alapján kell munkánkat végezi . A gépállomások szakszervezeti bizottságai az egyénileg gazdálkodó dolgozóra-a megye 20 állami gazdaságában az elmúlt év 11 hónapjában 9 680 000 forintos lopás történt. Kisebb-nagyobb mértékben minden üzemünkben e jelenséggel találkozunk. Meg kell értetni a dolgozókkal, hogy az üzemen belüli lopás egész dolgozó népünket károsítja meg. Olyan közhangulatot kell kialakítani mezőgazdasági üzemeinkben, intézményeinkben, hogy maguk a dolgozók ítéljék el a lopásokat, a lopások megakadályozására alakítsanak társadalmi bizottságokat. Ezzel egyidőben fel kell lépni az üzemen belüli lógás ellen is, rasztok között a termelőmunka mellett végezzenek szervező és nevelő munkát a nagyüzemi gazdálkodás népszerűsítése érdekében. A gépállomások szakszervezeti aktivistáinak nagyon határozottan fel kell lépni az ellenség rágalmazó, a szocialista mezőgazdaságot lekicsinylő, hazug propagandájával szemben. Az állami gazdaságok, kísérleti tangazdaságok, mezőgazdasági oktatóintézmények szakszervezeti bizottságainak elő kell segíteni, hogy ezek az üzemek valóban példamutatók legyenek, a nagyüzemi gazdálkodást gyakorlatban alkalmazó mintagazdaságokká váljanak. Az elkövetkező években mezőgazdasági szakembereinknek is nagyobb feladatokat kell megoldani a mezőgazdaság szocialista, átszervezése érdekében. Ez egyéni érdekük is, mivel számukra csak a szocialista nagyüzemben adódik meg az alkalom ahhoz, hogy képességüket kifejtsék. Feladatunk, hogy az ellenforradalom idején rendszerünk mellett szilárdan kiálló szakemberekre, de elsősorban a fizikai munkásokra támaszkodva a megtévesztett, vagy megtévedt szakembereket elválasszuk a tudatos kártevő, ellenséges elemektől. Szakszervezetünknek határozottan és világosan kell állást foglalni ebben a kérdésben is, támogatunk minden olyan szakembert, aki a szocializmus építéséért, hazánk, népünk boldogulásáért dolgozik. Ugyanakkor a leghatározottabban fel fogunk lépni a szakembereknél is mindazokkal szemben, akik akadályozzák és hátráltatják a szocialista építést, dolgozó népünk felemelkedését. A bérrendezésről november 4-e után pár hét alatt, több mint 280, úgynevezett munkásküldöttséggel folytattunk tárgyalást. Követeléseik olyan pontokat tartalmaztak, amelyek, ha bevezetésre kerülnek, a munkáshatalom megsemmisítését eredményezték volna. Több küldöttség olyan méretű anyagi juttatást követelt, amely meghaladta az érintett gazdaság termelési összértékét. 1957. április 1-ével az ország anyagi erejéhez mérten bérrendezést hajtottunk végre, a mezőgazdag területen is 10—15 százalékos felső határral. Most a bérrendszer alapelveiben foglaltunk állást. A konkrét végrehajtást az üzemvezetés és a szakszervezeti bizottság jogi körébe utaltuk. Az eddigi tapasztalatok azt igazolják, hogy álláspontunk helyes volt. Ezek után rátérek az egyes területeken jellemző konkrét bérhelyzet ismertetésére. Az állami gazdaságok területén 1952-ben a munkások átlagkeresete 570 forint, az alkalmazottaké 755 forint volt. 1957. III. negyedében már a munkások átlagkeresete 1061 forint, az alkalmazottaké 1214 forint. Emellett a dolgozók természetbeni juttatásban részesülnek. Mindamellett azonban meg kell mondanunk, hogy még mindig nem kielégítő a helyzet minden területen. Különösen problémáink vannak a növénytermelésben és a fogatos munkáknál. Mi határozottan egyetértünk azzal, hogy az üzemek termelési megalapozottság nélkül ne költsék el béralapjukat, de ami jár a dolgozóknak a becsületesen elvégzett munkájuk után, azt fizessék ki. Fejlődés tapasztalható a kísérleti tangazdaságokban is a bérhelyzet területén. A gépállomási dolgozók bérhelyzetéről nehezebb összefüggő képet adnunk, mivel az elmúlt évek folyamán több esetben változott. Ha a gépállomások országosan előirányzott zenüket teljesítik, a traktoristák fizetése 1470 forint körül mozog éves átlagban. A probléma az, hogy lényegesen csökkent a termelőszövetkezetek területe, rendszertelenné vált a gépállomási traktoristák foglalkoztatása és így igen hullámzó a traktoristák keresete, havi 210—2000 forint között mozog. Az a véleményünk, hogy ezen változtatni kell. A Földművelésügyi Minisztériummal közösen kidolgozták a megfelelő javaslatot. A MEDOSZ javaslatai Keményen védjük meg a társadalmi tulajdont Az üzemi tanácsok szerepe, feladatai