Földmívelő, 1962 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1962-01-02 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! MEZŐGAZDASÁGI ÉS ERDÉSZETI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETE LAPJA VT. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM. ÁRA: 50 FILLÉR 1962. JANUÁR 2. KI MIT VÁR AZ ÚJ ESZTENDŐTŐL? Feladatok, tervek, vágyak, célkitűzések HUNYA ISTVÁN, a MEDOSZ elnöke: Megszoktuk már, és ha va­lami nem úgy sikerült a múló évben, mint reméltük, azzal biztatjuk magunkat: na, majd jövőre! Jó, hogy így van. Aki már nem remél, nem vár semmit a holnaptól, az az em­ber a maga részeire is elve­szett. Mindig vártam a jövő év­től azt, aminek hittem meg­valósulásában: a józan eszű emberek győzelmében. Most is azt várom a jövő évtől, hogy az ebben az év­ben történt különös világese­mények: a gyarmati népek el­szánt szabadságharca, a föl­dünket körülrepülő Gagarin, Tyitov űrhajósok csodás bá­torsága, az ENSZ-főtitkár re­pülőgépének lezuhanása, az SZKP XXII. kongresszusának programja, a még háborúra spekuláló, önhitükben kábult tőkéseket kijózanítja és haj­landók lesznek megkötni a világbékét. A békét várom most, mert minden becsületes dolgozó ember azt várja, hogy a józa­n ész ne engedje, hogy a fél­őmitek százmillió ember pusztítására atomot robbant­hassanak. A békét várotni most az­ új évtől és azt, hogy második ötéves tervünk második évé­ben elérjük a termelésben, oktatásban, nevelésben stb. azt, amit a MEDOSZ XX. kongresszusán elfogadtunk. Olyan várás ez a jövő évtől, melynek teljesítése, illetve megvalósítása tőlünk függ. És munkásbecsületünk is meg­kívánja, hogy teljesítsünk mindent, amit vállaltunk. Azt is várom még a jövő évtől, hogy a XXI. MEDOSZ-­­ kongresszusra fejlettebb érte­lemmel, gazdagabb tapaszta­lattal készülünk fel, mint ed­dig bármikor! Kívánságainkat tehát, még ha azt az új évtől reméljük is, csak magunktól várjuk. Tegyünk meg minden tőlünk telhetőt a világbékéért és azért is, amit csak magunk­nak várunk. TRIEBL JÓZSEF párttitkár: — Nálunk, a Hosszúhegyi Állami Gazdaságban legfon­tosabb teendő már évek óta a nemzetiségi kérdéssel való helyes foglalkozás. Gazdasá­gunk dolgozóinak 70 száza­léka német. Az­ utóbbi idő­ben, különösen a német kér­dés ismertetése nagy érdek­lődést váltott ki dolgozóink között, sokan megköszönték a kapott felvilágosítást, s ma­guk is úgy nyilatkoznak a berlini helyzetről, hogy he­lyes volt a határok lezárása. Tömegkapcsolatunk jó, de még jobbá szeretnénk tenni a 62-es esztendőben. A Pártépítés terén is fon­­­­tos feladataink vannak. A tagság létszámát emelni kí­vánjuk, elsősorban a fiata­lok, a legjobb kiszesek kö­zül. A XXII. kongresszus anyagának feldolgozása is az elkövetkező hónapok felada­ta. A téli időszak kiválóan alkalmas erre. — Elvárjuk szakembereink­től, hogy az idei évben még jobban politizáljanak, töb­bet hallassák szavukat. Ne csak szakmai, de politikai vezetőkké is kell válniuk, hogy munkájukat, feladatu­kat maradéktalanul el tudják látni. — Mint magánember azt várom 1962-től, hogy együtt utazzunk feleségemmel kül­földre, mert én bár már há­rom alkalommal is voltam hazáim határain túl, de min­dig csak egyedül. Remélem sikerül eljutnunk Lengyel­­orszá­g­ba. PAPP FERENC, a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság vezetője: — Mint minden esztendő elején, úgy most is nagy re­ményekkel nézek a jövő elé, amelynek többet, jobbat kell nyújtania, mint az elmúlt év­nek. Ez logikus, hiszen a fej­lődés másként nem képzel­hető el. A vízügyi igazgatóság munkája közvetlen a mező­­gazdasággal, az új nagyüze­mekkel áll kapcsolatban. Haj­­dú-Bihar megyében az elmúlt évben jöttek létre a termelő­szövetkezeti nagyüzemek szá­jai, s ez a jövő és az azt kö­vető években nagyobb felada­tot hárít a vízügyi igazgató­ságra. Ezenkívül nagy szám­ban létesültek a községekben vízhasznosítási, vízgazdálko­dási társulások. Minden erőm­mel azon leszek, hogy az 1962-es évben igazgatóságunk teljesítse a kb. 50 000 kat­­hol­das öntözési tervét, valamint a 90 milliós építési feladatát. — Mint magánembernek, milyen tervei vannak az 1962-es évre? — Furcsa kérdés! Mégis igyekszem rá válaszolni: nem áhítozom személygépkocsira, de semmiféle kényelmet szol­gáló eszközre sem. Még a Ba­latonra sem kívánkozom nyá­ron. Szabadságom idején ta­nulni szeretnék, éspedig a Szovjetunióban. 1959-ben már voltam kint vízgazdálkodási, öntözési munkákat tanulmá­nyozni. 1962-ben szeretnék ugyanarra a helyre kijutni, hogy lássam, mennyire fejlőd­tek 2 év alat­t nekem már ak­kor is monumentálisnak tűnő vízépítmények, s mennyivel növelték a termésátlagokat. — Bízom az igazgatóság va­lamennyi dolgozójában, hogy jövő évben is helytállnak és sikerrel teljesítjük tervünket. E gondolatokkal kívánok mindnyájuknak boldog új esztendőt. MÁTYÁS JÁNOS vezető állattenyésztő: — A Kunfehértói Állami Gazdaságot általában úgy is­merik, mint szőlő- és gyü­mölcstermelő gazdaságot, pe­dig az állattenyésztésünk is számottevő. 450 szarvasmarha (215 tehén), 2200 sertés, 1350 juh, 2000 baromfi az 1961-es állomány. A tehenészet tej­­terve 3600 liter volt, ezt 3950 literre teljesítették, egyeden­ként. Az istállóátlag 10,8 li­ter. Ezek az eredmények ön­magukért beszélnek. Terveink 1962-re: egy 100 férőhelyes te­hénistállót és egy fejőházat szeretnénk. A megyei igazga­tóság is ígért egy 50 férőhe­lyes istállót. Szeretnénk a je­lenleg két üzemegységben tar­tott tehenészetet egy üzem­egységbe összpontosítani, ezzel is a szakosítást segítenénk elő. Szerencsére a takarmány­­ellátottságunk jó, csupán az ablak nincs még biztosítva. Szeretnénk elérni, hogy ezen a téren is önellátók legyünk. Végső célunk: a gépi fejés bevezetése. Reméljük, hogy 1962-ben sikerre tudjuk vál­tani elképzeléseinket. — Mint magánember, azt kívánom — és tudom, hogy ebben velem együtt érez va­lamennyi állattenyésztő min­den állami gazdaságban —­, hogy jobban becsüljenek meg bennünket országszerte, ne csak vezető állattenyésztőnek, de fő állattenyésztőnek titu­láljanak bennünket. Ezt a be­osztást, végzett munkánk alapján, azt hiszem, elvárhat­juk. DR. SOÓS GÁBOR, az FM Növénytermesztési Főigazgatóság vezetője, a MEDOSZ a­lel­nöke:­­ Ebben az évben nagyszerű feladatok állnak a mezőgaz­daság dolgozói előtt. A nép­­gazdasági terv az 1961. évi­hez mérten 9,2 százalékos bruttó termelési értéknöve­kedést irányzott elő 1962-re. Elsősorban az a kérdés me­rül fel, hogy ilyen nagyará­nyú fejlődés a mezőgazda­ságban viszonylag rövid idő — egy év alatt — elérhető-e? Erre határozott igennel fe­lelhetünk. 1962-ben tovább növekszik a mezőgazdaság anyagi ellátottsága. 1962-ben 16,9 százalékkal több műtrá­gyát, 6540 traktort, 3735 traktorékét, 1500 gabona vető­gépet, 3000 fűkaszát kap a mezőgazdaság, összességében 1962-ben 6,7 milliárdnyi új beruházás segíti a mezőgaz­dasági termelést. Mit várhat tőlünk a nép­gazdaság, a dolgozó nép en­nek ellenében? Elsősorban azt, hogy eb­ben az évben megoldjunk né­hány alapvető problémát. Elsősorban a növénytermesz­­tés területén van sok tenni­való, összességében a 9,2 szá­zalékon belül a növényter­mesztés bruttó termelési ér­tékét 21 százalékkal kell növelnünk. Végleg meg kell oldani a kenyérgabonaellá­tást hazai termelésből. Meg kell alapoznunk teljes biz­tonsággal az állatállomány takarmányellátását, javítva a fehérje-ellátottságot, külön­ben a mezőgazdaság másik fő ága, az állattenyésztés sem tud fejlődni, s ez gátja lenne egész mezőgazdaságunk fej­lődésének. A növénytermesz­tés jövő évi programja az is, hogy tovább javítsuk ipa­runk növényi nyersanyag­­ellátottságát, emellett növel­jük a gyümölcs- és zöldség­­termesztésünket a belső ellá­tás javítása, az exportlehe­tőségek jobb kihasználása érdekében. Az állattenyész­tésben a fő kérdés az, hogy tovább növeljük az alapvető állati termékek, tej, hús, to­jás és zsír termelését, első­sorban az állami gazdasá­gok, valamint a termelőszö­vetkezetek közös állattenyész­tésének fejlesztésével. Ilyen nagy feladat megol­dása a mezőgazdaság dol­gozóitól, a szakemberektől hozzáértő, lelkiismeretes mun­kát igényel. Alapvető, hogy ki-ki a maga munkaterüle­tén a legésszerűbben, gazda­ságosan használja fel a gé­peket, anyagokat és széles körben alkalmazza a gazda­ságok termelési adottságai között megvalósítható terme­lési módszereket, korszerű technológiákat. Ezen a téren még sok a tennivalónk, mert lehetőségeinket még közel sem használtuk ki. Ebben a munkában a MEDOSZ szak­ember-szakosztályában és a megyei szakcsoportokban dol­gozó mezőgazdasági szakem­bereknek, mérnököknek, tech­nikusoknak egyaránt döntő szerepük van. Most a félidőt használjuk ki arra, hogy a szakemberek megismerjék és minden mezőgazdasági dol­gozóval megismertessék az egyes üzemek 1962. évi fel­adatait és megvitassák a megvalósítás lehetőségét, ki­alakítsák a legjobb terme­lési módszereket. Most van az esetleges vitás kérdések tisztázásának ideje, hogy majd a cselekvéskor egysé­ges legyen az akarat is. A mezőgazdasági szakemberek előtt még sohasem álltak ilyen szép,­­ lelkesítő felada­tok, mint az 1962. évi terv és a második ötéves terv mezőgazdasági célkitűzései­nek megvalósítása a szocia­lista nagyüzemi gazdálkodás­­ alapján. Boldog új évet! MINDEN KEDVES­­­­ OLVASÓNKNAK BOL­­J DOG ÚJ ESZTENDŐT * KÍVÁNUNK!­­ VARGA FERENC, a MEDOSZ Borsod megyei bizottságának titkára: Feladataink 1962-ben tovább növekszenek. A XXII. kong­resszus eredményeit mi is fel­használjuk munkánkban, hogy még jobban helyt tudjunk állni és eredményesebb mun­kát tudjunk végezni. A most sorra kerülő választásokat már ennek az új szelemnek jegyében szervezzük és vezet­jük s szeretnénk, ha a XXII. kongresszus szelleme élő ele­ven hatása ott élne valameny­­nyi munkahelyen. A szakszer­vezeti munkának 1962-ben lé­pést kell tartani a megnöve­kedett gazdasági feladatokkal, mert csak így tudjuk valóra váltani az ötéves terv máso­dik évének ránk eső feladatait, kötelezettségeit. Az előttünk álló év terv­számai olyan nagyok, hogy csak alapos szervező munká­val lehet ezeket sikerre vinni. Mi a rendelkezésünkre álló eszközökkel­ tovább segítjük a tsz-ek megszilárdítását, politi­kai felvilágosító munkát vég­zünk, s ehhez nagy segítséget jelentenek a MEDOSZ köz­ponti vezetősége november 9-i ülésének kultúrnevelési határozatai. Amíg 1958-ban az akkor még két megye (Borsod és He­ves) tagdíjterve 1 300 000 fo­rint volt s ezt még ráadásul nem is sikerült teljesíteni, addig 1961-ben Borsod megye 1 650 000 forintos tagdíj­tervét is túlteljesítettük. 1962-ben még előbbre szeretnénk lépni, s ugyanakkor növelni akarjuk a szervezettséget is. Mint magánember azt kívá­nom az 1962-es esztendőtől, hogy a nemrégen vásárolt szö­vetkezeti lakásomat családom­mal együtt minél szebbé, ott­honosabbá tudjuk varázsolni. Új bútorokra gondolunk, no meg szőnyegekre, képekre. SZABÓ ALFRÉD, a Mecseki Állami Erdőgazdaság Gépállomásának szb-titkára: — Nem vagyok függetlení­tett szb-titkár, a gépállomá­son kovácsként dolgozom. A gondjaimra bízott 72 dolgozó ugyancsak sok munkát ad, en­nek ellenére félbemaradt ta­nulmányaimat, a 7. és 8. álta­lános iskolai osztályokat sze­retném az 1962-es évben siker­rel letenni. Bizony nehéz fel­adat a tanulás és sokszor ne­hezen tudom összeegyeztetni társadalmi munkáimmal, mert a szakszervezeti teendőkön túlmenően még a pártvezető­ségben és a munkásőrségben is tevékenykedem. Emellett a családomról sem szabad meg­feledkeznem : feleségemről és két iskolás fiamról. A jövő évben feladataimnak még jobban szeretnék eleget tenni, mint idén, ehhez azon­ban elsősorban a béke szüksé­ges. Mi, a gépállomás dolgozói minden erőnkkel a békés épí­tésen fáradozunk s reméljük hogy ez az erőfeszítés s a vi­lág dolgozóinak összefogása meghozza a gyümölcsét, a tartós békét. Távolabbi terveim az általá­nos iskola elvégzése után­i gépipari technikum. A nyáron pedig egy szovjetunióbeli uta­zást szeretnék tenni felesé­gemmel. SZÁLAI IMRE,­­ a Szombathelyi Állami Gazdaság igazgatója: 1962 január elseje nemcsak egyszerűen egy új év kezdetét jelenti a gazdaság életében, hanem ez a nap a gazdaság első születésnapja, hiszen 1961. január 1-én alakultunk meg. All 000 holdas hatalmas gaz­daság a jáki, nárai, vépi ál­lami gazdaságok és részben az oladi tangazdaság egyesíté­séből jött létre. Az 1961-es év elsősorban a szervezési felada­tok megoldásának éve volt, de ezek a feladatok adják még 62-ben is a legtöbb gondot. Már 1961-ben megkezdtük a sertésállomány egy telepre való összpontosítását. Ezt a munkát 62-ben befejezzük, el­készül a gazdaság 5500 sertése számára a központi telephely Balogunyomban. Ugyancsak 62-ben valósítjuk meg a köz­ponti műhely kialakítását Táplánszentkereszten, egye­sítve a mostani négy külön­álló gépműhelyt. Ez azután lehetővé teszi a gépállomány Táplánszentkereszten való koncentrálását is. Szombathely környékén kívánjuk az eddigi hét takarmányelőkészítő he­lyet egyesíteni egy központi takarmány előkészítőben. A valóságos feladatok mel­lett vannak terveink, vá­gyaink is. Rövidesen elkészít­jük egy szárítóüzem terveit és költségvetését. Reméljük, jó­váhagyják, és sor kerül az állomás közelében a két gyü­mölcstároló felépítésére is. A termelésben a legfonto­sabb águnkban, a marhahizla­lásban akarjuk emelni telje­sítményünket. Az eddigi 2350- nel szemben 62-ben 2500 hízott marhát akarunk eljuttatni a svájci, németországi, olaszor­szági, izraeli piacokra. Én pedig, mint magánember (Folytatás a 2. oldalon.)

Next