Földmívelő, 1962 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1962-01-02 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! MEZŐGAZDASÁGI ÉS ERDÉSZETI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETE LAPJA VT. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM. ÁRA: 50 FILLÉR 1962. JANUÁR 2. KI MIT VÁR AZ ÚJ ESZTENDŐTŐL? Feladatok, tervek, vágyak, célkitűzések HUNYA ISTVÁN, a MEDOSZ elnöke: Megszoktuk már, és ha valami nem úgy sikerült a múló évben, mint reméltük, azzal biztatjuk magunkat: na, majd jövőre! Jó, hogy így van. Aki már nem remél, nem vár semmit a holnaptól, az az ember a maga részeire is elveszett. Mindig vártam a jövő évtől azt, aminek hittem megvalósulásában: a józan eszű emberek győzelmében. Most is azt várom a jövő évtől, hogy az ebben az évben történt különös világesemények: a gyarmati népek elszánt szabadságharca, a földünket körülrepülő Gagarin, Tyitov űrhajósok csodás bátorsága, az ENSZ-főtitkár repülőgépének lezuhanása, az SZKP XXII. kongresszusának programja, a még háborúra spekuláló, önhitükben kábult tőkéseket kijózanítja és hajlandók lesznek megkötni a világbékét. A békét várom most, mert minden becsületes dolgozó ember azt várja, hogy a józan ész ne engedje, hogy a félőmitek százmillió ember pusztítására atomot robbanthassanak. A békét várotni most az új évtől és azt, hogy második ötéves tervünk második évében elérjük a termelésben, oktatásban, nevelésben stb. azt, amit a MEDOSZ XX. kongresszusán elfogadtunk. Olyan várás ez a jövő évtől, melynek teljesítése, illetve megvalósítása tőlünk függ. És munkásbecsületünk is megkívánja, hogy teljesítsünk mindent, amit vállaltunk. Azt is várom még a jövő évtől, hogy a XXI. MEDOSZ- kongresszusra fejlettebb értelemmel, gazdagabb tapasztalattal készülünk fel, mint eddig bármikor! Kívánságainkat tehát, még ha azt az új évtől reméljük is, csak magunktól várjuk. Tegyünk meg minden tőlünk telhetőt a világbékéért és azért is, amit csak magunknak várunk. TRIEBL JÓZSEF párttitkár: — Nálunk, a Hosszúhegyi Állami Gazdaságban legfontosabb teendő már évek óta a nemzetiségi kérdéssel való helyes foglalkozás. Gazdaságunk dolgozóinak 70 százaléka német. Az utóbbi időben, különösen a német kérdés ismertetése nagy érdeklődést váltott ki dolgozóink között, sokan megköszönték a kapott felvilágosítást, s maguk is úgy nyilatkoznak a berlini helyzetről, hogy helyes volt a határok lezárása. Tömegkapcsolatunk jó, de még jobbá szeretnénk tenni a 62-es esztendőben. A Pártépítés terén is fontos feladataink vannak. A tagság létszámát emelni kívánjuk, elsősorban a fiatalok, a legjobb kiszesek közül. A XXII. kongresszus anyagának feldolgozása is az elkövetkező hónapok feladata. A téli időszak kiválóan alkalmas erre. — Elvárjuk szakembereinktől, hogy az idei évben még jobban politizáljanak, többet hallassák szavukat. Ne csak szakmai, de politikai vezetőkké is kell válniuk, hogy munkájukat, feladatukat maradéktalanul el tudják látni. — Mint magánember azt várom 1962-től, hogy együtt utazzunk feleségemmel külföldre, mert én bár már három alkalommal is voltam hazáim határain túl, de mindig csak egyedül. Remélem sikerül eljutnunk Lengyelországba. PAPP FERENC, a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság vezetője: — Mint minden esztendő elején, úgy most is nagy reményekkel nézek a jövő elé, amelynek többet, jobbat kell nyújtania, mint az elmúlt évnek. Ez logikus, hiszen a fejlődés másként nem képzelhető el. A vízügyi igazgatóság munkája közvetlen a mezőgazdasággal, az új nagyüzemekkel áll kapcsolatban. Hajdú-Bihar megyében az elmúlt évben jöttek létre a termelőszövetkezeti nagyüzemek szájai, s ez a jövő és az azt követő években nagyobb feladatot hárít a vízügyi igazgatóságra. Ezenkívül nagy számban létesültek a községekben vízhasznosítási, vízgazdálkodási társulások. Minden erőmmel azon leszek, hogy az 1962-es évben igazgatóságunk teljesítse a kb. 50 000 katholdas öntözési tervét, valamint a 90 milliós építési feladatát. — Mint magánembernek, milyen tervei vannak az 1962-es évre? — Furcsa kérdés! Mégis igyekszem rá válaszolni: nem áhítozom személygépkocsira, de semmiféle kényelmet szolgáló eszközre sem. Még a Balatonra sem kívánkozom nyáron. Szabadságom idején tanulni szeretnék, éspedig a Szovjetunióban. 1959-ben már voltam kint vízgazdálkodási, öntözési munkákat tanulmányozni. 1962-ben szeretnék ugyanarra a helyre kijutni, hogy lássam, mennyire fejlődtek 2 év alatt nekem már akkor is monumentálisnak tűnő vízépítmények, s mennyivel növelték a termésátlagokat. — Bízom az igazgatóság valamennyi dolgozójában, hogy jövő évben is helytállnak és sikerrel teljesítjük tervünket. E gondolatokkal kívánok mindnyájuknak boldog új esztendőt. MÁTYÁS JÁNOS vezető állattenyésztő: — A Kunfehértói Állami Gazdaságot általában úgy ismerik, mint szőlő- és gyümölcstermelő gazdaságot, pedig az állattenyésztésünk is számottevő. 450 szarvasmarha (215 tehén), 2200 sertés, 1350 juh, 2000 baromfi az 1961-es állomány. A tehenészet tejterve 3600 liter volt, ezt 3950 literre teljesítették, egyedenként. Az istállóátlag 10,8 liter. Ezek az eredmények önmagukért beszélnek. Terveink 1962-re: egy 100 férőhelyes tehénistállót és egy fejőházat szeretnénk. A megyei igazgatóság is ígért egy 50 férőhelyes istállót. Szeretnénk a jelenleg két üzemegységben tartott tehenészetet egy üzemegységbe összpontosítani, ezzel is a szakosítást segítenénk elő. Szerencsére a takarmányellátottságunk jó, csupán az ablak nincs még biztosítva. Szeretnénk elérni, hogy ezen a téren is önellátók legyünk. Végső célunk: a gépi fejés bevezetése. Reméljük, hogy 1962-ben sikerre tudjuk váltani elképzeléseinket. — Mint magánember, azt kívánom — és tudom, hogy ebben velem együtt érez valamennyi állattenyésztő minden állami gazdaságban —, hogy jobban becsüljenek meg bennünket országszerte, ne csak vezető állattenyésztőnek, de fő állattenyésztőnek tituláljanak bennünket. Ezt a beosztást, végzett munkánk alapján, azt hiszem, elvárhatjuk. DR. SOÓS GÁBOR, az FM Növénytermesztési Főigazgatóság vezetője, a MEDOSZ alelnöke: Ebben az évben nagyszerű feladatok állnak a mezőgazdaság dolgozói előtt. A népgazdasági terv az 1961. évihez mérten 9,2 százalékos bruttó termelési értéknövekedést irányzott elő 1962-re. Elsősorban az a kérdés merül fel, hogy ilyen nagyarányú fejlődés a mezőgazdaságban viszonylag rövid idő — egy év alatt — elérhető-e? Erre határozott igennel felelhetünk. 1962-ben tovább növekszik a mezőgazdaság anyagi ellátottsága. 1962-ben 16,9 százalékkal több műtrágyát, 6540 traktort, 3735 traktorékét, 1500 gabona vetőgépet, 3000 fűkaszát kap a mezőgazdaság, összességében 1962-ben 6,7 milliárdnyi új beruházás segíti a mezőgazdasági termelést. Mit várhat tőlünk a népgazdaság, a dolgozó nép ennek ellenében? Elsősorban azt, hogy ebben az évben megoldjunk néhány alapvető problémát. Elsősorban a növénytermesztés területén van sok tennivaló, összességében a 9,2 százalékon belül a növénytermesztés bruttó termelési értékét 21 százalékkal kell növelnünk. Végleg meg kell oldani a kenyérgabonaellátást hazai termelésből. Meg kell alapoznunk teljes biztonsággal az állatállomány takarmányellátását, javítva a fehérje-ellátottságot, különben a mezőgazdaság másik fő ága, az állattenyésztés sem tud fejlődni, s ez gátja lenne egész mezőgazdaságunk fejlődésének. A növénytermesztés jövő évi programja az is, hogy tovább javítsuk iparunk növényi nyersanyagellátottságát, emellett növeljük a gyümölcs- és zöldségtermesztésünket a belső ellátás javítása, az exportlehetőségek jobb kihasználása érdekében. Az állattenyésztésben a fő kérdés az, hogy tovább növeljük az alapvető állati termékek, tej, hús, tojás és zsír termelését, elsősorban az állami gazdaságok, valamint a termelőszövetkezetek közös állattenyésztésének fejlesztésével. Ilyen nagy feladat megoldása a mezőgazdaság dolgozóitól, a szakemberektől hozzáértő, lelkiismeretes munkát igényel. Alapvető, hogy ki-ki a maga munkaterületén a legésszerűbben, gazdaságosan használja fel a gépeket, anyagokat és széles körben alkalmazza a gazdaságok termelési adottságai között megvalósítható termelési módszereket, korszerű technológiákat. Ezen a téren még sok a tennivalónk, mert lehetőségeinket még közel sem használtuk ki. Ebben a munkában a MEDOSZ szakember-szakosztályában és a megyei szakcsoportokban dolgozó mezőgazdasági szakembereknek, mérnököknek, technikusoknak egyaránt döntő szerepük van. Most a félidőt használjuk ki arra, hogy a szakemberek megismerjék és minden mezőgazdasági dolgozóval megismertessék az egyes üzemek 1962. évi feladatait és megvitassák a megvalósítás lehetőségét, kialakítsák a legjobb termelési módszereket. Most van az esetleges vitás kérdések tisztázásának ideje, hogy majd a cselekvéskor egységes legyen az akarat is. A mezőgazdasági szakemberek előtt még sohasem álltak ilyen szép, lelkesítő feladatok, mint az 1962. évi terv és a második ötéves terv mezőgazdasági célkitűzéseinek megvalósítása a szocialista nagyüzemi gazdálkodás alapján. Boldog új évet! MINDEN KEDVES OLVASÓNKNAK BOLJ DOG ÚJ ESZTENDŐT * KÍVÁNUNK! VARGA FERENC, a MEDOSZ Borsod megyei bizottságának titkára: Feladataink 1962-ben tovább növekszenek. A XXII. kongresszus eredményeit mi is felhasználjuk munkánkban, hogy még jobban helyt tudjunk állni és eredményesebb munkát tudjunk végezni. A most sorra kerülő választásokat már ennek az új szelemnek jegyében szervezzük és vezetjük s szeretnénk, ha a XXII. kongresszus szelleme élő eleven hatása ott élne valamenynyi munkahelyen. A szakszervezeti munkának 1962-ben lépést kell tartani a megnövekedett gazdasági feladatokkal, mert csak így tudjuk valóra váltani az ötéves terv második évének ránk eső feladatait, kötelezettségeit. Az előttünk álló év tervszámai olyan nagyok, hogy csak alapos szervező munkával lehet ezeket sikerre vinni. Mi a rendelkezésünkre álló eszközökkel tovább segítjük a tsz-ek megszilárdítását, politikai felvilágosító munkát végzünk, s ehhez nagy segítséget jelentenek a MEDOSZ központi vezetősége november 9-i ülésének kultúrnevelési határozatai. Amíg 1958-ban az akkor még két megye (Borsod és Heves) tagdíjterve 1 300 000 forint volt s ezt még ráadásul nem is sikerült teljesíteni, addig 1961-ben Borsod megye 1 650 000 forintos tagdíjtervét is túlteljesítettük. 1962-ben még előbbre szeretnénk lépni, s ugyanakkor növelni akarjuk a szervezettséget is. Mint magánember azt kívánom az 1962-es esztendőtől, hogy a nemrégen vásárolt szövetkezeti lakásomat családommal együtt minél szebbé, otthonosabbá tudjuk varázsolni. Új bútorokra gondolunk, no meg szőnyegekre, képekre. SZABÓ ALFRÉD, a Mecseki Állami Erdőgazdaság Gépállomásának szb-titkára: — Nem vagyok függetlenített szb-titkár, a gépállomáson kovácsként dolgozom. A gondjaimra bízott 72 dolgozó ugyancsak sok munkát ad, ennek ellenére félbemaradt tanulmányaimat, a 7. és 8. általános iskolai osztályokat szeretném az 1962-es évben sikerrel letenni. Bizony nehéz feladat a tanulás és sokszor nehezen tudom összeegyeztetni társadalmi munkáimmal, mert a szakszervezeti teendőkön túlmenően még a pártvezetőségben és a munkásőrségben is tevékenykedem. Emellett a családomról sem szabad megfeledkeznem : feleségemről és két iskolás fiamról. A jövő évben feladataimnak még jobban szeretnék eleget tenni, mint idén, ehhez azonban elsősorban a béke szükséges. Mi, a gépállomás dolgozói minden erőnkkel a békés építésen fáradozunk s reméljük hogy ez az erőfeszítés s a világ dolgozóinak összefogása meghozza a gyümölcsét, a tartós békét. Távolabbi terveim az általános iskola elvégzése utáni gépipari technikum. A nyáron pedig egy szovjetunióbeli utazást szeretnék tenni feleségemmel. SZÁLAI IMRE, a Szombathelyi Állami Gazdaság igazgatója: 1962 január elseje nemcsak egyszerűen egy új év kezdetét jelenti a gazdaság életében, hanem ez a nap a gazdaság első születésnapja, hiszen 1961. január 1-én alakultunk meg. All 000 holdas hatalmas gazdaság a jáki, nárai, vépi állami gazdaságok és részben az oladi tangazdaság egyesítéséből jött létre. Az 1961-es év elsősorban a szervezési feladatok megoldásának éve volt, de ezek a feladatok adják még 62-ben is a legtöbb gondot. Már 1961-ben megkezdtük a sertésállomány egy telepre való összpontosítását. Ezt a munkát 62-ben befejezzük, elkészül a gazdaság 5500 sertése számára a központi telephely Balogunyomban. Ugyancsak 62-ben valósítjuk meg a központi műhely kialakítását Táplánszentkereszten, egyesítve a mostani négy különálló gépműhelyt. Ez azután lehetővé teszi a gépállomány Táplánszentkereszten való koncentrálását is. Szombathely környékén kívánjuk az eddigi hét takarmányelőkészítő helyet egyesíteni egy központi takarmány előkészítőben. A valóságos feladatok mellett vannak terveink, vágyaink is. Rövidesen elkészítjük egy szárítóüzem terveit és költségvetését. Reméljük, jóváhagyják, és sor kerül az állomás közelében a két gyümölcstároló felépítésére is. A termelésben a legfontosabb águnkban, a marhahizlalásban akarjuk emelni teljesítményünket. Az eddigi 2350- nel szemben 62-ben 2500 hízott marhát akarunk eljuttatni a svájci, németországi, olaszországi, izraeli piacokra. Én pedig, mint magánember (Folytatás a 2. oldalon.)