Földmívelő, 1964 (8. évfolyam, 1-24. szám)
1964-01-01 / 1. szám
FARMEREK FÖLDJÉN... Dr. Soós Gábor, FM szakoktatási és kisérletügyi főigazgató beszámolója az Egyesült Államokban járt mezőgazdasági küldöttség tapasztalatairól Ez év szeptemberében és októberében mezőgazdasági szakemberekből álló küldöttség látogatott el az Egyesült Államokba, Hont Jánosnak, a földművelésügyi miniszter első helyettesének vezetésével. Dr. Soós Gábor, a MEDOSZ alelnöke, — a küldöttség tagja —, a MEDOSZ szakemberek szakosztályának ülésén beszámolót tartott a farmerek földjén szerzett tapasztalatokról. A tanulmányút célja Az utazás — mint mondotta dr. Soós Gábor —, eredetileg nem hivatalos jellegű tanulmányútként indult, minthogy magáncégek, illetve egyes személyek meghívása alapján jött létre. A küldöttséget azonban, mindjárt a megérkezést követő napon, fogadta Freeman, az Egyesült Államok földművelésügyi minisztere, s ez félhivatalos jellegűvé tette a látogatást. Ez a hivatalos figyelmesség a továbbiakban megkönnyítette a kutatóintézetek, főiskolák, s az állami mezőgazdasági szervek meglátogatását. A tanulmányút célja a kukorica, cirok, szójabab, étkezési bab, egyes kertimagvak és a lucernamag termesztésének, agrotechnikájának, a termelés gépesítésének, valamint a farmereknek nyújtott szaktanácsadás rendszerének tanulmányozása volt. E célkitűzéseknek megfelelően a küldöttség hat állam I Iowa, Illinois, Minnesota, Kalifornia, Texas és Michigan — területén, e növények fő termelési övezeteiben, számtalan farmot, intézményt, gépgyárat, céget látogatott meg. Általában az Egyesült Államok növénytermelésére a rendkívül nagymértékű szakosítás a jellemző. Ez vonatkozik az egyes tagállamokra is, ahol a termelés az éghajlati és talajadottságoknak megfelelően szakosítva alakult ki. A szakosítás mérve még szembetűnőbb a farmokon. Egy-egy farm három, legfeljebb négy növényt termel. Ennek viszont messzeható következményei vannak mind a talajművelésre, gépesítésre, mind a termelés színvonalára. A szakosítás következtében igen széleskörű a monokulturális termelés. A kukorica övezetében általános a kukoricának kukorica után való vetése. A növekvő termelési színvonal következtében a műtrágya és növényvédőszer korlátlan mennyiségben áll rendelkezésre —, a monokultúrának nincs káros hatása a termelésre. Komplex gépesítés A szakosított termelés, valamint a nagyfokú gépesítés következtében a farmok termelési szerkezete rendkívül egyszerű. Egy-egy 150—200 holdas gazdaságban a farmer egyedül dolgozik — kivéve a kertészeti körzeteket —, legfeljebb a a munkacsúcsok idején segítik egymást gépeikkel, vagy bérmunkát végeznek egymásnak. A munkaszervezési kérdések gyakorlatilag technológiai szervezési kérdésekre egyszerűsödnek le. Nagy segítségére van viszont a farmereknek a mezőgazdaságot kiszolgáló ipar és kereskedelem. Minden gépjavításról, elromlott alkatrészek pótlásáról 24 órán belül gondoskodik a kereskedő, akitől a gépet vásárolták. A jó kiszolgálás következtében egész sor munkát, ami nálunk mezőgazdaságinak számít, az ipar és a kereskedelem végez el a farmer helyett. A gépesítés fokára jellemző, hogy a küldöttség által meglátogatott egyetemek mezőgazdasági karán a hallgatóknak mindössze 2 5 százaléka veszi fel tantárgyként a gépesítést, minthogy a mezőgazdasági gépeket, és azok kezelését már gyermekkoruktól fogva ismerik. A mezőgazdaság gépesítése már az ötvenes években elérte a telítettségi állapotot, s azóta csak a régebbi, kisebb teljesítményű gépek helyettesítése folyik korszerűbb, nagyobb teljesítményekkel. Igen sok a régi, tíz-tizenötéves gép, jó állapotban. Ez viszont nem csupán a mezőgazdasági gépgyártás minőségét dicséri. Az új gép a farmer vagyonának értékét emeli, az pedig újabb adót von maga után. De kényszerítve is van a farmer a teljes gépesítésre, minthogy az Egyesült Államok mezőgazdasága nagyfokú munkaerőhiánnyal küzd. Könnyebb is és egyszerűbb is a komplex gépesítés megvalósítása a három-négy növényféleségre szakosított farmokon, mint a mi sokfajta növényt termesztő nagyüzemeinkben. Szaktanácsadó hálózat Megfigyelte a küldöttség, hogy ami munkát a rendelkezésre álló alapgépekkel el tudnak végezni, arra nem használnak speciális gépeket. A bab betakarításánál például a normál gabonakombájnt használják rendfelszedővel és lassított dob fordulatszámmal. Az Egyesült Államokban igen fejlett a mezőgazdasági szaktanácsadás rendszere. Ezt részben az állam — a szövetségi minisztériumok és egyetemek útján — látja el, másrészt a mezőgazdasággal kapcsolatban álló nagyvállalatok, valamint a farmerek szövetségei és egyesületei. Az egyetemeken külön szaktanácsadói részlegek működnek, jelentős létszámú szakemberrel. Ezeknek irányítása alá tartoznak a körzeti szaktanácsadó ügynökségek, melyek a termelési kérdésektől a farm és háztartásfejlesztő problémákig a farmerek rendelkezésére állanak. Ifjúsági klubok működnek, ahol a 12—14 éves fiatalokat állampolgári kötelezettségeikre való oktatás mellett a mezőgazdasági szakma megszerettetésére nevelik. Az állami szaktanácsadó hálózaton kívül minden mezőgazdasággal kapcsolatban álló vállalatnak megvan, a maga szaktanácsadó szervezete. Nagy gondot fordítanak a megbízható szaktanácsok adására, mert vevőjüket vesztik el, ha a farmernél nem jók a termelési eredmények. Vetőmagvak — kísérletre Dr. Soós Gábor beszámolójában részletesen ismertette a kukorica, szója, cirok, étkezési bab és lucerna termesztésének tapasztalt szakmai problémáit. Ennek során foglalkozott a talajművelés ottani módszereivel, a műtrágyázás és vegyszeres gyomirtás problémáival, megfelelően értékelve a tapasztaltak hazai hasznosításának lehetőségeit. Közölte azt is, hogy a tanulmányozott növényfajtákból kísérleti célra vetőmagvakat is vásároltak. Beválnak-e ezek a kísérletek? Válaszolnak rá majd az évek. Mint, ahogy, arra is csak az évek adhatnak választ, hogy az utóbbi években az egymás jobb megismerésének kísérlete — s ebben az értelemben ez az utazás ezt a célt is szolgálta — mennyiben honosítja meg a békés egymás mellett élés magvait termő emberibb kultúrát a két táborra szakadt világban, melynek szocialista világában élünk mi, ahol már e mindennél nemesebb magvak is megteremnek. Ferencz Lajos Ezer hektár új erdő Bábolnán A 175 éves, patinás kastélykúria fogadja ma is az utast Bábolnán. A múlt itt felejtette a vastagfalú, bolthajtásos épületet s hagyományként a hozzátartozó bábolnai ménest. De, noha a bábolnai ménes ma is világmárkát jelent, a nagy ütemű gépesítés miatt a lótenyésztés elvesztette tegnapi jelentőségét. A lótenyésztés csökkentésével felszabadultak az egykori lólegerlők és helyet adtak a mezőgazdaságnak. A földrendezés során az eredetileg 6600 kih méneskori birtok 16 915 kh-ra növekedett. Ekkora területen nyilvánvalóan akadnak olyan földek is, amelyek a mezőgazdasági művelés számára kevésbé hasznosíthatók. Most azzal a céllal látogattunk Bábolnára, hogy megnézzük: mi történik a mezőgazdaságilag kevésbé értékes területekkel? Előzőleg annyit már hallottunk, hogy állami gazdaságaink közül Bábolna az egyik, ahol a legnagyobb arányú erdősítési program megvalósításába kezdtek. — Igen, elsősorban erdőket telepítünk, fásítunk a mezőgazdaságilag kevésbé használható területeinken — mondja Burgert Róbert igazgató, aki annak ellenére, hogy nem erdészeti szakember, valósággal tudományos alapossággal vetette meg a tervszerű erdősítés alapjait. Nem szakember, de ismeri az erdőgazdálkodás célkitűzéseit és tisztában van a gyorsan növő fafajok népgazdasági jelentőségével. A gazdaság erdőmérnökével, Roth Gyulával és erdészével, Hajas Józseffel nem kevesebb, mint 1000 hektár új erdő telepítésére dolgoztak ki tervet. — 1960-ban dolgoztuk ki a tervet s 1961-ben kezdtünk hozzá a megvalósításához — mondja Roth Gyula erdőmérnök. — 1961-ben még csak 20 hektárt tudtunk telepíteni, 1962-ben már 430-at, tavalyi telepítésünk pedig 260 hektárt tesz ki. A vállalt 1000 hektárból tehát már alig 300 van hátra. De ez az 1000 hektárnyi erdőtelepítés nem a kezdete, hanem inkább a folytatása egy régebbi, bár korántsem annyira átgondolt erdősítési programnak. A különbség az, hogy a mostani erdőtelepítések fő fafaja a nyár. És különösen a nemesnyár. Kísérőnk olyan olasznyár erdősávokat mutatt, amelyeket 1962-ben telepítettek s ma már 7 méter magasak, az elmúlt nyáron 3,5—4 métert nőttek. Igaz, gondosan ápolják a friss telepítéseket, baromfitrágya is jut bőven, az országos hírű bábolnai baromfitelepről. Ahol mélyebben van a talajvíz, oda olasz módszerrel, gödrös mélyültetéssel telepítik a nyárat. Eddig ötezer nyárat ültettek ezzel a módszerrel. — Az erdőtelepítésekkel nemcsak az erdőterületek növelésére gondoltam — jegyzi meg az igazgató. — Egyes, mezőgazdaságilag jelenleg hasznavehetetlen földeket azért telepítünk be, hogy idővel, 1—2 vágásforduló után, mint jó földeket kapjuk vissza őket a növénytermesztés számára. Másutt a szélerózió ellen védekezünk erdősávokkal. Fiatal nyártelepítés Kössünk szerződést anyarozstermesztésre Az anyarozs fontos gyógyszeralapanyag, az életmentő gyógyszerek alapanyagai közé tartozik, a nőgyógyászatban ma már nélkülözhetetlen. Az anyarozsból készülnek a vérzéscsillapító gyógyszerek, de ez szolgál a magas vérnyomást csökkentő és a fejfájás elleni gyógyszerek alapanyagául is. Kezdetben az egyéni gazdaságok termelték. A mezőgazdaság szocialista átszervezése óta viszont az anyarozs termesztése nagyobb mértékben a szocialista nagyüzemekben gépi fertőzéssel és kisebb mértékben az egyéni területeken, háztáji gazdaságokban kézi fertőzéssel történik. A gépi fertőzéshez szükséges fertőzőgépet és fertőzőanyagot, illetve a kézi fertőzéshez szükséges oltólapokat és fertőzőanyagot a termeltető vállalat (Herbária Gyógynövény- és Selyemgubóforgalmi Szövetkezeti Központ, Budapest V., Arany János u. 29) biztosítja. Gépi fertőzés esetén a termelő tartozik biztosítani a Zetor 25—K típusú traktort a fertőzőgép üzemeltetéséhez és kézi munkaerőt a fertőzőanyag keveréséhez. Kézi fertőzés esetén pedig a szükséges létszámú munkaerőt az oltólapos fertőzéshez, valamint a fertőzőanyag keveréséhez. Az anyarozs termelése a termelési előírások betartásával, a fertőzés helyes végrehajtásával, a teljes termés betakarításával komoly jövedelmet hoz. Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy 30—40 kg, kedvező időjárás esetén 60—70 kg anyarozs-termés is elérhető. A termelők 89,5 Ft-ot kapnak amyarozs/kg-ként. Tehát kataszteri holdanként 3000—4000 Ft bevétel — a megmaradó rozstermésen felül — könnyen elérhető. Az eredmények megyénként és gazdaságonként eltérőek, amit az időjárás mellett befolyásol a rozs sűrűsége, fejlettsége, a fertőzőanyag jó előkészítése és a fertőzés időbeni és szakszerű elvégzése. Ezért e munkák elvégzésére nagy gondot kell fordítani. A nagyüzemi termesztésben az idei eredmények között több kiemelkedő tsz is van, Székesfehérváron a Kossuth Tsz 90 kg anyarozsot gyűjtött be 1 kh-ról. Bács megyében a Madarasi Tsz 70 kg-os termést ért el kh-ként. Fejér, Tolna, Csongrád megyékben nem ritka azoknak a tsz-eknek a száma, amelyek 40—50, sőt 60 kg anyarozsot szedtek le egy-egy kh-ról. Ezeknek a tsz-eknek fenti eredménye azért ilyen, mert komoly gondot fordítottak a fertőzésre és a begyűjtésre egyaránt. A nagyüzemi — gépi fertőzésű — termesztés mellett nagy jelentősége van a háztáji, egyéni — kézi fertőzésű — anyarozstermesztésnek is. Az ország számos vidékén, de különösen Csongrád és Bács megyékben igen nagy számban termelik az egyéni területeken is. E megyékben az eredmények is jók, sok háztáji területről adtak kiként 60—80 kg anyarozsot. Hasonló eredménnyel termelhetik más megyékben is. Azok a nagyüzemi és egyéni gazdaságok, amelyek termesztésében részt kívánnak venni, érdeklődjenek a helyi földművesszövetkezeteknél vagy azok megyei központjainál, a MESZÖV-nél, esetleg fordulhatnak közvetlenül a Herbáriához is további tanácsért, részletesebb felvilágosításért. (2) SZAKOSZTÁLYI ÜLÉS December 18-án kibővített ülést tartott a MEDOSZ szakemberek szakosztálya. A megbeszélésen több mint 150 szakember vett részt, azon megjelent és felszólalt dr. Dobi Ferenc, a MEDOSZ megbízott főtitkára is. Elsőnek a műszaki bizottságok és szakember klubok helyzetét és szerepét tárgyalta a kibővített ülés, különös tekintettel a termelés fejlesztésére, a szakemberek szervezeti összefogására és az érdekvédelem hatékonyabb ellátására. Ezután dr. Soós Gábor főigazgató, a MEDOSZ alelnöke számolt be az Egyesült Államokban szerzett tapasztalatairól. Nyugdíjasok találkozója a Jászsági ÁG-ban Olykor a szürke téli köddel borított égen is átragyog a napsugár. Legalábbis ennek fénye csillant meg annak a negyven öreg nyugdíjasnak szemében, akik december 14-én a havas utcákon igyekeztek a Jászsági Állami Gazdaság központja felé. A távoli községekben lakókról sem feledkeztek meg. A gazdaság autóját küldte el az öregekért. Ünneplőruhában érkeztek, s a várakozás öröme csillant szemükben, mosoly a barázdált arcokon. Ünnepre jöttek. A gazdaság vezetősége a szakszervezettel együtt rendezte meg ezt a találkozót, összehívta a gazdaság nyugdíjas dolgozóit, hogy a nyugalom éveiben is érezzék az öregek, hogy ha a munkából ki is fogyott már erejük, a gazdaság számon tartja, megbecsüli és tiszteli őket. Bensőséges, meleg családi találkozó volt ez, a mai dolgozók és az öregek között. Egymásra ismerve, s emlékezve hoszszasan rázogatták egymás kezét. Az szb-titkár meleg szavainak hallgatása közben sok öreg szeméből a könny is kicsordult. Az ünnepély után a meghatódott öregek fehér asztal mellé ültek, ahol kívánatosan illatozott a frissen sült töpörtyűs pogácsa, s a gonddal készített szendvicsek mellé a gazdaság legjobb rizlingjével töltött üvegek kerültek. Sok régi emlék merült fel a poharak mélyéről, s összehasonlították a múltat a jelennel. Öreg Sós Imre bácsi pohárköszöntőjében arról beszélt, hogy még most is szívesen vállal a gazdaságnál megfelelő munkát. Arról is beszéltek, hogy mennyivel nehezebb volt régen az élet, nyugdíjra még csak gondolni sem mertek. A kiürülő poharak mellé meghatódott köszönő szavak fakadtak. Felújították a régi emlékek derűs, borús történeteit. Az emelkedő hangulatban egy-egy rezgős öreg hang régi nótát szólaltatott meg, melyet átvettek a többiek is. Besötétedett már, amikor a búcsúpoharakat összekoccintották a kipirult arcú öregek. Búcsúzó szavak ígérték, hogy ezt a találkozót legalább évenként egyszer megrendezik. Kövér László Pepi bácsi Aki egyszer látta Kőszeget, ezt a nemesen szép, tiszta várost, itt az erdős Irottkő alján, sosem felejtheti el. Különösen nem, ha az Óház 609 méter magasságából láthatta a Kis-Alföld szétszórt fehér falú falvait. Az idesötétlő Ságot, a magányos Somlót, északon a Fertő vízét, s nyugaton az osztrák Alpok fehérlő óriásait, a Schneeberget és a Raxot. Ha járkál a Hősök Tornya mögött lévő történelmi hangulatú Belváros tiszta kis utcáin, ahol szinte minden ház őriz egy-egy eleven emléket történelmünk nehéz századaiból. Munka és helytállás: ez a jellemző a 640 éves város történetére. Itt van a most megújult vár. S megkezdődött a város egyébb műemlékeinek restaurálása is. De nincsen egyedül e nagy feladat elvégzésében az állam, mert a kőszegiek szeretik városukat. Sokat tesznek érte. Különösen a MűemlékvédőBizottság, melynek elnöke Schätzl József műlakatos. Ez az idős, daliás, s hallatlan energiájú férfi ritka művésze szakmájának, mely 236 év óta apáról fiúra öröklődik családjukban. Egyik szenvedélye, éltetője Schätzl Józsefnek, ahogyan Kőszegen hívják, Pepi bácsinak, a mestersége. Másik szenvedélye a város újítása, a közért való munkálkodás. Ha érdeklődő idegen járja Kőszeg utcáit, vele feltétlenül találkozik s akkor akár órákig hallgathatja a város e rajongójának ízes és érdekes történeteit a múltról, s a jelen gondjairól, örömeiről. Kis műhelye valóságos múzeum, ahol remekművű gyertyatartókat, csillárokat, lámpákat kovácsol. Mesterségét, melyet ősei emeltek művészi színvonalra, semmi kincsért abba nem hagyná, s már neveli a szakma szeretetére 13 éves Jóska fiát, utódát is. Mint a Műemléki Felügyelőség alkalmazottja Schätzl József készíti a restaurált régi házak kovácsmunkáit is. Szépen kidolgozott lámpái, kilincsei, a rendbehozott, megújított régi házakon művészi érzéket, a szépség szeretetét jelképezik. Pedig Pepi bácsi csak egy a mai Kőszeg patriótái között. A Népfront és a Műemlékvédő Bizottság kérésére százak fogtak és fognak szerszámot, s már eddig is több százezer forint értékű társadalmi munkával járultak városuk szépítéséhez. Nádasdi Péter Búcsú szeretett kollégánktól Székesfehérvárról jött a levél, Éliás István MSZMP- titkár írta alá az alapszervezet és a dolgozótársak nevében s Mátyás Ferencet búcsúztatták, akit 63 éves korában, háta mögött 40 éves vízügyi szolgálattal, ragadott el a könyörtelen halál. Ezeket írták róla többek között: „Ott volt a vízügyi pártszervezet megalakulásánál. Munkájában pontos és példásan lelkiismeretes volt, ezért szerették munkatársai, felettesei és vezetői. A hétköznapi munkák egyszerű katonája volt, részt vett a belvízi és árvízi védekezéseknél, szolgálatban nem ismert lazaságot s ezért is jutalmazták kétszer a „Vízgazdálkodás kiváló dolgozója” és Munkaérdemérem kitüntetéssel. Búcsúzunk tőled, nyugodt békében Feri bácsi, sosem felejtünk el téged”.