Földmívelő, 1967 (11. évfolyam, 1-24. szám)
1967-01-01 / 1. szám
A szakszervezetek fontos feladatai az új gazdaságirányítási rendszerben (Folytatás az 1. oldalról) h Hn a közvetlen beavatkozás szükségessé válik — mert másképpen a dolgozók érdeke, vagy a népgazdaság érdeke szenvedne sérelmet —, akkor nem szabad visszariadni tőle, de ismétlem, csak ha ez elkerülhetetlenné válik. Inkább az új mechanizmus bevezetésének kezdeti időszakában adódhatnak olyan helyzetek, amikor még a vállalatok vezetőinek is hiányzanak a szükséges tapasztalatai és ismeretei egyegy váratlanul felbukkanó probléma helyett megoldásához. Ezért a jövőben még fontosabb lesz, hogy differenciáltabbá tegyük munkánkat, javítsuk kapcsolatainkat a tömegekkel, biztosítsuk a választott A továbbiakban részletesen ismertette a választási előkészületek módszereit, majd így folytatta: Szakszervezetünk több mint 250 000 főnyi tagsága szilárd részese a hatalmon lévő munkásosztály és a dolgozó parasztság osztályszövetségének, államhatalmunk osztálybázisának. Szakszervezetünknek ez a történelmi szerepe is azt igényli tőlünk, hogy lelkiismeretesen törődjünk a tagság sorsával, gondosan képviseljük társadalmi és személyes érdekeit. Ezért nagy gondossággal kell végezni a kádermunkát is. A káderek helyes kiválasztása, az egyes vezető szervek összetételének javítása választási munkánk egyik fő követelménye. Vezető testületeinkbe olyan politikailag megbízható, rendszerünkhöz hű, dolgozóink bizalmát élvező, a vállalatnál köztiszteletben álló, szervezőképes, politikailag tájékozott. A továbbiakban Kovács elvtárs rámutatott, hogy alapvető szervezeti változtatásra nincs szükség, szervezeti felépítésünket azonban tovább kell fejleszteni, és az új gazdasági mechanizmusból eredő megnövekedett érdekvédelmi feladatok színvonalára kell emelni. Nagyon fontos annak felismerése és megértése, hogy önállóságunk és felelősségünk növekedése objektív történelmi szükségszerűség, amely országunk termelőerőinek és a szocialista termelési viszonyoknak a gyors ütemű fejlődéséből következik. Egyetlen részfeladatot sem lehet elhanyagolni, egyetlen ellentmondást sem lehet megkerülni munkánkban. Az élet követeli tőlünk a munka ütemének fokozását. Mindez operatívabb munkát, rugalmasabb munkamódszert és átfogóbb vezető stílust igényel tőlünk is, de az alap- és középszerűektől is. Gazdasági partnereinkkel együttműködésre törekedve, biztosítani kell a szakszervezeti és az üzemi demokrácia fokozottabb érvényesülését és a dolgozók intenzívebb érdekvédelmét. Szeretném a figyelmet felhívni a szakszervezeti bizottságok választásának elvére, mint igen fontos tényezőre: szakszervezeti bizottságot csak azokban az üzemekben, gazdaságokban, intézményekben, valamint ezek távolabb eső nagyobb kerületeiben, telephelyein, szakaszmérnökségein, osztálybizottságain stb. lehet és kell létrehozni, amelyeknél mindenkor megmegyei és alapszervek rendszeres tájékoztatását és teljesebbé tegyük a magunk informáltságát is, dolgozóink véleményének, igényeinek megértése terén, hogy ezáltal döntéseink még szélesebb, még konkrétabb ismeretekre épüljenek. Fel kell készítenünk — különösen alsó szintű vezető szerveinket — a helyes döntésekre, az önállóság és felelősség új, megnövekedő körülményei között; igényesebbé, színvonalasabbá kell fejleszteni a tevékenységüket. A választások célkitűzéséről szólva, szeretném még külön hangsúlyozni azt is, hogy a választások jó előkészítése és végrehajtása lehetőséget teremt a tagság részére az alapszabályban biztosított jogainak gyakorlására. becsületes embereket kell beválasztani, akik maguikévá tették a párt politikáját és gazdasági célkitűzéseit, készek aktívan, s ha kell áldozatkészen dolgozni ezek megvalósításáért Olyan emberekre van most szüksége a dolgozók érdekvédelmi szervezeteinek, akik politiai bátorsággal képesek védelmezni pártunk politikáját mindenféle jobb-, vagy baloldali torzítással szemben. Jelenlegi tisztségviselőink túlnyomó többsége is ilyen — ezt elért eredményeink is bizonyítják —, ezért közülük is újraválaszthatjuk mindazokat, akik perspektivikusan továbbra is megfelelőnek ígérkeznek nagy társadalmi célkitűzéseink megvalósítására. A műszakiak bevonásánál, jelölésénél szempontként kezeljük a szakmai, politikai felkészültséget és a mozgalmi készséget, de figyelemmel kell lenni itt is a valóságos arányokra, van a lehetőség arra, hogy összevont egységes taggyűlést hívjanak össze, s hogy ott a taggyűlés a hatáskörébe utalt és a szak-- szervezet alapszabályában biztosított jogokkal élni tud. Itt külön szeretném a figyelmet még arra is felhívni, hogy az előbb említett nagygazdaságokon, üzemeken, intézményeken, igazgatóságokon belül levő kerületekben, erdő-A választások során mintegy 17 000 szb és munkahelyi bizottsági tagot, közel 4000 számvizsgáló bizottsági tagot, több mint 14 000 bizalmit, több mint 4000 tt-tagot, mintegy 5000 társadalmú bírósági tagot, mintegy 300 megyei tisztségviselőt, vagyis összesen több mint 45 000 tisztségviselőt kell megválasztani. Ez a fentiekben vázolt követelményekkel együtt igen nagy, felelősségteljes és jól szervezett munkát kíván. Olyat, hogy a választások idején azért a soron lévő többi fontos feladat se szoruljon háttérbe. Számításba kell azt is venni, hogy a választási munkák idejére esnek az 1967. évi tervismertető termelési tanácskozások, az 1967. évi munkaverseny-célkitűzé- sek ismertetése, a vállalások szervezése, továbbá a pártkongresszus határozatait ismertető pártnapok, párttaggyűlések. Számolni kell továbbá azzal is, hogy ebben az időben lépnek életbe a gazdasági mechanizmus új elemei, intézszetekben, szakaszmérnökségeken stb. eddig sok helyen csak munkahelyi bizottságot működtettek, azonban ez egy fokkal alacsonyabb hatáskörű szervezet volt már eddig is, mint ami egy viszonylag önálló kerületben, erdészetben stb. kellett volna. A jövőben ez a kontraszt még erősebb lesz, és ezért szükséges, hogy ezeken a helyeken stb-k legyenek olyan hatáskörrel, mint amilyen a megfelelő szintű gazdaságvezetőnek lesz. A másik fontos elv, ami az előbbiekből következik, hogy ahol öszevont taggyűlés megtartását a szakszervezeti tagok nagy száma, vagy az üzem, gazdaság, igazgatóság, intézmény stb. nagy területen való szétszórtsága nem teszi lehetővé, ott szakszervezeti tanácsot kell választani. A szakszervezeti tanács, mint szélesebb és demokratikusan választott testület a szakszervezeti munka vállalati, üzemi, igazgatósági, intézményi szintű irányító szerve. Az operatív végrehajtó szerve a tanácsnak a saját soraiból választott szűkebb körű szakszervezeti bizottság. A harmadik fontos elv — egyben szintén új szervezeti konstrukció — az országos jellegű vállalatoknál, mint pl. ERDÉRT, Vetőmag ellátó, Erdőkémia, VIÉP stb. létrehozandó szakszervezeti tanácsokhoz fűződik. Amint azt az elnökség választási határozata is kimondja: országos vállalati szakszervezeti tanácsot kell választani mindazoknál a vállalatoknál, amelyeknek telephelyei, üzemegységei, gyáregységei, kirendeltségei stb. egymástól távol, különböző megyékben helyezkednek el. Már említettem, de szeretném külön is aláhúzni, hogy a szakszervezeti konstrukciókat mindenütt az azonos szintű gazdasági vezetés feladataihoz kell igazítani. Olyan jogkörökkel és önállósággal kell a különböző szintű szerveket megerősíteni, hogy azok a gazdasági vezetéssel azonos szintű véleményezési és döntési joggal rendelkezzenek. Csak így lesznek képesek tagságunk érdekeinek képviseletére. A választások lebonyolításának és módjának új elemei lesznek, hogy a szakszervezeti bizottságtól kezdődően az elnököt és a titkárt titkosan választják. Ez szélesíti a demokráciát, növeli a választott tisztségviselők felelősségérzeteit, kédései, a szakszervezeti szervek jogkörével kapcsolatban, mint például az egyetértési, döntési jog stb., amelyek értelmezése és gyakorlása kezdetben nehézségeket okoz, többet kell magyarázni. Számításba kell még venni az országgyűlési és tanácsválasztások előkészítésének segítését is, ami szintén körültekintő szervező munkát követel szakszervezeti szerveinktől. A jól szervezett munka is azonban csak akkor lesz igazán eredményes, ha mindezekhez az illetékes pártszervek segítségét is kérjük. A pártközpont felhívása alapján a pártszervezetek részéről igény is van a választási munka segítésére, és ezzel szakszervezeti szerveinknek élni kell. De igényeljük a segítséget a Szakszervezetek Megyei Tanácsától is, és kérjük, hogy központi vezetőségünk, megyei bizottságaink tagjai is adjanak meg minden segítséget a választások sikeréhez, különösen saját üzemükben, az egyre növekvő műszaki ellátottság hatékonyságának növeléséhez biztosítottak-e a személyi feltételek? Hogyan hasznosítsuk a meglevő szellemi kapacitást, összhangban van-e az anyagi és személyi ellátottság, és ha nem, milyen számú és milyen képzettségű szakemberre van szükség? ! Az FM, az OEF és OVF felügyelete alá tartozó szervek műszaki igénye hatvanezer fő. Ezek mintegy 50 százalékát töltöttük be mérnökökkel és technikusokkal. 1965-ben a termelőszövetkezetekben 40 százalékban, az állami gazdaságok területén 60 százalékban, a gépjavító állomásokon 43 százalékban, az erdőgazdaságok területén 44 százalékban, az OVF területén 40 százalékban voltak a műszaki munkakörök megfelelő iskolai végzettséggel rendelkező szakemberekkel betöltve. A szakemberek száma az utóbbi 3 évben leggyorsabban a termelőszövetkezetekben növekedett. 1962-höz viszonyítva jelenleg a felsőfokú végzettségűek 63 százalékkal, a technikusok 113 százalékkal vannak többen. Ennek ellenére 1700 termelőszövetkezetben nincs felsőfokú végzettségű szakember, ebből több mint 400 termelőszövetkezetben még technikumi végzettségű sem. Súlyosbítja a helyzetet az, hogy egyre több szakember munkát, keresve járja az országot, s a munkaviszonyban levők egy részét sem a képzettségének megfelelő munkakörben foglalkoztatják. Számítások alapján a mérnökök mintegy 30 százaléka, a technikusok 47 százaléka dolgozik a termelésben. Ezeket az arányokat célszerűnek látszik Míg öt évvel ezelőtt az volt a fő kérdés, vajon lesz-e elegendő szakember, a menynyiségi képzés növelése helyett a képzés minőségének fejlesztése a fő feladat. Szakszervezetünk véleménye szerint azonban a szakoktatásban ma sincs túlképzés, mert a mérnöki és technikusi munkakörök csupán 50 százalékban vannak elméletileg is jól felkészült szakemberekkel betöltve. Az a feladat, hogy a szakemberek elhelyezésére és a gyakorlati rendszer továbbfejlesztésére valamint a fiatal szakemberek hatékonyabb foglalkoztatására az illetékesek nagyobb gondot fordítsanak. Üzemi és társadalmi igény, hogy a mérnököket és technikusokat a szakoktatási intézmények jobban készítsék fel az életre, a vezetés feladataira, az emberekkel való bánásmódra. Véleményünk szerint — folytatta — elsősorban a főhatóságok és a felügyeletük alá tartozó szervek felelőssége és feladata, hogy gondoskodjanak a magas állami költséggel képzett mérnökök és technikusok A beszámoló további részében áttért a szakemberek élet- és munkakörülményeinek értékelésére, az érdekvédelmükkel kapcsolatos szakszervezeti feladatok tárgyalására. Mint ismeretes, az életszínvonal a legutóbbi tíz esztendőben javult. A növekedés üteme azonban nem volt egyenletes. Harmadik ötéves tervünk az egy főre jutó reáljövedelem 14—16 százalékos, a keresők reálbérének 9—10 százalékos növekedését írja elő. Ezek az előirányzatok még nem számolnak — és nem is számolhatnak — azokkal a tartalékokkal, amelyeket az új gazdasági mechanizmus minden bizonnyal felszínre hoz. Ezeket ismerve és jobban dolgozva számolhatunk azzal, hogy a következő években az életszínvonal emelésének gazdasági forrásai bővülnek és jobban kidomborodik elosztási viszonyaink szocialista jellege is. Szakszervezetünk alapvető feladata, hogy a termelés előmozdításával párhuzamosan behatóan és folyamatosan tanulmányozza az életszínvonal alakulását. Ezt igen nagy jelentőségűnek tartjuk a szakemberek szempontjából is. A jelentős előrehaladás ellenére is az anyagi érdekeltség jelenlegi rendszerével kapcsolatosan az utóbbi időben sok kritikai megjegyzés hangzik el. Szakszervezetünknek az a véleménye, hogy lehetnek és vannak is a bérrendszerrel és bérarányokkal kapcsolatosan jogos kifogások, azt azonban a realitás aránján meg kell állapítanunk, hogy az utóbbi tíz évben minden területünkön a termelőüzemekben tovább javítani. A szakember-utánpótlás méreteire jellemző az utóbbi öt évben végzett szakemberek száma.. Mint ismeretes, a levelező hallgatókkal együtt 4500 mérnök, 5380 felsőfokú technikus, és a továbbtanulókat leszámítva 4000 technikus került ki az agrárszakoktatási intézményekből. Ezzel egyidejűleg azonban egyre gyakrabban merülnek fel az elhelyezkedés gondjai a gyakornoki időt letöltött mérnökök egy részénél. Még nagyobb nehézséget okoz a technikusok elhelyezése és hatékonyabb foglalkoztatása. Az állam az agrárszakoktatási intézmények fenntartására és beruházására évente jelentős összegeket fordít. Hozzávetőleges számítások alapján egy mérnök kiképzése 200 ezer, a technikusoké pedig 100 ezer forintba kerül. Ez a nagyarányú anyagi és szellemi befektetés is indokolja, hogy a továbbiakban több időt, türelmet és pénzt kell még arra fordítani, hogy a kezdő szakemberek néhány év alatt a gyakorlatban ténylegesen jól használható szakemberekké váljanak. A szakoktatási intézmények dolgozói évekig közel kétszeres beiskolázás mellett, gyakran a szükséges feltételek hiányában, nehéz körülmények között működtek. Az elmúlt öt évben a szakoktatásra már 750 millió forintot fordítottunk. Ez i a beruházás elsősorban a több mint tíz év elmaradását pótolta. De az új beruházás kellő alapot nyújt ahhoz is, hogy a jól arányosított és össztömegében kisebb létszámban beiskolázott hallgatókat minőségileg magasabb szinten tudjuk ké-pezni, foglalkoztatásának feltételei- ről, számolják fel a sok eset- ben tapasztalható munka- és létbizonytalanságot. Vélemé- nyünk szerint a tsz-demokrá- ciára történő hivatkozás sem csökkenti senkinek a felelőssé- j gét a vezetés színvonalában és a hozzáértésben helyenként ta pasztalható elmaradottságért. A termelés és annak szubjek- tív feltételeinek megteremtése, a vezetés színvonala nem a tsz, vagy az üzem magánügye csupán, hanem elsősorban tár-sadalmi ügy. Szakszervezetünk vizsgálatai alapján a mérnökök szaktudásának tényleges érvényesülése igen sok kívánalmat hagy maga után. A termelőüzemekben általánosan napi 12 órás munkaidővel dolgozó mérnökök munkaidejüknek csupán ki-sebb részében végeznek mér-nöki ismereteket igénylő tevékenységet, helyette például szerszámok kiadását és beszedését bízzák rájuk, illetve hasonló munákkal terhelik őket, és a sok adminisztrációval akadályozzák alkotó tevékenységüket, igen figyelemre méltó, mintegy 70 százalékos nominálbér-fejlődés volt. Nehéz még megmondani, hogy a népgazdaság területén a szakemberek átlagilletményének arányai helyesek-e vagy sem. Ha mégis megkíséreljük területünkön belül az összehasonlítást, akkor a mérnöki munkabéreket célszerűbb összehasonlítani. Erre vonatkozólag azonban csupán reprezentatív adatokkal rendelkezünk. Ezek szerint a tsz-ekben — állami támogatásokkal együtt — a havi illetmény 3292 forint, az OVF területén 3200 forint, egyetemeken és főiskolákon 3100 forint, gépjavító állomásokon 3000 forint, állami gazdaságokban 2900 forint, kutatóknál 2700 forint, erdőgazdaságokban 2580 forint, technikumokban 2400 forint. A mérnöki munkabérek ismertetett arányaihoz figyelembe kell venni a tsz-ekben és állami gazdaságokban a napi 11, 12 órás munkaidőt. Az állami gazdaságok területén az átlagbér az utóbbi öt év alatt a munkásállománycsoportban közel 20 százalékkal, a műszaki és adminisztratív dolgozói állománycsoportban 3,4 százalékkal növekedett. Ennek oka az alkalmazotti állományra vonatkozó kötött átlagbér-gazdálkodás volt. Szakszervezetünk elnöksége úgy látja, hogy az anyagi helyzet arányai még mindig nem megfelelőek a népgazdaság egyes szektorainak dolgozói I között. A hivatalos fórumokon és statisztikákban a havi illetél mények a ledolgozott munka- s idő figyelembevétele nélkül szerepelnek. Ellentmondást jelent, hogy az állami gazdasági és erdészeti műszaki dolgozók egy órára vetített átlagos illetménye a jobb szakmunkások, valamint az ipari üzemek és gépjavító állomások szakmunkásainak átlagos órakeresete alatt van. Ezek az anyagi körülmények a hosszú munkaidővel egyetemben nehezítik az állami mezőgazdasági üzemek műszaki vezetői munkaköreiben — különösen távoli majorokban, erdészetekben és a vízügy területén — a megfelelő képzettségű szakemberek biztosítását. A tudományos kutatók bérszínvonala és anyagi ösztönzési rendszere a fejlődés ellenére sem felel meg a mai követelményeknek. Problémát okoz, hogy a kutatók 35—45 éves korukra elérik a ma alkalmazott „tól-ig”-os rendszer szűk felső határát és a legfontosabb alkotási korban alig növelhető tovább az illetményük. Az eredmények hangsúlyozása mellett a jelenleg érvényben levő bér- és anyagi ösztönzési rendszerünkkel kapcsolatosan általában egyetértünk azokkal a kritikai megjegyzésekkel, amelyek azt állítják, hogy az nem segíti elő kellően az egyéni képességek kifejtését. A reform során, de már jelenleg is, bér- és anyagi ösztönzési rendszerünkkel a vállalatok és az egyének nagyobb érdekeltségére kell törekednünk. A mezőgazdasági, erdészeti és vízügyi dolgozók szociális és kulturális ellátottsága a sajátos körülmények, valamint a szociális- és lakásberuházások ütemének lassúsága miatt elmarad a városi lakosságétól, noha bizonyos fejlődés tapasztalható. Reprezentatív felmérések alapján a szakemberek lakáshelyzete valamivel jobb ugyan a munkásokénál, de egyáltalában nem mondható kielégítőnek. Az elmaradottság felszámolásában nemcsak az anyagi feltételek hiánya, hanem a meglevő beruházások keretein belül az egyes állami vezetők, valamint szakszervezetünk nem eléggé következetes tevékenysége és a vezetőszervek szemlélete okozta a fő akadályoiait A szociális és egészségügyi helyzet elmaradottsága, valamint a hosszú munkaidő, a megfelelő szabadidő hiánya egyre hátrányosabban hat a vezetők és a munkások politikai, szakmai és kulturális fejlődésére. Ha a közeli években nem történik változás, akkor mind nagyobb gondjaink lesznek. Az elmúltévekben is szóvá tettük, de a jövőben szakszervezetünk a realitás alapján még határozottabban feltárja és nyilvánosságra hozza az elmaradott szociális és egészségügyi helyzetet. Szükség szerint, a lehetőségek figyelembevételével kezdeményezni fogjuk a szociális és egészségügyi helyzet elhanyagolásáért az illetékesek felelősségre vonását. Nem jobbak a körülmények a kutatóintézetekben dolgozó szakembereknél sem. Célszerűnek látszik az albérletben lakó fiatal kutatóknak átmenetileg az intézetekben biztosítani lakást. A kutatók jelentős része — különösen Budapesten — zsúfolt munkahelyeken, egymást zavarva, elmaradott szociális és egészségügyi körülmények között végzi munkáját. Több kezdeményezést várunk elsősorban a főhatóságoktól és az egyéb irányító szervektől a szociális és kulturális helyzet javítására. Sok esetben éppen a szakemberek helytelen szemlélete miatt az állami költségvetésből történő beruházások kivitelezése folyamán elmarad a szociális létesítmények megvalósítása. Szakemberek a szakszervezeti mozgalomban A szakszervezeti mozgalomban a szakemberek is jelentős szerepet töltenek be. Országos és megyei vezetőszerveinkben, valamint a szakosztályokban és a megyei szakcsoportokban, üzemi műszaki bizottságokban mintegy 1500 szakember végez a szakszervezeti mozgalom fejlesztése érdekében eredményes és elismerésre méltó társadalmi munkát. Amíg a szakemberek országos, valamint megyei szervekben aktívan tevékenykednek, addig a termelőüzemekben, de különösen az állami gazdaság (Folytatás a 3. oldalon) A dolgozók társadalmi és személyes érdekeinek védelme A szervezeti felépítés továbbfejlesztése, erősítése 45 ezer tisztségviselő választása Nem megfelelő a fiatal szakemberek foglalkoztatása A szakemberek életszínvonalának alakulása A lehetőséghez képest a szakszervezetnek jobban kell ellátnia a szakemberek védelmét Második napirendi pontként dr. Dobi Ferenc titkár tartott beszámolót a szakemberek, elsősorban a műszaki értelmiség helyzetéről, érdekvédelmük ellátásáról. Bevezetőben elismeréssel szólt a mezőgazdasági, erdészeti és vízügyi szakembereknek a termelőt szervező és irányító, tudományos és oktató tevékenységéről. A továbbiakban rámutatott, hogy a szakszervezetünkhöz tartozó főhatóságoknál. termelőüzemekEzután áttért a mérnök- és technikusellátottság és utánpótlás helyzetének, valamint munkájuk hatékonyságának vizsgálatára. Megjegyezte, hogy bár szakszervezetünk tevékenysége nem terjed ki a termelőszövetkezetekre, a tégiben, oktató- és kutatóintézményekben, valamint vállalatoknál csaknem 30 ezer műszaki szakember dolgozik, ma keretében mégis néhány vonatkozásban szükségszerű az egész mezőgazdaságról szólni. A társadalomnak a mezőgazdasággal szemben támasztott igénye alapján szakszervezetünknek fel kell tenni a kérdést, hogy a közgazdasági tényezők előtérbe kerülésekor A személyi feltételek biztosítása 7 FÖD M VELO