Földmívelő - A MEDOSZ Lapja, 1969 (13. évfolyam, 1-24. szám)

1969-01-01 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK? MEZŐGAZDASÁGI, ERDÉSZETI ÉS VÍZÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETE LAPJA­­ XI. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM.­ÁRA: 50 FILLÉR 1969. JANUÁR 1. BÉKÉS, BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT Az új esztendő első hetei a számadások napjai. A gazda­ságok, üzemek, vállalatok könyvelőségein lázas munka folyik, hogy számokban, fo­rintokban mutassák ki, milyen eredménnyel dolgoztak 1968- ban. Egy évvel ezelőtt ezek­ben a napokban a várható pénzügyi eredmények mellett a legnagyobb várakozással az új gazdaságirányítási rend bevezetését fogadták. Az első hetek és hónapok után a­­gaz­dasági vezetők megbizonyo­sodtak arról, hogy a nagyobb önállóság nagyobb felelősség­gel és gonddal jár. Ezért ész­szerűbb és célszerűbb módon készítették el tervüket. Elmondhatjuk — az ered­mények igazolják is —, hogy az új gazdasági mechanizmus 1968-ban csatát nyert. Bebi­zonyosodott, hogy a felelős he­lyen állók tudtak és mertek is élni az új rendszer adta le­hetőségekkel. Most pedig a kezdeti év tapasztalataival gazdagabban kezdhetik meg 1969. évi munkájukat, kijavít­va a gyakorlatlanságból adó­dott kisebb-nagyobb hibákat. A kormány múlt év decem­berében megtárgyalta és jóvá­hagyta az 1969. évi népgazda­sági tervet, összegezte az idei tapasztalatokat és megállapí­totta, hogy a mezőgazdaság termelése a rendkívül kedve­zőtlen időjárás ellenére is kis mértékben meghaladta az 1967. évit. Kenyérgabonából több termett a tervezettnél és jó a szemestakarmány-termés is. Az állattenyésztés termelésé­nek értéke is meghaladja a tervben számítottat, a sertés-, szarvasmarha-állomány azon­ban az év eleji kedvező fej­lődés után csökkent. Szálas takarmányokból és néhány zöldség- és gyümölcsféléből az előirányzottnál alacsonyabb volt a termés. A népgazdasági terv 1969. évi előírásában a mezőgazda­ság termelésében az 1968-as szinthez viszonyítva 2—3 szá­zalékos növekedéssel számol­nak. Ezen belül a növényter­melésben 3—4 százalékos emelkedést irányoznak elő, míg az állattenyésztésben a múlt évihez viszonyítva csak kismérvű emelkedésre számí­tanak. Ugyanakkor az erdő­gazdálkodásban a fakiterme­lés 2 százalékkal nő és a ki­jelölt területeken folytatódik az erdőtelepítés és a fásítás. Ezek a rideg számok. A szá­mok mögött azonban ott van azok megteremtője, az ered­mények eredője, forrása, az ember. Az agrotechnika nagy fejlődése megköveteli, hogy az ember szakmai felkészültsége is fokozódjék, de magasabb szintet kell elérnie ideológiai, politikai vonatkozásban is. A gazdaságok, erdőgazdasá­gok, vízügyi szervek és a me­zőgazdasági gépjavító hálózat gazdasági, szakszervezeti és politikai vezetőinek, választott tisztségviselőinek párhuzamos, egyenértékű két feladatot kell megoldaniuk: a gondjaikra bízott gazdasági egység ez évi jó termelési eredményének előkészítését, biztosítását és a dolgozók szakmai, politikai ne­velését, sokoldalú érdekvédel­mét, napi egyéni gondjainak, bajainak orvoslását. Az elmúlt év a jubileumi események esztendeje volt. Az őszirózsás forradalom, a KMP megalakulása és a Köztársa­ság kikiáltásának fél évszáza­­dos évfordulója. Előadásokból, visszaemlékezésekből tiszta fényű képet kaptunk a jövőt építő, nemegyszer ér d­é­da­alot kívánó munkáról, harcról, amit 50 évvel ezelőtt népünk legjobbjai folytattak. Ez erőt kell, hogy adjon az idei év és az utána következő évek mun­káihoz is. Ennek az ötven évvel ezelőt­ti képnek kell világosságot szórnia a szakszervezeti moz­galom most következő, döntő jelentőségű feladataira is. A szakszervezeti választásokon a dolgozók legjobbjait, a ma pél­daképeit, a munkástársak kö­veteit kell a szakszervezetbe küldeni, akik emberi magatar­tásukkal, politikai felfogásuk­kal, nem utolsósorban pedig jó gazdasági, szakmai munká­val idáig is bizonyítottak. Ko­moly feladat hárul rájuk. A két évre szóló új kollektív szerződés megalkotása, aláírá­sa, a munkavédelmi és szociá­lis problémák gyökeres meg­oldása. Szép és nagy feladat. Az ember egyéniségéből, sa­játosságából adódik, hogy minden új év '­ezüstén a ta­valyinál jobbat vár és akar. A szocialista ember a jobbat természetesnek tartja, nem­csak várja, hanem annak be­következtén munkálkodik is. Különösen vonatkozik ez a mezőgazdasági dolgozókra, akik két kezük munkájával nemegyszer — mint a múlt évben is — a természeti ele­mek csapásai, pusztításai el­len felvették a harcot és ahogy az eredmények mutat­ják, harcukban győztek is. A mai ember felfelé néz, kémleli a már nem elérhetetlen hol­dat, csillagokat. Az emberi tu­dás, az ember bátorsága a szó valódi értelmében ma már az égbe tör. A gépeken, az ele­meket meghódító és leigázó szerkezettömegeken azonban az ember uralkodik. És győz! 1969-re ezt kívánjuk ma­gunknak és valamennyi em­bertársunknak: Békés, alkotó, munkás új esztendőt! Ezzel pedig együtt­jár a boldogság is! Boldog tíz évet kívánunk kedves olvasóinknak Tanácskozott a MEDOSZ központi vezetősége A MEDOSZ központi veze­tősége december 22-én tar­totta az év utolsó ülését. Ko­vács István főtitkár előter­jesztésében, jóváhagyta az el­nökségnek a legutóbbi KV- ü­lés óta végzett tevékenysé­géről szóló beszámolóját, va­lamint a MEDOSZ 1969. évi programjáról és féléves mun­katervéről szóló előterjesztést. Meghallgatta dr. Dimény Im­re mezőgazdasági és élelme­zésügyi miniszter tájékoztató­ját a mezőgazdaság 1968. évi helyzetéről és az 1969. évi főbb feladatokról. Jóváhagyta továbbá dr. Dobi Ferenc titkár által előterjesztett elnökségi beszámolót az alapszervi ve­zető szervek 1969. évi újjává­­lasztásáról, valamint a válasz­tási határozatot Hunya István, a MEDOSZ elnöke megnyitója után Ko­vács István főtitkár tartotta meg az elnökség beszámoló­ját, amelyben vázlatosan ösz­­szegezve áttekintette az elnök­ség egész évi tevékenységét, számot adott a kongresszus határozatának időarányos tel­jesítéséről, egy év feladatai­nak megoldásáról és ennek alapján megvilágította az 1969. évi munka főbb körvo­nalait több alapvető határozatot ho­zott, így például a szakszerve­zeti vezető testületek jog- és hatáskörének szabályozására, szervezeti és mozgalmi önál­lóságának növelésére, az in­formációs rendszer szabályo­zására, a káderhatáskörre, az ügyrendre, a vétójog alkalma­zásának módszereire, a gaz­dasági vezetők megítélésére és így tovább. Az eredmények tükrében A MEDOSZ XXII. kong­resszusa óta eltelt alig több mint egy év alatt olyan törté­nelmi jelentőségű gazdasági feladat megoldására került sor, amely új hajtóereje lesz a szocialista termelési viszo­nyok továbbfejlődésének — mondotta a beszámoló a többi között. Az új gazdasági mechaniz­mus közel egyéves tapasztala­tai már bizonyos lehetőséget adnak az általános értékelés­hez. Megítélésünk szerint a mérleg gazdasági és politikai szempontból egyaránt pozitív. Az elemzések azt mutatják, hogy az új gazdasági mecha­nizmus bevált. Elősegíti a ter­melés és a termelőerők gyor­sabb ütemű fejlődését. Na­gyobb lehetőségeket biztosít a termelésben a dolgozók moz­gósítására, a technika kihasz­nálására, a tartalékok feltá­rására. A kezdeti tapasztalatok után szükség lesz bizonyos módosí­tó szabályokra, de ezek nem érintik az alapvető célokat. A párt életszínvonal-politikájá­nak biztosítása érdekében még hatékonyabb szabályozókat kell alkalmazni a termelés­ben, a vállalati gazdálkodás­ban és a hitelpolitikában. A kezdeti gazdasági ered­mények pozitív irányban be­folyásolják a dolgozók politi­kai hangulatát. Az üzemi köz­vélemény az iparban és a me­zőgazdaságban egyaránt nyu­godt, bizakodó és általában elégedett. A tavaly ősszel és az év elején kialakult érdeklő­dő és várakozó hangulatot — a jó eredmények láttán — az év végére felváltotta a mun­kában való kezdeményezés, a cselekvésre való törekvés, az erők mozgósítása, a dolgozók fokozódó felelősségérzete az új mechanizmus célkitűzései­nek megvalósításáért. A gazdasági eredmények el­éréséhez a szakszervezetek — ezen belül a MEDOSZ alap­szervezetek, a vezető szervek és a tisztségviselőik — is hoz­zájárultak, a maguk sajátos érdekvédelmi és tömegszerve­­zeti eszközeivel, módszereivel. Megállapítható, hogy a XXII. kongresszus határozata össz­hangban van­ az új gazdasági mechanizmus elvi és gyakor­lati célkitűzéseivel. A helyes program- és mun­katerv azonban önmagában még nem biztosította volna az elért eredményeket, ha a párt helyes politikája alapján a kü­lönböző vezető testületekben dolgozó tisztségviselők áldo­zatkész munkájukkal annak valóraváltásán nem munkál­kodtak volna megfelelően. Központi vezetőségünk el­ismerését fejezi ki a tisztség­­viselőknek és aktivistáknak áldozatkész és eredményes te­vékenységükért. Az érdekvédelmi tevékenység fejlődése Fontos helyet foglal el szakszervezetünk tevékenysé­gében az érdekvédelem. Az új helyzetnek megfelelően eredményesen sikerült tovább­fejleszteni a választott tes­tületek érdekképviseleti, ér­dekvédelmi, nevelési és terme­lést segítő tevékenységét. Erőteljes javulást tudtunk elérni a dolgozók élet- és munkakörülményeiben, kul­turális helyzetében, továbbá a munkavédelemben, a munkás­­ellátásban és az üzemegész­ségügyben is. A dolgozók anyagi, kulturális ellátottsá­ga ma jelentősen jobb, mint egy évvel ezelőtt volt. Elsősorban a kollektív szer­ződések kidolgozásában és megkötésében, a természet­­beni juttatások rendezésében, a személyi jövedelmet is nö­velő, az eddiginél ösztönzőbb bérezési formák kidolgozásá­ban, a szocialista munkaver­seny és brigádmozgalom fej­lesztésében értünk el számot­tevő eredményeket. Ezekkel hozzájárultunk az új gazdasá­gi mechanizmus kezdeti ered­ményeihez is. Szakszervezeti szerveinknek, tagságunk erőfeszítéseinek, a munkában való helytállásának jelentős szerepe van abban, hogy a MEDOSZ-hoz tartozó vállalatok, többsége nyeresé­ges. A dolgozók részére kifi­zethető részesedés összege el­éri, sok vállalatnál pedig meghaladja az elmúlt években kifizetett nyereségrészese­dést. A munkaidő­­csökkentés Központi és üzemi szinten egyaránt nagy gondot fordí­tottunk a munkaidő-csökken­tés bevezetésének előkészí­tésére. Ebben az üzemi szak­­szervezeti bizottságok kez­deményező szerepet töltöttek be és gyakran többet vállal­tak magukra, mint a vállalati, gazdasági vezetők. Jelentős előrelépést tettünk a különböző szociálpolitikai problémáik megoldásában is. Így például a kislakásépítési akció lebonyolításában, az anyasági segély, az időszaki dolgozók SZTK-biztosításában, továbbá az új munkavédelmi rendszabályok kidolgozásában. A kongresszusi határozat leszögezi, hogy a dolgozók szerzett jogait, a közvetett juttatásokat nem lehet csorbí­tani és a már elért eredmé­nyeket nem lehet csökkenteni. Ennek is eleget tudtunk ten­ni. A gyermekintézmények, az üzemi étkeztetés, a mun­kásellátás területén nemcsak hogy tartottuk a korábbi szin­tet, hanem bizonyos előrelépé­seket is tettünk. A szakszervezeti vezető szer­vek és tisztségviselők nevelő munkája eredményeként az üzemekben tovább szilárdult a szocialista törvényesség, a dol­gozók jogainak tiszteletben tartása. Néhány üzemben voltak kí­sérletek egyes gazdasági ve­zetők részéről a dolgozóknak a kollektív szerződésekben biz­tosított jogainak csökkentésé­re. Ezek azonban nem voltak általánosak és az ilyen kísér­leteket a szakszervezeti bizott­ságok csírájukban elfojtották. Különös fontosságúnak tart­juk a vezető, irányító tevé­kenység tartalmi színvonalá­ban egy év alatt elért ered­ményeinket. Az irányító és el­lenőrző munka tovéb­erlesz­­tése érdekében az elnökség A fejlődés üteme még nem mindenütt kielégítő Az elemző értékelések — a jó tapasztalatokon kívül — hiányosságokat is feltártak. Ezek közül elsősorban az ér­demel figyelmet, hogy a bi­zalmiak, az üszldi és a vszb-k egy részénél a mun­kamódszerek fejlődési üteme — a jelentős haladás ellenére is — elmarad a feladatok, az új helyzetből adódó követel­mények növekedésének üte­métől. Az alapszervi vezetőségek és a bizalmiak egy része még nem tud megfelelően élni a megnövekedett önállósággal, a nagyobb jog- és hatáskörrel. Nem tudják eléggé kihasznál­ni a nagyobb és sokrétűbb le­hetőségeket a mozgalmi mun­kában. Nem tudják teljes mér­tékben érvényesíteni jogaikat és a szakszervezeti munkában elért eredményeket nem­­tud­ják kellően felhasználni a tagság politikai nevelésében. Tapasztalataink szerint en­nek két fontosabb oka van. Az egyik az, hogy nem tá­maszkodnak még a tagság széleskörű véleményére, ál­lásfoglalására, a vitás, vagy ellentmondásos kérdések meg­oldásánál. Nem élnek a szak­­szervezeti demokrácia bizto­sította lehetőségekkel. A másik ok az, hogy hiány­zik a vezető szervek munká­jának testületi jellege. Még nem ismerték fel megfelelően, hogy a legjobb szb-titkár egyé­ni erőfeszítése sem járhat olyan eredménnyel, mint a vá­lasztott vezető testület egysé­ges állásfoglalása, kollektív fellépése. Ezenkívül — egyes kérdések megoldásánál — tapasztalható még a politikai bátorság hiá­nya is. Vannak még gondjaink a tagság ideológiai és politikai nevelésével is. 1969 főbb feladatai A továbbiakban a beszámoló 1969. tennivalóiról és főbb fel­adatairól szólt. Szakszerveze­tünk tagságának és vezető tes­tületeinek továbbra is az új gazdasági mechanizmus értel­mében kell dolgozniuk, a XXII. kongresszus irányvona­lának megfelelően. A programban rögzített fel­adatok egyik lényeges pontjá­nak tartjuk a választott vezető testületek munkastílusának és munkamódszereinek gyakorlati továbbfejlesztését. A megnöve­kedett feladatok megoldása ér­dekében minden vezetési szin­ten nagy szükség van a vezető, irányító munka tartalmi szín­vonalának emelésére, elsősor­ban az elemző munkamódsze­rek fejlesztésére. A közélet, a szakszervezet társadalmi ellenőrző szerepe, a helyes közgazdasági és érdek­­védelmi koncepciók kialakítá­sa, a szemlélet továbbfejlesz­tése megköveteli a szektorai­g és a rétegsajátosságok diffe­renciáltabb figyelembevételét. Különösen fontosnak tartjuk, hogy a vállalati és az üzemi testületek nagyobb politikai bátorsággal, hatékonyabban tudjanak élni a részükre biz­tosított szervezeti és mozgalmi önállósággal, a jogszabályok­ban biztosított jogaikkal és ha­táskörükkel. 1969. várhatólag sokoldalúbb és gazdagabb tapasztalatokat ad az új gazdasági mechaniz­mus működésével kapcsolat­ban. Folyamatosan elemezni kell ezeket a tapasztalatokat — különösen a dolgozók élet­­körülményeire gyakorolt ha­tást. A munkaidő csökkentésével kapcsolatos koncepciókat már ebben az évben kialakítottuk és nyilvánosságra hoztuk. En­nek lényege az, hogy a válla­latoknak önerőből létre kell hozni a szükséges gazdasági és műszaki feltételeket a munka­idő reális csökkentéséhez. Eb­ben a szakszervezeti szervek messzemenően segítsék a gaz­dasági vezetőket, de semmi elvtelen engedményt ne tegye­nek a termelőmunka, a válla­lati érdek, vagy a dolgozók ro­vására. A másik nagy feladat a két évre szóló kollektív szerződés megkötése lesz. Ezzel kapcso­latban rámutatott néhány fon­tos szempontra, majd így foly­tatta: 1969-ben az eddigieknél is nagyobb felelősséggel kell dol­gozni az üzemi és a szakszer­vezeti demokrácia elmélyítésén és megszilárdításán. A szociálpolitikai feladatok közül a baleseti veszélyforrá­s Folytatása a 2. oldalon) Februárban tartják a szocialista brigádok országos értekezletét A MEDOSZ elnöksége de­cember 21-i ülésén megtár­gyalta és némi kiegészítéssel elfogadta az 1968. évi szocia­lista munkaverseny tapaszta­latairól szóló előterjesztést Tudomásul vette a megyei (budapesti) bizottságok mun­kájáról szóló előterjesztést s elfogadta a MEDOSZ 1969. évi költségvetési előterjesztését. Ezután a MEDOSZ elnöksége rendelkezést fogadott el a 80/ 1968. sz. SZOT-határozat vég­rehajtásáról. Elfogadta továb­bá a mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszter utasítás­­tervezetét a „Kiváló vállalat, Kiváló intézet” cím és a vele­járó pénzjutalom elnyerésének 1969. és 1970. évi feltételeiről. Az elnökség úgy határozott, hogy 1969 februárjában orszá­gos értekezletre hívja a mező­­gazdaság, az erdészet és a víz­ügy területén dolgozó szo­cialista brigád vezetőket. Az elnökség ezután egyéb kérdésekről tárgyalt.

Next