A MEDOSZ Lapja, 1972 (16. évfolyam, 1-24. szám)

1972-01-03 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A MEZŐGAZDASÁGI, ERDÉSZETI ÉS VÍZÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA 1972. JANUÁR 3. XVI. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM­ONOZE Új év küszöbén írta: Kovács István főtitkár Sikerekben gazdag, ese­ménydús esztendőtől búcsú­zunk. A megtett útra vissza­pillantani, összegezni, értékel­ni, mérleget készíteni, s a ta­nulságokat levonva meghatá­rozni az ez évi célkitűzéseket fontos feladat minden szerv, így szakszervezetünk számára is. Mivel az elmúlt év a ne­gyedik ötéves tervünk első esztendeje volt, tanulságai nagy figyelmet érdemelnek. Tevékenységünket, az elmúlt évi eredményeket értékelve hivalkodás nélkül megállapít­hatjuk, hogy népgazdaságunk — a meglevő gondok, problé­mák ellenére is — dinamiku­san, egészségesen fejlődött. Nemzeti jövedelmünk 7—8%­­os növekedésére számítunk, s ami nagyon bíztató, hogy a nemzeti jövedelem gyarapodá­sának mintegy 9 tizede a ter­melékenység javulásából adó­dik. Az iparban a gazdaság­irányítási rendszer bevezetése óta évi átlagban 6—7%-kal nőtt az egy foglalkoztatottra jutó termelés. 1971-ben kedvezően alakult a mezőgazdasági termelés is. A mezőgazdaság 9—10%-kal termelt többet az előző évinél. Javult a termelékenység, az anyagi, műszaki ellátás, kor­szerűsödtek a termelési mód­szerek. Kiemelkedő termést takarítottunk be kenyérgabo­nából, kukoricából. Számotte­vő eredményt értünk el a ser­téstenyésztésben, ugyanakkor továbbra is nagy gondot okoz a szarvasmarha-tenyésztés­ fejlesztése, a zöldség, gyümölcs, cukorrépa és a dohányterme­lés növelése, a beruházási fe­szültségek csökkentése. Sok megfeszített, szorgalmas munka, harc és küzdelem kel­lett ahhoz, hogy ma leírhas­suk: 1971-ben, az előző évinél magasabb szinten dolgoztunk, s erőteljes lépést tettünk előre a szocializmus teljes felépí­tésében. Mind politikai, mind pedig gazdasági sikereink forrását, magyarázatát mindenekelőtt pártunk helyes, következetes, reális, a dolgozók érdekeit szolgáló politikájában találjuk. A Magyar Szocialista Munkás­párt politikáját a realitás, a valóság mélységes tisztelete, vagyis a minden illúziótól mentes, józan realizmus jel­lemzi. Az eredmények számba­vé­telekor külön is szólni kell szakszervezeti aktivistáink ön­zetlen, fegyelmezett munkájá­ról, áldozatkészségéről. Hiszen a hatékonyabb gazdálkodás magasabb szinten történő lég­zése, a munka- és életkörül­mények állandó javítása, a dolgozó kollektívák és az egyéni érdekek védelme szak­­szervezetünk tisztségviselőit is nagyobb feladatok elé állítot­ta. Az egyéni, csoportos és a társadalmi érdekek összhang­jának megteremtésén túl, szakszervezetünk igen nagy gondot fordított a munkásde­mokrácia fejlesztésére, arra, hogy semmilyen lényeges do­log ne történjék a vállalatok­nál a munkások megkérdezése nélkül. Elmondhatjuk azt is, hogy az állami szervekkel va­ló együttműködés során egyet­len lényeges , a dolgozók szé­les rétegeit érintő kérdés sem került kimunkálásra, szakszer­vezetünk részvétele nélkül. Szakszervezetünk az elmúlt évben is sokat fáradozott és tett annak érdekében, hogy a reálbérek a tervezett mérték­ben emelkedjenek árrendsze­rünk változó folyamatában is. Életszínvonal-politikánk vég­rehajtásának segítése közben állandóan hangsúlyoztuk a ha­tékonyabb termelő munka el­sődlegességét, mert csak ez biztosíthatja életszínvonal-po­litikánk következetes megva­lósítását. Felléptünk az egyen­­lőzsdi törekvésekkel szemben, szorgalmaztuk — s a jövőben is fogjuk — a végzett munka mennyisége és minősége sze­rinti differenciált bérezés al­kalmazását. Nagy gondot for­dítottunk továbbá a dolgozók szállításának korszerűsítésére, lakásépítési akcióinak segíté­sére, a munkaidő csökkentésé­re, a szocialista munkaverseny továbbfejlesztésére, s nem utolsósorban a munka- és egészségvédelem javítására. A népgazdaság különböző területén elért eredmények tették lehetővé, hogy a dolgo­zók életkörülményei pártunk és kormányunk életszínvonal­­politikája a tervezettnél va­lamivel kedvezőbben alakul­jon. A lakosság egy főre jutó reáljövedelme mintegy 6%­­kal emelkedik, a reálbér pedig 3%-kal. Bár az utóbbi időben jelentős mértékben csökkent az alacsony jövedelműek szá­ma, mégis azt tartjuk, hogy még mindig alacsony az alsó kategóriák jövedelmi szintje. E megítélés alapján született az a kormányhatározat, mely szerint 1972. január elsejétől havi 100 forinttal emeljük a 3 és többgyermekes családok gyermekenkénti családi pótlé­kát. Azonos kedvezmény illeti meg az egyedülálló, egy- és kétgyermekes szülőket is. Szo­ciálpolitikánk fejlődését mu­tatja az is, hogy az állam nyugellátásra 13%-kal többet fordít az előző évinél. Határozat született a nyugdíj feltételeinek javítására, a nyugdíjasok foglalkoztatásá­nak, kereseti arányának bőví­tésére. Az eddiginél nagyobb társadalmi megbecsülésben ré­szesítjük a dolgozó nőket, s a rendelkezésre álló összegekből többet szánunk az oktatás színvonalának emelésére, ifjú­ságunk kulturális, sportolási lehetőségeinek fejlesztésére. Amikor azonban az óév kü­szöbét átlépve, az elmúlt évet értékeljük, következtetéseket vonunk le, fontos feladat az előretekintés, a távlatok fel­mérése, az erőforrások szám­bavétele, lehetőségeink hatá­rainak reális kijelölése. A népgazdaság 1972. évi ter­ve a mezőgazdasági termelés 2—3%-os növekedésével szá­mol. A termelésnövekedéssel összhangban fő előirányzat az eddig elért eredmények meg­szilárdítása, az egyes területe­ken tapasztalt feszültségek, egyenlőtlenségek csökkentése. Fontos célkitűzés életszínvo­nal-politikánk maradéktalan végrehajtása, a dolgozók élet- és munkakörülményeinél­, szo­ciális, kulturális és egészség­­ügyi helyzetének további javí­tása. A tervek teljesítésének feltételei biztosítottak. Most arra van szükség, hogy a gaz­dasági vezetők nagyobb gon­dot fordítsanak az üzem és a munkaszervezés korszerűsíté­sére, a termelőberendezések jobb kihasználására, különösen a hatékonyabb munkára. Gaz­dasági céljaink elérésében kap­janak nagyobb szerepet a szo­cialista brigádok, amelyek ed­dig is élenjárói, fő mozgatóerői voltak a szocialista munkaver­senynek. A párt és a kormány a kö­zelmúltban­­tárgyalta ezeket a kérdéseket, és fontos határoza­tokat hozott. A feladatok vég­rehajtására mozgósítani a dol­gozókat igen fontos feladata szakszervezetünk valamennyi tisztségviselőjének. Meggyőződésem, hogy a me­­­zőgazdasági, erdészeti és a víz­ügyi dolgozók több százezres tábora, szakszervezetünk vala­mennyi tagja, mint eddig, ez­után is erejét nem kímélve, mindent megtesz az 1972. évi célkitűzések sikeres teljesíté­séért. Ennek reményében kívá­nok minden mezőgazdasági, erdészeti és vízügyi dolgozó­nak, szakszervezetünk minden tagjának sikerekben gazdag, békés, boldog új esztendőt! ARA: 80 FILLÉR Szükség van minden alkotó erő megnyerésére, az emberek legjobb képességeinek hasznosítására Az 1972. évi terv megvalósításának szakszervezeti feladatai Jól tesszük — sőt, kötelessé­günk is —, ha minél több út­­ravalót gyűjtünk össze 1972 feladatainak az 1971. évinél eredményesebb elvégzéséhez. Őszintén be kell ismernünk ugyanis, hogy 1971. évi nép­gazdasági célkitűzéseinknek csupán egy részét sikerült megvalósítani. Az új esztendő­ben sok mindennek népi sza­bad úgy történnie, mint a most búcsúzó 1971-es évben történt, a hatékonyságát is növelni kell, aminek a legfőbb módja a versenyben élenjárók meg­felelő erkölcsi és anyagi elis­merése. Meg kell teremteni te­hát a hatékonyabb ösztönzés új lehetőségeit, meg kell ol­dani a vállalati kollektívák te­vékenységének hosszabb távra szóló ösztönzését és a legkivá­(Folytatás a 2. oldalon.) A beruházások és a népgazdaság egyensúlyi helyzete Értékes útravalót jelent a gazdasági és a szakszervezeti , munkához egyaránt a SZOT 1971. évi utolsó tanácskozása, amelyen Nemeslaki Tivadar, a SZOT titkára több olyan alap­vető gazdasági és politikai kér­désre tért ki, amelyek a követ­kező időszakban megszabják a szakszervezeti munka fő irá­nyát. A SZOT titkára is utalt arra, hogy a IV. ötéves terv első évének célkitűzései közül nem sikerült valamennyit ma­radéktalanul teljesíteni. Jelen­tős eredményként lehet el­könyvelni az élőmunka terme­lékenységének tag­adását, a tervnek megfelelően alakult az életszínvonal növekedése is, és mérséklődött a munkaerő­­fluktuáció. Ezek a legjelentő­sebb eredmények, amelyekkel szemben azonban ott áll az a tény, hogy a népgazdaság ál­talános egyensúlyi helyzete 1971-ben romlott. Ebben első­sorban a beruházásoknak a termelést és az előirányzatokat jóval meghaladó növekedése­­ játszott főszerepet. A felhal­­­­mozásra fordított rész a IV.­­ ötéves tervben elfogadott 23% , 25% helyett 29%-os arányt­­ képvisel, jórészt a többletfel-­­ használás miatt. 1972-re az­­ egyik legmegszívlelendőbb út-­­­ravaló az, hogy a beruházási­­ tevékenységet a nemzeti jöve-­­­delem növekedési üteménél ] csak kisebb mértékben szabad­­ növelni. A szakszervezetek­­ sokszor erőteljesen támogat­ták az erőforrásokat meghala­dó beruházási igényeket, vi­szont azzal, hogy figyelmen kí­vül hagyták a valóságos lehe­tőségeket, nem jó ügyet szol­gáltak. A nehézségeket csak súlyosbítja az, ha bármilyen — egyébként jogos —, de a tervet meghaladó beruházási igényt támogatnak a szakszer­vezetek, a jövőben azt csak a fogyasztás rovására lehetne kielégíteni. Vállalati hatékonyság — jobb munkaszervezés Nem javult kellően 1971-ben a vállalati gazdálkodás haté­konysága sem. A népgazdasági hatékonyság gyorsabb növelé­sének egyik legfőbb akadálya éppen a vállalati szervezés nem kielégítő színvonala, amely táplálja az extenzív tö­rekvések további fennmaradá­sát, az indokolatlan munka­erő-keresletet, a túlzott beru­házási törekvéseket. 1972-ben elengedhetetlen követelmény­­nyé válik, hogy a szervezés a vállalati vezetés alapvető funkcióját, rendszeres tevé­kenységét képezze. A vállalati szakszervezeti szerveknek az eddiginél nagyobb szerepet kell betölteniök a vállalati üzemi és munkaszervezés fej­lesztésében, valamint a szerve­zéssel kapcsolatos agitációs és propagandamunkában. Végez­zenek széles körű szervező és felvilágosító tevékenységet a haladó szervezési módszerek alkalmazása és a m­aradiság leküzdése érdekében. Nemigen volt előrehaladás a mögöttünk hagyott évben a vállalatokon belüli munkaerő­gazdálkodás ésszerűbbé tételé­ben sem. 1972-ben javulást kell elérni a dolgozók haté­konyabb foglalkoztatásában. A munkaverseny-mozgalom újszerű fejlesztése A jó gazdasági döntéseken, a körültekintő intézkedéseken kívül a jelenlegi helyzetben különösen szükség van min­den alkotóerő megnyerésére, a vállalati dolgozók, a munká­sok, a szakemberek mozgósítá­sára, tehetségük és legjobb képességük hasznosítására. Ebből a szempontból rendkí­vül nagy jelentőségű tényező a szocialista munkaverseny­­mozgalom továbbfejlesztése. A mai viszonyok között a szocia­lista munkaverseny fő felada­ta, hogy előmozdítsa a terme­lékenyebb, hatékonyabb, fele­lősségteljesebb és fegyelmezet­tebb munkát. Ehhez azonban magának a munkaversenynek FRIDECZKY FRIGYES: Újévi köszöntő Ne féld futó folyó sodrát fogyó idő tűnt taréját arra kell az élet, bajt leküzdj, napok úgyis elédhordják újabb percek újabb gondját tegnapit feledve mást űzd. Ne mérd soha, meddig értél mérföldet mit megtehettél mi van még előtted, arra néz, legyints arra mit megéltél nyár volt szikkasztó, kemény tél új tavaszok felé futva érsz. Vesd magad a hullámzásba harcra gondolj, semmi másra ki megpihen, útszélre kerül, lábad a sziklákat járja holnapba nézz, ne a mába ki a voltat sírja, elmerül. Lobogj végső robbanásig mindenkire a sír ásít — rajta csügg, vagy végképp feledi —, de ki sohsem ért megállni hosszú rettegést nem áll ki tündöklő láng — s egy perc temeti. BÚÉK, 1972 Kesztyűs Ferenc grafikája УУУУУУУУУУУУУУУУУУУУУУУУУЛ'УУУУМ'Л'Л'УУУУУЛ'ЛГУУУУУУУУУУ/УУУУУУУУУУУУМУУУУУУУУУМ'УУУУУУУУ/УУЛ. Köszöntő Ú­lelmiszer- és fagazdaság ■*-* gunk sikeres esztendőt zárt. Legfontosabb termelés­­és­ gazdaságpolitikai feladatait összességében az eddiginél na­gyobb tervszerűséggel teljesí­tette. Most már nemcsak azt jelenthetjük, hogy az ország kenyérszükségletét több éve biztonságosan saját termésből elégítjük ki, hanem azt is, hogy a kenyér mellé több hús is jut, a húsprogram egyre erőteljesebben halad a megva­lósulás útján. Politikánk jól szolgálja az alapvető célt: a szocialista élelmiszer- és fa­gazdaság továbbfejlesztését. Az emberek ismét tettekkel bizonyították, hogy nagy szor­galommal, alkotó energiával, odaadással akarnak és tudnak dolgozni a jól megfogalmazott célokért. Az új esztendő küszöbén az eddigi eredményes munkáért elismerésemet és köszönetemet fejezem ki. Fokozódó felada­taink magasabb szintű megva­lósításához egyben kérem a mezőgazdaság, az­ élelmiszer­­ipar, az erdőgazdaság, elsődle­ges faipar, a földügy­ és a tér­képészet és a tanácsok vala­mennyi dolgozójának segítsé­gét. Ha a közös célok együttes vállalása jellemzi a jövőbeni emberi kapcsolatokat, akkor bizton remélhetjük, hogy 1972- ben is sikeresen haladunk to­vább a megkezdett, jól bevált úton. Bízunk benne, hogy pár­tunk és kormányunk politiká­jának megvalósításában, társa­dalmunk igényeinek még jobb kielégítésében az új évben to­vábbi sikereket érünk el. Eh­hez kívánok tettekre serkentő, sikerekben gazdag, boldog új esztendőt. Budapest, 1972.­­január 1. Dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter

Next