A MEDOSZ Lapja, 1977 (21. évfolyam, 1-24. szám)
1977-01-03 / 1. szám
A szocialista munkaverseny néhány tartalmi és időszerű kérdése ismert, hogy az MSZMP Központi Bizottsága december 1-i ülésén tárgyalta az 1976. évi népgazdasági terv várható teljesítését és állásfoglalt az 1977. évi terv irányelveiben. A mezőgazdasági vállalatok, szövetkezeteik dolgozói e fontos dokumentumokat tanulmányozva ez évi gazdálkodásuk tapasztalatainak értékelése mellett számbaveszik a társadalom növekvő igényeit, a népgazdaság gondjait, szükségleteit. Erősödik az a felismerés, hogy fejlődésük meggyorsítása ad alapot a jövőben és az életszínvonal további fejlesztésének, az élet- és munkakörülmények javításának, a társadalmi juttatások bővítésének. Így a jövő évi terv célkitűzései számolnak: a termelés korszerűsítésének, hatékonyságának további gyorsításával, a belföldi ellátás kielégítésével, az export árualap növelésével —, a meglevő kapacitások kihasználásával, a munkaerő hatékony foglalkoztatásával —, a mezőgazdaságban dolgozó műszaki, fizikai dolgozók támogatásának felkarolásával. Az 1977. évi tervfeladatokra úgy kell felkészülni, hogy a készülő ütemtervekben megalapozást nyerjenek a termelés növekedését elősegítő mindazon helyi intézkedések, melynek célja, hogy az ez évi tervlemaradást pótoljuk, és két év együttes fejlődése megfeleljen az ötéves tervben meghatározott időarányos ütemnek. A termelési előirányzatok tehát feszítettek. A mezőgazdaság egészének 7%-kal, ezen belül az ÁG- oknak — élenjáró szerepüket fokozva — ezen felül kell termelésüket növelni. Mindezek feltételezik, hogy az irányítás és végrehajtás mind előtérbe kerüljenek, erősödjenek a hatékonyság, a jövedelmezőség fokozására irányuló törekvések. A hozamok növelése, a még tapasztalható termelési különbségek csökkentése mellett, sürgető igény a gazdaságosság javítása, a gazdálkodás korszerű módszereinek további bevezetése, a legcélszerűbb eljárások terjesztése. A vezetési munka gyakorlatában — a dolgozókkal szótértve — érvényt kell szerezni annak a felismerésnek, hogy jövő év feladatainak eredményes megvalósítása változatlanul jórészt azon múlik, hogy mennyire válnak azok közüggyé, a mezőgazdasági dolgozók, a törzsgárdatagok, szocialista brigádok személyes ügyévé." A központi igények képviselete és visszaigazolása mellett érvényesíteni kell a demokratizmust, hogy az növelje a gazdasági és mozgalmi tevékenység hatásfokát és a dolgozóknak a vállalati terv célkitűzéseivel való azonosulásait. Gazdaságpolitikai céljaink elősegítéséhez — a termelés anyagi, műszaki, technikai feltételeinek megléte mellett — szervezeti keretet biztosít a szocialista munkaverseny, az újítómozgalom, a szocialista brigádok tevékenysége. A szocialista munkaverseny néhány jellemzője és továbbfejlesztésének kérdései. Jelenleg a mezőgazdaság különböző ágazataiban működő vállalatoknál, intézményeknél, állami gazdaságoknál, termelőszövetkezeteknél, szövetkezeti társulásoknál mintegy 27 000 brigád közel 450 000 dolgozóval vesz részt a szocialista brigádversenymozgalomban. Működnek különböző versenyformák is, és pozitívak a tapasztalatok az év elején országosan meghirdetett tejtermelési versenyről is. Jellemzője e mozgalmaknak, hogy a különböző versenyformákban egyénileg, vagy szocialista brigádokban részvevők példamutató, kezdeményező, lelkes munkájukkal sikeresen járultak hozzá az időjárás okozta kiesések pótlásához, a megtermelt termés betakarításához, feldolgozásához, a veszteségek csökkentéséhez. Sok új minőségi elemmel gazdagodott a verseny. A mennyiségi (hozamok növelése) célkitűzések mellett előtérbe kerültek a gazdaságossággal, a termelékenység növelésével, a költségek csökkentésével, a takarékossággal, a szociális és lakásfejlesztéssel kapcsolatos vállalások. A vállalati kollektívák, az élenjárók erkölcsi-anyagi megbecsülését jelzi a „Szakma Kiváló Brigád” címmel, a „Népköztársaság Kiváló Brigádja”, a „Szocialista Munka Hőse”, kongresszusi oklevéllel kitüntetettek számának növekedése. A verseny gazdasági célja mellett erősödnek azok a vonások, melyek a szocialista életmód, magatartás fokozott megvalósítására, a közösséget érintő társadalmi munkára, az általános politikaiés szakmai képzésben való részvételre vállalnak kötelezettséget. A szocialista brigádok többsége ma már tudatában van annak, hogy a mezőgazdaságban végbemenő műszaki, technikai fejlődés fokozottan igényli a szakmai ismeretek állandó bővítését, a folyamatos szakképzést, továbbképzést. Nem lehet tehát eléggé megbecsülni azokat az önkéntes vállalásokat, amelyek az általános műveltség hátrányainak behozására, vagy a meglevő tudás bővítésére irányulnak. A vállalatok, intézmények gazdaságvezetői, társadalmi szervei és tisztségviselői tudatában vannak a szocialista munkaverseny és brigádmozgalom politikai, gazdasági jelentőségének. A tartalmi fejlesztés most azon múlik, hogy a verseny irányításában, szervezésében a vállalati szervek közötti munkamegosztás alapján érvényesüljön a tervfeladatok és a versenyvállalások összhangja. A gazdasági egységek vezetőinek pedig biztosítani kell a versenyfelajánlások teljesítéséhez szükséges feltételeket. Minden területen arra kell törekedni, hogy a verseny, a szocialista brigádmozgalom, az újítómozgalom segítse elő a termelés hatékonyságának növelését, a szükségletnek megfelelő fontos élelmiszerek, ipari nyersanyagok biztosítását, a korszerű, minden piacon értékesíthető termékek előállítását, a korszerű termelési eljárások gyors bevezetését. A verseny szervezésénél az alábbiakra fordítsunk nagy figyelmet: 1. Az 1977. évi tervek teljesítésére irányuló versenymozgalom a dolgozók vállalásainak segítésénél helyezte előtérbe a munkaverseny és újítómozgalom minőségi továbbfejlesztését. A verseny különböző formáit kapcsolják össze adott vállalat, szövetkezet, gazdasági, üzemi és munkaszervezési feladataival, a gazdaságos termeléssel, az anyag- és energiatakarékossággal, a munkaerővel való helyes gazdálkodással. A jól értelmezett takarékosság fontosságát aligha kell indokolni. Tény, hogy a mezőgazdaság ágazataiban a felhasználásra kerülő anyagok költségei az önköltségnek jelentős hányadát teszik ki és a világpiaci áremelkedések terhei éppen az anyag- és energia vonatkozásában a legégetőbbek. 2. A verseny célkitűzései továbbra sem nélkülözhetik a termékmennyiség növelésére irányuló vállalásokat. (Növénytermesztés, zöldség-gyümölcs, állattenyésztés, tejtermelés.) E vállalások a hozamok növelésére, a megtermelt termékek időbeni betakarítására és azok megóvására vonatkozhatnak. 3. A munkaversenyben az eddigi tapasztalatokat továbbfejlesztve érvényesíteni kell a verseny és az anyagi ösztönzés egységét. A rendelkezésre álló erőforrásokat koncentráltabban, a munkavégzés- és munkaverseny-eredmény együttes elismerése útján lehet javítani. A vállalatok, üzemek még sokat tehetnek abban, hogy a jutalmazásból kiküszöböljék azt a sokszor tapasztalható gyakorlatot, hogy éppen csak ünnepekhez kötött legyen. 4. Támogatandó az a gyakorlat, hogy a dolgozói kollektívák az üzem vezetőivel kötött kétoldalú szerződésben rögzítik egyrészt a dolgozók vállalásait, másrészt azokat a feltételeket, amelyek a vállalások teljesítéséhez elengedhetetlenül szükségesek. Több figyelmet érdemelnek az egyre terjedő komplex brigádok is, amelyek az elmúlt években alakultak és magukban foglalják egy-egy termelési folyamatban a termelésben, a fenntartásban, szállításban és takarmányozásiban dolgozó fizikaiakat és műszakiakat. 5. Bár az újítómozgalom fejlődése tapasztalható, ennek mértéke még nem kielégítő. A fejlődést az újítási feladattervek hiánya, vagy általánosságaakadályozza. E téren a szocialista brigádok, a dolgozók kapjanak megfelelő útmutatást a megoldandó feladatokra vonatkozólag. 6. Többet kell tenni a szocialista munkaverseny hármas követelményrendszerének érvényesítésére. Ma még sok esetben a munkaversenyt csak termelés-centrikusan szemlélik. Legalább ennyire fontos a kedvező munkahelyi légkör kialakítása, a dolgozók általános műveltségének, politikai képzéseinek tervszerűsége, az ilyen irányú kötelezettségek befolyásolása, e vállalások támogatása. 7. Erkölcsi elismerést kell biztosítani a munkában, emberi magatartásban, a közösségi életben kitűnt dolgozóknak. Növelni kell a fizikai munka becsületét, annak társadalmi és vállalaton belüli tekintélyét. Az 1977. évi feladatokra való felkészülést, a tervek végrehajtását, a munkaversenynek politikai megalapozását a MEDOSZ szervei, aktivistái sajátos eszközeikkel felelősségteljesen támogatják. E tevékenység a dolgozók, a szakszervezeti tagság érdekeit, a munkáshatalom erősítését szolgálja. Meggyőződéssel mondhatjuk, hogy a munkások, alkalmazottak látják és tudják gazdasági gondjainkat, nehézségeinket, megnö-vekedett feladatainkat és készek szervezett, odaadó munkával a gondokat csökkenteni és a feladatoknak eleget tenni. A MEDOSZ támogatja a vállalatok önálló, sokoldalú kezdeményezéseit, a gazdaságpolitikai intézkedések, határozatok következetes megvalósítását. Ezeknek együttes érvényesülése biztosítja a jövő évi terv eredményes megvalósítását. Micsuch László, a MEDOSZ titkára ШшяяжшшттмтвтюячштттшшвА 2 A közelmúltban az OVH pártbizottsága VB-tagjává választották. Hogy mégis szakszervezeti lapban mutatom be, annak az az oka, hogy szakszervezeti tevékenysége volt az előiskola, mely pártmunkássá nevelte. — Azon kevesek egyike vagyok — mondja az OVH Ár- és Belvízvédelmi Készenléti Szervezet búvár-tűzszerész csoport vezetője, Mészáros Gyula —, akik a folyamőt aknakereső tűzszerészek közül lettek búvárok. 1946-ban még a Dunát aknamentesítem, de 1949-ben már a szegedi közúti híd roncsait emelem. Bejártam hazánk valamennyi számottevő vízfolyását, s közben olyan társak mellett értem szakképzett búvárrá, mint Türr Ferenc búvármester, Fazekas István, Potári István és Kiss Gyula I. osztályú búvárok. Örömöm talán akkor volt a legnagyobb, amikor 1947-ben Ugray Károly, a KPM hídosztályának tanácsosa, búvárszakértő, a felszabadulás utáni legendás hírű búvárcsoport atyja I. osztályú búvárrá fogadott. 1946-ban lép a búvárpályára, melyhez napjainkig ezer szállal kötődik. Ekkor indult és negyedszázad alatt teljesedett ki búvárélete. Szakszervezeti munkát vállal. Az elsüllyedt hajók kiemelésére alakított hajóemelő csoport bizalmija. Szakszervezeti aktívaként különböző megbízatásokat kap és teljesít. Közben megelégedésre ismételten meg Búvárok mestere választják. Minden szabad idejét a közügynek szenteli. — 1950-ben lettem I. osztályú búvár, 1958-tól pedig az MHSZ könnyűbúvár-szakosztályának oktatója. Tanítványaim vették át a kiöregedő búvárnemzedék stafétabotját Nyolc ifjú búvárt állítottam a hivatásosok sorába, de a többiekre sincs panasz, nemcsak „békeidőben”, hanem „éles helyzetben” is állják a gátakat. Példa rá az 1970-es szegedi árvíz, ahol 220 MHSZ- búvárt irányítottam. Az Árvízvédelemért Emlékérem kitüntetettje vagyok, de elnyertem a Közbiztonságért Érdemérem arany fokozatát is. Mint önkéntes rendőr, a folyóba dobált bűnjelek és áldozatok felkutatásában segédkeztem. 1971-ben a Honvédelemért Érdemérem arany fokozatát tűzték a mellemre, de megkaptam a Kiváló MHSZ-munkáért és a Kiváló Testnevelésért és Sportért járó érmeket is. Szép, gazdag és értelmes volt eddigi életem. Hogy honnan ez a nagy közéleti aktivitás és tanító-nevelő kedv, elmondhatom. Még 1946 nyarán történt, hogy az ifjúsági szervezet több fiatalt, köztük engem is, küldött az akkor alakuló búvárcsoportba, hogy friss erőkkel gyarapítsa állományukat. Megfelelő orvosi vizsgával és nagy kedvvel léptek ezek a fiatalok a pontonra, hogy nemsokára megsemmisülve, reményüket vesztve távozzanak. A háromméteres vízmélységet sem bírták. Félájultan húzták őket a felszínre. De én nem adtam fel. Amikor levették fejemről a rézsisakot, előbb jól kifújtam magam, majd azt mondtam, újra megpróbálom, de most már adjanak elég levegőt. Szemtanúja voltam Mészáros Gyula első merülésének, s már akkor láttam, hogy „e fiúból búvár lesz, akárki meglátja”. Ugyanis az öreg búvárszakik kevés levegőt szivattyúztak a merülő búvárjelöltnek. Így a legerősebb szervezetű ifjú sem tudott megbirkózni a legegyszerűbb feladattal sem. Mészáros Gyula, aki ekkor már gyakorlott vízen járó volt, rájött a turpisságra. Hamar megtanulta, hogy a jól fizető szakmában szakmai féltés és kenyérharc folyik. Ekkor határozta el, hogy amint kitanulja a búvármesterség csínját-bínját, azonnal beavatja, búvárrá neveli az arra érdemes fiatalokat. Ez hát titkának nyitja, így érthető, hogy negyed század alatt több búvárt nevelt egyedül, mint az egész búvárcsoport együttvéve. — Sajnálom, hogy a mestervizsgát nem tettem le. Egyetlen lépés választott el tőle, és mégse. Valahogy nem jutott rá időm, mondja búcsúzóul Mészáros Gyula és máris rohan. PB-ülésre siet. Szarvas János A szakszervezeti alapszervezetek 1977. évi beszámolóinak rendszere A SZOT elnökségének szeptember 27-i határozata alapjánmegjelent a SZOT alapszervi tájékoztató 11. számában) a MEDOSZ elnöksége november 19-i ülésén intézkedési tervet fogadott el a szakszervezeti szervek beszámolási rendszerére. Az intézkedési terv a SZOT határozata alapján az alapszervezetek vezető testületeinek és bizalmijainak évenkénti beszámolójának idejét úgy határozta meg, hogy azt a termelő vállalatok, mezőgazdasági szövetkezetek alapszervezeteinél, trösztöknél, nagyvállalatoknál 1977-ben és azt követően évente jauár 1. és március 1. között kell megtartani. Az intézetek, intézmények alapszervezeteinél pedig január 1. és április 1. között. A beszámolási kötelezettség teljesítésével azt a célt kell elérni, hogy növekedjék a tagság szerepe, felelőssége a szakszervezeti szervek munkájában, tovább erősödjön, fejlődjön a szakszervezeti demokrácia, fokozódjék a vezető szervek tevékenységének ellenőrzése a tagság részéről, erősödjenek a tömegkapcsolatok, kapjon nagyobb nyilvánosságot a szakszervezeti munka. A beszámolók tartalmát az elnökség a következőkben határozta meg: adjanak számot a beszámolók a kongresszusi határozatok és vezetőségválasztó taggyűlések, illetve bizalmi küldöttértekezletek által meghatározott feladatok végrehajtásáról. Kiemelten foglalkozzanak ezen belül: — az V. ötéves terv indításával kapcsolatos szakszervezeti tevékenységgel, a tervezés és a termelés segítésében való szakszervezeti részvétellel, — az 1976—80-as évekre kötött kollektív szerződésekben foglaltak időarányos végrehajtásával és a módosításokra tett javaslatokkal, — az öt évre szóló szociálpolitikai tervek 1976. évi megvalósulásával, — a szervezeti élet fejlesztésére tett intézkedésekkel, azok hatásával (a bizalmiak munkájával, megnövekedett hatáskörük érvényesítése lehetőségének biztosításával, a szakszervezeti demokrácia, az alapszervezeti vezető testületek jogkörének érvényesítésével). A mezőgazdasági szövetkezetekben alkalmazottakat magába tömörítő szakszervezeti alapszervek vezetőségei is adjanak számot a választásuk óta eltelt tevékenységről. Külön kell kiemelniök a szervezettség alakulását, a szövetkezeti vezetőséggel, munkabizottságokkal kialakított munkakapcsolatot, a működési szabályzatban foglaltak realizálásának időarányos eredményeit, a tisztségviselők, bizalmiak tevékenységét. Az elnökségi intézkedési terv felhívja a figyelmet, hogy a beszámoló gyűlések alkalmával emlékezzenek meg az alapszervezetekben a MEDOSZ megalakulásának 25. évfordulójáról. Ugyanis negyedszázaddal ezelőtt, 1952. január 19— 20-án alakult meg a MEDOSZ. Erről rövid, tömör áttekintést ad a MEDOSZ Történelmi Emlékbizottsága által 1976-ban készített kiadvány. A beszámoló értekezletek keretében kell elvégezni a legutóbbi választás óta a vezető testületből elkerült és eddig nem pótolt tisztségviselők kooptálását is. A testületek kooptálással ott egészíthetők ki, ahol legfeljebb az eredetileg megválasztott tisztségvielők 1/3-át kell pótolni. A kooptálás a titkár, illetve a felsőbb szerv képviselőjének szóbeli előterjesztése alapján nyílt szavazással, egyszerű szótöbbséggel történik. Ahol az eredetileg választott testületi tagok egyharmadánál több hiányzik, ott a MEDOSZ-elnökség 1975. évi választási irányelvei alapján titkos szavazással kell megválasztani a testület tagjait. Az igények és lehetőségek figyelembe vételével a beszámoló taggyűléseket kell felhasználni (a SZOT-titkárság 1976. július 12-i határozata alapján) a társadalmi kereskedelmi ellenőrök, társadalmi bíróságok megválasztására is. A szakszervezeti vezető testületek, bizalmiak beszámolóját és a soron következő legfontosabb feladatokat az értekezlet résztvevői nyílt szavazással, szótöbbséggel hagyják jóvá. A MEDOSZ-elnökség intézkedési terve az 1977. évi beszámoló értekezleteknek 3 napirendi pontot javasol: 1. Megemlékezés a MEDOSZ 25 éves munkájáról a jubileumi év jegyében. 2. Beszámoló a vezető testület (bizalmi) egyéves munkájáról és a további feladatokról. 3. A vezető testületek kooptálással történő kiegészítése. A beszámolás rendszerét az elnökség a következők szerint határozta meg: a) A beszámolók minden alapszervezetnél a bizalmiak beszámolóival kezdődjenek. A bizalmi szakszervezeti csoportértekezleten történő beszámolását követően, ahol lehetséges, taggyűléseken számoljanak be a vezető testületek. b) A bizalmiak beszámolása után a munkahelyi bizottságok taggyűléseken, kivételesen (a megyei bizottság előzetes engedélye esetén) bizalmi tanácskozáson számolnak be választóiknak. c) A munkahelyi taggyűléseket követően a vállalati, üzemi, intézeti, szakszervezeti tanácsok (szakszervezeti bizottságok) taggyűlésen, illetve bizalmiak, vagy bizalmi küldöttek tanácskozásán számolnak be a tagságnak. Bizalmiak tanácskozása előtt lehetséges a beszámolás a megyei bizottság előzetes egyetértésével a vízügyi igazgatósággal, VÍZÉP-ek, ERFAG-ok és a szétszórt munkahelyű állami gazdaságok területén. A Bizalmi küldöttek tanácskozása előtt kell beszámolni a Vetőmag V., az AGROBER, a Vízépítő Ipari Tröszt, ÉRDÉRT szakszervezeti tanácsainak. A választható bizalmi küldöttek számáról — amit a taglétszám arányában kell meghatározniuk — idejében értesíteniük kell a telephelyi kirendeltségi szakszervezeti szerveket, a MEDOSZ-központ szervezési és káderosztályával való előzetes egyeztetés után. Puskás Ferenc Hírek az Izsáki Állami Gazdaságból Éveken át sok vitája volt a gazdaságnál, a KÖJAL-lal. Három üzemi konyhája van ugyanis a gazdaságnak, ezek azonban mind korszerűtlenek. Még a legfontosabb munka sem volt gépesítve. Volt olyan időszak, különösen a nyári és őszi betakarítás idején, amikor 1200 főre kellett főzniük. A gazdaság vezetői most úgy határoztak, hogy felszámolják ezt a lehetetlen állapotot. 1977- ben megkezdik az agárdi hármas kerületben négyszáz adagos üzemi konyha építését. A nyolcmilliós beruházással épülő üzemi konyha korszerű gépekkel lesz felszerelve. Úgy tervezik, hogy csukott autóval viszik majd a meleg főtt ételt a kerületi konyhákba. A gazdaság nőbizottsága 170 nyugdíjast hívott meg személyesen üzemi látogatásra. Három autóbusszal látogatták meg a három kerületet, ahol az igazgató tájékoztatta a munkában elfáradt dolgozókat a gazdaság eredményeiről, gondjairól, a közeljövő terveiről. Nagy tetszést váltott ki a nyugdíjasok körében az, hogy a gazdaság vezetői napi három-négy órás munkalehetőséget is biztosítanak részükre, sőt az uborkatermesztésnél részes művelést is vállalhatnak. Az idős embereket autóbusszal szállítják majd a munkahelyekre. Vszb-ülést tartottak az elmúlt hetekben a gazdaságban. Az ülés egyik fő napirendje a munkaidőcsökkentés volt. Ebben a kérdésben megkérdezték a bizalmiakat, a kerületek vezetőit s a végső összegezés szerint megállapították, hogy megvannak a feltételei annak, hogy az éves munkaidőt 2400 óra alá csökkentsék. Évek óta megkülönböztetett figyelmet fordít a gazdaság a dolgozók egészségvédelmére. Azt tartják ugyanis, hogy az eredményes, hatékony munkánál nélkülözhetetlen feltétele a jó munkahelyi közérzet. Ez viszont nagymértékben függ attól, hogy miként gondoskodnak az emberekről. Közel egy évtizede már, hogy főállásos üzemi orvos őrködik a dolgozók egészségére. Gondot okozott azonban, a szívbetegek szűrése, valamint a dolgozók fogainak rendben tartása. A gazdaság vezetői az üzemorvos mellett fogászati rendelést is létrehoztak. Hetenként két fél nap a községi fogorvos csak állami gazdasági dolgozót lát el, illetve kezel. A dolgozókat négy helyről busszal szállítják a fogorvoshoz. A fogászati rendelés november 15-én indult be. Négy ösztöndíjas főiskolása van a gazdaságnak. A leendő szakemberek gazdasághoz kötése érdekében mind a négynek családi házat épít kulcsátadással a gazdaság.